Tudatos étkezés

Miért éhes a szánk? Tudd meg, hogyan tudod legyőzni!

A száj éhsége nem más, mint a száj élvezetes érzetek utáni vágya. Hogy mi számít élvezetes érzetnek a szájban, az egyénenként változik.

Az, hogy mit érez a szánk élvezetesnek, olyan tényezőktől függ, mint a gének, a családunkban uralkodó étkezési szokások, a kulturális hagyományok és a kondicionálás, amely azt jelenti, hogy bizonyos ételek összekapcsolódnak más kellemes vagy kellemetlen élményekkel. A tejszínes eper például egészen más csáberővel bír, ha egykor a szerelmünk társaságában élveztük, vagy ha a nagyinál kellett legyűrnünk mindig olyankor, amikor még el sem múlt az autóút miatt érzett rosszullétünk.

Az étel ízelése kapcsán sem vagyunk egyformák!
Az étel ízelése kapcsán sem vagyunk egyformák!

A száj éhségének genetikai meghatározottságára jó példa az, hogyan reagálnak a különböző emberek a koriander nevű fűszernövényre. A legtöbben élvezik ezt a zöld növényt a mexikói és az ázsiai ételekben. Az emberek mintegy tíz – rendszerint Európából származó – százaléka azonban visszataszítónak találja. Ők úgy írják le, mintha szappant, zsíros hajat, égetett gumit vagy összezúzott poloskákat ennének. Egyesek szája tehát élvezetét leli a korianderben, másoké viszont undort érez.

Vagy vegyünk egy másik példát. Van egy durián nevű egzotikus trópusi gyümölcs, melynek olyan a szaga, mint a szennyvíznek. Ez a szag olyan erős, hogy előfordult, hogy egyeseket leszállítottak a buszról, mert érett durián volt náluk. Vannak, akik képesek felülemelkedni a szagon, és őszintén élvezni tudják az ízét. Sőt vannak duriánfüggők is. Azt, hogy a szánk képes-e élvezni ezt a különös gyümölcsöt, a genetikai sajátosságaink vagy tanult.

Ébredjünk tudatára a száj éhségének!

Napközben figyeljük meg a szánk éhségét. Hogyan jelzi a szánk, hogy „Kérlek, tegyél be ide valamit!”? Melyek a száj éhségnek érzetei? Nézzük meg, meg tudjuk-e kérdezni a szánktól, mit akar, és miért. Valami sósat, édeset, savanyút, ropogósát vagy krémeset akar?

Álljunk meg egy pillanatra, mielőtt eszünk, de már előttünk van az étel. Vegyük szemügyre az ennivalót, és legyünk tudatában a szánk étel iránti vágyának. Nullától tízig terjedő skálán határozzuk meg a szánk éhségét (ahol a nulla azt jelöli, amikor szánk egyáltalán nem éhes, a tíz pedig azt, amikor még a vasszöget is megenné).

Evés közben ötpercenként álljunk meg, és becsüljük meg a szánk éhségét. Változik?

Könnyebb figyelemmel kísérni a szánk éhségét, ha evés közben nem csinálunk semmi mást (például nem beszélgetünk, nem olvasunk, nem nézünk tévét).

Amikor a szánk éhesnek tűnik, figyeljük meg, hogy az éhség helyett nem szomjúságot érez-e inkább. Még ha azt mondja is a szánk, hogy éhes, megpróbálhatunk inni egy pohár vizet, gyümölcslevet vagy teát, és megnézhetjük, változik-e a szánk éhségének mértéke.

Amikor iszunk, tartsuk a folyadékot egy kicsit a szánkban, és ízlelgessük, mielőtt lenyelnénk. Más szavakkal, ne döntsük le egyből a torkunkon. Akár körbe-körbe járathatjuk a szánkban, mintha szájvízzel öblögetnénk, ha ez segít abban, hogy minden egyes kortyot megtartsunk és ízleljünk.

Szánk éhségének csillapítása

A száj éhségét az érzékelés elégíti ki. A száj igazi „érzethajhász”, a tiszta vágy érzékszerve. Úgy születtünk, hogy szánk ételt kívánt. Máskülönben meghaltunk volna. A szánk változatosságra vágyik, íz és anyag változatosságára. Ha nem vagyunk tudatában annak, mi történik a szánkban, az állandóan elnyomottnak érzi magát, és meggyőzi a kezünket, hogy még több étellel táplálja.

A szánk könnyen unatkozni kezd.

Nehéz jelen maradnia az érzetekkel, miközben tovább rágunk, mivel az ízek intenzitása csökkenni kezd, az étel állaga pedig pépessé válik. Amikor a szánk unatkozik, újabb falatot kér. Ha egyik falatot dobjuk bele a másik után, és nem vesszük figyelembe a gyomortól érkező „tele vagyok” jelzést, több ételt veszünk magunkhoz, mint amennyire a testünknek szüksége van.

Ha szánk hozzászokik ahhoz, hogy mindig inger éri, akkor nem fogja boldognak érezni magát, ha nincs benne semmi. Folyamatosan rágcsálni fogunk valamit, s ételt és italt helyezünk a szánkba az ébrenlét teljes ideje alatt. Amikor figyelmetlenül eszünk, talán csak az első falat első néhány rágására fordítunk figyelmet. Már akkor újabb villányi ételt teszünk a szánkba, mielőtt lenyeltük volna az előzőt. Majd lenézünk, és meglepődve tapasztaljuk, hogy az étel eltűnt, mi pedig észre sem vettük, mikor.

Amikor azonban tudatosan eszünk, akkor figyelmet fordítunk a szánkban történő állandó változásra, ami változatosságot eredményez. Még ha az étel egyszerű is, például a zabkása tejjel vagy néhány burgonyaszirom egy tálon, akkor ha a díszvendégek – az Éberség és a Kíváncsiság – megérkeznek, még a legálmosítóbb esemény is különleges partivá válik.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.