Hogyan legyünk tudatos fogyasztók

Hogyan legyünk jobb betegek?

Amennyiben csak megfázással küszködik, most nem kell okvetlenül elolvasnia a következő olda­lakat. Ha viszont valamilyen komoly baja van, például magas a vérnyomása, vagy rákos, okvet­lenül tudnia kell, hogyan lehet a legjobb beteg, olyan, aki ezzel kivívja magának a legjobb orvosi ellátást.

Röviden: legyen udvarias, de ne legyen félénk, legyen határozott, de ne parancsolgasson, legyen jól informált, de ne tudálékos. Az alábbiakban vázolt lépések segítenek egészséges, ki­egyensúlyozott viszonyt kiépíteni az orvosával annak érdekében, hogy Ön megkapja az elfogad­ható kockázatokkal és előnyökkel járó, meg­felelő ellátást.

Ismerje meg a betegségét

Ha megállapítanak Önnél valamilyen betegséget, igyekezzen minél többet megtudni róla. Nem kell a kór szakértőjévé válnia – az orvosi egyetem el­végzése nélkül ez nem is volna lehetséges -, ám ha tisztában van az alapvető tényekkel, kevésbé fog aggódni, és ez még a gyógyulását is elő­segítheti. A legfontosabb annak kiderítése, mi­lyen kezelési lehetőségek léteznek az adott beteg­ség esetében. Ha az orvos nem javasol kezelést, kérdezze meg, mi az oka.

Ha nem ért ahhoz, hogy hogyan keresgéljen a világhálón, kérjen segítséget valamelyik barátjától vagy családtagjá­tól, aki járatosabb a számítógép kezelésében. Könyvtárba is mehet, a könyvtáros bizonyára se­gíteni fog a keresgélésben. Profi számítógépest is felkérhet a kutatás elvégzésére, sőt az is előfor­dulhat, hogy a munkahelyén akad valaki, aki se­gít. Kérdezze meg a személyzetist, kihez fordul­hatna a kérésével.

Az is fontos, hogy megértse, mit mond az or­vos a betegségéről és a kezelési lehetőségekről. A betegek sokszor összezavarodnak attól, amit a rendelőben közölnek velük, és még tanácstala­nabbak, mint korábban.

Ha szeretné megkapni a kellő felvilágosítást, fogadja meg az alábbi javaslatokat:

  • Kérje meg egy családtagját vagy barátját, hogy kísérje el. Lehetőleg olyasvalaki legyen az illető, aki meg is jegyzi, amit mondanak neki, és nem fél az Ön nevében megszólalni.
  • Vigyen magával papírt, ceruzát, és jegyezze föl a fontos információkat. Ha attól tart, hogy nem tud egyszerre figyelni és jegyzetelni, hasz­náljon diktafont.
  • Kérje meg az orvost, hogy magyarázzon meg minden idegen kifejezést, és azt is mondja meg, hogyan kell leírni őket.

Kérdezzen!

Minden olyan betegnek, aki tartós orvosi keze­lésre szorul, valószínűleg eszébe jut a gyakori kérdés: miért pont én? Ez érthető, de az élet nagy kérdésein való morfondírozás helyett haszno­sabb, ha gyakorlati kérdéseket tesz föl. Ettől bá­torságra kap, és talán hamarabb meg is gyógyul. Kérdezzen meg mindent, amit nem ért, igyekez­zen választ kapni az aggodalmaira. Az alábbi lis­ta kezdetnek hasznos lehet.

HA RECEPTET ÍRNAK FEL_______________________

  • Mi a gyógyszer neve? Hogyan kell leírni?
  • Mire való?
  • Hogyan kell szedni?
  • Milyen mellékhatásai lehetnek?
  • Várható-e kölcsönhatás más gyógysze­rekkel vagy étrend-kiegészítőkkel?

HA AZ ORVOS VIZSGÁLATRA KÜLDI____________

  • Mi a vizsgálat célja?
  • Miből áll? Fájdalmas-e?
  • Mennyire megbízható?
  • Mire lehet következtetni az eredményekből?

