Fájdalom enyhítése

Gyógyétrend és gyógytáplálkozás

E két fogalom első hallásra hasonlónak hangzik, pe­dig a kettő nem ugyanaz. A gyógyétrend az egész­ség fenntartásához szükséges helyes ételek és italok fogyasztását hangsúlyozza, míg a gyógytáplálkozás (táplálkozásterápia) inkább a táplálékkiegészítőként szedett vitaminoktól és ásványi anyagoktól várja az egészség zavarainak orvoslását.

Jegyezzük meg! Míg az étrendi tanácsadó (dietetikus) arra tesz javaslatot, hogy mit együnk, és mit ne, addig a táplálkozási tanácsadó a vitaminoknak és ásványi anyagoknak a gyógyulás szempontjából helyes adagolását írja elő.

A két terápia nagyban átfedi egymást, és elképzel­hető, hogy egy nap közös tudományterületet képvisel­nek majd, pillanatnyilag azonban még fontos különb­ségek vannak a kétféle terápiás módszer között. Kevés dietetikus fogadja el, hogy az egészség fenntartásához szükség volna többlettápanyagok felvételére, ha étrendünk egészséges és kiegyensúlyozott.

Ugyanakkor kevés táplálkozási tanácsadó gondolja úgy – még ha egyet is ért az egészséges étkezés alapelveivel -, hogy az átlagos nyugati étrend minden olyan tápanyagot tartalmaz, amelyre szervezetünknek szüksége van. Többnyire azért gondolják ezt így, mert szerintük a modern élelmiszer­ipar hatására csekély tápértékű élelmiszerek jutnak a fogyasztó asztalára.

A táplálkozási tanácsadók gyakran nagy mennyiségű vitaminokat és ásványi anyagokat javasolnak kezelési célra – ezt a dietetikusok általában nem teszik. Lehetőleg kerüljük a finomított cukor, a só és a telített zsírok fogyasztását.

Gyógyétrend

Az étrendterápia alapelve szerint az egészséget úgy tart­juk fenn, hogy mindig megfelelő mennyiségű (sem túl kevés, sem túl sok) teljes értékű élelmiszert fogyasz­tunk, azaz kellő arányban veszünk magunkhoz nyers gyümölcsöt és zöldséget, élelmi rostokat, és amennyire csak lehetséges, visszaszorítjuk a telített zsírok, a só és a cukor felvételét a szervezetbe.

A dietetikus tehát úgy ír elő valakinek egy bizonyos étrendtervet, hogy előtte feltérképezi, milyen ételeket fogyasztott az illető azelőtt, és ennek alapján állítja össze, hogy egészsége érdekében mit célszerű a továbbiakban ennie. A gyógyétrend előírja, hogy az optimális egészségi állapot eléréséhez milyen ételeket együnk, és miket kerüljünk.

Az elválasztó diéta

Az elválasztó diéta megalkotója, az amerikai William Howard Hay nevéből Hay-diétának nevezett étrend különösen alkal­mas az ízületi gyulladások és az emésztési nehézségek kezelésére. Alapelve szerint ne együnk egy­szerre keményítőtartalmú ételeket (például tésztát, kenyeret, rizst, burgonyát) és szénhidráttartalmú ételeket (például gyümölcsöket és zöldségféléket), és egyáltalán ne fogyasszunk finomított vagy tartósított termékeket.

A diétás kezelésnek az is része, hogy mikor böjtöl­jünk. Bár nem minden orvos ért egyet vele, a felügyelet mellett végrehajtott, legfeljebb huszonnégy órás böjt teljesen biztonságos és hatékony módja annak, hogy megerősítsük a szervezet védekezőképességét például a fertőzések ellen.

A böjt elősegíti a méreganyagoktól való megtisztulást, és tehermentesíti az immunrend­szert, így a szervezet a gyógyulásra tud összpontosíta­ni. Az étrendterápia másik alapelve az, hogy előírja, mit mivel célszerű fogyasztani – ez az ételkom­binációk, illetve az ételkombinációs diéta alapelve . A cél egyrészt a szerve­zet megtisztítása, másrészt az optimális tápanyagellátás. Ebből a szempontból az étrendterápia összhangban áll a naturopátia alapelveivel.

