Élet cukorbetegként

A kívánt célok elérése

Vannak emberek, akik évekig lottóznak, és egy napon tényleg elviszik a főnyereményt. Ám az álmaiktól eltérően a sok pénz nem teszi őket boldogabbá és elégedettebbé az életben. Sok ember a hazájától távol keres új otthont, hogy nagy kalandot vagy új életet találjon – és két év múlva megtörve jön vissza. Bennük és sok más emberben közös, hogy bár el akartak érni valamit, nem tudják pontosan, hogy tulajdonképpen mi az, amin változtatni szeretnének.

A mi egészségtervünk, a „táplálkozás átállítás és több mozgás” is egy nagy terv, amely csak egyértelmű kívánságokkal és döntésekkel, pontos előkészítéssel, világos célokkal, jó kedéllyel és kitartással vihető véghez. Legyen az házépítés, költözés vagy világ körüli út: minden nagy dolgot meg kell tervezni. Vagy ahogy egyszer Mark Twain mondta: „Aki nem tudja, hová akar jutni, az ne csodálkozzon, ha egészen más világba érkezik.”

Utazás kívánságországba

Van egy egyszerű trükk, amely megkönnyíti, hogy megtaláljuk céljainkat a „táplálkozásátállítás és több mozgás” projektünknél: képzeljük el, hogy hosszú útra szeretnénk menni, egy olyan országba, ahol minden vágyunk valóra válik. Ebben az országban szeretnénk maradni, és örökké ott élni.

Kívánságországok léteznek

Tényleg vannak kívánságországok. Ott élnek a sikeres emberek, akik megvalósítják az álmaikat és a vágyaikat. Emberek, akiket a többiek irigyelnek a sikerük miatt. Mint például Karl Lagerfeld, aki évek óta folyamatosan divatot teremt, vagy a sikeres írónő, Isabel Allende, aki az első bestsellerét esténként a konyhaasztalnál kézzel írta. Számtalan és teljesen különböző kívánságország létezik, és mindenki elutazhat a saját kívánságországába, hogy ott éljen. Sajnos ezt kevesen teszik meg.

Sok ember ugyanis:

  • nem ismeri a vágyait,
  • annyira határozatlan céljai vannak, hogy ezeket soha nem érheti el,
  • fél nekivágni az útnak, mert túl nagynak tűnik a feladat, és ezért azt hiszi, hogy ezt az akadályt nem tudja leküzdeni.

Ezt a célt el tudjuk érni, csak meg kell tenni a megfelelő előkészületeket. „Szeretnék egy kilót fogyni” – ez jól hangzik, de az egészségtervünk céljához képest ugyanolyan határozatlan, mint amilyen „Amerika” a szünidei utazás céljának.

A táplálkozási és a mozgási viselkedésünk olyan, mint egy hatalmas nemzet, amely sok kis államból tevődik össze, s ezek úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakójáték darabjai. Egyetlen részt sem lehet megváltoztatni anélkül, hogy ne változtatnánk meg egyúttal a többit is. Ezért egészen világos elképzelésre van szükségünk arról, hogy milyen változtatásokat tervezünk. Nem elég az az elhatározás, hogy kevesebbet eszünk.

Hová utazzunk?

Ahhoz, hogy nekivághassunk az útnak kívánságaink országába az egészségtervünkért, először is természetesen tudnunk kell, milyen vágyakat szeretnénk megvalósítani. És egészen konkrét célokra van szükségünk, mert csak ilyeneket lehet elérni. Minden utazás kudarccal végződik, ha azzal a céllal indulunk el, hogy „Amerikába szeretnék menni”. Amerika hatalmas, és a cél túlságosan pontatlan. Másképp fest a dolog, ha New Yorkba, egy nemzeti parkba vagy egy meghatározott szállodába szeretnénk menni.

Ússzunk Angliába!