HA MEGVAN A DIAGNÓZIS______________________

  • Mi a betegség orvosi neve?
  • Mik a kilátások? Mire lehet számítani?
  • Milyen kezelést javasol az orvos?

AMIKOR ELKÉSZÜL A KEZELÉSI TERV__________

  • Milyen eredményre lehet számítani, és mik a kockázatok?
  • Mennyire hatékony a kezelés?
  • Mikor derül ki, hogy használt-e?
  • Milyen más lehetőségek vannak?

A kockázatok megismerése

Amikor az orvos gyógyszert ír fel Önnek, mű­tétet vagy más kezelési módot javasol, természe­tesen azonnal felmerül Önben egy sor kérdés, például hogy mennyire hatékony a kezelés, és netán kellemetlenebb-e, mint maga a betegség. Az orvosnak el kell tudnia magyarázni mind a várható előnyöket, mind a kockázatokat. A leg­jobb, ha statisztikákra tud hivatkozni a kezelés­sel kapcsolatban, ám a számok megértése sem mindig egyszerű.

Ha azt hallja, hogy egy gyógyszer vagy beavat­kozás csökkenti annak kockázatát, hogy a beteg­sége miatt valami rossz következik be, az orvos a relatív kockázat csökkenéséről beszél, vagyis arról, hogy mennyivel lesz kisebb a veszély olyan személy esetében, aki megkapja a kezelést, olyannal összehasonlítva, akit nem kezelnek.

Ne hagyja magát sürgetni

Elbeszélgetett mostanában hosszan a háziorvosá­val? Ha igen, ez valószínűleg a vonaton vagy egy társas összejövetelen esett meg, nem pedig a dok­tor rendelőjében. Sok rendelőben ma már csak néhány perc jut egy-egy betegre. A túlhajszolt orvos egyik helyről a másikra rohan, egyik sze­me a beteg kartonján, másik az óráján van.

Ez nem okvetlenül az ő hibája. Az orvosokat az autó- és vízvezeték-szerelőktől eltérően darab­számra fizetik. Nem érdekes, mennyi időt tölte­nek el egy-egy beteggel, a fizetséget aszerint kap­ják, hogy hány beteget látnak el. Sok háziorvos panaszkodik a biztosítók gyakorlatára, hogy át­lag 7 percben állapítják meg az egy betegre szán­ható időt.

Kimutatták, hogy ha az orvosnak sietnie kell, rosszabbul látja el betegét. 2006-ban például le­írták, hogy a megfigyelt gasztroenterológusok a páciensek 28 százalékában találtak (potenciáli­san rákot okozó) polipot, ha a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) kritikus fázisa 6 percnél hosszabb ideig tartott, ha viszont ez 6 percnél rövidebb volt, akkor csak a betegek 12 százalé­kában fedeztek föl polipot a bélben.

 

Még aggasz­tóbb, hogy azok a sietős doktorok, akik gyorsan „lezavarták” a vastagbéltükrözést, csak keve­sebb mint feleannyi betegben fedeztek föl kiala­kult vastagbélrákot, mint azok, akik több időt szántak a vizsgálatra.

Ha úgy érzi, hogy az orvos sietteti a vizsgálat során, keressen másikat, ajánlja Arthur Levin, a New York City-beli nonprofit tanácsadó szerve­zet, a Center for Medical Consumers (Betegellá­tási Fogyasztói Központ) igazgatója. „Vannak hatékonyan szervezett rendelők”, mondja, ahol elegendő időt szánnak a betegek megvizsgálásá­ra, mégsem veszteségesek.

Vegye be a gyógyszereit

Ha nem veszik be, nem hat a gyógyszer. Ez elég kézenfekvőnek tűnik, mégis sok olyan beteg van, aki nem az előírásnak megfelelően szedi a felírt orvosságokat, vagy egyáltalán nem szedi őket.

Egyes fölmérések szerint a krónikus betegségben szenvedők mindössze 43 százaléka veszi be a számára előírt valamennyi gyógyszert.

