Tudatos étkezés

Az ételbevitel optimalizálásnak meditációs titka

Most kezdetét veszi valódi utazásunk. Mivel a cikksorozatban szereplő többi gyakorlat nagy része ezen alapul, kérem, ne ugorják át. Ebben a gyakorlatban azzal kísérletezünk, hogy a teljes tudatosságunkat egy nagyon kis mennyiségű étel elfogyasztására fordítjuk.

Próbáljunk jóllakni egy szem mazsolával! Lehetséges ez? :- )
Próbáljunk jóllakni egy szem mazsolával! Lehetséges ez? :- )

 

 Előkészület:

Ehhez a gyakorlathoz egyetlen szem mazsolára lesz szükség. Más étel is használható, például aszalt áfonya, egyetlen szem eper, egy koktélparadicsom vagy egy nem szokványos sós keksz.

Nem feltétlenül a gyomrunkkal vagyunk éhesek! a következőkben látni fogjuk.
Nem feltétlenül a gyomrunkkal vagyunk éhesek! a következőkben látni fogjuk.

 

  1. Kezdjük azzal, hogy csendesen ülünk, és megvizsgáljuk, alapvetően mennyire vagyunk éhesek. Mennyire vagyunk éhesek, ha nullától tízig terjedő skálán kell meghatároznunk ennek értékét? Hová „nézünk” a testünkben, amikor meg akarjuk állapítani, mennyire vagyunk éhesek?
  2. Képzeljük el, hogy tudósok vagyunk, akiknek az a küldetése, hogy felderítsenek egy új bolygót. Űrhajónk leszállt, és úgy találjuk, egészen kellemes helyre érkeztünk. Be tudjuk lélegezni a levegőt, és minden gond nélkül képesek vagyunk járni a földön. A felszín puszta pornak és kőzetnek tűnik, és az élet semmilyen formáját nem fedezték még fel rajta. Az űrhajón lévő ételkészletünk azonban fogytán van, és a legénység minden tagja éhes. Arra kérnek bennünket, hogy kutassuk át a bolygót valamilyen táplálékért. Mi így is teszünk, és találunk egy apró valamit a földön. Felemeljük. Most helyezzük a mazsolát (vagy más ételt) a tenyerünkre. Az egyetlen eszközünkkel fogjuk megvizsgálni, ami a birtokunkban van: az öt érzékszervünkkel. Fogalmunk sincs, mi lehet ez a valami, sohasem láttuk még korábban.
  3. A szemünk éhsége. Először vizsgáljuk meg ezt a tárgyat a szemünkkel. Figyeljük meg a színét, a formáját és a felszíne állagát. Mit mond az elménk, mi lehet ez? Most állapítsuk meg, mennyire éhes a szemünk erre a valamire. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire vagyunk éhesek az alapján, amit a szemünk lát.
  4. Az orrunk éhsége. Most vizsgáljuk meg az orrunkkal. Szagoljuk meg, majd kis szünet után szagoljuk meg újra. Megváltoztatja ez az arról alkotott elképzelésünket, hogy ehető-e? Most állapítsuk meg az orrunk éhségét. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire vagyunk éhesek az alapján, amit az orrunk érez.
  5. A szánk éhsége. Most vizsgáljuk meg a szánkkal ezt a tárgyat. Vegyük a szánkba, de ne harapjunk bele. Forgathatjuk a szánkban, és megvizsgálhatjuk a nyelvünkkel. Mit veszünk észre? Most beleharaphatunk ebbe a rejtélyes tárgyba, de csak egyszer. Miután beleharaptunk, újra forgassuk a szánkban, és vizsgáljuk meg a nyelvünkkel. Mit veszünk észre?
Legyen viszonyunk az étellel! igen jól hallották!:-)
Legyen viszonyunk az étellel! igen jól hallották!:-)

 

Most állapítsuk meg a szánk éhségét. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire vagyunk éhesek az alapján, amit a szánk ízlel és érez. Más szavakkal, mennyire akar a szánk további tapasztalatokra szert tenni róla?

  1. A gyomrunk éhsége. Most vállaljuk annak kockázatát, hogy megesszük ezt az ismeretlen tárgyat. Lassan megrágjuk, végig figyelve a szánkban az állagának és az ízének a változását. Lenyeljük. Megfigyeljük, vajon maradt-e még darabkája a szánkban. Mit tesz a nyelvünk, miután befejeztük az evést? Milyen sokáig érezzük még az ízét? Most állapítsuk meg a gyomrunk éhségét. Tele van-e a gyomrunk, vagy nincs, elégedett-e, vagy sem? Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg gyomrunk éhségét. Más szavakkal, mennyire akar a gyomrunk többet ebből az ételből?
  2. A sejtjeink éhsége. Legyünk tudatában annak, ahogy ez az étel a testünkbe jut. A felszívódás már a rágással elkezdődik. Van-e bármilyen olyan érzésünk, amely arról számol be, hogy elkezdtük feldolgozni az ételt? Hogyan fogadják testünk sejtjei? Most állapítsuk meg a sejtjeink éhségét. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire szeretnének a sejtjeink többet ebből az ételből.
  3. Az elménk éhsége. Képesek vagyunk meghallani, mit mond az elménk erről az ételről? (Egy kis segítség: az elme gyakran használja a „kellene”, illetve a „nem szabadna” fogalmát.) Most állapítsuk meg az elménk éhségét. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire szeretne az elménk többet ebből az ételből.
  4. A szívünk éhsége. Vajon a szívünk mond-e valamit erről az ételről? Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg, mennyire megnyugtató vagy vigasztaló ez az étel. Szeretne a szívünk többet belőle?

Megismételhetjük ezt a gyakorlatot valamilyen folyadékkal is. Válasszunk ki egy olyan italt, amilyet sohasem fogyasztottunk még, például valamilyen egzotikus gyümölcslevet. Szánjuk rá az időt, és vizsgáljuk meg külön-külön az összes fent részletezett éhséget.

 Alakítson ki új viszonyt az ételekkel!

Először nehéznek találhatjuk ezt a gyakorlatot. De mint minden gyakorlat esetében, minél többször elvégezzük, annál inkább megnyílik a tudatosságunk. Ha számos különféle étellel és itallal kipróbáljuk, fokozatosan egyre könnyebben meg fogjuk tudni érezni az éhség különböző fajtáit. Amint tovább folytatjuk a tudatos étkezés gyakorlását, olyan készségeket alakítunk ki és olyan magabiztosság ébred bennünk, amelyek az ételhez való új és kiegyensúlyozottabb kapcsolatunkhoz vezetnek. Így képesek leszünk táplálni a testünket, a szívünket és az elménket, és visszanyerjük az evéssel kapcsolatos könnyedségünket és az abban lelt élvezetünket.

A tudatos étkezés egyik lényeges aspektusa, hogy egyre kíváncsibbak és érdeklődőbbek leszünk maga az éhség érzése iránt. A következő részben megvizsgáljuk az éhségnek a fenti gyakorlatban érintett hét fajtáját.
Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.