Fájdalmak diagnózisa

Akut fejfájások típusai és okai

A rohamokban jelentkező fejfájások áttekintése után – a tartós fejfájás okainak kiderítése céljából – ezek tüneteit kell egymástól elkülönítenünk. A tartós fejfájás megítélésében helyes, ha akut – tehát hirtelen kezdődő – és krónikus – lassan, fokozatosan kialakuló – fejfájást különítünk el.

a) Kémiai és fizikai behatások

Az akut fejfájás külső okok folyománya lehet.

E külső kiváltó tényezők fontosabbjai a következők:

Mérgezések. Mindenki előtt ismeretes az alkoholmérgezéskor jelentkező fejfájás, amely az alkoholélvezet túlzásba vitele utáni „macskajaj „-nak is egyik fő tünete. Lüktető, zúgó, főleg homloktáji, kétoldali, hideg borogatásra enyhülő fájdalom ez, amely szédüléssel, hányingerrel és igen rossz közérzettel jár. Az alkohol hypoglykaemia kiváltására is alkalmas, a fejfájásnak tehát néha ilyen eredetére is lehet gondolni .

A methylalkohol is fejfájást okoz, melyhez igen hamar társulnak látási zavarok. A szénmonoxid okozta fejfájás hányással jár. Rosszul szelelő kályhában keletkező CO idézi elő leggyakrabban, faszénvasaló használata után jelenik meg, súlyosabb formában mint ipari mérgezés. A CO-gáz okozta fejfájás természetesen csak akkor ismerhető fel, ha CO-mérgezés lehetőségére gondolunk. Más anyagok, így mérges gázok, széndioxid, chloroform, aether, aceton stb. is fejfájást okoznak.

Általában rosszul szellőztetett vagy sok embert befogadó szűk helyiségben könnyen keletkezhetik fejfájás. Dohányfüst, motorok kipufogó gázainak hatására is fejfájás jön létre. Fejfájást okoz a nicotinabusus is. A dohányzással összefüggő fejfájásra székrekedés, kéztremor, praecordialis fájdalom, extrasystolia esetében gondolunk. Gyógyszerek közül a chinin, vas, salicyl, opium, morphin okozhat fejfájást érzékeny egyéneken. Az ólom és arsemérgezés okozta fejfájást a krónikusfejfájásoknál beszéljük meg. Ide sorozható a bizonyos gyógyszerek hatására érzékeny egyénen keletkező fejfájás is.

A hőhatásra jelentkező fejfájás – pl. napszúrás alkalmával – lényegében akut meningoencephalitis, amely a hőhatás után néhány óráig tartó heves, diffus fejfájástól a súlyos, hyperpyrexiával, deliriummal, majd comával járó napszúrásig a behatás mértékétől és tartamától függően sokféle formában jelentkezhetik. Az ún. kompenzált hőpangás állapotában, amelyben a hőleadás maximális kihasználása még megakadályozza a hyperpyrexiát, a bőr forró vörös, izzadt, és a kínos fejfájás, fejzúgás állapota szédüléssel, szájszárazsággal, szomjúsággal, scotomák jelentkezésével, nehézlégzéssel, tachycardiával, nagyfokú bágyadtsággal, esetleg érzékcsalódásokkal jár. Ez az állapot órákig fennállhat, amíg hirtelen „hőkimerülés” jön létre, collapsussal. A hőhatásra jelentkező fejfájás erősen lüktető jellegű, leginkább halántéktáji.

b) Allergiás fejfájás

Allergiás fejfájás a meninxek oedemájának, tehát végeredményben agynyomàs-fokozódásnak a következménye. Bizonyos ételek, anyagok, toxinok, gyógyszerek hatására létrejövő fejfájás más allergiás tünetekkel, urticaria, Quinckeödéma, arthritis, asthma megjelenésével járhat együtt. Ha a meningealis ödéma nagyobb fokú, bradycardiával és hányással járó fejfájás keletkezik.

