Egészsegesen lefogyni

Mire képes a zsír, három lépésben

Három nagyon fontos anyag mutathatja be, mire képes a zsír a szervezetünkben. Az első, az 1995-ben felfedezett leptin, egy olyan fehérje, amely képes szabályozni az étvágyat és a túltelítettséget. Nem sokkal ezelőtt is még azt gondolták, hogy a kövér embereknél ez hiányzik, tehát képtelenek a jóllakottság érzésére, de később felfedezték, hogy ez nem így van, inkább túl sokat is termelnek belőle, csak rosszul működik, mivel képtelenek helyes módon szabályozni az éhséget és a jóllakottságot. Ezek az emberek az ún. leptinrezisztensek. Ez sokban hasonlít az inzulinrezisztenciához.

A második az inzulin, amelyet a hasnyálmirigy termel, az a hormon, amely segíti a cukor beépülését a sejtekbe. A szerv rossz működését (erről később még lesz szó) egy olyan molekula okozza, amelyet a zsírszövet termel, a rezisztin, amely képes csökkenteni és megállítani az inzulin működését.

A harmadik, amely ezzel ellentétes hatást idéz elő, illetve fokozza az inzulinérzékenységet, az adiponektin, amelyet közvetlenül a bőr alatti zsírszövet állít elő.

Ki hajlamosabb az elhízásra?

Úgy tűnik tehát, hogy a különböző zsírok képesek különböző molekulákat előállítani, és az is látható, hogy egyénenként változó hajlandóságot mutatunk a veszélyesebb vagy kevésbé veszélyes kiválasztott molekulák iránt. Ez megmagyarázná, miért hajlamosabbak egyes betegségekre a hasonló mértékben elhízott személyek.egeszsegtelen-taplalkozas

A közelmúltban felfedezték, hogy a zsírszövet képes magához vonzani makrofágokat, olyan sejteket, amelyek részt vesznek az immunreakciókban, képesek sokszor hatalmas mennyiségű rezisztint termelni, és ezzel csökkentik az inzulinérzékenységet. De a makrofágok, mivel immunsejtekről van szó, a gyulladások kialakulásában is szerepet játszanak.

Láttuk, hogy a zsírszövetben létrejönnek olyan molekulák, amelyek gyulladást okoznak, ezáltal a vért sűrűbbé teszik, ez pedig elősegíti a véralvadást. Ezenkívül a zsír még nagy mennyiségű atomaráz koncentrátumot is tartalmaz. Az aromatáz egy enzim, amely átalakítja a férfias női hormonokat. Ez a nőknél hatalmas ösztrogénnövekedéssel jár, vagyis annak kockázatával, hogy túlstimulálja a nagyon is érzékeny szövetet a mellben, a férfiaknál pedig erősen módosítja a férfi- és női hormonok kapcsolatát.

Az adipociták azok a zsírsejtek, amelyek a zsírszövetben találhatók, és persze az elhízott személyekben túlzott mennyiségben vannak jelen (hiperplasztikus jelenség), túl nagyra nőnek (hipertrófia), és hatalmas mennyiségű zsírsavat szabadítanak a véráramba. Az adipociták stimulálják a hasnyálmirigyet, hogy inzulint termeljen, ez pedig a zsírraktározást segíti elő a zsírvesztés helyett.

Az ördögi kör

Ördögi körrel állunk szemben, amely károsan módosítja az anyagcserét, gyulladást okoz, míg a zsír jelenléte önmagában még nem okozna különösebb problémát.

Az ilyen bonyolult helyzetekre összetett válaszokat kell adni, ha azt akarjuk, hogy ne csak egy csatát, hanem az egész háborút megnyerjük. Több mint 10 tonnányi zsír az, amelyet egy élet során elfogyasztunk, és amely átjut a bélrendszeren, ahol a táplálékok felszívása és emésztése megkezdődik. Létezhet-e ennél fontosabb anyagcsere-funkció?

Nézzük meg, mit rejt a testünk!

Még ma is akadnak az orvostudományban mechanikus nézetek, például a hidrolitikus enzimek esetében. Azt gondoljuk, hogy az infarktus pusztán egy egyszerű „dugótól” függ, amely elzárja a koszorúereket, és hogy a szív csak egy banális pumpa, olyan eszköz, amellyel, mondjuk, felfújunk egy gumicsónakot, és a bél sem más, mint egy egyszerű cső, amely befogadja és kijuttatja az ennivalót a szervezetünkből. Ezek igen durva leegyszerűsítések, sokszor ugyan hasznosak lehetnek, de amikor mindenütt átveszik az uralmat, és helyettesítik az összetett viszonyrendszereket, csak akadályt jelentenek az értelmezésben, végül még az orvos számára is felcserélhető fogalmakká válnak, ami csökkenti a munkája értékét.

Mit igényel a gyomrunk?

gyomrunkA gyomor-bélrendszert egyszerű csővé redukálni olyan túlzás, amely elfedi egy meglehetősen bonyolult szerv összetett működését. Idetartozik az ennivaló megemésztése, a fontos tápanyagok felszívódása, a méregtelenítés és a nem befogadott dolgok felhasználása. A bélrendszer, annak ellenére, hogy anatómiailag valóban csupán egy cső, igazából inkább barikádra hasonlít, amely szűrőfunkciót lát el a testünkben: összeköti a külső és a belső pólust; a bélrendszer engedi be a vérbe a szükséges anyagokat; míg a vért veszélyeztető dolgokat egyenesen „kisöpri”.

