Fájdalom enyhítése

Milyen fájdalomcsillapító gyógyszerek vannak? Ismerjük meg alkalmazásukat!

Ma már a legsúlyosabb fájdalmakkal járó betegségben is hatékonyan és gyorsan meg lehet szüntetni a kínzó panaszokat. Gyakran azonban számos különböző gyógyszert kell kipróbálni ahhoz, hogy kiderüljön, melyik a legmegfelelőbb.

Ésszerű alkalmazásuk

Ha valamink fáj, természetes, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalomtól, méghozzá minél előbb. Sokan ezt úgy próbálják elérni, hogy bevesznek valamilyen vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót – amely messze a leggyakrabban használt gyógyszerfajta Magyarországon és világszerte egyaránt. Ha efelől kétségünk lenne, csak tanulmányozzuk a fájdalomcsillapító gyógyszerek hosszú sorát a gyógyszertárakban.

A széles kínálat már akkor is zavaró lehet, ha csupán enyhébb panaszokról van szó

A választást tovább nehezíti, hogy a fájdalom mindig szubjektív. Amikor az orvos magas vérnyomásra ír fel gyógyszert, objektíven mérni tudja a vérnyomást. Fájdalom esetén azonban annak meghatározása, hogy melyik az a pont, amelynél az enyhülés mértéke már elfogadható, egyénenként változik: az a szer, amelyik az egyik embernél hat, a másiknál sokszor teljesen hatástalan, annak ellenére, hogy a panaszok oka mindkettőjüknél ugyanaz. Ezért a legjobb típusú fájdalomcsillapító kiválasztása gyakran újabb és újabb szerek kipróbálását jelenti, amíg meg nem találják azt a készítményt, amellyel a legjobb fájdalomcsillapítást a legkisebb mellékhatás mellett lehet elérni.

Általános szabályként az orvos először a legenyhébb és legbiztonságosabb fájdalomcsillapító kezelést javasolja, s ha ez nem használ, akkor próbálkozik más fájdalomcsillapítóval.

Nézzük például a jól ismert fejfájást!

Lehet, hogy az izomfeszülés vagy stressz okozta tenziós fejfájás elmulasztására nincs egyébre szükség, mint nyugtató fürdőre, zuhanyra, masszázsra, meditációra vagy valamilyen más relaxációs technikára. Ha a fejfájás ezek után sem múlik, a következő lépés valószínűleg valamelyik vény nélkül kapható fájdalomcsillapító szer – aszpirin, paracetamol vagy ibuprofen – kipróbálása lesz. Erősebb, vényre kapható szert írhatnak fel esetleg a migrén lüktető fájdalmának enyhítésére. A nagyon erős fejfájás, amelyen semmi szokásos szer nem segít, illetve más tünetek is kísérik, súlyos és életveszélyes betegség, például agyhártyagyulladás vagy daganat jele lehet.

Típusai

A fájdalomcsillapítóknak két nagy csoportjuk van. A nem kábító hatású fájdalomcsillapítók közé tartozik az aszpirin, a paracetamol, az ibuprofen és sok más, vény nélkül vagy vényre is kapható gyógyszer. A másik csoportba a kábító hatású fájdalomcsillapítók tartoznak, így a morfium és származékai. Egyes fájdalomcsillapítókat, elsősorban valamely specifikus betegség vagy tünet – pl. migrén, angina vagy izomgörcs – enyhítésére alkalmaznak.

Más gyógyszereket többféle betegségre is adhatnak. A fájdalomcsillapítás hosszú távú sikere természetesen a kiváltó ok megszüntetésén múlik. Bár a fájdalom nyilvánvaló tüneteinek enyhítésére adhatnak gyógyszert a betegnek, a betegség gyógyítására a fájdalomcsillapítótól teljesen függetlenül szükség van gyógyszeres vagy egyéb kezelésre is.

