Ízület

Az ízületi gyulladás más típusai

Az alábbiakban az ízületi gyulladás néhány egyéb fajtájáról olvashatunk. Ne használjuk ezeket a rö­vid leírásokat panaszaink okának megállapítására, inkább keressük fel orvosunkat, hogy alaposan megvizsgáljon. A tünetekből csak ő tudja meg­határozni, pontosan mi is lehet a betegségünk.

A megfelelő szakorvos felkeresése fontos lehet a betegség pon­tos diagnózisának felállításához. Előfordulhat, hogy ez hosszú időbe telik, hiszen ki kell zárni számos más rendellenességet, amelyekre a mieinkhez hasonló tünetek jellemzők.

Reiter-szindróma: gyulladással kezdődik

A Reiter-szindróma krónikus, időszakos, gyulladásos megbete­gedés, amely nemcsak az ízületeket (általában a térdben, lábfej­ben vagy bokában kezdődik), hanem más szerveket is érint, különösen a húgycsövet és a szemet, ez utóbbit kötőhártya­gyulladás formájában. A szindróma 20 és 40 év közötti férfiak­ban a leggyakoribb, és azt követően alakul ki, hogy valamilyen nemi úton terjedő betegséggel fertőződtek. A másik érintett csoport a HLA-B27 génre visszavezethető érzékenységgel ren­delkezők csoportja.

Kutatási eredmények! A legújabb kutatások szerint mikrobák gyakran okoznak reumás ízületi gyulladást csimpánzokban, patkányokban, sertésekben, szárnyasokban és más háziállatokban. A két tettes a mikroplazma és a klamídia- élősködő baktériumok, amelyek a Reiter- szindróma tüneteit okozzák a genetikai hajlammal rendelkező emberek kötőszöveteiben.
Jegyezzük meg! A Reiter-szindróma másik neve reaktív arthritis, mert az ízület gyulladása az ízületeken kívüli fertőzésre adott reakcióként alakul ki.

Okok és tünetek

A betegséget a szervezet fertőzésekre (ne­mi úton terjedő betegségekre vagy a gyomor-bél rendszert érin­tő fertőzésekre) adott rendellenes reakciója váltja ki. Tünetei közé tartozik a húgycső- és kötőhártya-gyulladás, valamint az ízületek fájdalma és gyulladása – általában a térdben és a láb­ujjakban, illetve azokon a területeken, ahol az inak megtapad­nak a csonton, például a sarkaknál.

Az orvosban az ízületeket, nemi szerveket, húgyutat, bőrt és szemet érintő tünetek együttes jelenlétekor felmerül a gyanú, hogy Reiter-szindrómáról van szó. Mivel a tünetek nem feltét­lenül egy időben jelentkeznek, előfordulhat, hogy a betegséget hónapokig nem ismerik fel. Nincs olyan specifikus laboratóri­umi vizsgálat, amely megerősíthetné a diagnózist.

Mi a teendő? A fertőzést antibiotikumokkal kezelik, a nem szteroid gyulladásgátlók pedig minimálisra csökkentik a fájdal­mat és a gyulladást az ízületekben.

Kutatási eredmények! A friss vagy konzerv­cseresznye (naponta 25 dkg) a húgysav szintjé­nek csökkentésével segít kordában tartani a köszvényt. Az eper, a fekete áfonya, a zeller vagy a zellermagkivonat hasonló jótékony hatást gyakorolhat.

Köszvény: a királyok betegsége

Köszvény akkor alakul ki, amikor a vérben a megemelkedett húgysavszint következtében tűszerű kristályok képződnek, amelyek jellemzően valamelyik ízületben rakódnak le – a leg­gyakrabban a nagylábujjban, de néha a térdben vagy az ujjízületekben is. Az ízületben aztán ezek a durva felületű részecskék kínzó fájdalommal járó gyulladást okoznak. Az évszázadokon át a királyok betegségeként emlegetett kór ma sem ritka: ezer férfi közül tizenhatot érint, míg a nők körében ez az arány ezer­ből három, és a változás korát megelőzően ritkán alakul ki.

Okok és tünetek. Nem tudjuk biztosan, mi váltja ki a kösz-vényt, bizonyos tényezők azonban köztudottan növelik kiala­kulásának kockázatát. A köszvényes betegek egynegyedénél ta­lálható halmozott családi előfordulás, háromnegyedükben pedig magasabb a vér trigliceridszintje.

Azok a férfiak a legveszélyeztetettebbek, akiknek 20 és 40 éves koruk között jelentősen gyarapodott a testsúlyuk. A túl­zott alkoholfogyasztás, a magas vérnyomás, a vesebetegség, az ólommérgezés, a túlzásba vitt kalóriaszegény, fogyókúrás ét­rend és bizonyos gyógyszerek (antibiotikumok, vízhajtók és ke­moterápiás szerek) szintén szerepet játszhatnak a rendellenes­ség kifejlődésében. A magas purintartalmú élelmiszerek, pl. máj vagy szardella fogyasztása is előidézhet fellobbanásokat.