Az allergiás fejfájás migrén képében jelenhetik meg, amikor arról van szó, hogy a migrénes rohamot valamely étel, pl. csokoládé elfogyasztása, vagy valamely illat beszívása idézi elő. A frontoparietalis meninx oedemája epileptiformis rohamokat hozhat létre, a fissura sphenoidalisra terjedő ödéma ophthalmoplegiás migrént okoz, a nervus opticusra terjedő ödéma opticusneuritist. Mindezekben az esetekben eosinophilia esetleg kimutatható. Jellemző a gyors javulás mellékvesekéregsteroidok hatására.

c) Traumas fejfájás

A trauma helyének megfelelő, körülírt érzékenység vagy fájdalom, esetleg lágyrészheg fájdalmassága éveken át fennállhat. Physiologiás sóoldat helyi alkalmazása ilyenkor fokozza, novocain helyi alkalmazása csökkenti vagy megszünteti a fájdalmat. Ebből az következtethető, hogy ezt a fájdalmat a sérült szövet idegvégződéseinek izgalma okozza. Sérülés után tartós fejfájás oka lehet a fej és a nyak izmainak reflectorikus összehúzódása is. A posttraumás fejfájások létrejöttében azonban mindazon vascularis tényezők is szerepelnek, mint a vascularis fejfájás létrejöttében.

Egyes betegeken a fejfájást létrehozó mechanismusok szövődnek, és igen sok esetben a trauma utáni fejfájás okai közt functionalis momentumok is szerepelnek. Trauma után keletkező tartós fejfájás vizsgálatakor traumas neurosis lehetőségére mindig gondolnunk kell.

A commotio cerebri lezajlása után annak súlyossága szerint hosszabbrövidebb ideig tartó, az egész fejre terjedő fejfájás nem ritka. A fejfájás ilyenkor szédüléssel is jár, egy ideig a járás is bizonytalan lehet. A fájdalom néha a fejet ért trauma helyére localizálódik. Minden olyan körülmény, amely a koponyán belüli erek vérteltségét fokozza, tehát köhögés, tüsszentés, erőlködés fokozza a fájdalmat, pihenés, fekvés, mozdulatlanság enyhíti.

Az agyrázkódás utáni fejfájás oka

Az agyrázkódás utáni fejfájás oka néha helyi corticalis ödéma, néha vékony subduralis haematoma, máskor összenövés a piaarachnoidea között. A commotióra, amely után fejfájás mutatkozik, általában retrográd amnesia jellemző. Az agyrázkódás utáni fejfájás megítélésében mindenképpen ki kell zárnunk az agynyomás-fokozódás és a contusio lehetőségét.

A koponya sérülése folytán létrejövő agynyomàs-fokozódás fejfájást, és a sérülés pillanatától kezdve állandóan fokozódó intensitasú egyéb tüneteket okoz. Ezek néha latentiaidő után jelentkeznek. A posttraumás agynyomàs-fokozódást agyvérzés, epiduralis vagy subduralis vérzés, serosus meningitis, az agykamrák hydropsa, az agy oedemája, vagy fertőzés következtében létrejött purulens meningitis vagy akár agytályog okozhatja. A fejfájás agynyomàs-fokozódáskor az egész fejre kiterjed, tompa, máskor fúró jellegű fájdalom, amelyet a már említett megerőltetések fokoznak. Az agynyomàs-fokozódás később ismertetendő tünetei e fejfájás felismerését lehetővé teszik.

A commotio utáni fejfájás pontos megítélése rendkívül nehéz, mert előzetesen fennállt fejfájáshajlam, a trauma kiváltotta regulatiós zavar, posttraumás neurosis, tudatos vagy tudattalan indulat, kártérítési igény szövevényével állunk legtöbbször szemben.

