Élet cukorbetegként

A diabétesszel élők

A diabétesszel élők szemszögéből másképp néz ki a dolog. Számukra természetesen a diabétesz nem egyszerűen egy megoldandó orvosi probléma, hanem az életük egy újonnan felbukkant eleme. És ők naponta valami egészen mást élnek meg, mint amit az orvosok a maguk oldaláról látnak. A diabéteszesek nem betegek, merthogy nem érzik magukat betegnek. Senki sem szeretne beteg lenni. Már maga a „beteg” szó is negatív.

Még rosszabb a „krónikus beteg” fogalma

Aki krónikus beteg, az élete hátralévő részében akadályoztatva van, sőt súlyos hátrányt szenved – legalábbis ez az általános elképzelés. Mi, diabéteszesek azonban szerencsére egészségesnek érezzük magunkat. Nem vagyunk ágyban fekvők, és korlátozva sincs az életünk.

Jegyezzük meg! Ezért olyan nehéz néha megérteni, hogy miért kell másképp táplálkozni, és többet mozogni, amikor látszólag semmi sem változott – ha pedig megeszünk egy jókora darab süteményt, nincsenek panaszaink. Egyúttal nehéz másoknak is elmagyarázni, hogy krónikus betegek, ugyanakkor egészségesek vagyunk.

Korlátozott egészség

A diabétesz-szakértők erre a problémára egy igen jó megoldást találtak. Ők azt mondják, hogy a 2-es típusú diabéteszesek nem betegek, mindössze „némileg korlátozott az egészségük”. A cukorbetegek ugyanis, amíg nincsen másodlagos betegségük, egészségesek – azonban éppen azzal a megszorítással, hogy néhány bioprogram összjátéka már nem működik helyesen, és emiatt tartósan túl magas a vércukorszint.

A cukorbetegeknek – az egészségük szűk korlátozottsága miatt – némely dolgokra jobban kell ügyelniük, mint azoknak az embereknek, akiknek nincs ilyen megszorításuk. Egyébként ugyanolyan életet élhetnek, mint minden teljesen egészséges ember.

Hogyan kerül sor a korlátozásra?

Ahhoz, hogy kialakuljon a 2-es típusú diabétesz – a tudomány mai állása szerint -, lényegében három pontnak kell szerencsétlen módon összejönnie:

  • Rossz szülőket választottunk (ezen nem változtathatunk).
  • Túl sokat ettünk a helytelen dolgokból (ezen változtathatunk).
  • Túlságosan keveset mozogtunk (ezen aztán nagyon könnyű változtatni).

Az érzékeny emberek ügyeljenek magukra!

Jegyezzük meg! Sok tanulmány azt mutatja, hogy a 2-es típusú diabétesz kialakulásának a kockázata jelentősen megnő, ha az egyik szülő vagy mindkettő 2-es típusú diabéteszes. Azonban nem maga a diabétesz öröklődik, hanem sokkal inkább egy különleges „érzékenység” arra, hogy megkapjuk.

Nagyon jól megérthetjük ezt egy napégés bőrsérüléseivel. Nem a napégés öröklődik, hanem a bőr azon képessége, ahogy az ártalmas napsugarakra reagál. Azok az emberek, akik világos bőrrel születtek, hajlamosak gyorsabban leégni, mint a sötétebb bőrű emberek. Érzékenyebben reagálnak a sérülésre, ezért kicsit jobban kell figyelniük arra, hogy ne tegyék ki magukat túl sokáig intenzív napsugárzásnak.

Az öröklött „érzékenység” vagy a genetikai hajlam, ahogy az orvosok nevezik, tehát még nem okoz diabéteszt. Éppúgy nem, ahogy a világos bőr sem okoz napégést. A genetikai hajlam azonban fogékonyabbá tesz az ártalmas rizikófaktorokra, az érzékeny emberek hamarabb megbetegednek tőle. A „diabétesz napsugarai” nem az UV-sugarak, hanem a többéves helytelen táplálkozás és mozgáshiány.

Ezek minden embernél 2-es típusú diabéteszhez vezethetnek, mert érzékenyen megzavarják a test bioprogramjait. Azoknál az embereknél viszont, akik öröklötten érzékenyek a diabéteszre, a megbetegedés valószínűsége jóval magasabb, mint azoknál, akik nem rendelkeznek ezzel az érzékenységgel.

Jegyezzük meg! Senkinek sem kell 2-es típusú diabéteszt kapnia – vagy ha már megkapta, beletörődnie. Még a diagnózis után sem késő fordítani a dolgon!

