Szív- és érrendszeri betegségek

A szívbetegség alternatív terápiás gyógyítása

Az „alternatív” kifejezés jelentése: „nem hagyományos”; az alternatív medicina olyan eljárások összefoglaló neve, amelyek az egészséget, az embert a hagyományos orvoslás tisztán élettani, biokémiai szemléletétől nagyban eltérő módon közelítik meg. Ezen terápiás eljárásokat bárkinek jogában áll nézete és hite szerint igénybe venni, mivel azonban többnyire tudományosan megalapozatlan feltételezéseken alapulnak, gyógyító hatásukat a hagyományos, nyugati orvoslás nem ismeri el.

Az alternatív terápiás módszerek hatékonysága

Nem árt tisztában lenni azzal, hogy mihelyt egy alternatív terápiás módszerről bebizonyosodik, hogy valóban hatásos, és ezt betegeken végzett, többször ismételt, független tanulmányok adatai támasztják alá, az orvostudomány azonnal adaptálja és alkalmazni kezdi azt. Innentől kezdve azonban a módszer már nem nevezhető alternatívnak. Ami tehát az alternatív medicinának marad, az nem más, mint egy halom soha be nem bizonyított, kétséges eredetű és hatékonyságú hókuszpókusz.

Vagy hallott már valaki olyanról, hogy egy alternatív terápiás módszert randomizált kontrollált tanulmányok alapján tesztelnek, és hatása akárcsak harminc (nem harmincezer vagy harmincmillió) betegen konzekvensen beigazolódott? Mert a szomszédasszony anekdotáira alapozni a gyógyulást kissé könnyelműnek hangzik…

Szélhámosok, átverések

Sokat ront az alternatív medicina renoméján az is, hogy művelői nemegyszer szélhámos, a rászorulók bizalmát kegyetlen módon kihasználó, hiányos képzettségű emberek, akik között nagyon nehéz megtalálni az olyanokat, akik ha megmagyarázhatatlan módon is, gyógyítanak, valamint az, hogy nincs egységes konszenzusa: mind ágazat képviselője a saját módszereiben látja a gyógyulást, így az ember, mint egység a végén mégiscsak elvész.

A legtöbb beteg a következő megfontolásokból választja a hagyományos orvoslás helyett az alternatív medicinát: vagy azért, mert kellemetlenségek, kémiai vegyületek és mellékhatások nélkül gyógyulni, vagy, mert állapotát reménytelennek ítéli, vagy, mert hagyományos orvoslásban csalódott.

Nem kizárt, hogy a különböző gyógynövénykeverékekkel és olyan, jól csengő nevekkel, mint a rolfing, a biodinamika és a szón: terápia valóban eredményeket lehet elérni, ezt azonban cáfolja az alternatív medicinának a dohánygyárakéval körülbelül megegyező mértékű költségvetése, valamint az, hogy az alternatív medicina „problémás” esetei nemegyszer kerülnek kórházi felvételre igencsak labilis életkilátásokkal, miután a „hagyományos” gyógymódokat megtagadták maguktól, a „csodadoktor” pedig kudarcot vallott.

Az pedig egyenesen felháborító, hogy a pacientúra megszerzéséért és megtartásért az orvosokat rálátással nem rendelkező, a beteg egészségét egyenesen veszélybe sodró, ész nélkül gyógyszerekkel mérgező, szikét kaszaboló henteseknek kiáltják ki.

Az alternatív medicina előnyei

Akár pártolója, akár ellenzője valaki a hagyományos orvoslásnak be kell látnia, hogy a tudomány óriási léptékkel fejlődik, és ez érezteti hatását az orvostudományban is. Képesek vagyunk olyan betegségeket megelőzni, diagnosztizálni és gyógyítani, amelyek korább; biztosan halálhoz vezettek volna, számítógép segítségével a szó szoros értelmében „belelátunk” az emberi szervezetbe, és tudásunk egyre csak bővül.

