• mellkasi kompresszió

Mellkasi kompresszió (CPR): egyévesnél fiatalabb babáknál

Ha baba nem léleg­zik és nincs életjel (mozgás, reagálás), kezd­jük el az alábbi CPR-eljárást:

1. Lépés

A baba még mindig feküdjön a ke­mény, lapos felületen, arccal felfelé, a fe­je legyen a szívével egy magasságban, tartsuk továbbra is a fejét a semleges helyzetben, kezünk legyen a homlokán. Helyezzünk egy kis, felcsavart törülkö­zőt, pelenkát vagy más támasztékot a baba két válla alá, vagy kicsit emeljük meg, ami segít majd a légutak nyitva tartásában. A fejet csak egy kicsit enged­jük hátrébb dőlni.

2. Lépés

A szabad kezünk három középső ujját helyezzük a baba mellkasára. Képzeljünk el egy vízszintes vonalat, amely összeköti. (A mellkasi kompresszió csecsemőknél két vagy három ujjal elvégezhető.)

A két mellbimbót. Helyezzük a mutató­ujjunk végét közvetlenül ezen vonal alá, ahol az keresztezi a szegycsontot (a lapos csontot, amely a baba mellkasán találha­tó a bordák között). A megnyomandó terület egyujjnyira van ettől a találkozási ponttól.

3. Lépés

Két vagy három ujjunkkal egyenesen nyomjuk be a szegycsontot másfél-két és fél centiméterre (a könyökünk legyen behajlítva). Minden egyes kompresszió után engedjük fel a nyomást anélkül, hogy az ujjainkat elvennénk a szegy­csontról, és engedjük, hogy a szegycsont visszaálljon a normális helyzetébe. Ala­kítsunk ki folyamatos kompresszió-relaxáció ritmust, ami ugyanannyi időt enged mindegyik fázisnak, és kerüljük a hirtelen mozdulatokat.

4. Lépés

Minden ötödik kompresszió után vár­junk, ujjainkat továbbra is a szegycson­ton tartva, és alkalmazzunk egy egy-más­fél másodperces befújást. Figyeljük, hogy emelkedik-e a mellkas. (Ha nem, vegyük le az ujjainkat a szegycsontról, emeljük meg az állat, és fújjunk újra.) Próbál­junk percenként 100 kompressziót vé­gezni, minden öt kompresszió után egy lélegeztetéssel. Számoljunk gyorsabban, mint amikor a másodperceket számoljuk: egy, kettő, három, négy, öt  -lélegeztetés.

5. Lépés

Körülbelül egy perc után szakítsunk 5 másodpercet arra, hogy életjeleket ke­ressünk. Ha nem tapasztalunk életjelet, alkalmazzunk egy lassú befúj ás t, majd folytassuk a CPR kompresszió/lélegez­tető ciklusait, néhány percenként keres­ve életjeleket. Ha látunk mozgást vagy reagálást, hagyjuk abba a kompressziót. Három-öt másodpercig próbáljuk meg szemmel, füllel és tapintással figyelni a spontán légzést.

Ha van légzés, tartsuk nyitva a légutakat, és gondoskodjunk ró­la, hogy a baba melegen és nyugalomban legyen, miközben továbbra is ellenőriz­zük a légzését. Ha még most sem léleg­zik, folytassuk a fentebb leírtak szerint a lélegeztetést.

6. Lépés

Egy perc CPR után, ha egyedül va­gyunk és nem volt senki, aki mentőt tudott volna eddig hívni, gyorsan men­jünk a telefonhoz (vigyük magunkkal a babát, ha lehet, vagy vigyük a telefont a babához), és hívjunk segítséget, utána pedig rögtön folytassuk a szükséges élet­mentő eljárásokat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.