Milyen fajtái vannak a vénás trombózisoknak?
Felületes trombózis
A végtagjaink vénás rendszere egy, a bőr alatt felületesen futó rendszerre és egy mély, az izmok között, a csontok közelében futó mélyvénás rendszerre osztható. A felületes, gyakran kanyargós (örökletes alapon „visszeres”) vénákban kialakult trombózis a felületes vénás trombózis. Gyakran fájdalmas csomók, kötegek alakulnak ki és a véna egész lefutásában fájdalmas és meleg tapintatú. Felette a bőr is gyulladásos lehet. Összességében veszélytelen kórkép, de nehezen gyógyul.
Mélyvénás trombózis
A mélyvénás trombózis (MVT) elsősorban az alsó végtag mélyben futó vénáit érinti. A felső végtagban sokkal ritkább, de ott is előfordul (részletesebben lásd később). Fontos tudni, hogy akinek már egyszer valahol a szervezetében volt trombózisa, annak a veszélyeztetettsége trombózis kialakulására ugyanott, vagy az adott testrész környékén sokkal nagyobb.
A belső szervek vénáinak trombózisai
Gyakorlatilag minden belső szervünk (agy, máj, májkapu, vese, lép, vékony-, és vastagbelek, gyomor, belső nemi szervek, méhlepény) vénái elzáródhatnak különböző eredetű trombózisok miatt. Ekkor az érintett szervre vonatkozó keringészavar tünetei kerülnek előtérbe. Ezek azonnal kórházi, szakintézeti gyógykezelést igényelnek. A hatékony gyógyszerelést mielőbb el kell kezdeni.
- Tüdőembólia: az érfalon kialakuló trombus szervülhet (hozzánőhet az érfalhoz), de le is szakadhat és ettől kezdve embólusnak nevezzük. Az MVT esetében a leszakadt embólus először a tüdőbe kerül, ott az erekben elakad, el-zárja azokat és ezáltal a mögöttes területen a gázcsere lehetetlenné válik. Kis erek elzáródásakor az embólia észrevehetetlen is lehet, de egy nagyér elzáródása akár azonnali halált okozhat.
- Agyembólia: a szív pitvaraiban kialakuló ún. fali trombusok pitvarfibrilláció alkalmával: a pitvarfibrílláció igen gyakori ritmuszavar. 65 év felett az emberek 10%- ában előfordul, sokszor tünetmentesen. A ritmuszavar lényege, hogy a pitvarok igen gyorsan, nagy frekvenciával, percenkét 2-400-szor húzódnak össze, eközben a kamrák szabálytalan időközben, de normális frekvenciával üzemelnek. Ez a „remegés” a pitvarokban, a falon alvadék kialakulását segíti elő.[brbr]Amennyiben ez az alvadék embólussá válik, ez anatómiai okokból elsősorban az agyba kerül, és – az ér méretétől függően – kisebb-nagyobb agyi terület vérellátását béníthatja meg. Ettől kezdve a klinikai tünetek attól függnek, milyen funkciójú agyállomány sérül: átmeneti beszédzavartól kezdve a legsúlyosabb bénulás is előfordulhat, akár azonnali halál is bekövetkezhet.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.