Hajsza az egyre jobb fájdalomcsillapítók után

A kutatók szünet nélkül fürkészik a természetet, azon belül is főleg az esőerdőket és az óceánokat, hátha az eddigieknél hatékonyabb fájdalomcsillapítóra lelnek. Íme az ígéretesnek tűnő lehetőségek közül néhány:

  • A ziconotid, amelyet a tengeri nyúl mérgéből vonnak ki, megakadályozza, hogy a fájdalominger belépjen a gerincvelőbe. A szer jelenleg a klinikai kipróbálás fázisánál tart.
  • Az ABT-594 jelű hatóanyag, amelyet egy dél-amerikai esőerdőkben élő, parányi béka bőrében termelődő toxinból fejlesztettek ki, nem engedi, hogy a gerincvelő és az agy feldolgozza a fájdalomüzeneteket. Klinikai kipróbálása folyamatban van, engedélyezése azonban még éveket várathat magára.
  • A morphidex nevű szer, amely az idegrendszerben gátolja a fájdalomingerek továbbterjedését. Klinikai kipróbálása lezajlott, de gyógyszerként még nincs forgalomban. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a morphidex kétszer olyan hatékony, mint a morfium, de nincsenek olyan mértékű mellékhatásai.

1. Nem kábító hatású fájdalomcsillapító gyógyszerek

Aszpirin

Az orvosilag acetil-szalicilsav néven ismert aszpirin a legrégebbi és leggyakrabban használt fájdalomcsillapító gyógyszer. Az i. e. V. században Hippokratész a fűzfakéregből készült keserű port ajánlotta fájdalom ellen. A népi gyógyászok már évszázadok óta alkalmazzák ennek a gyógyhatású anyagnak a különböző változatait.

Ma már tudják, hogy a fűzfában és néhány más, hasonlóan fájdalomcsillapító hatású növényben szalicilsav van, amely szerepet játszhat a növények fertőzés elleni védekezésében (a növények is megfertőződhetnek). A szalicilsav azonban erősen irritálja a gyomornyálkahártyát. 1890-ben Félix Hoffman német vegyész nekilátott egy enyhébb mellékhatásokat okozó vegyület kifejlesztésének. Munkája eredménye az acetil-szalicilsav, amelyet a Bayer cég aszpirinként kezdett el forgalmazni 1897-ben. A cég még ma is az aszpirin egyik vezető gyártója.

Ma az aszpirin vagy acetil-szalicilsav több mint 50 fájdalomcsillapító legfőbb hatóanyaga és számos kombinációs készítmény alkotórésze. Ezeknek a kombinációs készítményeknek egy része koffeint tartalmaz, amely fokozza az aszpirin fájdalomcsillapító hatását. (Ugyanez a hatás lép fel akkor is, ha az aszpirint egy csésze kávéval vesszük be.) Az aszpirin a prosztaglandintermelés gátlásán keresztül fejti ki hatását. A prosztaglandinok a test minden részében termelődő, többféle élet-folyamatban is szerepet játszó hormonszerű vegyületek.

A prosztaglandinok ingerlik többek közt azokat a fájdalomérző idegvégződéseket, amelyek a fájdalom-üzeneteket küldik az agyba. Fontos szerepük van ezenkívül a gyulladásos folyamatokban, a véralvadásban, a testhőmérséklet szabályozásában, a méhösszehúzódásban is. Ezért a prosztaglandintermelés gátlása révén az aszpirinnek nemcsak fájdalomcsillapító hatása van. Gátolja a gyulladást is, ezáltal segít megelőzni az ízületek károsodását. A véralvadás gátlásával az aszpirin csökkenti az infarktus és a szélütés kockázatát. A veszélyes, 40 °C feletti magas láz enyhítésével az aszpirin nemcsak a közérzeten javít, hanem az agykárosodás veszélyét is csökkenti.

Az aszpirinnek a prosztaglandin-termelés gátlása miatt mellékhatásai is vannak

A véralvadás nagyfokú csökkentése miatt súlyos vérzés léphet fel. A gyomorban a prosztaglandinok szerepet játszanak annak a nyálkának a képződésében, amely a gyomorfalat védi a gyomorsavtól. Ezért a prosztaglandin-képződés gátlásával az aszpirin gyomorfekélyt okozhat, vagy súlyosbíthatja a már kialakult fekélyt. Ráadásul maga az aszpirin közvetlenül is izgatja a bélrendszer nyálkahártyáját. Ez némileg kivédhető, ha az aszpirint tejjel vagy táplálékkal együtt vesszük be. Az enteroszolvens bevonattal rendelkező kapszula csak a vékonybélben oldódik fel, nem a gyomorban, így nem károsítja a nyelőcsövet és a gyomrot, hátránya viszont, hogy később fejti ki hatását a közönséges aszpirinnél.

