Élet cukorbetegként

Az egészségterv – új utakra van szükségünk

Ezerszer kipróbáltam, ezerszer nem történt semmi.

Jól leírhatók ezzel azok a próbálkozások, hogy átállítsuk a táplálkozásunkat, és többet mozogjunk? Ezek a sikertelenségek hamarosan már a múlté lesznek, mert eddig csupán a jó tervezés és a sikeres stratégiák hiányoztak az egészségtervünkhöz. Tulajdonképpen teljesen elégedettek vagyunk az életünkkel. A lakásunkhoz hasonlóan az ízlésünknek és az anyagi keretünknek megfelelően alakítottuk ki.

Csakhogy amikor az alakunkról és az egészségünkről van szó, mindig hiányzik a kitartás. Noha sok mindent kipróbáltunk, eddig semmi sem sikerült. Szeretnénk ugyan többet tenni magunkért, de valahogy mindig közbejön valami, egyszer egy születésnap, máskor egy ebédmeghívás, olykor mindkettőt megtanulhatjuk. annyira stresszesek a hétköznapok, hogy nem akarjuk még jobban megterhelni magunkat.

Ennek most változnia kell, mert diabéteszünk van, és újra egészségesebbek akarunk lenni. Ezért szilárdan elhatároztuk, hogy csökkentjük a glükózkínálatot az izomsejteknek, és egyúttal fokozzuk a sejtek glükózigényét több mozgással, hogy ismét helyrebillentsük a bioprogramjainkat, és a vércukorszintünk a normál tartományba kerüljön.

Vigyázat, csapda

És máris arra az elhatározásra jutunk, hogy holnaptól szigorú diétát tartunk, és mindennap két órát kocogunk, vagy naponta fitneszterembe járunk. Állj! Hallgassunk arra a kis belső hangra, mely aggályokat jelez. Ne frusztráljuk magunkat így még egyszer. Ne kínozzuk magunkat, mert attól sem egészségesebbek nem leszünk, sem a kilóktól nem szabadulunk meg. Az utóbbi években a diétákkal és a testi túlterheléssel már túl sok dolgot megtanultunk, melyek ma megnehezítik az életünket.

Mert hittünk a mesében, hogy a fogyáshoz elég a jó szándék és egy kis fegyelem. Ma már szinte meg vagyunk győződve arról, hogy akaratgyengék vagyunk. Szerencsére nem vagyunk azok, épp ellenkezőleg. Minden sikertelenség ellenére nem adtuk fel annak a megoldásnak a keresését, hogyan lehetünk karcsúbbak és egészségesebbek. Ez vasakaratról és nagy kitartásról tanúskodik. Olyan képességekről, melyek egyáltalán nincsenek meg minden emberben.

Villámakcióknak nincs értelmük

A probléma, amiért eddig nem tartottunk ki, nem a személyiség, hanem annak a módja és mikéntje, ahogy a célunkat el akartuk érni. Komoly tudósok bizonyítják újra és újra, ám a legtöbben nem akarják elhinni: aki egészséges szeretne maradni, és fogyni vágyik, nem érheti ezt el rövid távú diétával és testi villámakciókkal.

Változtatás a régi kerékvágás helyett

Az élet átállítása kövérről karcsúra, lustáról fittre egy hosszú távú terv! A régi szokásokat egészségtudatos életre, egészségre, karcsúságra és új erőnlétre kell átalakítani. És szükséges lesz ellenőrizni a megkedvelt és soha meg nem kérdőjelezett beállítottságokat és magatartást, továbbá a rest tanulási programokat talpra állítani. Ehhez konkrét célokra, jó tervezésre és a helyes útra van szükség, mely a célhoz vezet. Az a szép benne, hogy ha már egyszer sikeresen végigvittük ezt a tervet, soha többet nem kell diétán gondolkodnunk.

És ha a helyes sikertechnikákat alkalmazzuk – nehogy újra a régi csapdába essünk -, az életen át tartó sikernek semmi sem áll az útjában: az egészségesebb, könnyebb és fesztelenebb életnek. Egy olyan életnek, mely nemcsak javítja vagy akár újra normalizálja a vércukorszintünket, hanem minket is öntudatosabbá és vonzóbbá tesz, mert ismét új lendületet nyertünk.

