Élet cukorbetegként

A kínálat és kereslet aránytalansága – cukorbetegség okai

Tulajdonképpen mi a rossz abban, ha a glükózszint mindig gyorsan és magasra emelkedik? Az izomsejteknek végül is glükózra van szükségük az erőműveikhez.

Máris tisztázzuk:

Jegyezzük meg! Nem maga a glükóz a drámai, hanem hogy állandóan túl sok van belőle a vérben.

Hogy a gazdaság nyelvén fejezzük ki magunkat: a kínálat és a kereslet aránya már nem stimmel, ezért összeomlott a piac. Képzeljük el, hogy még szénnel fűtünk, és nyáron szállítják nekünk a szenet. Jön a szállító, és a szükséges szenet belapátolja a pincénkbe. Alighogy elmegy, és kényelmesen hátra szeretnénk dőlni, egy újabb szénnel megrakott teherautó fékez a ház előtt. Na jó, mondjuk magunknak, ha jól összerakom, még fér valamennyi a pincébe, végtére is sohasem tudjuk, milyen hosszú és kemény telünk lesz. Meglehetősen kelletlenül több zsák szenet átveszünk még tőle, és beszuszakoljuk a pincébe.

Csakhogy alig ment el a teherautó, jön a következő, és mögötte még egy. Először még megpróbáljuk elmagyarázni, hogy már nem tudunk több szenet elhelyezni – és mostanában nincs is szükségünk többre, mivel nyáron nem fűtünk. Ám egyszer csak annyira megmérgesedünk, hogy többet ki sem nyitjuk az ajtót. Akkor aztán csengethet, aki akar.

A túlkínálat idegesíti az embert és az izomsejtet

Ahogy velünk történne a szénnel, ugyanígy van ez az izomsejtben a glükózzal. A tüzelőanyagot, melyre a sejt- és izomenergia előállításához van szüksége, a glükóz az „inzulin-ügynököktől” túl nagy mennyiségekben és túl rövid időközönként kapja. A raktárai tele vannak, és az erőműve takaréklángon megy, mert nem mozgunk, és ezért nem kell izomenergiát előállítani. Ahhoz, hogy az izomsejtek megvédjék magukat, nem marad más választásuk, mint a cukorajtókat amennyire csak lehet zárva tartsák, és a kopogtató inzulinra többet ne reagáljanak.

Mivel az inzulin nem tud több glükóztól megszabadulni, nem tud mást tenni, mint elraktározni és hizlalni. Ha ráadásul még rövid cukorláncokat eszünk együtt zsírral, garantáltan gyorsan hízunk. Az inzulin ugyanis magas glükózszint esetén nem csak gátolja a zsírbontást, hanem glükózt is raktároz a zsírsejtekben. Egyúttal a zsír, mivel nincs rá szükség, a glükóztúlkínálat mellett közvetlenül a zsírsejtekbe kerül.

A csúcsértékek zárják a kört

Még ha el is van látva az összes izomsejt, és nem vesznek fel több glükózt, egy szelet torta vagy pizza elfogyasztása után hamar újra megéhezünk. Arra, hogy ez hogyan lehetséges, ma már megfelelő magyarázatot tudunk adni. így bebizonyosodott, hogy a bétasejtek nem tárolják az inzulint, hanem mindig szükség szerint állítják elő. Ahhoz, hogy a bétasejtek tudják, mennyi inzulint kell termelniük, a glükóznak először a vérbe kell jutnia, és a mennyiséget a glükózreceptoroknak jelenteniük kell a bétasejteknek. Csak ezután tudják a bétasejtek megkezdeni az inzulintermelést. Az inzulinszint emiatt mindig kicsit később emelkedik, mint a vércukorszint.

Fordított sorrendben is létezik az időeltolódás.

A glükózkoncentrációnak először ismét a normál szintre kell csökkennie, hogy az érzékelők jelenthessék: inzulintermelést abbahagyni! Csakhogy magas inzulinszint esetén az átmeneti időben még túl sok inzulin van a vérben. Ez az inzulin nekiesik a glükóznak, mely az agy- és az idegsejtek ellátásához szükséges. Ezáltal rövid ideig alacsony vércukorszint (hipoglikémia) alakul ki, és az agysejtek nagyon megszorulnak, mert tüzelőanyag nélkül nem tudnak jól működni.