A köszvényt az ízületi folyadékból vett mintában kimutatott húgysavkristályok segítségével diagnosztizálják. A röntgen­felvételeken előrehaladott esetekben láthatóvá válik a húgysav-lerakódás és a csontkárosodás.

Mi a teendő? A magas purintartalmú élelmiszerek (máj, szardella, hal, tenger gyümölcsei, szárított borsó és bab) mellő­zésével megelőzhetjük a köszvényrohamok bekövetkezését.

A megfelelő testsúly fenntartása is jó módszer, csakúgy, mint a sok zsírt és finomított szénhidrátot tartalmazó élelmiszerek kerülése. Az ómega-3 zsírsavak csökkentik a gyulladást okozó anyagok termelődését szervezetünkben. A köszvényes betegek esetében tehát az ómega-3 zsírsavban gazdag halolaj némileg csillapíthatja az ízületek fájdalmas duzzanatát.

Köszvény kezelése

A köszvény kezelésében a legnagyobb áttörést az olyan gyógyszerek jelentették, mint az allopurinol, a probenecid és a szulfinpirazon, amelyek a vér húgysavszintjenek szabályozásá­val gátolják meg a köszvényrohamok kialakulását. Az őszi ki­kerics magvaiból nyert gyógyszer, a colchicin a köszvény egyik legősibb ellenszere. A gyógyszer újabb, injekcióban beadható formája pedig gyorsabban, mellékhatások nélkül hat.

Jegyezzük meg! Nagy mennyiségű, legalább naponta két liter víz fogyasztása segít a szervezetből kiüríteni a húgysavat.

Ál köszvény: az idősek betegsége

Ezt a köszvényhez igen hasonló betegséget egy másfajta kris­tály, az ún. kalcium-pirofoszfát-dihidrát kristály lerakódása okozza, amely ismeretlen okok miatt képződik az ízületekben. Az álköszvény az idős emberek gyakori betegsége: a 60-as éveikben járók 3 százalékát és a 90 éven felüliek felét érinti.

Okok és tünetek. Az álköszvény kiváltó oka ismeretlen, olyan emberekben alakulhat ki, akiknek vérében rendellenesen magas a kalciumszint, szöveteiben rendellenesen sok a vas, vagy vérében túl alacsony a magnéziumszint.

Az álköszvény sokféle tünettel járhat. Néhányan fájdalmas ízületi gyulladásos rohamoktól szenvednek, különösen a térd, a csukló vagy más viszonylag nagyméretű ízület lehet érintett. Mások hosszan tartó, krónikus fájdalmat és merevséget tapasz­talnak a kar vagy a lábszár ízületeiben. Az álköszvényt több­nyire ugyanúgy diagnosztizálják, mint a köszvényt – injekciós tűvel mintát vesznek az ízületi folyadékból.

Mi a teendő? Nem szteroid gyulladásgátlókkal enyhítik a fájdalmat és a gyulladást, valamint a rohamok idején ugyan­ebből a célból intravénás colchicint alkalmaznak.

Nem árt tudni! Hazánkban egyre gyakrabban állapítanak meg az orvosok köszvényt.40 és 50 év között jelentkeznek az első köszvényes rohamok, nők esetében ez 50-60 évre tehető. A betegség gyakori előfordulását támasztja alá, hogy a 65 év feletti férfiak közül átlagosan minden harmadik férfi köszvényes.

Polymyositis: támadás az izmok ellen

A jellegzetesen fájdalmas gyulladással és az izmok gyengeségé­vel járó Polymyositis a kötőszövet krónikus megbetegedése. A 40-60 év közötti felnőtteket, illetve az 5-15 év közötti gyer­mekeket érinti. Nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál.

Okok és tünetek. Bár a betegség kiváltó oka ismeretlen, va­lószínűleg vírusok vagy autoimmun reakciók játszanak benne szerepet. Rákos megbetegedés is kiválthatja. Az azonnali vagy később jelentkező tünetek közé tartozik az izomgyengeség (a felkarban, a csípőben és a combban), izom- és ízületi fájdalom, bőrkiütés, nyelési nehézség, láz, kimerültség és fogyás. A polymyositist gyakran diagnosztizálják az izomgyengeség mérésével, a jellegzetes bőrkiütés alapján vagy bizonyos izom-enzimek megemelkedett szintjének kimutatásával a vérben.