A szokásos erősségű aszpirin 325 mg acetil-szalicilsavat tartalmaz. Az extra vagy maximális erősségű termékekben 500 mg található. Szokásos adagja felnőtteknek egyszer vagy kétszer 325 mg négy óránként, a panaszok fokától függően.

Reumás ízületi gyulladás esetén ennél sokkal magasabb dózist is felírhatnak, de a magas dózis hosszú ideig tartó szedése fülzúgáshoz (tinnitus) vezethet, növelheti a vérzészavar és a gyomorirritáció veszélyét is. Tilos tizennyolc év alatti lázas gyereknek aszpirint adni, mert növeli az agyat és a májat érintő ritka betegség, a Reye-szindróma kockázatát.

Egyéb, nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID)

Az egyéb nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereket gyakran az aszpirin hatékonyabb, mégis kevesebb mellékhatást okozó helyettesítőjeként hirdetik. Ezek a gyógyszerek szintén gátolják a prosztaglandinok termelését, csaknem ugyanúgy is hatnak. Az aszpirinnél felsorolt veszélyek közül sok rájuk is jellemző, a legtöbben mégis jobban tolerálják őket, gyakran azért, mert kisebb adag szükséges belőlük, ill. hatásuk sokszor hosszabb ideig tart, mint az aszpiriné. Csontfájdalom és fogfájás ellen is hatékonyak. Ilyen gyógyszerek pl. az ibuprofen, a naproxen és a ketoprofen. A NSAID-k egy részét vényre, más részét vény nélkül is meg lehet vásárolni.

Míg a különféle, nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereknek több közös tulajdonságuk van és hatásuk is hasonló -például mindegyik gyulladásgátló és lázcsillapító tulajdonságú -, árnyalatnyi különbségek is vannak közöttük. Hatékonyságuk sokszor egyénenként is nagyon eltérő. Ezért lehet, hogy több NSAID-t ki kell próbálni, mire megtaláljuk azt, amelyik a legkevesebb mellékhatás mellett hatékony. Az NSAID-k az alkalmazott dózis nagyságában is különböznek egymástól. Vannak, amelyeket négyóránként kell bevenni, és olyanok is, amelyeket naponta egy vagy két alkalommal. Ezért fontos elolvasni a gyógyszerhez a dobozon vagy a külön mellékleten adott tájékoztatót, amely tartalmazza az adott gyógyszerre jellemző adagolást. Mindegyik NSAID-t étellel együtt célszerű bevenni, hogy ily módon csökkenjen a gyomorbántalom veszélye.

Paracetamol

Az acetaminofent 1970-ben vezették be az aszpirin és más nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek vény nélkül kapható helyettesítőjeként. Májkárosító hatása miatt Magyarországon kivonták a forgalomból: helyette a paracetamolt adják. Bár a szer pontos hatásmechanizmusa nem ismert, feltételezik, hogy a paracetamol is az idegvégződések gátlása révén akadályozza meg a fájdalominger agyba jutását. Hatékony láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatása viszont kisebb. Ezért reumás ízületi gyulladásra nem szokták adni.

Nem emeli a Reye-szindróma kockázatát, ezért gyermekek is kaphatják. Bár a paracetamol kevésbé irritálja a gyomornyálkahártyát, és a véralvadást sem gátolja olyan mértékben, mint az aszpirin, ez is okozhat súlyos mellékhatásokat. Túladagolás és túl hosszú időn keresztül történő szedés esetén pl. károsíthatja a májat. Ezért tilos alkoholt fogyasztani paracetamol mellett, mert a két anyag együtt májkárosodást okozhat. A paracetamol sok kombinációs készítmény alkotóeleme.