Bár az or­vosságoknak esetenként súlyos mellékhatásaik lehetnek, a gyógyszereléssel kapcsolatban kór­házba kerülő betegek több mint kétharmada azért szorul ellátásra, mert nem vette be az előírt gyógyszereket.

MEGFELELŐ GYÓGYSZER A MEGFELELŐ ADAGBAN

Az Egyesült Államokban évente másfél mil­lióan betegednek meg azért, mert recept­írási vagy gyógyszerkiadási hiba folytán nem a megfelelő gyógyszert vették be, vagy mert rossz volt az előírt adagolás. Néhány elővigyázatossági lépéssel ez megelőzhető.

Keressen egy megbízható patikát, és tartson ki mellette. Csökken annak valószínűsége, hogy nem a megfelelő gyógyszert kapja, ha mindig ugyanabban a patikában váltja ki a receptjeit. A gyógysze­rész könnyebben észreveheti az esetleges gyógyszerkölcsönhatások veszélyét, ha is­meri a teljes gyógyszerlistát.

Győződjön meg arról, hogy jól értelme­zi-e az ismertetőt. Az adagolási utasítások megértése nem mindig könnyű. Ha nem ért valamit, kérje meg a gyógyszerészt, hogy magyarázza el.

Nézze meg, mi van a zacskóban. Ellen­őrizze, hogy azt az orvosságot kapta-e meg, amelyet az orvos felírt. Vigye magával azt a cédulát, amelyre a rendelőben felírta, hogy milyen orvosságot rendelt Önnek az orvos.

Kérdezze meg a gyógyszerésztől, hogyan a legcélszerűbb kimérni a folyékony or­vosságok adagjait. Az orvosságok pontos adagolása nagyon fontos, mégis sokan hi­báznak e téren. Ha például egy kiskanálnyit kell bevenni, ne a konyhafiókból előhalászott kiskanalat használja. A legtöbb kiskanál nem megfelelő űrméretű.

Ne habozzon másik orvost is megkérdezni

Vajon miért hagyják olyan sokan figyelmen kí­vül ezt a régi jó tanácsot?

Egy 2005. évi felmérés szerint a betegek mindössze 3 százaléka keres föl mindig egy másik orvost is, miután megtudja a diagnózist. A megkérdezett 5 ezer felnőtt körül­belül fele azt mondta, hogy soha nem kér „má­sodik véleményt”. Azok viszont, akik kérnek, a véltnél gyakrabban változtatnak kezelésükön.

Például egy 2006-ban a Michigani Egyetemen végzett felmérés szerint a mammografia és biop-szia alapján mellrákkal diagnosztizált betegek 52 százaléka kérte a kezelési terv megváltoztatá­sát, miután konzultált egy másik orvossal is.

Kimutatták, hogy a második vélemény sokkal gyakrabban erősíti meg az eredeti diagnózist, mint ahányszor ellentmond annak. Mindazonál­tal lehet, hogy Ön is csak akkor tud megnyugod­ni, ha mástól is hallja ugyanazt a véleményt.

Hogyan kell eljárni ilyen esetekben?

Döntse el, hogy valóban szükség van-e második véleményre. Ha fáj a feje, és orvosa azt mondja, hogy vegyen be két tabletta aszpirint, valószínű­leg nem fog nagy hírű ideggyógyászhoz fordulni, hogy az is vizsgálja meg. Ha azonban ennél ko­molyabb bajról van szó, igenis van létjogosultsá­ga annak, hogy még egy orvost megkérdezzen.

A szakértők szerint ez a következő esetekben indokolt:

  • Ha orvosa nagyobb műtétet vagy beavatkozást javasol.
  • Ha a diagnózis ritka vagy halálos betegség.
  • Ha kezelőorvosának nincs tapasztalata az adott betegség kezelésében.
  • Ha úgy érzi, nem megfelelő kezelést kap.
  • Ha nem biztos abban, hogy helyes a diagnózis, vagy hogy minden lehetséges kezelést megkap.