Az a jószándékú tanács, hogy csupán kevesebbet és egészségesebbet együnk, és többet mozogjunk, sokak számára csak annyira használható, mintha azt mondanák, hogy ússzuk át a La Manche csatornát, ha Angliába szeretnénk jutni. Bizonyára tudunk úszni, és vannak is olyanok, akik ezt már extrém sportként megtették. Ők azonban inkább kivételesek, mint általánosak, mert egy ilyen nagy terv nemcsak hosszú, szisztematikus előkészítést feltételez, hanem egy jó adag őrületet is.

Az evés több lehet csak evésnél

Az evés sokkal több pusztán táplálékfelvételnél, amely tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető. Az evés szilárdan rögzült az életünkben, és az emberi lét minden területét érinti. A testnek táplálékra van szüksége ahhoz, hogy létezhessen. Hogy mit eszünk, azt a kultúrában sajátítottuk el. Az evés közvetlenül hat a pszichére, ugyanakkor szociális dolog, mert összeköti az embereket. Az evés sok szükségletet kielégít, megvigasztal, hat a stressz ellen, biztonságot teremt.

Alapvető tanulási programok raktározták el, hogy mit eszünk szívesen, és mit nem szeretünk, mi ízlik, és mi nem. Az ízlelőidegek pedig egy kulturálisan elsajátított ízléshez igazodnak. A bioprogramok az akaratunktól függetlenül elegendő táplálék-utánpótlást követelnek azáltal, hogy éhséggel kínoznak minket. Mindezzel szemben csupán azt a határozatlan célt tudjuk szembeállítani, hogy „néhány kilót fogyni szeretnék”. Beláthatjuk, hogy egy ilyen hatalmas projekt ezzel a bizonytalan kívánsággal nem működhet.

Jegyezzük meg! Egy nagyon távoli célt is elérhetünk, de pontosan meg kell tudnunk nevezni. Ez az úti célokra ugyanúgy vonatkozik, mint az életcélokra.

A mókustechnika

Ne csüggedjünk, forduljunk tanácsért a mókusokhoz. A mókusoktól ugyanis rengeteget tanulhatunk, ha arról van szó, hogyan kell egy nagy tervet megvalósítani. Ahhoz, hogy felhalmozzák a téli készleteiket, sokszor nagy mogyoróhegyeket kell elszállítaniuk. Soha nem pazarolnak energiát arra az értelmetlen próbálkozásra, hogy az MVSE – vagyis a „Mindent vagy semmit elv” – szerint az összes mogyorót egyszerre el akarják vinni. Mogyoróról mogyoróra viszont még a legnagyobb mogyoróhegyet is eltüntetik.

És mire észbe kapunk, minden rendbe van téve, és jól el van tárolva – minden stressz és probléma nélkül. Sikerük titka nyilvánvaló: konkrét feladatuk van, kiválasztják az egyetlen járható utat, és elszántan követik, míg el nem érik a céljukat.

Mogyoróról mogyoróra

Az emberek többnyire ostobábban viselkednek a mókusnál. Megpróbálnak mindent az MVSE szerint egyszerre legyőzni – és szinte mindig önmaguk túlbecsülése miatt buknak el. Ezen a legmodernebb világban sem változtathatunk: a nagy célokat csak akkor érhetjük el, ha rászánjuk a hozzá szükséges időt. Csak mogyoróról mogyoróra, azaz lépésről lépésre valósíthatjuk meg terveinket. Ezért az egészségtervünk megvalósításához szinte az az ideális, ha a mókusok sikertechnikáját követjük:

  1. Azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni, egészen konkrétan határozzuk meg.
  2. Válasszunk egy járható utat, hogy az egész hegyet mogyoróról mogyoróra legyőzzük.
  3. Minden kísértés ellenére mindig csak egy mogyorót vigyünk el, és csak utána a következőt.
  4. Következetesen haladjunk ezen az úton, míg a célhoz nem érünk.

Kezdetben lesznek még nehézségeink ennél az eljárási módnál, mert nálunk az MVSE gondolkodásmódja dominál, és túl sokat szeretnénk egyszerre. Ám minél többet érünk el a kisebb céljaink közül, annál kisebb lesz a hegy, és annál könnyebben fog menni a kis lépések útja.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.