Fontos! Az aszpirint és a paracetamolt egyaránt tartalmazó szerek károsíthatják a vesét, ezért vesebetegek ezeket nem szedhetik. A paracetamolt kombinálhatják még antihisztaminokkal és/vagy orrnyálkahártya-duzzanatot csökkentő szerekkel a megfázás és az influenza elleni készítményekben. Olyan termékek is vannak, amelyekben a paracetamolt antihisztaminnal és valamilyen enyhe feszültségoldó szerrel kombinálják éjszakai használatra.[brbr]Gondosan olvassuk el a megfázás, illetve az influenza elleni gyógyszerek használati utasítását, különös tekintettel arra, hogy zavarják-e a mellékhatások az autóvezetést, balesetveszélyes munka végzését, fogyaszthatunk-e mellettük alkoholt; nem zavarják-e az egyéb, orvos által felírt gyógyszerek hatását. Függetlenül attól, hogy vényre vagy vény nélkül kapható a készítmény, tartsuk gyermektől elzárva.

Kiknek nem ajánlott az aszpirin?

  • Terhes nők és szoptatós anyák csak az orvos kifejezett javaslatára szedhetnek aszpirint. Nem javasolják a szert az alábbiakban felsoroltak részére sem:
  • Azoknak, akik 20 grammnál több alkoholt fogyasztanak egy nap, mert náluk nő a súlyos gyomor- és bélvérzés kockázata.
  • Akiknek gyomorfekélyük van, mert súlyosbíthatja tüneteiket, és növeli a gyomor- és bélperforáció veszélyét.
  • Akiknek asztmájuk van, mert a szalicilátokra érzékeny egyénekben asztmás rohamot válthat ki.
  • Akik vérzékenységben szenvednek, vagy akik véralvadásgátló (antikoaguláns) gyógyszert szednek, mert növeli a vérzés kockázatát.
  • Akiknek máj- vagy veseproblémáik vannak, mert egyrészt tovább károsíthatja ezeket a szerveket, másrészt kiválasztása elhúzódik, ami fokozza a mellékhatások veszélyét.
  • Mindig olvassuk el a készítményben lévő tájékoztatót!

COX2-gátlók

A nem kábító hatású fájdalomcsillapítók legújabb csoportját a COX2-inhibitorok jelentik, amelyek elsősorban gyulladásgátló hatásúak. Ezek a ciklo-oxigenáz-2 vagy röviden COX2 nevű enzim szelektív gátlásával fejtik ki hatásukat. Ez az enzim a felelős a gyulladást okozó prosztaglandinok termelődéséért. A COX2-gát-lók ezért ugyanúgy hatnak, mint az aszpirin, egy fontos különbséggel. Az aszpirinszármazékok nem csak a COX2 működését gátolják, és ez okozza mellékhatásaikat. Ezek az új gyógyszerek viszont szelektíven csak a COX2 enzimre hatnak. Ennek eredményeként a többi nem szteroid gyulladásgátlóhoz hasonlóan csökkentik a gyulladást, ugyanakkor kisebb valószínűséggel okoznak vérzést és gyomorirritációt. Hátrányuk, hogy a COX2-gátlók egyelőre sokkal drágábbak a hagyományos nem szteroid gyulladásgátlóknál, ezért, ha a beteg jól tűri az utóbbiakat is, általában nem javasolt az átállás.

2. Kábító hatású fájdalomcsillapítók

Közepes és súlyos fájdalmak csillapítására ezek a leghatékonyabb gyógyszerek. Azért nem adják őket rutinszerűen, mert hosszú időn át szedve fizikai és pszichés függést váltanak ki. Sokan attól tartanak, hogy a kábító fájdalomcsillapítók alkalmazása kábítószerfüggőséghez vezet. Ez azonban nem feltétlenül van így. Míg a drogfüggőség kialakulásának potenciális veszélye valóságos, a vizsgálatok szerint azoknak a betegeknek, akik a narkotikumokat kizárólag csak a súlyos, egyéb módon nem enyhíthető fájdalom csillapítására szedik, csak elenyésző hányada válik szerfüggővé. A kábítószerre való rászokás szempontjából azok a betegek veszélyeztetettek, akik már korábban is valamilyen függőségben szenvedtek.