Az agy zúzódása után kialakult fejfájásra a góctünetek jellemzők, ezek súlyossága mögött azonban a fejfájás legtöbbször háttérbe szorul. Ezekben az esetekben a fejfájás szúró, kopogó érzés, melynek megjelölésére a sérültek a legkülönbözőbb hasonlatokat használják („megreped a fejem”, „mintha valami szétfeszítené” stb.). A hajas fejbőr nyomásérzékenysége, a fejen és az arcon hyperalgesias és paraesthesiás területek, szédülés, hányinger, fülzúgás, láz és psychés ideges tünetek mutatkoznak. Ezek legtöbbször a sérülés után hosszabb idővel kezdődnek.

Ha góctüneteket, agynyomási tüneteket találunk, a fejfájás organikus eredete kétségtelen, ha azonban a trauma után a fejfájás az egyetlen tünet, igen nehéz lehet a neurosis kizárása. Ez leginkább a beteg egyéniségének alapos megismerése, a panaszok színezetének és a körülményekkel összefüggésének megfigyelése alapján lehetséges.

Mindig gondolnunk kell fejfájás esetén a koponya vagy az azt borító lágyrészek megbetegedéseire is. Ezek legtöbbször localis, a beteg területre vonatkozó fájdalmat okoznak, a fájdalom kisugárzása alapján azonban diffus fejfájás is keletkezhetik. A hajas fejbőr furunculusát, phlegmonéját, erysipelasát esetleg nem vesszük észre. Pontos vizsgálat alapján azonban e megbetegedéseket és a koponyacsont periostitisét vagy osteomyelitisét egyaránt felismerhetjük.

Ugyanez vonatkozik a sinusitisből eredő akut fejfájásra:

Mely a lázas nátha, gennyes orrfolyás, a homlok vagy a sinus maxillaris területének duzzanata, ödémája, pírja, ütögetési érzékenysége, illetve a dobhártya elváltozása alapján – kétség esetén laryngologus vizsgálata alapján – biztosan felismerhető. A szem akut gyulladásos megbetegedései is okoznak akut fejfájást, ugyanúgy mint a glaukómas roham. Mindezen betegségekre részletesebben kell még visszatérnünk a krónikus fejfájások elkülönítésének tárgyalásakor.

A liquorlebocsátás, különösen lumbalpunctio utáni fejfájásba, liquor nyomásának csökkenéséből származik. Heves, lüktető fejfájás, mely 1-2 órával a lumbalpunctio után jelenik meg, és néha napokig tart, sőt olyan súlyos is lehet, hogy meningealis tüneteket okoz. Függőleges fejtartás e fejfájást erősen fokozza, vízszintes helyzet enyhíti; csökkenti hypertonias oldat intravénás adása is, és 10-20 ml physiologiás konyhasóoldat intrathecalis adása megszünteti. Fejfájás keletkezik lumbalis anaesthesia, myelographia, levegőbefúvás, agyi angiographia után is.

d) Fejfájás lázas betegségekben

Az akut lázas betegségek általában fejfájással kezdődnek. Lázban szintén az intracranialis erek distentiója okozza a fejfájást, bizonyos infectiókban azonban a meninxek izgalma és gyulladása, és az ezzel kapcsolatos agynyomás-fokozódás is szerepel.

E fejfájások felismerése és helyes értékelése a kísérő lázas betegség felismerése alapján lehetséges. Bár különösen kezdeti tünetként minden lázas betegség járhat fejfájással, ez leggyakrabban a következő megbetegedések első tünete: typhus abdominalis, typhus exanthematicus, Paratyphus, pneumonia, influenza, sepsis, morbilli, scarlatina. Fejfájással jár a malária rohama is. A közönséges nátha fejfájása nem a lázzal függ össze.

Hurutos tünetek kapcsán jelentkező fejfájás hűléses vagy influenzás megbetegedésre utal, de ilyenkor mindig gondolnunk kell az ugyancsak hurutos tünetekkel kezdődő exanthemás betegségek lehetőségére, és ha a fejfájás nagyon erős, meningitis lehetőségére is. Hidegrázás és fejfájás a pneumoniával járó, néha meningismusig fokozódó állapot jele, különösen ha herpes labiális is jelentkezik. Herpes labiális fordul elő azonban meningitis cerebrospinalisban is.

