• nyolc hónapos baba

Nyolc hónapos a baba és még nem mászik! Ez baj?

„A nővérem babája hat hónaposán kezdett mászni. Az én fiam majd­nem nyolc hónapos, és egyáltalán nem érdekli a mászás. Vajon elmaradt-e a fejlődésben?”

Az összehasonlítás sohasem méltányos, de a mászás tekintetében különösen nem az, mivel a mászás „szabadon választott”, kihagyható fejlődési állomás, nem olyan, amivel az általános fejlettség mérhető. Egyesek már hat hónaposán másznak (különösen akkor, ha sok időt töltenek hason, felügyelet mellett), de kilenc hó­napos korban jellemzőbb. Mostanában több baba kezd később mászni (mivel kevesebbet vannak hason), és egy jelen­tős kisebbség ki is hagyja.

Nincs ok az aggodalomra addig, míg más, a fejlődés szempontjából fontos állomásokat elér (mint például az ülést – ezt mesterfokon kell űznie, mielőtt mászni tanulna). Azok, akik úgy döntenek, hogy kihagyják a má­szást, csak rövid ideig vannak mozgá­sukban korlátozva – addig, míg rá nem jönnek, hogyan húzódzkodjanak fel, és hogyan induljanak el kapaszkodva (a szék­től a dohányzóasztalig, és onnan a kana-

Négykézlábas mozgás, ez a klasszikus mászási technika. Néhányan annyira elégedettek azzal, ha így száguldozhatnak, hogy a következő hónapokban egyáltalán nem vesződnek a mászással.

A babák változatos stílusokban mász­nak. A hason közlekedés, vagyis kúszás rendszerint előfutára a négykézlábas hely­változtatásnak vagy mászásnak, azonban egyesek elakadnak a kúszásnál. Sokan hátrafelé vagy oldalirányban indulnak el, és hetekig nem jönnek rá az előrehala­dás fortélyaira.

Néhányan a könyökükön vagy a fenekükön, mások a tenyerükön és a talpukon közlekednek; ezt a szintet sok baba a járás előtt éri el. Kevésbé fon­tos az, hogy a baba melyik módszert vá­lasztja, a lényeg az, hogy erőfeszítéseket tesz az önálló mozgás irányába. (Ha azon­ban úgy látjuk, hogy nem egyformán használja teste két oldalát – karját és lá­bát -, mutassuk meg orvosnak.)

Néhány baba nem mászik, mert nincs rá esélye

Ha a baba napjának nagy részét kiságyban, babakocsiban, babahordozó­ban, járókában és/vagy az interaktív asz­talkájánál vagy a hátán fekve tölti, nem fogja megtanulni, hogyan emelkedjen négykézlábra, és hogyan mozogjon keze és lába segítségével. Biztosítsunk elegen­dő időt (felügyelet mellett) a babának a padlón, hason fekve (ne aggódjunk a pi­szok miatt, ha felsöpörtük vagy felpor­szívóztuk a padlóról a kisebb tárgyakat és eltakarítottuk az útból a veszélyes tár­gyakat).

Bátorítsuk az előrehaladásra!

Helyezzünk el egy kedves játékot vagy egy érdekes tárgyat tőle kis távolságra. Ad­junk rá nadrágot, mert a hideg, kemény kövön vagy az érdes szőnyegen kelle­metlen lehet csupasz térddel, és ez még a mászástól is elveheti a baba kedvét. Szoktassuk le az interaktív ülőkéjéről, ha azelőtt üldögélt ilyesmiben, és korlá­tozzuk a járókába való száműzetésének időtartamát arra az időre, amikor nem tudjuk szemmel tartani.

Bármelyik módon mászik is, a kö­vetkező néhány hónapban a baba újra és újra bajba fog kerülni – és azon fogunk tűnődni akkor: vajon érdemes volt ezt úgy siettetni?

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.