Jódfogyasztás előnyei, jódvevital mennyisége [ORVOS]
Mi az a jód? Mire való a jód?
A jódhiány valószínűleg a legszélesebb körben elterjedt mikro tápanyaghiány, miközben az egészség szempontjából ez az egyik legfontosabb anyag.
A megemelt jódfogyasztás előnyei
A jódhiány a megelőzhető agykárosodás legáltalánosabb oka. Szerte a világon mintegy nyolcszázmillió ember szenved a jódhiány következtében kialakult betegségekben, köztük pajzsmirigy-alulműködésben és szellemi visszamaradottságban.
A jódhiány orvoslásának titkai
A pajzsmirigysejteknek a normális hormontermeléshez jódra van szükségük. A jód hiánya a szellemi fogyatékosság egyik legfőbb oka szerte a világon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) programjai számos országban javítottak a helyzeten, egyes régiók azonban lemaradtak ezen a téren.
Tények a jódhiányról
A súlyosan jódhiányos nők körében megnő a terméketlenség, a vetélés és a szellemi fogyatékos gyermek szülésének kockázata. Nagyon fontos, hogy már kismértékű jódhiány is hatással lehet a gyermekek fejlődő agyára – a WHO adatai szerint ha a jódhiányos közösségekben megemelik az emberek jódszintjét, az az átlagos IQ 13 pontos növekedésével jár. A jódhiány emellett pajzsmirigy-alulműködést is okozhat – ennek tünetei a fáradtság, a hidegérzékenység és a száraz bőr. Az állapot nagyobb valószínűséggel alakul ki nőkben, mint férfiakban.
Jódforrások
Szervezete jódszintjét nagyrészt az határozza meg, hogy mit eszik. A jód a természetben főként a tengervízben, a kőzetekben és a talajban fordul elő. Ám még a szerves anyagokban gazdag – és ezért sok jódot tartalmazó -talajokból is csak akkor szabadul fel ez a nyomelem, ha savas a kémhatásuk, emiatt a növények nem számítanak megbízható jódforrásnak.
Az alábbi lépésekkel gondoskodhat arról, hogy elegendő jódhoz jusson:
- Egyen tejtermékeket (különösen tejet), tenger gyümölcseit, olajos húsú halakat és tojást. Kerülje azonban a táplálékkiegészítőket, és ne fogyasszon túl sok tengeri moszatot, mivel az túlzott jódbevitelhez vezethet.
- Csak jódozott konyhasót használjon (de napi 6 grammnál ne többet).
Univerzális megoldás
A jódhiány világszerte orvosolható lenne jódozott só használatával, állítja a WHO. Ehhez azonban olyan rendelkezésekre volna szükség, amelyek előírják, hogy a feldolgozott ételekhez jódozott sót használjanak fel, és a boltokban is csak jódozott konyhasó legyen kapható.
- Vitaminok és ásványi anyagok hatásai az asztmára
- A szelén és a jód feladatai (1. rész – szelén)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Azonban:
Nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálatok a krónikus betegségek esetén adott jódpótlásról, ami furcsa, hiszen az orvosok a 19. században és a 20. század elején sok pozitív tapasztalatot szereztek, emellett ma is szép számmal hallhatók történetek azokról, akiknél a magas dózisú jódpótlás visszaszorította a krónikus betegséget.
Ezeket a tapasztalatokat epidemiológiai bizonyítékok is alátámasztják. Általánosságban az algát fogyasztó kultúrák hosszú életűek és egészségesek. A japánok különösen hosszú életűek, és rengeteg jódtartalmú algát esznek. Japánban az átlagos napi jódfogyasztás 1,2 mg, de az északi parti régiókban eléri akár a napi 50-80 mg-ot is.
Ezzel szemben az Egyesült Államokban az ajánlott napi bevitel mindössze 150 µg, ami egy átlagos japán jódbevitelének csak a nyolcada. Az átlagos napi bevitel az USA-ban 240 µg körül van. A só jódozásának nemcsak a szellemi visszamaradottság megelőzésében, hanem a rák prevencióban is jelentős hatása van. Európán belül Lengyelországban volt a legalacsonyabb a jódbevitel és a legmagasabb a gyomorrákos halálozások aránya, mielőtt 1996-ban megelőző jódprogramba kezdtek. Ezután a gyomorrákos eset száma folyamatosan csökkent: évi 2,3%-kal a férfiaknál, és évi 4%-kal a nőknél.
A jód általában nem mérgező
A jód szervetlen formájában az egyik legbiztonságosabb ásványi anyag. Emberek napi 6 gramm kálium-jodidot – 4,6 gramm jódtartalommal, ami egy tipikus amerikai jód-bevitelének a húszezerszerese — évekig biztonságosan szedtek. A nyugat-berlini szabadegyetem asztmakórházában betegek ezreit kezelték napi 36 grammos adagokkal heti négy napon át, és úgy találták, hogy „a kálium-jodid mellékhatásai nem jelentősebbek, mint sok más orvosságé”.
