Tudatos étkezés

A szív éhségének csillapításához nem kell enni!

Figyelemre méltó történetek maradtak fenn koncentrációs táborokba hurcolt emberekről, akik a folyamatos gyötrelmek és halál közepette, fogva tartóik szándékos éheztetése ellenére megtalálták a módját, hogy kielégítsék szívük éhségét.

Próbáljuk meg mással csillapítani az éhséget! Mert megtudjuk csinálni.
Próbáljuk meg mással csillapítani az éhséget! Mert megtudjuk csinálni.

A német koncentrációs táborokban például voltak olyan nők, akik megosztották egymással a kedvenc receptjeiket, szóbeli szakácskönyveket hozva létre. Tanították egymást, és memorizálták a többiek receptjeit, barátságot és remény ébresztve ezzel, valamint az optimizmusnak azt az érzését, hogy életük egy darabja talán túléli a tábort, és mások táplálására szolgál.

A második világháború során az egyik szumátrai japán koncentrációs táborban női foglyok egy csoportja emlékezetből írt le kottákat és alakított kórust. Mivel túl gyengék voltak ahhoz, hogy álljanak, ülve adták elő darabjaikat. Egy éven belül a kórus tagjainak fele meghalt. De ezek a nők elfelejtették csont és bőr testük szörnyű éhségét, miközben a közösen életre hívott zene hangjai betöltötték a szívüket. „Minden egyes alkalommal [amikor koncertünk volt,] csodának tűnt, hogy a csótányok, a patkányok, a poloskák, a vérhas és a latrinák bűze közepette jelen lehet ennyi szépség, hogy a női hangok képesek erre, és elhozzák mindezt egy ilyen borzalmas táborba” – emlékezett vissza később az egyik kórustag.”

Ha szomorúak vagy bánatosak vagyunk gyakran összeeszünk mindenféle édességet.
Ha szomorúak vagy bánatosak vagyunk gyakran összeeszünk mindenféle édességet.

 Nem függhetünk az ételtől, hogy azzal töltsük be a szívünkben tátongó űrt. Figyeljünk a belső hangra!

  1. Milyen ételeket eszünk, amikor szomorúak vagy magányosak vagyunk? Készítsünk listát! Ha egy tudatos étkezést gyakorló csoport tagjai vagyunk, olvassuk fel ezt a listát egymásnak.
  1. Amikor az étkezések között arra érzünk késztetést, hogy rágcsálnivalóért nyúljunk, vagy igyunk valamit, nézzük meg, mit éreztünk közvetlenül azelőtt, hogy ez a késztetés megjelent.

Ha megadjuk magunknak a rágcsálni- vagy innivalót, változik-e bármi?

  1. Amikor tudatára ébredünk szívünk éhségének, válasszuk ki magunknak a vigasztalást nyújtó kedvenc ételünket. Vásároljunk belőle egy kis mennyiséget, vagy egyetlen adagot (például egy különleges csokoládés trüffelt vagy egyetlen gombóc jó minőségű fagylaltot). Üljünk le, és nézzünk az ételre szeretettel. Együk nagyon lassan. Ahogy minden egyes falatot lenyelünk, képzeljük el, hogy a szívünknek küldjük (gyomrunk és testünk előtt), és hogy az ételt átitatja a nagyanyai kedvesség és szeretet.
Együnk úgy, hogy szívünknek azzal jót tegyünk!
Együnk úgy, hogy szívünknek azzal jót tegyünk!

 Amikor azért eszünk, hogy megváltoztassuk a szívünket

Az ételhez fűződő legtöbb kiegyensúlyozatlan kapcsolat oka az, hogy nem vagyunk tudatában szívünk éhségének. Az éhség e formáját semmilyen étel nem csillapíthatja. Ehhez meg kell tanulnunk, hogyan tápláljuk a szívünket. Nem fog teljes megelégedéssel eltölteni bennünket az étel, bármilyen ízletes legyen is, ha nem tápláljuk a szívünket nap mint nap. És viszont: amikor tudatosan jelen vagyunk az étkezés során, fel fog ébredni a bensőségesség és az összekapcsolódás érzése. Ekkor bármilyen étel táplálni tudja a szívünket.