Ha ez a funkció kevésbé működik, akkor áteresztőbél-szindrómáról beszélünk, azaz létrejöhetnek a gyulladásos patológiás betegségek, mint a pikkelysömör és az ízületi gyulladás.

Ha a bélrendszer olyan, mint egy „levesszűrő”, és nem képes állandóan kinyomni magából a mérgező anyagokat, akkor a sok méreganyag és molekula aktiválja az immunrendszert, és elkezdik bombázni a májat, ahová a táplálék beérkezik. Az így megterhelt máj detonátort játszik, és lehetőséget ad különböző gyulladásos és elhízással járó megbetegedéseknek.

Hasznos baktériumok?

bakteriumok
A bélrendszererünk tele van bacilussal – barát vagy ellenség?

A bélrendszerben megszámlálhatatlan mennyiségű láthatatlan, titokzatos vendég lakik, csendben meghúzódva. Ez a nagy, mikroorganizmusokból álló, nagyon aktív massza a tudomány mai állás-pontja szerint igazi ökoszisztéma, amely rengeteg fajból áll, és a bélrendszer nyálkahártyájával együtt nagyon erős védőfalat képez immunrendszerünkben. A baktériumok, amelyeket bélrendszerünkben vendégül látunk, kiterítve egymás mellé befednének egy legalább 250-400 m² nagyságú területet.

Amikor a bélrendszerünk ökoszisztémájában levő összetevők egyensúlyban vannak, a test a legjobbat, a maximumot nyújtja az immunrendszer működése révén az egészség megőrzésében és az anyagcsere-működésben. A baj az, hogy nagyon kényes és érzékeny ökoszisztémáról van szó, amely folyamatosan különböző veszélyeknek van kitéve, mint például az alkohol, a finomított élelmiszerek, a stressz és az antibiotikumok (ez utóbbiak vannak az élen). A mikroorganizmusoknak a bélrendszerben igazán fontos szerepük van, szabályozzák az elfogyasztott ételekből a tápanyagok felszívódását, anyagcserénket pedig jórészt az határozza meg, milyen az egyéni bélbaktérium-összetételünk.

A bélrendszer alapvetően 57 különböző baktériumot tartalmaz, ehhez még egyénenként hozzáadódnak saját „beszállított” baktériumaink, amelyek összekeverednek a meglevőkkel. Ügy tűnik, hogy eme mikroorganizmusok (együttesen a bélflóra) DNS-e képes arra, hogy reakcióba lépjen a genetikai kódunkkal, lehetővé téve ily módon egy másik epigenetikus szabályozást. Vagyis, befolyásolja, hogy melyik gén vegyen részt egy folyamatban.

Bélflóránk, a mi védelmezőnk

A legújabb tanulmányok a molekuláris biológia helyett a bélflóra és szervezetünk fiziológiájának bonyolult kapcsolatára koncentrálódnak. Így felfedezték, hogy néhány betegség esetén, mint például az elhízás és a cukorbetegség, bélflóránk nagyon fontos szerepet játszik a betegség kialakulásában, így tehát a lehetséges megelőzésben is. Úgy tűnik, a baktériumok és a bél-flórát körülvevő idegrendszer kölcsönhatásban állnak. A belet „második agynak” is nevezzük, pontosan a hatalmas kiterjedésű ideghálózat miatt, amely folyamatosan kapcsolatot tart a központi idegrendszerrel.

Nem véletlen, hogy az antik világban az érzelmi élet központjának a szívet és a hasat tekintették, hiszen mindkét szervünkre nagy hatással vannak érzelmeink. A baktériumok képesek arra, hogy olyan gyulladáskeltő anyagokat termeljenek, amelyek nemcsak a bélfalra vannak hatással, de az idegekre, és ezáltal az agyra is. A bélflóra képes a táplálék anyagcseréjére is hatást gyakorolni, ez pedig befolyásolja az energiaraktározást, vagyis a zsírfelhalmozódást. Összefoglalva, bélrendszerünkben olyan baktériumok élnek, amelyek képesek arra, hogy megvédjenek, ha megfelelően működnek, de ha rosszul működnek, akkor meg is betegíthetnek, vagy hozzájárul-hatnak elhízásunkhoz.

Az egészséges bélrendszer segít a fogyásban

A kutatások során tehát egyre több olyan tényező merül fel, amelyek igazolják a betegségek és a kövérség ugyancsak bonyolult kapcsolatát. Például már igen régóta tudjuk, hogy az elhízásban szenvedők bélrendszere sokkal hosszabb, mint a soványaké, vagyis a normális testtömeg indexükké. Ez megmagyarázza a jóval nagyobb energiafelhasználást, és azt is, miért van az, hogy nagyon sok elhízásban szenvedő egyáltalán nem eszik többet, mint normál testsúlyú társai.

Az elhízásban szenvedők baktérium-ökoszisztémája valószínűleg kedvezőtlen a bélben, hiszen gyulladásra ösztönzi a szöveteket és káros az anyagcserére. Ez már fiatalkorban kialakulhat, és az évek során lehetővé teszi a zsírfelhalmozódást.belrendszerunk

A zsírtöbblet és a megromlott baktériumflóra kapcsolata még nem teljesen világos, de az biztos, hogy egy egész ellenséges hadsereg jelenléte a bélben ugyancsak megnehezíti a kilók elvesztését. Az elhízás és a túlsúly tehát már a bélrendszer egészségét veszélyezteti.