• mellkasi kompresszió

Mellkasi kompresszió (CPR): egyévesnél idősebb babáknál

Ha az egyévesnél idősebb gyerek nem lélegzik, és életjelek (mozgás, reagálás) nem észlelhetők, kezdjük el az alábbi CPR-eljárást:

1. Lépés

A gyerek feküdjön arccal felfelé egy kemény, lapos felületen. Ne legyen párna a gyerek feje alatt, a feje lehető­leg legyen a szívével egy magasságban.  A gyerek feje legyen olyan hely­zetben, hogy a légutai nyitva legyenek.

2. Lépés

Helyezzük el a kezünket. Az egyik tenyerünk legyen a szegycsont alsó harmadán (a szegycsont a gyerek mellkasán, a bordák között található, lapos csont).

3. Lépés

A tenyerünkkel nyomjuk be a mell­kast két és fél-három és fél centiméter­re. Csak a tenyerünk vége és a szegycsont alsó, lapos fele között legyen érint­kezés – ne nyomjuk meg a bordákat a kompresszió során. Engedjük, hogy a mellkas minden egyes kompresszió után visszatérjen nyugalmi helyzetébe anélkül, hogy a kezünket elvennénk a mellkasról. Alakítsunk ki folyamatos kompresszió-relaxáció ritmust, amely ugyanannyi időt enged mindegyik fázisnak, és kerüljük a hirtelen mozdulatokat.

4. Lépés

Minden ötödik kompresszió után, ujjainkat továbbra is a szegycsonton tartva várjunk, és alkalmazzunk egy egy-másfél másodperces lélegeztetést. A kompressziót mindig kísérje lélegez­tetés, hogy az agy folyamatos oxigén­ellátását biztosítsa (a szívműködés nélküli gyerek nem lélegzik, és nem kap oxigént). Próbáljunk percenként 80-100 komp­ressziót végezni, minden öt kompresszió után egy befúj ássál. Számoljunk gyorsabban, mint amikor a másodper­ceket számoljuk: egy, kettő, három, négy, öt – lélegeztetés.

5. Lépés

Körülbelül egy perc után szakítsunk 5 másodpercet arra, hogy életjeleket ke­ressünk. Ha nem tapasztalunk életjelet, végezzünk egy lassú befújást, miköz­ben befogjuk a gyerek orrát, majd foly­tassuk a CPR kompresszió/lélegeztető ciklusait, néhány percenként keresve életjeleket. Ha látunk mozgást vagy rea­gálást, hagyjuk abba a mellkasi komp­ressziót.

6. Lépés

Ha nem tudtunk kiabálással segítsé­get hívni, és még nem hívtunk mentőt, szakítsunk egy pillanatot arra, hogy most telefonáljuk, utána pedig rögtön térjünk vissza a szükséges mentőeljárásokhoz. Ha lehetséges, vigyük a gyereket ma­gunkkal a telefonhoz, és menet közben folytassuk a lélegeztetést.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.