Sok szakértő szerint szükségtelenül tagadják meg olyan betegektől a gyógyszert, akiknek csak ez jelentene enyhülést. Lehet, hogy ez a hozzáállás megváltozik annak hatására, hogy egyre több szakember lép fel az ilyen a típusú gyógyszerek szélesebb körű felhasználása mellett, illetve, mivel az új, hosszú időn át ható vagy csak fokozatosan felszívódó kombinációs készítmények csökkentik a mellékhatások kockázatát. Az általános orvosi felfogás szerint: „az az ember, aki igazán súlyos fájdalmakban szenved, annyi narkotikus hatású gyógyszert vesz be, amennyi fájdalmai enyhítéséhez szükséges, nem pedig egyéb hatásaiért szedi a szert”. Vagyis ahelyett, hogy a beteget elgyengítené a fájdalom, újra képes lesz a normális életre.

Opiátok

Opiátoknak az ópiumszármazékokat nevezzük, ilyen pl. a morfium és a kodein. A kábító hatású agonista (serkentő-) szerek csoportjába tartoznak, vagyis az agyi ópiátreceptorokhoz kötődve megakadályozzák a fájdalomingerületek továbbterjedését. Ezeket a gyógyszereket injekció vagy cseppek formájában adják be. Bizonyos esetekben, főleg műtétet követően vagy gyógyíthatatlan rákos állapot fájdalmainak enyhítésekor a beteg morfiumpumpát kaphat, hogy az előírt napi mennyiséget saját szükséglete alapján adhassa be magának.

A kodein gyengébb hatású, mint az ópium. Először ezt szokták kipróbálni, amikor a nem kábító hatású fájdalomcsillapítók nem elég erősek. Gyakran alkalmazzák egyéb, nem narkotikus hatású fájdalomcsillapítóval kombinálva, legtöbbször az enyhe vagy közepes erősségű, műtét utáni fájdalom enyhítésére.

Az orvosoknál alkalmazott általános irányelvek fájdalomcsillapítók felírásánál

A függőségtől való félelem mellett azért sem szívesen ír fel a háziorvos ilyen készítményt, mert a narkotikumok felhasználását szigorú törvények szabályozzák. Sokan nem ismerik és ezért nem vállalják a kábító hatású gyógyszerek felírásával járó többlet papírmunkát, nem kívánják a szigorú ellenőrzést. Ezért az ilyen típusú fájdalomcsillapítókat leginkább kórházi körülmények között adják műtét utáni fájdalom, illetve végstádiumban lévő betegek ellátására. Rövid ideig nagyon súlyos fájdalom, például szívroham esetén adhatják, de csak a diagnózis felállítása után. A súlyos, krónikus fájdalmak enyhítésére csak ritkán adják a kábító hatású szereket, még azokban az esetekben is, amikor a fájdalom más gyógyszerekkel és terápiával nem csillapítható hatékonyan.

  1. Diagnózis felállítása: a diagnózis a beteg alapos kikérdezésén, az orvosi vizsgálatok elvégzésén, az eredmények gondos kiértékelésén alapul.
  2. Enyhébb hatású gyógyszerek adása: kezdjük nem kábító hatású szerekkel, és ha azok is hatékonyak, nincs szükség narkotikumra.
  3. Kezelési terv készítése: ennek részeként kerülhet sor kábító hatású szer alkalmazására akut fájdalom enyhítése céljából. Adagját később csökkenthetik, majd idővel egyéb, nem kábító fájdalomcsillapítóra térhetnek át.
  4. A fájdalomcsillapító stratégia megbeszélése: a beteg és az orvos együttműködése fontos a narkotikumok helyes alkalmazásához.
Fontos! Legyünk realisták! Lehet, hogy a teljes fájdalommentességet még a legerősebb narkotikummal sem lehet elérni. Ebben az esetben már a panaszok enyhülése is sokat számít, megmentheti a beteget a teljes kiszolgáltatottságtól.

Kutyaharapást szőrével

A kapszaicin egy ősi házi szer mai változata. Ennek a helyileg alkalmazandó krémnek a hatóanyaga a kapszaicin, az erős paprikából kivont olaj. Kétféle módon hat a fájdalom ellen: erőteljes bőrizgató szer, a bőrbe szívódva csökkenti a környéki idegekben azt a P-anyagot, amely a fájdalominger közvetítésében játszik szerepet.