A jódpótlásból származó legáltalánosabbnak tűnő negatív hatás a brómmérgezés, amely gyakran aknét okoz. A jód kiszorítja a többi halidot – a brómot is – a kémiai vegyületekből, amelyek így a vérkeringésbe kerülnek. Ez jó dolog, ugyanis a bróm nemkívánatos anyag, és ha egyszer bekerül a vérkeringésbe, a vesék ki tudják választani. A szervezet brómtól való megtisztítása azonban hónapokig is eltarthat. Ennek meggyorsításához sok vizet kell inni, több sót kell fogyasztani, és extra C-vitamin-pótlást szedni.
Az ellentmondó bizonyítékok érzékeltetésére: egy kínai tanulmány szerint magas jódbevitel mellett nagyobb esély volt mind az autoimmun pajzsmirigygyulladásra, mind pedig a szubklinikus pajzsmirigy-alulműködésre. A patkányokban ezek a betegségek akkor jelennek meg, amikor a magas jódszint szelénhiánnyal párosul. Hashimoto-betegségben szenvedőknél a magasabb jódbevitelt az alacsonyabb TSH-val és a golyva méretének csökkenésével hozzák összefüggésbe.
A nagy dózisú jód azonban nem feltétlenül jó hatású:
- Amennyiben a szelénstátusz a normális alatti vagy abnormális, a túl magas vagy túl alacsony jódbevitel rosszat tehet a pajzsmirigynek. A szelénhiányos patkányoknál a magas jódbevitel károsította a pajzsmirigyet, és alulműködést okozott, ám a napi 200-400 µg -nak megfelelő mennyiségű szelént fogyasztó patkányok pajzsmirigye széles skálán szóródó — emberi mértékkel mérve akár napi 12 mg – bevitel mellett is egészséges maradt.
- A jódbevitelt fokozatosan kell emelni, hogy a pajzsmirigynek legyen ideje alkalmazkodni. A jód mennyiségének túl gyors növelése pajzsmirigy-túlműködéshez vezethet, ám ha a dózist fokozatosan változtatják, „az egészséges emberi pajzsmirigy önszabályozás révén képes alkalmazkodni a túlzott jódbevitelhez”
- Pajzsmirigygyulladásból vagy rekombináns interferon-alfával való kezelésből származó korábbi pajzsmirigy-károsodás esetén a pajzsmirigy nem feltétlenül lesz képes alkalmazkodni a nagy dózisokhoz. Ilyen betegségek mellett a nagy dózisa jód pajzsmirigy-alulműködést válthat ki, ami a jód adagolásának megszüntetése után két-három héttel eltűnik.
- Bizonyos jódtartalmú szerves összetevőkről — mint az amiodaron – úgy tudják, hogy mérgezőek a pajzsmirigyre, és annak alul- vagy túlműködését okozzák. Ez a veszély általában nem áll fenn az olyan természetes jódforrásoknál, mint a tengeri alga, illetve a szervetlen jódpótlásnál sem.
- Végül pedig, a jód erősíti a fehérvérsejtek ölőképességét, emiatt az autoimmun betegségben szenvedők állapotát súlyosbíthatja a nagy dózisú jód pótlás. Vicces módon az autoimmun támadásoknak leggyakrabban éppen a pajzsmirigy az áldozata. A nagy dózisú jód pótlást csak akkor lehet megkezdeni, ha a búzát már néhány hónapja kiiktattuk az étrendünkből, hogy elkerüljük az autoimmunitás kockázatát. Az pedig még kérdéses, hogy a Hashimoto-betegségben — ami egy autoimmun pajzsmirigygyulladás – lehet-e jódot szedni.
Egyébként egyetértünk dr. Róbert Utigernek a The New England Journal of Medicine hasábjain megjelent értékelésével: „a jódtöbblet kis kockázatánál lényegesen fontosabbak a jódhiány miatti komoly veszélyek”.
Optimális jódbevitel
Mivel a jód nem mérgező, ám a jódhiány rendkívül veszélyes – születési rendellenességeket, kreténizmust, pajzsmirigy alul- és túlműködést, fertőző betegségeket és bróni mérgezést okozhat -, ezért erősen ajánljuk a jódfogyasztást.
A legtöbb embernek 1 mg jódot kellene szednie kálium-jodid formájában. A tengeri alga alternatív jódforrás, de az algákban sok a méreganyag: természetes brómvegyületeket, arzént és higanyt, sőt még radioaktív jódot is tartalmaznak. A jód egy olyan tápanyag, amelynél a szervetlen pótlás a legjobb választás.
A negatív hatások kockázatának csökkentésére a nagy dózisú jód bevitelt kombinálni kell:
- napi 200 µg feletti szelénbevitellel – lehetőleg vese, kagyló, hal és tojás fogyasztása révén;
- sok víz és só fogyasztásával, hogy a bróm és a túlzott mennyiségű szelén kiürülhessen a szervezetből;
- a C-vitamin és a magnézium pótlásával.
A nagy dózisú jód pótlást csak akkor lehet elkezdeni, ha a búzát már elhagytuk az étrendünkből, és akkor is fokozatosan kell bevezetni, jól működő stratégia, ha napi 225 µg-mal kezdünk, és havi egyszer megduplázzuk a dózist: egy hónap után 450 µg -ra, két hónap után 900 µg -ra, három hónap után 1,5 mg-ra, 4 hónap után 3 mg-ra, és így tovább, amíg el nem érjük a kívánt mennyiséget.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.