A szív éhségének csillapítása

A szív éhségét a bensőségesség elégíti ki. Alapvetően mindannyian egyedül vagyunk a világon. Senki sem ismerhet bennünket lényünk legmélyéig. Senki sem ismerheti az összes gondolatunkat. Senki sem ismerheti teljesen szívünk leghőbb vágyait. Senki sem tapasztalhatja az életet úgy, ahogy mi – még a hozzánk legközelebb álló ember sem.

Annak felismerése, hogy alapjában véve egyedül vagyunk, a szomorúság, a bánat forrása lehet. Még veszélyesebb, ha olyan egészségtelen utak-módok kipróbálásához vezet, mely a bensőségesség hamis érzetét teremti meg. Ilyen például a kábítószerekkel, a szexszel vagy az étellel való visszaélés. Sok ember lebzsel bárokban, arra várva – mindhiába -, hogy egyszer csak besétál majd a „lelki társa”. Közben pedig beéri rövid és csalódást keltő szexuális együttlétekkel. Sokan úgy próbálják megoldani magányosságuk problémáját, hogy internetes kapcsolatokat tartanak fenn, habár ezek alapja lényegében a saját képzeletük.

Az evés is az egyik módja lehet annak, hogy enyhítsünk a magányunkon.

Amíg lefoglal egy olyan mindennél fontosabb tevékenység, mint az evés, addig elterelem a figyelmemet a helyzetemről, az állapotomról – mely szerint elszigetelten élő egyéni létező vagyok, aki örökké elkülönül a világegyetemben élő „másoktól”.

A legtöbb embert feszélyezi, ha egyedül kell ennie. Van valami kellemetlen abban, ha egyedül eszünk egy étteremben. Mintha azt mutatná, hogy nincsenek barátaink. A legtöbben bekapcsolják otthon a tévét, ha magukban esznek, megteremtve ezzel a bensőségesség illúzióját, azt az érzést, hogy házukat emberek töltik meg.

Együnk egyedül is , mert jó! :-)
Együnk egyedül is , mert jó! 🙂

 Tudatos étkezés: egyedül is kielégítő!

Ezzel ellentétben azok, akik gyakorolják a tudatos étkezést, szándékosan időt szakítanak arra, hogy egyedül egyenek, sőt keresik az erre alkalmas helyszínt. Megkönnyebbüléssel tölti el őket, hogy egyszerre csak egy dolgot tesznek: egyszerűen esznek, védve a beszélgetés, az olvasás vagy a tévénézés figyelemelterelő hatásaitól.

Amikor eszünk, és az ételünk mélyére nézünk, akkor számos létező társaságában vagyunk: azoknak a növényeknek, állatoknak és embereknek a társaságában, akik életenergiája a tányérunkon lévő ételbe került. A zen tanítások szerint minden alkalommal, amikor eszünk, számtalan lény életenergiáját visszük be a testünkbe. A tányérunkon lévő étel a nap, a föld, az eső, a növényeket megporzó rovarok és sok ember, többek között gazdák, kamionsofőrök és zöldségesek terméke. Minden egyes szívverésünk ezt az energiát – amely oly sok lény produktuma— keringeti a testünkben, és eljut ez a legtávolabbi sejtjeinkig, a lábujjkörmeinkig és a hajszálaink végéig. Ezek a lények szó szerint a vérünkké válnak, sőt a kék vagy barna szemünkké, puha szánkká, kemény, fehér fogainkká, szerető szívünkké. Az átlényegülés e mindennap ismétlődő csodája a saját testünkben megy végbe, éjjel-nappal.

Sajnos azonban legtöbbször nem vagyunk tudatában ennek a csodának. De ha ráébredünk, akár csak naponta néhány pillanatra, akkor újfajta örömben lehet részünk, bármilyen nehezek legyenek is egyébként az életkörülményeink. Új energiával töltődhetünk fel, függetlenül a korunktól vagy attól, mennyire fáradtak vagyunk. Ha nyitott tudattal és éberen eszünk, megtapasztalhatjuk e számos lényhez fűződő bensőséges kapcsolatunkat, és a magányosságunk tovatűnik.

Kapcsolódó cikkek

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.