A kapszaicin bőrfelszínhez közeli fájdalmak ellen a leghatékonyabb, mint amilyen:

  • a térd, az ujjak és a könyök ízületi gyulladása,
  • az övsömört követő idegfájdalom,
  • a cukorbetegségből eredő lábfájás,
  • a hegekből származó fájdalom.
Nem alkalmazható sérült vagy gyulladt bőrfelületen. Használata után azonnal mossunk kezet, nehogy a szembe vagy szájba kerüljön. Naponta több alkalommal, hosszú időn keresztül használható. Eleinte heves, égő érzést okozhat, de ez idővel enyhül. Ha azonban a kapszaicin kiütést okoz, vagy túlzott mértékben izgatja a bőrt, ne használjuk.

Opioidok

Ezeket a szereket szintetikusan állítják elő. Közös tulajdonságuk, hogy szintén az ópiátreceptorokhoz kötődnek. Egy részük agonista szer, amely a morfiumhoz és más ópiumszármazékokhoz hasonló módon hat. Ezek közé tartozik az oxikodon, métádon, oximorfin, meperidin, hidromorfon, levorfanol és a proproxifen-hidroklorid. A kodeinhez hasonlóan ezeknek a gyógyszereknek egy részét nem narkotikus hatású fájdalomcsillapítókkal kombinálják. Más opioidok antagonista hatásúak: az ópiátreceptorokat gátolják és így blokkolják a morfium hatását. Ha ezeket a gyógyszereket kábítószerfüggő betegnek adják, elvonási tünetek lépnek fel nála.

Mellékhatások

A kezelés alatt fennáll a hozzászokás és a függőség veszélye. A beteg egyre nagyobb adagokat igényel ugyanolyan fokú fájdalomcsillapítás eléréséhez. Ha nem kapja meg időben a gyógyszert, ún. elvonási tünetek léphetnek fel. Egyéb mellékhatásaik: aluszékonyság, székrekedés, émelygés és hányás, szájszárazság, hallucináció, eufória, esetleg görcsroham. Nagy adagban gátolják a légzést. A narkotikus szereket sem szabad alkohollal együtt bevenni, mivel légzésgátló hatásuk összegződik.

A ,,placebo” hatás

A „placebo” szó a latin „örömet hozok majd” kifejezésből származik. A gyógyászatban a placebo a hatékony gyógyszerhez mindenben (küllemében, ízében, szagában) hasonlít, csak nincs benne hatóanyag. Az új gyógyszereket és gyógymódokat általában placebóval szemben, kettős vak kísérletben tesztelik, amelynek során egészen a vizsgálat végéig sem a résztvevők, sem az orvosok nem tudják, hogy ki kapott placebót és ki igazi gyógyszert.

Fájdalomcsillapítók esetében a placebo a betegek kb. 30%-ánál hatékony. Bár senki sem tudja, hogy miért hat a placebo olyan sok esetben, a hatására történő gyógyulást pszichológiai tényezők javára írják. Valószínűleg a betegben olyan erős a meggyőződés, hogy a szer hatni fog. Annyira erős a javulás utáni vágy, hogy a placebo a csodával határos módon valóban hat hatóanyag nélkül is.

A hagyományos analgcticumok mellett vagy helyett a fájdalom kezelésének gyógyászati eszköztárában több tucat más gyógyszer is megtalálható. Ezek egy része egyetlen tünetcsoportban hatékony, ilyenek például a migrén ellen használt szerek. Másoknak, mint az antidepresszánsoknak és az antikonvulziós szereknek a fájdalomcsillapító hatása csak másodlagos. Számos szer van, amely gyógynövényekből vagy népi házi szerekből készült. Az alábbiakban a leggyakoribb ilyen szereket soroljuk fel.

Lokálisan (helyileg) ható gyógyszerek

Számos helyi alkalmazású krém, kenőcs és gél létezik az ízületi panaszok és más lokalizált fájdalmak enyhítésére. Ezeknek egy része aszpirint vagy más, nem szteroid gyulladásgátló szert tartalmaz, amely a bőrön át szívódik fel, és helyben fejti ki hatását.