A typhusos fejfájást a lépcsőzetesen emelkedő láz és a typhusra jellemző egyéb tünetek sora kíséri. Typhus abdominalisban néha olyan mértékű a fejfájás, hogy dominál a betegség tünetei között. Ilyenkor az agy ödémája, hyperaemiája meningitisre emlékeztető fejfájást okoz, és a meninxek izgalma, sőt gyulladása is létrejöhet. Ez utóbbi esetben typhusos meningitisről van szó (meningotyphus, a köznyelv ,,fejtífusz”a). Mindezen betegségek felismerését és elkülönítését a lázas állapotok tárgyalásakor beszéljük meg.

e) Meningitis

Az igen erős fejfájás, amely legtöbbször lázzal és a tarkó merevségével jár, az agyhártya gyulladására jellemző. E meningitises fejfájás a meningitis első tünete, és e betegségben sohasem hiányzik, enyhe formáiban azonban egyetlen tünet lehet. A meningitis kiterjedése és súlyossága szerint változik a fejfájás jellege is. Legtöbbször a fej hátulsó részén, a tarkótájon kezdődik, máskor inkábba homloktájon és a fejtető elülső részén erős. A betegek arckifejezése tükrözi a súlyos szenvedést és kifejezi a fájdalom nagyságát.

A betegek kezükkel arcukhoz, fejükhöz kapnak, nem találják a helyüket, igyekeznek a párnán változtatni fejük helyzetét, máskor mozdulatlan nyugalomba merevednek, mert a legkisebb megmozdulás is nagymértékben fokozza fejfájásukat. A súlyos fájdalom a betegek egy részét jajgatásra, nyögésre kényszeríti, a fájdalom hirtelen fokozódásai különösen gyermekeken felkiabálást, felsikoltást váltanak ki. A fej, de az egész test érintése, egy-egy mozdulat, de hang vagy fényinger is nagymértékben fokozza a fájdalmat.

A fájdalom jellemzői

Jellemző a meningitises fájdalomra a tarkómerevség. Az akut meningitis a fejfájáson kívül végtag és ízületi fájdalommal kezdődik, hidegrázással, magas lázzal és hányással jár. A torok belövellt. A fejfájás egyre fokozódik, a betegség tetőfokán a beteg mozdulatlanul fekszik, tuberculosisos meningitisben például abban a jellemző oldalfekvésben, felhúzott térddel, melyet helytelen etimológiával „vadászkutyafekvésnek” szoktak nevezni. A jellemző tünetek kimutathatók.

A kórkép kialakulása idején a meningitis diagnózisa nem nehéz. A fejfájás, hányás, tarkómerevség, Kernig-tünet, láz nagymértékben meningitis irányába tereli gyanúnkat, a diagnózist azonban a liquor cerebrospinalis viszonyainak vizsgálata biztosítja. A lumbalpunctio és a liquorvizsgálat alapján dönthető el az is, hogy milyen eredetű meningitisről van szó.

Nehézséget a kórkép felismerése csupán kezdeti stádiumban okoz, elsősorban azért, mert – mint említettük – számos fertőző betegség jár bizonyos meningealis tünetekkel, melyeket az agyhártya izgalma okoz. A meninxek izgalma és gyulladása között éles határt természetesen nem lehet vonni, a fertőző betegségek kísérő jelenségeként mutatkozó meningealis tünetek (fejfájás, tarkómerevség) esetében azonban mégis meningismusról szoktunk beszélni. A liquor meningismusban általában normális, nyomása sem lényegesen nagyobb, tudnunk kell azonban, hogy typhus abdominalis, lobaris pneumonia, sepsis, influenza, scarlatina valódi serosus, sőt ritkán gennyes meningitist is okozhat. Pseudomeningitist okoznak az aliquorrhoea  ritka esetei.