A blöff a diétákkal

Szinte minden nőnek és a fiatalok több mint a felének van már keserves tapasztalata a diétával. A mércét, melyeket a folyóiratok és a tévék bemutatnak, magasra állították: hét kilót egy hét alatt, négy kilót egy hétvége alatt fogyni nem probléma. Felettébb hatásos – és persze szánalmas – előtte-utána képek bizonyítják, hogy erre tulajdonképpen mindenki képes. És pontosan ez az a trükk, amiért a diéták olyan jól eladhatók, noha senki sem marad sokáig karcsú. Mindenki azt hiszi, hogy másoknál sikeresek a diéták, csak ő a „csődtömeg”. A tény azonban az, hogy mindenkinek hasonló a tapasztalata: a valóság másképp fest, mint ahogy a folyóiratokban és a reklámműsorokban akarják láttatni. Sem az álomalak, sem a „radiátorhas” nem érhető el pár nap alatt. Nem hiába vannak állandóan új diéták, melyek sikert ajánlanak a sikerteleneknek.

A következtetések

Ha állandóan „csődöt mondunk”, az senki fölött nem múlik el nyomtalanul, senki számára nem marad következmények nélkül. Típustól és az addig megszokott viselkedési stratégiáktól függően az emberek eltérőképpen kezelik ezt a „csődöt”. A probléma letagadásától és elfojtásától („ilyen kevés kis cukor biztos nem fog ártani”) a napi harcig és kínokig minden megtalálható.

Pedig minden ember jól élhet a diabétesszel. Viszont késznek kell lennünk búcsút mondani annak az elképzelésnek, hogy rövid, intenzív program után elérjük az ideális alakunkat és a vércukorszintünket. Ez először is időbe és türelembe kerül. Ha viszont sikerült, az egész életünk pozitívan változik. Ebben van a nagy esély, mely a mostani helyzetünkből adódik: egy esély, hogy öntudatosabb és ön-rendelkezőbb életet éljünk.

Jó tanács! Gyötrő éhség és rosszkedv – a diétának villámakcióként nincs értelme.

Teszt

Ön milyen cselekvőtípus?

Válságban van a kapcsolata. Mit csinál?

(A) Várok. A partnerem közeledjen hozzám.

(C) Megemlítem a problémát a következő alkalommal.

(B) Úgy gondolom, hogy maguktól rendeződnek a dolgok.

Az étteremben rosszul szolgálják ki. Ön

(A) nem veszi olyan szigorúan, és elfogadja a helyzetet.

(C) kéreti a főnököt, és panaszt tesz.

(B) nem ad borravalót a pincérnek.

A barátnőjén olyan ruha van, amely egyáltalán nem áll jól neki.

(C) Őszintén megmondja neki, mit gondol.

(B) Nem akarja megbántani és hallgat.

(A) Önnek mindegy, mit vesz fel.

Autót szeretne venni, de nem tudja, hogy milyet, és bevon egy barátot, aki

(A) eldönti ön helyett, milyen autót vegyen.

(C) minden fontos tényezőt megemlít, hogy ön dönteni tudjon.

(B) nyugodtan megbeszéli önnel egy autóvásárlás szempontjait.

A főnöke előléptetést ajánl önnek. Ön

(C) örül, és azonnal igent mond.

(B) gondolkodási időt kér.

(A) azt gondolja: ez nagyon rosszkor jött.

Barátokat hívott meg ebédre, és

(C) megcsillantja a főzőtudományát.

(A) kicsivel előtte felhív egy szállítószolgálatot.

(B) Esetleg gyorsan varázsol valamit.

Éppen akkor, amikor szabadságra szeretne menni, az egyik ismerőse házasodik, és meghívta önt. Hogyan reagál?

(B) Mindkét lehetőséget nyitva hagyom és várok.

(C) Szabadságra megyek, és később gratulálok.

(A) Nem veszem figyelembe a meghívást, és szabadságra megyek.

Kiértékelés

Az a betű, amelyet a legtöbbször választottunk, megadja, hogy melyik típus vagyunk. Ha az A, a B és a C nagyjából egyformán gyakran szerepel, akkor a B-t vonatkoztassuk magunkra.

A = az elfojtó típus

Kényelmesen berendezte magának az életet: a problémák és a döntések elhárításának valóságos mestere. Ha senkit sem talál, aki átveszi öntől ezeket, akkor egyszerűen minden kellemetlen dolgot elnyom. A diabétesz diagnózisát is átadta az orvosának, és a problémát kirekesztette az életéből. Úgy él tovább, ahogy eddig, az egyetlen, ami zavarja: a kellemetlen orvoslátogatások, mert az orvos sohasem elégedett az értékeivel. Épp ideje, hogy felébredjen a Csipkerózsika-álmából, és saját kezébe vegye az életét, ha nem akar gondozásra szorulni. A könyv segítő tanácsai és ötletei nagyon fontosak lehetnek az ön számára.