Más lokális szerek enyhe égő, csípő érzést váltanak ki a bőrfelületen. Az így kiváltott fájdalomüzenetek gátolják a sérült szövetből származó fájdalomingereket, csökkentve az érzékelt fájdalmat. A linimentum és a mustárolaj régóta bevált példák. Az újabb szerek kevésbé irritálják a bőrt, és nagy népszerűségnek örvendenek, mint a sportolók izomfájdalmait enyhítő szerek. Az egyik ilyen – erős paprikából készült – szert szintén gyakran használják ízületi gyulladás ellen.

Kortikoszteroidok

Ezek erőteljes gyulladásgátló hatású szerek. Gyakran alkalmazott készítmény a kortizon, a hidrokortizon és a prednizolon. Rendszerint nem fájdalomcsillapításra adják, hanem a gyulladás gátlására, azonban csillapítják a gyulladás és duzzanat okozta fájdalmat. Sokféle kiszerelésben kaphatók: a kortizont vagy a többi szteroidot esetenként közvetlenül a fájdalmas ízületbe injekciózzák az ín-, a nyálkatömlő- vagy ízületi gyulladás fájdalmának enyhítésére. A hidrokortizonkrémet gyulladásos bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. Szteroidkúpot írhatnak fel gyulladt aranyérre és a végbél egyéb fájdalmas gyulladásos betegségeire. Szisztémás szteroidokkal sokféle betegség gyógyítható, alkalmazásukat azonban korlátozzák mellékhatásaik: többek között csontritkulás, szürkehályog, magas vérnyomás.

Antidepresszánsok

Ezek a gyógyszerek akkor is enyhíthetik a krónikus fájdalmat, ha nem áll fenn súlyos depresszió. Vannak, akik kifejezetten fájdalomcsillapításra írják fel őket, gyakran más fájdalomcsillapítókkal együtt. Az ismertebbek közé tartozik az amitriptilin, a trazodon és az imipramin. Leghatékonyabbak idegfájdalom, idült hátfájás és nem migrénes eredetű fejfájás esetén, azonban hogy miért, az pontosan nem is mert.

Egyes feltételezések szerint talán annak köszönhetik kedvező hatásukat, hogy enyhítik a fájdalmat kísérő, a fájdalomérzetet fokozó rossz hangulatot. Több hetet is kell viszont várni kedvező hatásukra – hatásukat ugyanis nem azonnal fejtik ki. Mivel rengeteg egyéb gyógyszer hatását befolyásolhatják, csak orvosi javallatra szabad antidepresszánsokat szedni. A kábító hatású gyógyszerekkel szemben nem vezetnek függőséghez, mellékhatásként viszont aluszékonyságot, zavart tudatállapotot, székrekedést, izomrángást és egyéb mozgászavarokat okozhatnak.

Izomlazítók

Ezeket a gyógyszereket főleg fájdalmas izomgörcsök oldására használják. Ilyen gyógyszer többek között a chlorzoxazon, a metaxalon és a metokarbamol. Ezeket is tilos alkohollal vagy a központi ideg-rendszer működését gátló gyógyszerekkel együtt szedni. Hosszú időn át tartó alkalmazásuk leállítása után megvonási tünetek jelentkezéséről számoltak be.

Antikonvulzív gyógyszerek

Több, az epilepszia kezelésére használt gyógyszer is enyhíti a krónikus idegi eredetű fájdalmakat, az azonban pontosan nem ismert, hogy miért. Közéjük tartozik pl. a fenitoin és a karbamazepin. Mellékhatásuk lehet többek között az aluszékonyság és a zavartság.

Stimulánsok (Serkentők)

A műtét utáni és más súlyos fájdalmak enyhítésére ritkán bizonyos serkentőszereket, pl. amfetaminszármazékokat is felírnak a kábító hatású fájdalomcsillapítók mellett. Ezek elsősorban a narkotikumok szedésével kapcsolatos problémákon, például szorongáson, aluszékonyságon segítenek. Hosszan tartó használatuk nem javasolt, mert ezek is hozzászokást alakíthatnak ki. Számos nem kábító fájdalomcsillapító tartalmaz koffeint, amely az enyhébb serkentőszerek közé tartozik.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.