Nézzen először utána a dolognak

Ha utánaolvas a betegségének, lehet, hogy minden szükséges információt megszerez. „Megfelelő kutatással nemcsak második, de harmadik és negyedik véle­ményt is beszerezhet a szakirodalomból, és ez több, mint amit egy másik orvos megkérdezése nyújthat”, mondja Levin.

Menjen el egy másik kórházba

A kezelőorvosát is megkérheti, hogy küldje el egy másik doktor­hoz. Ettől az többnyire nem sértődik meg, sőt van, aki egyenesen javasolja a második vélemény kérését. Ha ugyanabban az intézményben küldi el orvosa egy kollégájához, felmerülhet Önben, hogy ezek ketten teniszpartnerek vagy naponta együtt ebédelnek, ami persze nem jelenti azt, hogy a második orvos automatikusan egyetért az elsővel. Még ha nem jó haverok, akkor is le­het, hogy hamis kollegialitástól indíttatva a má­sodik orvos nem lesz teljesen őszinte Önnel, például nem ad hangot annak a véleményének, hogy veszélyes kontárnak tartja kollégáját.

A legjobb szakértőt kérdezze

Nincs sok értelme olyasvalakit megkérdezni, aki kevésbé tapasztalt, mint a kezelőorvos. Érdeklődje meg, kik a vezető szaktekintélyek az adott területen, vagy keressen föl egy olyan központot, amely az Ön betegségé­re szakosodott (egyes intézményektől az inter­neten keresztül is lehet második véleményt kér­ni). Szakmai egyesületektől vagy egyetemektől is megkérheti az adott terület specialistáinak listáját.

Kérdezze meg más szakterület képviselőjét is

Té­telezzük fel, hogy egy gerincspecialista azt mond­ja Önnek: idült hátfájásán úgy lehet segíteni, ha megoperáltatja a porckorongsérvét. Amennyiben megkérdez egy másik gerincspecialistát, és az első nem fogott mellé, ugyanezt fogja ajánlani. Az orvosi irodalom azonban azt bizonyítja, hogy nem egyértelmű, mi a legjobb a hátfájás kezelésére.

Ha csak sebészeket kérdez meg, nem biztos, hogy kitérnek arra is, milyen lehetőségeket nyújt a csontkovácsolás, a fizikoterápia, a gyógytorna és az egyéb nem sebészi kezelési módok. S ez csaknem minden szakterületről elmondható. Mérje fel tehát a lehetőségeket úgy, hogy több orvost kérdez meg, és más területek specialistái­val is konzultál.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy ha a második vélemény megerősíti az eredeti diagnó­zist, nincs értelme tovább kutakodni.

De mi a teendő akkor, ha különbözik a két vélemény?

Először is, vesse össze a kétfajta kezelés ered­ményességi adatait, ha hozzájut ilyenekhez. Ne feledje azonban, hogy sebészi és más beavatko­zások esetében a számok az összes elvégzett be­avatkozás átlagát mutatják. Az egyes orvosok eredményességi mutatójában nagy különbségek lehetnek, rendszerint az adott betegségekre sza­kosodott sebész javára.

Másodszor, hasonlítsa össze a lehetséges mel­lékhatásokat, valamint a műtét utáni felépülés­hez szükséges időtartamok hosszát. Lehet, hogy egyik vagy másik kezeléssel kapcsolatban úgy ér­zi, nem képes vállalni a kockázatokat és a keze­léssel járó kellemetlenségeket.

Végül kérhet egy harmadik véleményt, lehető­leg pártatlan orvostól. Ez különösen akkor hasz­nos, ha különböző szakterületek specialistáival konzultált, akik a maguk területéről ajánlottak megoldást. Például az urológus műtétet javasol a prosztatarákos betegnek, míg az onkoradiológus besugárzást. A nagy központoknak belgyógyász onkológus szakorvosai is vannak, akik felügyelik a betegek kezelését és segítenek kiválasztani a legmegfelelőbb kezelési módot.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.