Az alternatív medicina ezzel szemben több ezer éves tanokat hirdet, ókori keleti módszereket alkalmaz, és a természet erejében bízik. A „tradíció” jegyében kizár minden olyan ismeretet, amely pedig tényeken alapszik, és nem hajlandó lépést tartani a világgá. Csakhogy azok a módszerek, amelyeket a magáénak vall, olyan ősi kultúrákból származnak, amelyekben a születéskor várható átlag élettartam 30 év volt!

Miért akarná valaki magának ugyanezt? Ha pedig ezt akarja, és valóban vissza akar térni a természethez, miért nem hagyja el a civilizációt, épít magának egy bambuszkunyhót egy szigeten, és halászik, vadászik egész életében?

Elgondolkodtató az is, miért teszünk egyáltalán különbséget a hagyományos és az alternatív terápiaformák között, elvégre egy terápiás módszer vagy beválik, vagy nem függetlenül attól, melyik táborba tartozik. Ezután mindenki vállalhatja a maga sikereit és kudarcait.

Vagy: Miért van az, hogy az alternatív medicina képviselői sosem fókuszálnak olyan akut megoldandó problémákra, mint pl. a vakbélgyulladás, a vérző gyomorfekély vagy az ételmérgezés? Ha annyira biztosak a tudásukban, miért bújnak el az olyan bizonytalan, nem specifikus szimptómák sűrűjében, mint a fejfájás, a hányinger, a fáradtság vagy a gerincfájdalom? Csak nem azért, mert akkor sem történik semmi, ha nem tudják a beteget ezekből kigyógyítani? A beteg nem hal meg, nem vérzik el a helyszínen, nincsenek műhibák, egyszerűen nem lehet elrontani semmit, és még fizetnek is érte! És sajnos, ez még a jobbik eset.

A kardiológia egyike azon területeknek, amelyek a legtöbb esetben konkrét szervi vagy elektrofíziológiai elváltozások kezelését végzik, és amelyeknek gyógyítása igen komoly műszeres hátteret és szakmai felkészültséget követel, így tehát ez egyike azon területeknek is, amelyekben a hozzá nem értő kéz nagyon sokat tud ártani.

Kelátképzés

A kelátképzés az alternatív kardiológia egyik legnépszerűbb és legveszélyesebb ágazata, amelyet leginkább a bypass és az angioplasztika helyettesítésére ajánlanak. A „hozzáértők” szerint a kelátképzés az érelmeszesedés kezelésének hatékony módja, amely fölött az alternál medicina már rendelkezik  dacolva azzal, hogy a fél világ gyógyszer kutatása még mindig dolgozik a témán. Az orvosok pedig etikátlan szenvedésnek teszik ki betegeiket, amikor saját, elavult módszerei kel próbálkoznak.

A kelátképzés lényege

A kelátképzés elgondolásának lényege, hogy bizonyos „káros” ionokat a szervezetből egy EDTA nevű anyag segítségével eltávolítanak, így azok nem tudnak majd az érfalra meszes plakk formájában lerakódni. Mi több, a teóriát propagáló természetgyógyászok szerint EDTA a már meglévő plakkokból is képes kivonni a kalciumot, íj azok ellágyulnak, és nem képeznek többé akadályt a keringésben. í egyetlen probléma, hogy az EDTA válogatás nélkül minden kétszeresen pozitív fémiont megköt, amelyek között kalcium, vas, réz, cin magnézium is szerepel, és kivonja azokat a keringésből, holott ezeknek az ionoknak rendkívül fontos biológiai szerepük van, amelyet 1 nem tudnak betölteni, beláthatatlan következményekre kell számítani.

Nehézfém mérgezések kezelése

A hagyományos orvoslásban az EDTA egyetlen megengedett területe a különböző nehézfém mérgezések kezelése, amelyben létfontosságú, hogy a szervezetbe pl. baleset következtében bekerült fémet minél előbb eltávolítsák a keringésből.