Meningeális tünetekkel járó fejfájás az orrmelléküregek vagy a fül akut gyulladásainak, gennyedéseinek tünete, és az otogen vagy rhinogen meningitis megjelenési formája lehet. Meningealis fejfájásban tehát célszerű a fülészeti és gégészeti vizsgálat elvégeztetése. Az ilyen, szomszédos szervek és szövetek gyulladásaiból származó, ún. sympathiás meningitis legtöbbször serosus.

A nyakizomzat fájdalma folytán myositis, myalgia, torticollis, esetleg trichinosis alkalmával létrejövő fájdalmakat nem szabad tarkómerevséggel összetévesztenünk és meningitis jelének tartanunk. Ezekben az esetekben a nyak minden irányú mozgása gátolt, szemben a meningitis tarkómerevségével, mely a fej oldalra fordítását vagy hajlítását nem akadályozza meg.

Meningitis tüneteivel járhat agytályog, sinusthrombosis, extraduralis tályog és meningealis vérzés. E lehetőség elkülönítése az ismert eredetű meningitisektől csak a liquorlelet alapján lehetséges, éppúgy, mint a traumához csatlakozó aseptikus meningitisek kiderítése is.

A különböző aetiologiájú meningitisek elkülönítésével részben a liquor elkülönítő diagnózisának tárgyalásakor, részben a lázas betegségek elkülönítésének megbeszélésekor foglalkozunk. Itt csupán azt említjük meg, hogy a basilaris meningitis okozta fejfájás általában nagyobb fokú, mint a vertex meningealis fájdalma. Úgy látszik, hogy a corticalis agyburok kevésbé érzékeny, mint a basalis. Emellett szól az a tapasztalat is, hogy a basalis meningealis vérzés hirtelen igen nagy fájdalmat okoz, míg a vertex subduralis haematomája csupán enyhe, tompa fájdalmat.

A meningitis króonikus fejfájás oka is lehet, mely a betegség lezajlása, helyesebben az akut tünetek lezajlása után a keletkezett összenövések, esetleg hydrocephalus következtében igen sokáig fennállhat. Igen erős, hirtelen keletkező, főleg tarkótáji tájdalmat okoz az agyalapon elhelyezkedő aneurysma megrepedése. Az ilyen aneurysma rendszerint congenitalis. A diagnózis a véres vagy xanthochromiás liquor alapján lehetséges.

f) Encephalitis

Az encephalitis  okozta fejfájás felismerésében nem segít bennünket olyan határozott tünet, mint meningitisben a tarkómerevség vagy a Kernig-tünet. Nem ad határozott leletet a liquor vizsgálata sem. Az aluszékonyság, melynek alapján encephalitis lethargicáról beszélünk, korántsem állandó tünet és nem is specifikus jel: agytumor vagy sclerosis multiplex eseteiben is előfordul. Még leginkább akkor gondolunk fejfájásban encephalitis lehetőségére, ha hőemelkedés vagy láz kíséretében góctünetek jelentkeznek, az agyidegek bántalmának jelei, amelyek váltakoznak, mutatkoznak és visszafejlődnek, tehát átmenetiek. Ilyenek elsősorban a szemizombénulások.

A fejfájás nem karakterisztikus. Enyhe, tompa, kábult fejfájástól a meningitis jajgatásra vagy nyögésre késztető súlyos fejfájásáig sokféle formában jelentkezhetik. Fülzúgás, szédülés, hányás, étvágytalanság, gyengeség, rossz közérzet kíséri. Hurutos tünetek, akutan kezdődő magas láz vagy lappangó subfebrilitas, fejfájás, aluszékonyság, soporosus állapot, góctünetek megjelenése, végül kóma jellemzi ezt a betegséget.

Gyakran fordul elő, hogy csupán hosszú betegség után, az idegrendszeri tünetek megjelenése oldja meg a diagnózist, és addig az „ideges” panaszokkal együttjáró fejfájást és subfebrilitast néha hajlandók vagyunk neurasthenia következményének bélyegezni. Az az orvos, aki csak akkor hajlandó a neurasthenia diagnózisát elfogadni, ha minden más kizárható, és aki általában elhiszi a beteg panaszainak súlyosságát – tehát a jó orvos-, gondolni fog encephalitis lehetőségére. Nem szabad, hogy a beteg neurastheniája megtévesszen bennünket. A neurasthenia nem „véd” az encephalitisszel szemben, ennélfogva neurasthenias embernek is lehet encephalitise.

