A C-vitamin története

A környezetvédelmi és evolúciós tudományok, valamint a genetika területén nemrégiben tett felfedezések kezdik feltárni az emberi faj kifejlődésének titkát. Úgy tűnik, hogy bizonyos betegségek, melyeket károsnak ítélünk, valójában azért fejlődtek ki, hogy megvédjenek minket. Ha az orrunk egy szennyező anyag hatására eldugul, vagy amikor a dohányosok tüdejében a cigaretta mérgének többszörösen kitett sejtek megváltoztatják az alakjukat, az azt jelzi, hogy a szervezet megpróbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ez az alkalmazkodásra való képesség az, ami életben tart minket egy folyamatosan változó világban.

Dr. Linus Pauling, a zseniális tudós, két Nobel-díj birtokosa, 92 éves korában azzal az elmélettel állt elő, hogy a nyugati társadalmak első számú gyilkosának, a szív- és érrendszeri betegségeknek a kifejlődése valószínűleg megakadályozta az emberi faj kihalását. A Dr. Matthias Rathszal közösen készült tanulmánya, melynek címe “Az emberi szív- és érrendszeri betegség egyesített elmélete”, jelentős érdeklődésre tett szert a vezető kardiológusok körében.  Ha igaznak bizonyul, ez a teória nem csupán a szívbetegség eredetének rejtélyét fogja megoldani, de az is lehetséges, hogy elvezet az eltörléséhez. A megoldás? C-vitamin.

A C-vitamin története

Minden állat – a tengerimalacot, a gyümölcsevő denevért, a kormos bülbült és a főemlősöket kivéve – képes arra, hogy saját szervezetében előállítsa a C-vitamint. Ennek mennyisége fajonként változik, de ha az emberi megfelelőjét vesszük, akkor általában 1000 és 20 000 mg között van naponta. A nyugati világban az emberek többsége naponta kevesebb mint 100 mg C-vitamint fogyaszt. Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt őseink elvesztették a képességüket arra, hogy glükózból C-vitamint szintetizáljanak, ennek eredményeképp a megszerzéséhez teljes egészében táplálékbeli forrásokra vagyunk utalva.

Ez a genetikai mutáció valószínűleg azért történt, mert az étrendünk bőséges mennyiséget nyújtott számunkra C-vitaminból. Az őseink étrendje, mely gazdag volt gyümölcsökben és egyéb növényi anyagokban, akár napi több grammot is könnyedén biztosított belőle. Azonban amikor elhagyták a trópusi régiókat, hogy a világ más részein telepedjenek le (különösen a jégkorszak ideje alatt, amikor a növényzet gyér volt), magas lehetett a kockázata annak, hogy skorbut (C-vitamin-hiány) fejlődjön ki a szervezetükben.

A skorbut egy halálos betegség, a bennünket összetartó kötőszövet lebomlása jellemzi. Az aszkorbát (C-vitamin) alapvető fontosságú a kollagén és az elasztin termeléséhez, melyek a bőr, a membránok és sejtek felépítéséhez szükségesek. A skorbut első jele a bőr alatti bevérzés, mivel a vérerek elkezdenek szivárogni – a rajtuk keresztül pumpált vér hatására a membránjuk nagyobb nyomás alatt áll, mint bármely más sejté a szervezetben. A múlt század elején a vérveszteség hajók egész legénységét tizedelte meg. Elképzelhető, hogy a skorbut okozta halál ugyanígy megtizedelte az emberi fajt, különösen a jégkorszak évezredei során.

A természet védekező hadművelete

Szóval, hogy sikerült mégis túlélnünk? Pauling és Rath szerint lehetséges, hogy kifejlesztettük magunkban a képességet, hogy az artériánk falára lipidekből (zsírokból) álló lerakódásokat hozzunk létre, ezzel védve őket a károsodástól és a vérzéstől, annak érdekében, hogy átvészeljük az aszkorbáthiányos időszakokat.

A fehérjék egy másik csoportját, mely normális esetben összegyűlik egy sérült területen, hogy azt kijavítsa, fibrinogénnek és apoproteinnek nevezzük. A lipidek és apoproteinek kombinációjából lipo-protein-(a) jön létre, melynek túlzott mennyiségéről ma már úgy tartjuk, hogy kiváló indikátora egy küszöbön álló kardiovaszkuláris betegségnek.

A lipoprotein-(a) képes megjavítani a sérült vagy szivárgó vérereket, ám növeli a szívbetegség kockázatát azáltal, hogy az artériák falán lerakódásokat hoz létre. A manapság végzett kutatások azt sugallják, hogy a lipoprotein-(a) kifejlődése egy genetikai válasz volt a szivárgó erek okozta kihalás fenyegetésére. Lehetséges volna, hogy a természet ily módon próbált megvédeni minket az életveszélyes skorbut-tól? A lipoprotein-(a) kifejlődésének felbecsült ideje a majmokban egybeesik azzal az idővel, amikor a főemlősök elvesztették a C-vitamin-termelés képességét.

Szóval, mennyire vág egybe a C-vitamin-hiány, mint a szív- és érrendszeri betegségek fő okozója, a tényekkel?

A C-vitamin hiánya a vérben megemeli a koleszterin, a trigliceridek, a „rossz” LDL, az apoprotein(a) és a li-poprotein-(a) szintjét, és csökkenti a jótékony hatású HDL-t. Ez fordítva is igaz: a C-vitamin bevitelének növelése csökkenti a magas koleszterin, triglicerid, LDL és lipoprotein (a) szintet, és növeli a HDL szintjét. Túl kicsi volt a valószínűsége annak, hogy ezek a hatások nincsenek összefüggésben.

A megnövekedett C-vitamin-bevitel helyreállítja az artériák falának sértetlenségét.

Nagy mennyiségű C-vitamin fogyasztása növeli a HDL termelődését, mely eltávolítja a felesleges koleszterint és triglicerideket; a lipoprotein A szintje csökken, megakadályozván a további felgyülemlést.

Címkék: Katgória: Szívbetegség

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

4 + tizenöt =

Read previous post:
Hogyan kapcsolódik a C-vitamin az artériás betegségek okaihoz és gyógyításához?

Az egyik elmélet szerint a nyári hónapokban, amikor a C-vitamin-bevitelük megfelelő mennyiségű volt, őseink vérében a megnövekedett HDL-termelés eltávolította a...

Close