Az eredmény: gyengének érezzük magunkat, és az összpontosítás a nullpontra csökken. Most pedig enni fogunk, méghozzá többnyire valami édeset, mert attól gyorsan emelkedik a vércukorszint, és ismét hamar jól érezzük magunkat. – Egy olyan körfolyamat jön létre, mely vészhelyzet esetére volt kitalálva, de így hizlaló, megbetegítő – és tartós – állapottá válik.

Ne becsüljük alá a zsírt! A szénhidrátok többnyire nem különülnek el, hanem zsírokkal kombinálva esszük – például torta, kolbászos kenyér, praliné vagy sült krumpli formájában. A zsírok tiszta kalóriabombák. Míg 1 gramm szénhidrát vagy fehérje csupán 4 kilokalóriát tartalmaz, 1 gramm zsírban 9 kilokalória van.

A glükóz agytáplálék

Glükóz nélkül nem tudunk gondolkodni, mivel az agy- és az idegsejtek glükóz nélkül munkaképtelenek. Az izomsejtekkel ellentétben azonban nem tudják tárolni a glükózt, hanem mindig közvetlenül a vérből szolgálják ki magukat. Ezért mindig legalább 60 mg/dl-es glükózkoncentrációnak kell lennie a vérben. Ha ez alá az érték alá csökken, alacsony vércukorszintről (hipoglikémia) beszélünk, mely igen kellemetlenül jelentkezik, és akár ájuláshoz is vezethet.

Így alakul ki az inzulinrezisztencia

A magas inzulintermelés tartós vészprogramja először sok évig jól ment, noha az izomsejteket az „inzulin-ügynökök” állandó ostroma annyira idegesítette, hogy a cukorajtóikat mind jobban eltorlaszolták és elrekesztették. A vérben állandóan glükóztúlkínálat uralkodott, mely senkinek sem kellet, senkinek nem volt rá szüksége, mivel kényelmesen üldögéltünk a pamlagon. A túlkínálat ellenére folyamatosan még több glükóz érkezett, és a hatalmas inzulincsapatok rendíthetetlenül azzal foglalkoztak, hogy a glükózt valahogy eltávolítsák a vérből.

A zsírsejtek növekedtek, az izomzatban és a májban mindenhol nagy glükózraktárak képződtek. A mérlegünk mutatója lassan és folyamatosan felfelé vándorolt. Zsírpárnácskáink egyre nagyobbak lettek, és egyre több szabad zsírsavat termeltek, melyek a sok „inzulin-ügynökkel” együtt addig torpedózták az izomsejteket, míg egy napon már nem reagáltak az inzulinra. Ezt az orvosi szaknyelvben inzulinrezisztenciának hívják.   szint gyorsan megemelkedik – és hamar le is esik.

Kezdetét veszi a káosz

Az inzulinrezisztencia igen jelentős kárt okoz az izomsejteknek: túl kevés glükóz kerül a sejt belsejébe. És akkor is csak rosszul jut el oda, ha a sejteknek elfogy a glükózkészletük, és sürgősen pótlásra van szükségük. A glükóztúlkínálat közepette a sejteknek tehát éhezniük kellene, és alig tudnánk mozogni.

Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, a test kifejlesztett egy trükköt: áttöri az izomsejtek inzulinrezisztenciáját egy energiaprogrammal úgy, hogy egyszerűen úgy tesz, mintha sokáig és kitartóan mozognánk. A glükóz helyett ekkor a nagyon koncentrált táplálékenergiát, a zsírt égeti el az izomsejtek erőműveiben, hogy mozgási és sejtenergiát állítson elő. Ez azonban végzetes hatással van az egészségünkre és az alakunkra, ha továbbra is zsírban gazdag ételeket eszünk és nem mozgunk: úgy meghízunk, mint a karácsonyi liba. Az anyagcserénk egyre inkább félresiklik, és az érelmeszesedés, a szívinfarktus vagy a szélütés kockázata tovább nő.

Ráadásul még mindig nincs vége:

Ezzel egyidejűleg a bétasejtek azt a jelentést kapják, hogy még több inzulint kell termelniük, mire a termelési kapacitásukat messze a terhelhetőség határán túlra fokozzák. Hatalmas munkát végeznek, hogy fáradhatatlanul óriási mennyiségű inzulint termeljenek. Inzulinfelesleg (hiperinzulinémia) alakul ki. Az „inzulin-ügynököknek” összesített erőikkel végül sikerül újra megnyitni a sejtek cukorajtóit, és glükózt csempészni a sejtekbe, hogy azok ismét glükózt égessenek el.