Gyógytáplálkozás

A táplálkozásterápia mint önálló tudományterület a XX. század második felében lendült fel. A koncent­rált tápanyagok mint táplálékkiegészítők felhaszná­lásának ötlete a betegségek gyógyítására az Egyesült Államokból indult, ahol 1913-ban Elmer McCollum azonosította az első táplálékkiegészítőt, pontosabban mikrotápelemet: az A-vitamint. A legtekintélyesebb, a jövőt leginkább befolyásoló kutatásokat ebben az irány­ban továbbra is az Egyesült Államokban folytatják.

A táplálkozásterápia elve

A táplálkozásterápia azon az alapelven nyugszik, hogy a szervezetet akkor segítjük leginkább, ha a meg­felelő tápanyagokat a helyes dózisban adagoljuk szá­mára. Ezért ha táplálkozási tanácsadóval konzultálunk, nagy valószínűséggel nemcsak étrendi változtatásokat fog ajánlani nekünk, hanem terápiás adagokban bizo­nyos táplálékkiegészítőket is javasol majd.

A táplálékkiegészítőket szedhetjük tablettaként vagy kapszulaként, valamint por vagy folyadék formá­jában. Ebben az értelemben nem sok különbség látszik a között, hogy az orvos által felírt tablettákat vagy a táplálékkiegészítő pirulákat szedjük be.

E kérdés sok vitá­ra és félreértésre adott már okot, különösen azért, mert a táplálékkiegészítőként felírt adagok általában kifejezetten nagyok. Csak egy példa: a betegségek legyőzésére ajánl­hatnak akár 20 g (20 000 mg) vagy még több C-vita­mint, miközben mind az Egyesült Államokban, mind Európában a javasolt napi fogyasztás 60 mg.

Vitamin-terápia, hogy elkalmazzuk?

Kizárólag akkor kezdjünk magunktól megavitamin-terápiába (nagy adagú vitaminok szedésébe), ha előtte megbeszéltük táplálkozás-szakértővel. Vannak olyan tápanyagok, például az A-, D- és E-vitamin, amelyek felhalmozódnak a szervezetben, és károsak vagy mér­gezők lehetnek, ha túlzott adagban fogyasztjuk őket.

Ezeket az anyagokat a táplálkozásterapeuta is csak megfontoltan, olykor a saját külön készleteiből írja fel. Ugyanakkor kis adagú táplálékkiegészítők manap­ság már szinte bárhol kaphatók: a helyi patikából vagy drogériából beszerzett, a használati útmutatásban leírt adagokban bevett vitaminok és egyéb táplálékkiegészítő készítmények biztonságosan szedhetők.

Fontos, hogy a legjobb hatás érdekében a táplálékkiegészítőket a túloldali táblázatban feltüntetett adagolások betartásával szedjük.

Mire jó?

A gyógyétrend és a gyógytáplálkozás hatékony mód­szereket használ a migrén, a depresszió, a koszorúér-be­tegség, a keringési problémák, a szénanátha, a herpesz, az asztma, a tüdőgyulladás, a gümőkór, a gyomorfájás, az emésztési problémák és a gyomorégés, a hányinger, a fekélybetegség, az epekő, a székrekedés, a hasmenés, az ingerlékenyvastagbél-tünetegyüttes, a gurdélygyulladás, a féregnyúlvány-gyulladás fajdalmának enyhítésére.

Továbbá használ még a gyulladásos bélbetegségek, az aranyér, a húgyutak fertőzései, a hólyaghurut, a vesekő, az ideggyulladások, az izom- és ínfájdalom, a kéztőalagút-tünetegyüttes, a köszvény, az ízületi gyulladás, a csont­ritkulás, a Bechterew-kór, az ekcéma és a bőrgyulladás, a pikkelysömör, a női nemi szervek gyulladása, a havivérzés előtti tünetegyüttes, a fájdalmas menstruáció és a hüvely­penész okozta panaszok és fájdalom enyhítésére.