Jelenleg semmi bizonyíték nincs arra, hogy amit az alternatív medicina hirdetői a kelátképzés érelmeszesedés megelőző hatásár mondanak, igaz. De még ha igaz lenne is, a meszes plakkok ellágyításával az érelmeszesedés problémája még korántsem megoldott. Hiszen ne feledjük: éppen a lágy plakkok azok, amelyekben az erek könnyen megrepednek, és a plakk alulról történő bevérzését okozza Az ér teljes elzáródásához percekkel később az alávérzett, megdagadt párnaszerű kiboltosulás vezet. De hát a halottak nem beszélnek…

Ha egy kardiológus megőrülne, és előre megfontolt szándékkal, tervezetten kezdene „sorozatgyilkolni”, módszeréül valószínűleg a kelátképzést választaná. A betegek özönlenének hozzá a kardiológus szakvizsga és a fehér köpeny varázserejének engedve, majd az áramlattól (vagy a kezdődő infarktustól) félholtan rónák le tiszteletüket, pénzadományaikat a „mágusnak”, aki gyors és fájdalommentes gyógyulást ígér. Ettől kezdve az élet egyszerű lenne, és szép: a naponta learatott összegekből a gyerekek a legjobb svéd bentlakásos iskolákban tanulnának, az amerikai stílusú ház előtt több autó sorakozna, mint ahány jogosítvány van a családban, és minden évben telne nem is egy, hanem több egzotikus nyaralásra.

Kelátképzés valóban hatásos?

Mindezek alapján felmerül az emberben a kérdés, hogy ha a kelátképzés valóban olyan jó, mint mondják, és valóban nem etikátlan a betegeknek a hagyományos gyógymódok helyett ezt javasolni, akkor hogyan lehetséges mégis az, hogy egy ország több száz kardiológusa egybehangzóan nem ezt a könnyebb utat választja?

A válasz egyszerű: azok a szakemberek, akik valódi szaktudással bírnak, és akiknek vannak még erkölcsi korlátaik, tudják, hogy a kelátképzés nem csupán nem bizonyított hatékonyságú eljárás, hanem bizonyos esetekben kifejezetten veszélyes is lehet. Addig, amíg a bypass vagy az angiolasztika dokumentáltan emberéleteket ment, a kelátképzés jótékony hatásáról pedig legfeljebb kétes eredetű beszámolók állnak rendelkezésre, kötelességük a beteg érdekében az előbbieket választani.

Tesztek

Amikor valaki betegen, fájdalmak és félelmek közt él, a csodát ígérő kuruzslók könnyű prédájává válik. Elhisz mindent, amit állítólagos sorstársai mondanak neki, belekapaszkodik minden szalmaszálba, amitől gyógyulást remél. Agyában százszor, ezerszer tör fel a gondolat, hogy „ha X-nek vagy Y-nak bevált, akkor biztosan nekem is jó lesz”.

A kérdés már csak az, hogy az orvostól is ugyanezt várja-e ez a beteg. Helyénvalónak tartja-e, hogy az orvos bizonyos kérdésekben ne tanulmányai, szakmai tapasztalata és a világ más orvosai által közzétett, hivatalos publikációk alapján, hanem betegbeszámolók és marketingfogások befolyása alatt döntsön? Mert mi van akkor, ha ezek az emberek vagy a reklámok hazudnak? Mi van akkor, ha pénzt és energiát áldozunk olyan dolgokra, amelyeknek kimenetele megjósolhatatlan, és még csak jogunk sincs senkitől számon kérni, ha nem azt kaptuk, amit vártunk?

Mindezek alapján belátható, hogy a gyógyítás csak akkor nevezhető gyógyításnak, ha a módszert előtte már állatokon és embereken kipróbálták, és hatásosnak bizonyult. Ennek hiányában mindenfajta egészségügyi tevékenység csupán a sötétben való tapogatózás, amelynek ártatlan emberek esnek áldozatául.

