Babaápolás

Fejsérülések kezelése kisbabáknál

Fontos: a fejsérülések általában súlyosab­bak, ha a gyerek kemény felületre esik a saját magasságát elérő vagy azt meghala­dó magasságból, vagy nehéz tárgy találja el. A fej oldalát ért ütések több kárt okozhatnak, mint azok, amelyek az ele­jét vagy hátsó felét érik.

Vágások és zúzódások a fejbőrön

Mivel a fejbőr erekkel bőségesen ellátott, a fejen ejtett legkisebb vágások is erős vérzést okozhatnak, és a zúzódások na­gyon gyorsan akár tojásméretűre duzzad­nak. Kezeljük úgy, mint bármilyen vágást vagy zúzódást. A legki­sebb sérüléseket kivéve minden esetben beszéljünk az orvossal.

Esetleges súlyos fejsérülések

A legtöbb baba fejét az első év során több apró ütés éri. Ezek általában nem igé­nyelnek többet, mint pár gyógypuszit anyától vagy apától, de javasolt a baba hat órán át történő megfigyelése, ha ko­molyabb ütés érte a fején.

Hívjuk az orvost vagy a mentőt azonnal, ha a ba­bánál a fejsérülését követően az alábbi tünetek bármelyikét tapasztaljuk:

  • Eszméletvesztés (bár rövid aluszékonyság – nem több mint 2-3 óra – gyakran előfordul, és nem ok aggodalomra, az irányadó az legyen, mennyire és mennyi ideig aluszékony a baba).
  • Görcsök
  • A baba nehezen ébreszthető. A sérülés utáni hat órában nappali szundítás során egy-két óránként, éjszaka kétszer-három­szor ellenőrizzük, hogy reagál-e; ha nem tudjuk az alvó babát felébreszteni, ellenőrizzük a légzését.
  • Egy vagy két alkalomnál többször hány.
  • A koponyán mélyedés vagy benyomó­dás látható, vagy a sérülés helyén akkora a duzzanat, hogy nem tudjuk megálla­pítani, deformálódott-e a koponya.
  • Nem tudja mozgatni egyik kezét vagy lábát.
  • Vér vagy vízszerű folyadék szivárog a füléből vagy az orrából.
  • Sötétkékes területek jelennek meg a szem körül vagy a fül mögött.
  • Egy óránál tovább tartó szemmel látha­tó fájdalom, ami akadályozza a normális aktivitást és/vagy alvást.
  • Szédülés, ami a sérülés utáni egy órá­nál tovább tart (a baba egyensúlyával gond van).
  • A pupillák nem egyenlő méretűek, vagy nem reagálnak összehúzódással, ha rájuk világítunk, illetve kitágulással, ha eltávolítjuk a fényforrást.
  • Szokatlan, tartós sápadtság.
  • A baba nem a szokásos módon visel­kedik – kábultnak, zavarodottnak tűnik, nem ismer fel minket, szokatlanul ügyet­len stb.

Miközben segítségre várunk, tartsuk a babát nyugodtan fekve, fejét oldalra fordítva. Kezeljük a sokkot, ha szükséges. Kezdjük el az újraélesztést, ha a baba légzése leáll. Ne adjunk neki enni vagy inni, amíg nem beszéltünk az orvossal.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.