Hogyan szedjük a táplálékkiegészítő készítményeket?

Általános tanácsok

Amennyire lehetséges, mindig étkezés közben vagy közvetlenül utána vegyük be az adagokat. Az egyedüli kivételek az aminosavak, amelyeket legjobb éhgyomorra szedni. Ha elhatároztuk, hogy táplálékkiegészítőt szedünk, akkor rend­szeresen fogyasszuk. Ha összevissza vesszük be, alig használ. Sok vitaminnak és ásványi anyagnak szinergikus hatása van. Ez azt jelenti, hogy erősítik egymás hatását, ezért ajánlatos őket együtt fogyasztani.

A legjobb példa erre a B-vitamin-cso­port, illetve a C-vitamin és a cink. Jelenleg több mint tizenkét különböző B-vitamint ismerünk (folyamatosan azonosítanak újabbakat), és ezek mind egymást kiegészítve fejtik ki hatásu­kat. Ezért általános szabályként elmondható, hogy a B-vita­minokat úgynevezett B-vitamin-komplexformájában célsze­rű szedni. Ugyanígy működik együtt a C-vitamin és a vas, illetve a C-vitamin és a cink. A magában szedett C-vitamin nem annyira hatásos, mint ha cinkkel együtt fogyasztanánk, a vasterápia hatásfokát pedig a C-vitamin növeli.

Szakképzett tanácsadót is kérdezzünk meg

Más vita­minoknak és ásványi anyagoknak is van hasonló kapcsolatuk, ezért van az, hogy a legtöbb ember esetében a leghatásosabb a megfelelő adagokból álló multivitamin-komplex (ezekben a készítményekben sokféle vitamin, ásványi anyag és egyéb táplálékkiegészítő található egy-egy tablettába vagy kapszulá­ba zárva).

A legjobb eredmény érdekében mindenképpen ajánlatos, hogy felkeressünk egy szakképzett táplálkozási tanácsadót, mielőtt belekezde­nénk a táplálék-kiegészítőkből álló kúrába. Ha sokféle táplálék-kiegészítőt szedünk, akkor egyenle­tesen osszuk el őket az étkezések között – például a felét szed­jük be reggelihez, a másik felét ebédhez, vagy a harmadát reg­gelihez, a harmadát ebédhez, az utolsó harmadát pedig vacsorához.

Feltétlenül egyenletesen osszuk szét az adagokat a nap folyamán; azt ne tegyük, hogy az összes C-vitamint reggel, az összes B-vitamint pedig este vesszük be. Ha nagyobb adag táplálékkiegészitőt szándékozunk rendsze­resen szedni, akkor mindig kérjük ki előre szakképzett terapeuta tanácsát. A különféle tápanyagok változó hatással lehetnek szervezetünkre: a késő es­te bevett B-vitamin például nyugtalanságot és így alvási za­vart okozhat, ugyanakkor különböző ásványi anyagok kombi­nációja segíthet az elalvásban.

Vannak veszélyei?

A legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a túl nagy adagban túl hosszú ideig vagy nem megfelelő időben (például terhesség alatt) szedett táplálékkiegészítők mérgezővé válnak a szervezet számára. Példa erre az A-vitamin, a cink, a vas és a szelén.

Nagyon fontos tehát, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt. Sohase higgyük, hogy a várt hatás egyik napról a másikra be­következik. Az első látható eredményeket három hónap múl­tán várhatjuk. Ha nem észlelünk pozitív változásokat, fordul­junk táplálkozási tanácsadóhoz Azonnal kérjük szakember segítségét, ha rosszul érezzük magunkat, ha mellékhatásokat vagy szokatlan tüneteket észlelünk.

A helyesen megválasztott vitaminok és ásványi anyagok rendszeres szedése segíthet a betegségek megelőzésében, vagy segítségükkel hatékonyabban küzdhetünk meg a már meglevő kórokkal.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.