A béta-sejtek tönkremennek a túlzott igénybevételtől

Ha a béta-sejteknek évekig csúcsteljesítményt kell nyújtaniuk, az nem múlik el nyomtalanul. Néhány sejtnek sikerül ugyan egész életen át inzulint termelni, azonban egyre több sejt fárad el, nem képesek már inzulint előállítani, vagy már nem képesek a csúcsteljesítményre. Az történik, aminek történnie kell: a béta-sejtek egy napon már nem tudnak kellőképpen reagálni a vércukorszint emelkedésére. Mivel ekkor túl kevés inzulin van jelen, a glükóz kihasználatlanul kering a vérben, sem a sejtekbe nem tud bekerülni, sem elraktározni nem tudjuk. Igaz, egy részét kiválasztja a vese.

Mivel azonban a vese küszöbértéke a 180 mg/dl-rel elég magas, a glükóz nagy arányban a vérben marad, mindenhol akadálytalanul lerakódhat, és károkat okozhat. Az orvosok úgy mondják, hogy „kialakult a 2-es típusú diabétesz”. A laikus azt mondja: „Cukorbeteg vagyok.”

A zsíranyagcsere folyamata

Az inzulinrezisztens embereknek és a diabéteszeseknek legtöbbször jellegzetes zsíranyagcsere-zavaruk van: magas a triglicerid- és az LDL-koleszterinszintjük, a HDL-koleszterin túl alacsony. Emiatt nem csak glükózból van túl sok a vérben, hanem zsírból is. Mivel az LDL-koleszterin lerakódik az érfalakban, és az érfal összenőhet, a diabéteszeseknek különösen fontos ügyelniük a zsírszegény táplálkozásra és az elegendő mozgásra, hogy megelőzzék az érelmeszesedést. Ha azonban már nagyon magasak az értékek, nem kerülhető el a gyógyszeres kezelés az LDL-koleszterin csökkentésére.

Gyakran kérdezik

Mi a különbség az 1-es és a 2-es típusú diabétesz között?

Az 1-es típusú diabétesz inzulinhiány miatt alakul ki, mert a hasnyálmirigy béta-sejtjeit tönkreteszik a test saját antitestjei. Ezért autoimmun betegségről is beszélünk.

A 2-es típusú diabétesz a következő tényezők szerencsétlen egybeesése révén alakul ki: genetikai hajlam, helytelen táplálkozás és mozgáshiány. Az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinémia állomásain keresztül jön létre a 2-es típusú diabétesz.

Nőknél időnként a terhesség alatt alakul ki a diabétesz (gesztációs diabétesz). Általában szülés után újra normalizálódnak a vércukorértékek, ám megmarad a nagy kockázat, hogy időskorban 2-es típusú diabéteszt kapnak.

Mit értenek HbA1C-érték alatt?

Az emberi testben a vörösvértestecskék a hemoglobin nevű vérfestékükkel az oxigénszállításért felelősek. A hemoglobin azonban egy bizonyos arányban glükózzal is összekapcsolódik, és ilyenkor hemoglobin A1C-nek, röviden HbA1C-nek hívják. Ha tehát megemelkedik a vércukorszint, megemelkedik annak a hemoglobinnak az aránya is, mely glükózt kötött magához.

Ez a megemelkedett HbA1C-értékből látható. Mivel a vörösvértestecskék kereken 120 napig keringenek a testben, mielőtt újak pótolják, a HbA1C-érték megbízhatóan megmutatja, hogy milyen magas volt a glükózkoncentráció a vérben az elmúlt három hónapban. A „vércukormemória” csalhatatlan! A legújabb ismeretek szerint a HbA1C-értéknek 7 alatt kellene lennie, a legjobb, ha 6,5% körül van.

Mi köze van az inzulinrezisztenciának a zsíranyagcseréhez?

A zsírszövet zsírsavakat, illetve a leptin és rezisztin nevű hormonokat termeli. Az inzulinrezisztencia nem csak az izomsejteknél jelentkezik, hanem a zsírsejteknél is, ami által fokozódik a lipolízis (zsírbontás), tehát a vérzsírok (trigliceridek) hasítása glicerinre és szabad zsírsavakra. Túlságosan sok szabad zsírsav kerül emiatt a vérbe, és arra serkentik a májat, hogy glükózt szabadítson fel. Egyúttal megemelkedik a „rossz” LDL-koleszterin- és a trigliceridszint. Ezt diszlipoproteinémiának hívják, és az érelmeszesedés jelentős rizikófaktora.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.