Ami a kelátképzést illeti, tagadhatatlan, hogy sok ember van köztünk, aki túlélte (ez egyértelmű, hiszen akik nem élték túl, azok nincsenek köztünk) akkor ezt mivel magyarázza a hagyományos orvoslás? Nem megye túl messzire, amikor ennek ellenére is azt állítja, hogy a kelátképzés nem csupán nem bizonyítékokon alapul, de még veszélyes is lehet?

A hagyományos orvoslás statisztikai adatokba gondolkodik tiszta és világos számokban, amelyek vagy meggyezőek, vagy sem. Például: két módszert összehasonlítva, mekkora húszéves túlélési esélye az A módszert választott betegnek, és mekkora a B-t választott betegének? Ha ezer ember leugrik a harmadik eme létről, de ötven túléli, biztonságosnak nevezhető-e az eljárás?

Aztán ott van még a fejlesztések kérdése. A modern orvostudomány folyamatosan javítgatja és ellenőrzi diagnosztikus és terápiás módszereit, és ha valamelyik újítás beválik, alkalmazza, így egyre több jobb kevesebb mellékhatással bíró gyógyszer kerül forgalomba, a diagnosztikai eljárások egyre sokrétűbbek és precízebbek lesznek. Nagyon kevés olyan gyógyszer és módszer létezik, amely 50-100 évvel ezelőtt is változatlan formában volt forgalomban, ami pedig a műtéti technikákat illeti nem ragadtunk le a koponyalékelésnél.

Jó példa erre az ún. Vineberg műtét, amely a bypass egy fejlettebb változataként kezd te pályafutását. Az elgondolás az volt, hogy az egyik mellkasi artéria bevezetik a szív izomzatába, ahol az majd ágakat növeszt, és dúlkollaterális hálózatot hoz létre. Miután azonban kutatások bebizonyították, hogy ez a műtéti technika nem juttatja a beteget több előnyhöz, mint a hagyományos bypass, sőt valamivel gyengébb hatásfokú, az orvosok egyszerűen elvetették, és többé nem került alkalmazásra.

A kelátképzés “hatékonysága”

A kelátképzés hatékonyságában akkor lehetne hinni, ha arról tanulmányok adatai állnának rendelkezésre. Az egyikhez mondjuk, két csoportra osztanák a betegeket: az első csoport a kelátképzőket kapni meghatározott ideig intravénásán, a második pedig placebót, pl. egy szerű fiziológiás sóoldatot. Hogy ki mit kap, azt egyik csoport betege sem tudnák, hogy állapotuk változását ne a tudat befolyásolja, hogy gyógyszert kapnak, vagy nem.

Meghatározott idő mondjuk, egy év múlva következhet az eredmények kiértékelése. Hány beteg maradt életben, az egyes csoportokban? Ezekből hányan érzik ténylegesen jól magukat, és milyen az életminőségük? Hányan haltak meg, és miben? Milyen mellékhatásokról számolnak be a kórházi jelentések? Ezután a kelátképzést más, hagyományos terápiás módszerekkel kell hasonló módon, hasonló szempontok alapján összehasonlítani. Ha azoknál nem jobb, „mehet a kukába”, ha jobb, elkezdhetik alkalmazni.

PATCH tanulmány

Egy ilyen tanulmány tulajdonképpen készült is az ún. PATCH tanulmány, amelynek eredményeit 2001-ben hozták nyilvánosságra. A vizsgálatokba nyolcvannégy, stabil anginában szenvedő beteget vontak be, akiket aztán két csoportra osztottak. Az egyik csoport kelátképzőket és vitaminokat, a másik placebót és vitaminokat kapott (a vitaminokra valószínűleg azért volt szükség, mert ez is a kelátképző klinika hasznát növelte). A tanulmány hat hónapja alatt mindkét csoport tagjai összesen harminchárom kúrán estek át.