B = a határozatlan típus

Elég szépen megnehezíti magának az életet. Állandóan döntések között vergődik anélkül, hogy határozott eredményre jutna. Úgy él, mint az az ember, aki le szeretne ülni egy székre, de nem ül le teljesen. Nagy az erőkifejtés, ám feleslegesen. A diabétesz önnek valóságos sorscsapás, mert mindennap – gyakran minden helyzetben is – újra az a kérdés merül fel, hogy most mit tegyen: viselkedjen a diabétesznek megfelelően, vagy mégis inkább cselekedjen úgy, mint mindig. Egyik irányában sem tud valójában dönteni, és mindennap ettől szenved. A könyvben bemutatott megoldási technikákat mintha az ön problémáira találták volna ki.

C = a sikeres típus

Önt sok ember irigyli, merthogy önnek minden könnyen megy, amit eltervez. Sokan azt mondják, szerencséje van. Ám az ön sikerreceptje nem olyan kiszámíthatatlan, mint Fortuna. A problémákat és a döntési helyzeteket egyenes úton közelíti meg, információkat szerez, majd megalapozott döntéseket hoz. Egészséges öntudata van, és vállalja a felelősséget magáért és a tetteiért, továbbá másokkal szemben meg tudja védeni magát. A diabétesz sem megoldhatatlan probléma önnek. Miután rájött, mit kell tenni, búcsút mond a régi szokásoknak, és néhány dolgot megváltoztat az életében. De úgy, hogy az új élete sokkal jobban tetszik, mint a régi. Ebben a könyvben minden információt megtalál, melyre mindehhez szüksége van.

A mindent vagy semmit elv (MVSE)

„Mindent akarok, méghozzá azonnal!” – énekelte Gitté Haenning. A dal sláger lett, mert sok ember gondolkodik így. Különösen, ha az egészségükről van szó. A gyors eredményért éheznek, és edzetlen testtel órákig futnak a parkban. Mindeközben már az eddigi élettapasztalatok is igazolják: a MVSE soha nem jár sikerrel, mert nem lehet mindent egyszerre csinálni. Senki sem lehet egyszerre két helyen, akármennyi programja is van. Senki sem tud egyszerre tíz teli bőröndöt cipelni. Senki nem lesz egészségesebb és karcsúbb, ha az MVSE szerint cselekszik, mert nem bírja sokáig az éhezést és a testi erőfeszítést. Az ilyen rossz bánásmóddal szemben ugyanis igen energikusan védekezik a test.

A bioprogramjaink védekeznek

Hogy milyen értelmetlen és káros az MVSE, ha az egészségünkről van szó, hamar világossá válik, ha ismét felidézzük bioprogramjaink működési módját. Ezek nap mint nap ugyanabban a kerékvágásban dolgoznak, és nem hagyják magukat eltéríteni attól. Ellenkezőleg: a bioprogramok sok vészprogrammal védekeznek a gyors változásokkal szemben. A villámakciók vészprogramokat szólítanak porondra, és rengeteg erőkifejtést követelnek a testtől, hogy ismét egyensúlyba kerüljön. Ha viszont naponta mindig ugyanúgy támogatjuk a bioprogramjaink munkáját, akkor optimálisan dolgozhatnak, és egészségesebbé, karcsúbbá tehetnek minket.

A rosszat tanultuk meg

Patkányoknál és kutyáknál egészen egyszerű a séma, és az emberek sem cselekednek nagyon másképp, ahogy ezt a viselkedéspszichológusok és a nevelésszakértők bebizonyították. Aki az MVSE-vel egyszer megtanulta, hogy semmi sem vezethet eredményre, amit csinál, hanem csak negatív következmények jöhetnek, az abbahagyja a próbálkozásait. Minek erőlködjünk, ha végül semmi haszna?

Hogy megnyugvást találjanak, sokan titkon és csendben azt remélik, hogy ennek ellenére „minden jóra fordul”, mert mások átveszik tőlük a felelősséget. Egész üzletágak élnek ebből. A bank átveszi a felelősséget a pénz-befektetésért, az adótanácsadó a pénzügyi igazgatósággal szemben, és az orvosnak kellene vállalnia a felelősséget az egészségünkért.