Mi a teendő? A gyulladás legintenzívebb szakaszában a pi­henés gyakorta segít. Általában a szájon át szedhető kortiko-szteroidok (például a Prednisolon) a betegség kordában tartá­sával lassanként visszaállítják az izomerőt, enyhítik a fájdalmat és a duzzanatot. Bizonyos esetekben azonban a Prednisolon in­kább súlyosbítja a betegséget. Ilyenkor helyette vagy mellette immunszupresszív gyógyszereket alkalmaznak.

Kutatási eredmények! Legújabb kutatások szerint a D- vitamin egyik formája segíthet a pikkelysömörben szenvedő betegeknek.

A pikkelysömörrel járó ízületi gyulladás

Annak ellenére, hogy hasonlít a reumás ízületi gyulladásra, a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás nem jár az előbbire jellemző antitestek termelődésével. Ez segít a két kórkép meg­különböztetésében. Az ízületi gyulladás a pikkelysömörben szenvedő betegek kb. 10 százalékát érinti. Bármely életkorban kialakulhat, de jellegzetesen 30 és 50 év között jelentkezik. Az öröklődés szerepet játszhat a betegségre való hajlamban.

Okok és tünetek. Pikkelysömör (vörös, pikkelyes bőrki­ütést és a körmök pontszerű behúzódását okozó krónikus bőr­betegség) előzheti meg, ill. követheti az ízületi gyulladást, mely általában a kéz- és lábujjízületeket támadja meg. Az ízületek krónikus gyulladás esetén megduzzadnak és deformálódnak.

Mi a teendő? A kezelés célja a bőrkiütés visszaszorítása és az ízületi gyulladás csökkentése. Számos, a reumás ízületi gyul­ladás kezelésében hatékony gyógyszert használnak a pikkely­sömörhöz társuló ízületi gyulladás kezelésében is. Ezek közé tartoznak az aranytartalmú gyógyszerek, a metotrexát, a ciklo-sporin, a szulfaszalazin és súlyos esetekben az etretinát.

Fiatalkori idiopátiás ízületi gyulladás

A fiatalkori idiopátiás ízületi gyulladás gyűjtőnév, az ízületi gyulladás több típusát öleli fel. Az „idiopátiás” azt jelenti, hogy az orvosok egyelőre nem ismerik a kórokát. A betegség 100 000 gyermek közül 80-90-et érint.

Okok és tünetek. Gyermekkorban bármikor jelentkezhet, és néhány formáját nehéz kimutatni. Az oligoartikuláris (kevés ízületet érintő) típus messze a leggyakoribb és egyben a legeny­hébb. Lassan alakul ki, két-három éves korban, és négynél ke­vesebb ízületet támad meg. A poliartrikuláris forma sokkal ko­rábban kezdődik – az élet első hat hónapjában – és négynél több ízületet érint. A szisztémás fiatalkori ízületi gyulladás (vagy Still-kór) az egész testre kiterjed, és az ízületek gyulladá­sán kívül láz, bőrkiütés és más panaszok kísérik. A felsorolta­kon kívül a betegség más, ritkább formái is ismertek.

Mivel – különösen a nagyon fiatal gyermekeknél – igen ne­héz kimutatni, előfordulhat, hogy nem is veszik észre a fiatal­kori artritiszt. A betegség tünete lehet, hogy a kisgyermek las­san tanul meg járni, vagy hogy miután megtanult, néhány hónap múlva ismét járásképtelenné válik. Az általános nyűgösség, ingerlékenység és az alvás utáni merevség mind azt sugall­hatja, hogy érdemes vizsgálatokat végezni.

Mi a teendő? MRI és más vizsgálatok elvégzésére lehet szükség kórházi körülmények között altatásban, mivel a kis­gyermekek nem tudnak sokáig nyugodtan feküdni. A gyermek ízületi gyulladásának fajtájától függően a kezelés gyógyszerek adásából és fizioterápiás foglalkozásokból állhat. A képalkotó eljárások és a vérvizsgálat mellett a gyermek szemét is vizsgál­ják. Ez azért rendkívül fontos, mert az ízületi gyulladásban szenvedő gyermek ki van téve az uveitisz (a szem középső bur­kának gyulladása) veszélyének, amely – kezelés hiányában vaksághoz vezethet.

A hatékony kezelés kulcsa

A hatékony kezelés kulcsa a terápia mielőbbi megkezdése gyógyszerekkel és aktív edzésprogrammal. Ezzel lelassíthatjuk a betegség előrehaladását, és korlátozhatjuk a hosszú távú ízü­leti károsodás kialakulásának lehetőségét. Ha a gyermek a tornászást szórakozásként éli meg, a lehető legnagyobb mérték­ben fenntartható a mozgékonysága. Sok gyermek teljesen meggyógyul, másoknál a betegség hosszú időszakokra eltűnik, s csak kevesen nem mutatnak javulást. A betegség leküzdéséhez fontos a pozitív hozzáállás.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.