Kutatási eredmények! Eredményül pedig a következő konklúzió született: a kelátképzőket kapott csoport tagjainál semmilyen pozitív változást nem észleltek a placebót kapott kontrollcsoport tagjaihoz képest, amely alapján kimondható, hogy a kelátképzők adása nincs befolyással az érelmeszesedés folyamatára, sőt akár súlyosbíthatja azt.

A terápia mellékhatása

A terápia legfőbb mellékhatásaként alacsony vérkalcium szint, alacsony vércukorszint, vese, máj és szívelégtelenség alakulhat ki, nem említve azt a potenciális veszélyt, hogy a hagyományos orvoslás bizonyítottan hatékony terápiaformáit a beteg a kelátképzés hatásosságában bízva visszautasítja. A PATCH tanulmány meglehetősen kicsi, kevés számú betegen kivitelezett vizsgálatnak minősül, eredményei azonban megbízhatóak. Az utána következő tanulmányoknak komoly cáfolatokkal kell előállniuk ahhoz, hogy meggyőzzék a világot a kelátképzés hasznáról.

Fokhagyma

A fokhagyma sokak által kedvelt, intenzív ízű és illatú fűszernövény, amelynek a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében betöltött szerepe egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. A gyógyszer vényboltokban szinte már minden elképzelhető formában és kiszerelésben kapható, még szagtalanított változatban is. Koleszterinszint csökkentő hatását számtalan tanulmány és klinikai teszt vizsgálta, meg amelyek azonban kivétel nélkül arra az eredményre jutottak, hogy fokhagyma ilyesmivel nem rendelkezik. Nyugodtan ki lehetett dobni ugyanabba a szemetesbe, ahová a többi gyógynövény készítményt.

Antioxidánsok

Az antioxidánsok az alternatív medicina kimeríthetetlen nagy ágyúi amelyek  a gyártók szerint  egyszerre képesek megbirkózni a rákkal, az érelmeszesedéssel és az öregséggel. Hatásuk tudományosé nem bizonyított ugyan, de ha hiszünk bennük, megajándékoznak bennünket az örök élettel.

Az „antioxidáns” elnevezés az oxidáció megelőzésére való képesség fogalmát takarja, egy sor élettani és kórélettani folyamatnak c az alapja. Oxidatív folyamatok jellemzik a sejtlégzést, a sejtek öregedését, a gyulladásos, a daganatos és degeneratív betegségeket (így az érelmeszesedést is), sőt minden olyan sejtszintű működést, amely oxigén jelenlétéhez kötött.

Ezen folyamatok lényege, hogy az oxigénkülönböző kémiai vagy fizikai károsító tényezők hatására elektront képes felvenni, ezáltal instabillá és igen reakcióképessé válik (ezt nevezzük szabad gyöknek). Abbéli igyekezetében, hogy fölösleges elektronjától megszabaduljon, más molekulákkal lép kapcsolatba, és azokat is szabad gyökké változtatja. így egy önmagát fenntartó és súlyosbító folyamat veszi kezdetét, amely a különböző sejtalkotórészek változó mértékű károsodását okozza.

A szervezet fegyverei a szabad gyökök ellen

Szerencsére a szervezetnek megvannak a maga fegyverei a szabad gyökök ellen ezeket szabad gyökfogóknak vagy antioxidánsoknak nevezzük. Ilyen az E- és a C-vitamin, a glutation, a szelén, a Q10-koenzim, különböző enzimek, mint pl. a szuperoxid-dizmutáz vagy glutationreduktáz. Az antioxidáns terápia elve mindezek alapján logikusnak hangzik: Juttassuk a szervezetet megfelelő mennyiségű szabad gyökfogóhoz, és akkor nem kell többé érelmeszesedéstől, daganattól, ráncos arctól szenvednünk miénk a feszes bőr, az örök ifjúság és egészség kulcsa!

C- és E- vitamin, béta-karotin

Az antioxidánsok hatékonyságát a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében ezen belül a C- és E-vitamin, valamint a béta-karotin és a szelén pótlásának lehetséges előnyeit szintén számos tanulmány vizsgálta már, de sajnos egyik sem a várt eredményt hozta. A kérdés tulajdonképpen még ma is megválaszolatlan.