A különböző encephalitis járványok alkalmával a legkülönbözőbb atypusos formákkal találkozunk. Ilyenek lehetnek a sporadikus esetek is. Az influenzás encephalitis néha a fejfájáson kívül alig okoz tünetet, de maga az influenza is fejfájással jár, még akkor is, ha a fejfájást nem melléküreggyulladás okozza. Ha igen erős fejfájás dominál hosszabb ideig a kórképben, encephalitisre kell gondolnunk negatív liquorlelet esetében is, és akkor is, ha a durva vizsgálattal nem találunk idegrendszeri eltérést. Ideggyógyász szakorvos vizsgálata ilyen esetekben minimális, de értékelhető eltéréseket (szemizombénulás, pupillazavar stb.) néha talál.

Tartós alvászavar az influenza után, máskor feltűnő aluszékonyság, a személyiség változása (nyugtalanság, ingerlékenység, vagy ellenkezőleg, indolentia), feltűnő gyengeség utólag kelti encephalitis gyanúját, melyet polyuria, hőszabályozási zavar, elhízás vagy lesoványodás, parkinsonismus kifejlődése igazol. A bejelentett epidemiás encephalitisesetek száma nálunk ritka, a gyakorlatban azonban encephalitisre gyanús esetek gyakoriak. Ezek biztos diagnózisa természetesen mikrobiológiai eljárás nélkül nem lehetséges. Az esetek nagy részét meningitis vagy poliomyelitis diagnózissal jelentik be. Néhány zosterencephalitis eset is ismeretes .

Encephalitis és meningitis elkülönítése

Encephalitis és meningitis elkülönítése néha lehetetlen. Meningealis tünetek jelentkezésekor meningitist mindig diagnostizálnunk kell; fajtáját a liquorvizsgálat dönti el. A serosus virusmeningitis legtöbbször encephalitises jelekkel is jár; az encephalitis ezekben az esetekben háttérbe szorul és külön terápiát amúgy sem igényel. A meningitis tuberculosa aluszékonyságot okozhat, és előfordul, hogy az idegrendszeri tünetek, bénulások változnak. Ebben az esetben is a liquorvizsgálat a döntő.

Encephalitis fejfájását és egyéb tüneteit utánozhatja a subarachnoidealis vérzés, amely azonban a liquort véressé teszi és nem jár – legalábbis kezdetben – lázzal. Erre a kórképre általában ritkán gondolunk, pedig idősebb korban, arteriosclerosisban nem ritkaság. Általában eszméletvesztéssel jár, gyakran azonban az eszmélet zavara nélkül fordul elő, és a vérzést csupán a hirtelen keletkező nyilalló tarkótáji vagy homloktáji fejfájás jelzi. E fejfájás hányással és a meningitisre jellemző tünetekkel jár. A beteg subarachnoidealis vérzéssel esetleg napokig fennjár és végzi dolgát. Góctünetek nem gyakoriak. A diagnózist a véres, később xanthochromiás liquor dönti el, amelynek nyomása is nagyobb.

Az ugyancsak idősebb korban előforduló duralis vérzés, a pachymeningitis haemorrhagica interna, a néha súlyos tartós fejfájásokon kívül corticalis góctüneteket okoz. Az anamnesisben alkoholizmus, vesebaj, trauma stb. szerepel.

Tüneti encephalitis typhus abdominalisban fordul elő. Itt főleg a leukopenia szól valódi encephalitis ellen, ugyanúgy, mint influenzában. A poliomyelitis encephalitises alakját a spinalis tünetek, bénulások alapján ismerhetjük fel. Agytumor góctünetei láz nélkül, lassan fejlődnek ki, és mindig progrediálnak. Pangásos papilla nagymértékben encephalitis ellen szól.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.