Neki kellene megszüntetnie a diabéteszt – ez lenne az ideális! – anélkül, hogy nekünk bármit is tennünk kellene. Nem azért, mert távol állna tőlünk, hogy mi magunk vállaljuk a felelősséget, hanem mert gyámoltalanul állunk egy olyan helyzettel szemben, melyet fenyegetőnek vélünk, ám a megszokott MVSE-vel nem tudunk változtatni rajta.

A meggyőződések valósággá válnak

Kétségtelenül minden embernek vannak erősségei és gyengéi. Csakhogy a vélt gyengeségeknek sokszor semmi közük a képességekhez. Sokaknak semmi érzékük nincs ahhoz, hogy bánni tudjanak a számokkal, rengeteg ember nem tud sem jól olvasni, sem helyesen írni. A legtöbb állampolgár meg van győződve arról, hogy a sport unalmas és megerőltető. Alig néhányan tudnak megszabadulni a felszedett kilóktól. Ez mind azt bizonyítja, hogy rossz úton jártunk. És „az önmagukat beteljesítő jóslatok” értelmében a diabéteszes ember számára egyszer csak megvalósul, aminek meg kell valósulnia: csődöt mondtam és csődöt fogok mondani, mert ha az egészségemről és az alakomról van szó, én egy vesztes vagyok.

Az úton múlik

Persze lényegesen ésszerűbb, ha egyszer odafigyelünk az útra. Aki ugyanis Hamburgból Párizsba szeretne jutni, ám dél felé megy, akárhogy is erőlködik, és mehet egyre gyorsabban – soha nem fog Párizsba érni. Szidhatja magát, és változhat, ahogy akar. Párizst csak akkor érheti el, ha megáll, megfordul, és folyamatosan figyeli a jelzéseket Párizs felé. A táplálkozás megváltoztatása sem egyéb. Vagyis a téves, a helytelen, a rossz út korrigálása arra az útra, amely a célhoz vezet. Azokhoz a célokhoz, melyeket el akarunk érni, és amelyeket a helyes úton biztosan el fogunk érni.

Gyakran kérdezik

Gyakori kérdések az egészségtervvel kapcsolatban

Már többször folytattam nulldiétát, de közben egyáltalán nem fogytam. Hogy lehetséges ez?

Nulldiétával nem tud fogyni, utána valószínűleg még kövérebb is lesz. Ennek az az oka, hogy a test átáll egy megtartó programra, mellyel hosszú koplalási időszakokat képes kibírni. Ami az embert az éhenhalástól védi, az sajnos a fogyásban is gátolja.

A gyümölcsöt és a salátát egyáltalán nem szeretem. Ezen bukott el eddig minden diéta. Ennek ellenére átállíthatom a táplálkozásomat?

A táplálkozás átállításának egyáltalán semmi köze a diétához, ezért bárki képes átállítani a táplálkozását még akkor is, ha kibírhatatlannak tartja a diétákat. Pontosan arról van szó, hogy feltétlenül mondjon le a diétákról, továbbá a csökkentett kalóriájú vegyes kosztra való gyors átállásról is, mert ezt éppúgy diétának érezzük. A lassú átállásnál viszont átneveljük az ízlelőidegeinket, és nem kell sem éhezni, sem az ízekről lemondani, hogy egészségesek és karcsúak maradjunk.

Ha figyelek a szénhidrátokra, és nem árasztom el az izomsejtjeimet glükózzal, akkor mindegy, hogy mennyi zsírt eszem?

Nem, egyáltalán nem. Nemcsak az egészséges embereknek, hanem mindenekelőtt a cukorbetegeknek kellene ügyelniük arra, hogy csökkentsék az állati zsírok fogyasztását. Az inzulinrezisztencia miatt – amikor is rosszul reagálunk az inzulinra – általában a glükózanyagcsere borul fel, de a zsíranyagcsere is kárt szenved.

Szívesen mozognék többet, de már évek óta nem sportoltam. Most attól tartok, hogy a sport többet árt, mint amennyit használ.

A testünk kizárólag arra készült, hogy mozogni tudjunk. Az izomsejtjeink mind készen állnak, és dolgozni akarnak. De lassan kezdjünk hozzá, különben túlterheljük magunkat és a testünket. Senkinek nem tesz jót, ha a nulláról egyből a csúcsra tör. Először vigyünk mozgást a hétköznapokba, és használjunk ki minden lehetőséget, hogy gyalogoljunk. Menjünk sétálni, és csak ha újra belejöttünk a mozgásba, akkor mérlegelhetünk, hogy akarunk-e valamit rendszeresen sportolni. Mielőtt elkezdjük, tanácsos beszélni az orvossal, hogy minden kockázatot kizárjunk.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.