HOPE tanulmány

Az ún. HOPE tanulmány, amely az E-vitamin pótlására fókuszált, 10 000 beteg adataira épült. Ezek a betegek random módon (sorsolásszerűén) kaptak napi 400 egység E-vitamint vagy placebót 5 éven át. Az ötéves periódus leteltével azt találták, hogy a két csoport között sem a szívbetegség, sem a szélütés, sem pedig a rák előfordulásában nem volt jelentős különbség, tehát az E vitamin adása a szív és érrendszeri betegségek másodlagos megelőzésében semmilyen előnnyel nem jár.

Az ún. Heart Protection Study hasonlóképpen ábrándította ki a tudományos világot; 20 000, különböző szív és érrendszeri betegségekben (magas vérnyomásban, koszorúér betegségben, cukorbetegségben, perifériás érbetegségben) szenvedő betegen mutatták ki, hogy a 600 mg E vitamint, 250 mg C-vitamint és 25 mg béta karotint tartalmazó antioxidáns koktél napi szedése egyáltalán nem javítja a betegek állapotát és/vagy túlélését, sőt, enyhén emeli az LDL-koleszterinszintet.

WAVE tanulmány

A WAVE tanulmány a fentiekénél kissé szűkebb területre, a C- és az E-vitamin hatására összpontosított, és a következő eredménnyel zárult: a C- és E-vitamin mesterséges utánpótlása nőkben emeli a szívinfarktus, ill. a szív és érrendszeri betegségekből adódó halálozás gyakoriságát. A tanulmány eredményeinek nyilvánosságra hozatalát követően egy magát „Az Egészséges Táplálkozás Tanácsának” nevező csoport persze lobbizni kezdett az adatok hamissága mellett, mozgalmuk azonban kudarcot vallott. Ezeken az eredményeken nincs m félreérteni, és aki valóban egészséges akar maradni, az jobb, ha eldobja a különböző táplálék kiegészítőket, és egyszerűen áttér a tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat gazdagon kínáló, k egyensúlyozott emberi étrendre.

Koenzim Q10

A koenzim Q10, vagy más néven ubikinon egy, az utóbbi időben ige népszerűvé vált, meglehetősen drága antioxidáns vegyület, amellyé az ember kívül belül kényeztetheti magát, mert nem csupán táplálék kiegészítőként, hanem kozmetikai termékek formájában is találkozhat vele. 1957-ben, sejtbiológiai kutatások során fedezték fel, majdnem sokkal később felismerték, hogy szív és érrendszeri betegségekben az ubikinon szintje szinte minden esetben csökkent. Ez vezetett ahhoz próbálkozáshoz, hogy szívbetegeknek koenzim Q10-et adjanak elsődleges vagy másodlagos megelőzés céljából, amely azonban sikertelennek bizonyult. Később több független tanulmány is kimutatta, hogy koenzim Q10 nem javít a betegek kardiológiai státusán.

Az antioxidáns ok jövője

Amíg azt szigorú kritériumokon alapuló, megbízhatóan kivitelezett, nagy betegszámmal dolgozó tanulmányok meg nem cáfolják, addig az antioxidánsok csupán méregdrága vizelet előállítására jók. Hasznuk kardiológiai betegségek megelőzésében és gyógyításában nem nyer bizonyítást, és bár továbbra is sokat reklámozzák őket, alkalmazásul semmilyen előnnyel nem jár. A fenti tanulmányok eredményei ezzel szemben tisztán és világosan mutatják, hogy a „könnyebb megoldás és az ész nélküli költekezés helyett nem ártana visszatérni az olyan „elavult” módszerekhez, mint a diéta és a mozgás, amelyek mindéi kétséget kizáróan, bizonyítottan csökkentik a szív és érrendszeri betegségek előfordulási arányát és az abból eredő halálozást.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.