Semmi sem megy bioprogramok nélkül

Nem látjuk, nem érezzük: igen, ez a 2-es típusú diabétesz. És mégis jelen lehet! Az orvosok anyagcserezavarnak nevezik. Aki szeretné megérteni, annak a testünk legalapvetőbb részéhez kell eljutnia, a sejtek és a biológiai programok síkjára, melyek az összes sejt- és testműködést szabályozzák – és amelyek azért is felelősek, hogy minden sejt mindenkor el legyen látva oxigénnel és tápanyagokkal.

Bioprogramok nélkül nem élhetnénk

Testünkben ugyanis éjjel-nappal kemény munka folyik, és a bioprogramok teljesen automatikusan gondoskodnak róla, hogy minden súrlódásmentesen működjön. Ha a sejtek, sejtkapcsolatok, hormonok, hírvivő anyagok, az oxigénellátás és a tápanyagszállítás igen bonyolult összjátékát gondolatilag kellene irányítanunk, teljesen leterhelnénk magunkat. Például szabályoznunk kellene az emésztést, ezzel egyidejűleg ügyelnünk kellene a sejtmegújulásra, az izomsejteket pedig koordinálni kellene a mozdulatokhoz. Szerencsére a természet átveszi tőlünk ezt a bonyolult munkát. A bioprogramok sajnos kicsit sem rugalmasak, és még a legerősebb akarattal sem befolyásolhatók. Évezredek óta szinte változatlanul öröklődtek generációról generációra.

Pontosan ez okoz ma sok embernek nagy problémákat

Túlsúlyosak és cukorbetegek, mert sok biológiai program kizárólag egy jó háziasszony sémája szerint működik: beosztani, takarékoskodni, ügyesen gazdálkodni. Ugyanis a bioprogramok egyik feladata az, hogy gondoskodjanak arról, hogy mindenkor elegendő energia álljon a rendelkezésünkre, hogy sokáig és kitartóan mozoghassunk, elmenekülhessünk a veszély elől, vagy egész földterületeket feláshassunk. Ezek a bioprogramok egyáltalán nincsenek tekintettel arra, hogy szép karcsúak szeretnénk maradni, hogy nem ismerünk már éhínséget, és hogy a kemény fizikai munka a múlté, mert ma már szinte mindent gépek végeznek.

Milliókat érint!

Sok ember él 2-es típusú diabétesszel. Száz és száz millióan állnak orvosi kezelés alatt. Úgy saccolják, hogy a nem regisztrált esetek száma körülbelül ugyanilyen magas. Míg korábban azt hitték, hogy a 2-es típusú diabétesz csak idős embereknél jelentkezik, és emiatt „időskori diabétesznek” is hívták, ma már tudjuk, hogy egyre több gyereknek és fiatalnak, valamint fiatalabb felnőttnek van 2-es típusú diabétesze.

A táplálékenergia izomerővé válik

Az emberi test az energiát, amely a táplálékban található, minden körülmények között mozgásenergiává alakítja. A sejtekbe ugye nem sült medve kerül, melyet az őseink ettek, sem az eszkimók fókái vagy a sült krumpli az ebédünkből, hanem ezek legparányibb alkotói. Erről a mindig azonos emésztési programok gondoskodnak – és az anyagcsere felelős azért, hogy az összes apró alkotórészt rendesen feldolgozzuk.

Mivel a sejtek ellátásánál sajnos nem igaz az a mondás, hogy „minél több, annál jobb”, viszont annál inkább áll az, hogy „jóból is megárt a sok”, ezért az ősi bio-programokkal – melyek évezredek óta biztosították az emberiség fennmaradását – egy problémát is kaptunk. Egy olyan problémát, amely ma könnyen megoldható, mert a modern kutatásnak köszönhetően meglehetősen pontosan tudjuk, mi játszódik le a testben, és hogyan lehet a bioprogramokat újra egyensúlyba hozni.

A táplálék világszerte ugyanaz

Mint ismeretes, a különféle ízekről csodálatosan lehet vitatkozni, a táplálékunk összetételéről azonban nem: a világ minden finomsága egész specifikus módon szénhidrátokból, zsírokból, fehérjékből, ballasztanyagokból, vitaminokból, ásványi anyagokból és nyomelemekből tevődik össze. Ezek az élet építőkövei, és csupán arról van szó, hogy különböző kombinációban kerülnek az asztalra.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.