Egészségmegőrzés

Combnyaktörés veszélyei, kezelése és megelőzése!

A páciensek között a mindennapi életben elterjedt vélemény az, hogy ha valakinek combnyaktörése van, abból már nehezen lesz önmagát ellátni tudó egészséges ember. Vajon mi az oka annak, hogy az egyébként rendkívül gyakori, időskorban sűrűn előforduló, egyszerűnek tűnő sérüléstípus kórlefolyását illetően ez a laikus, általános vélemény?

Combnyaktörés veszélyei

A combnyaktörés problematikájához mindenképpen szükséges bizo­nyos anatómiai és kórélettani ismeret. A combcsont feje, mely a csípőízü­let egyik alkotó része, különösen idős korban vérellátást csak a csípőízületi tok nyakon történő tapadását keresztül, és a combcsont saját vérellátásá­ból kap. Miután a combnyaktörés csípőízületen belüli, a „letört” combfej a törés következtében és vérkeringésétől megfosztott állapotba kerül.

A ko­rai diagnózissal és az órákon belüli csontegyesítő műtéttel ezen tényen jelentősen javíthatunk azáltal, hogy bizonyos idő múlva az eredményes műtét hatására a combcsont felől a combfej táplálkozása biztosított. Ez a tény támasztja alá azt az igényt, hogy a bekövetkezett combnyaktörés után órákon belül történjék meg a diagnózis és ezt követően szinte azon­nal a korrekt csontegyesítő műtét, hisz csak ez adhat megfelelő feltételt a combfej traumát követő „túléléséhez”.

Véletlen balszerencse

Az időskori combnyaktörés nem igazából baleseti történés, hanem egy banális megbotlás – esetleg elesés nélkül – következtében is létrejöhet. Az ágyban való megfordulás, az ágyról való leszállás közben is érheti az egyéb­ként porotikus csontot olyan minimáltrauma, amire combnyaktörés jön lét­re. Számos esetben kikérdezve a beteget, mikor és hogyan történt a sérülés, még a tiszta tudatú, idős sérült sem tud mindig egyértelműen választ adni.

A problémát tovább nehezíti az a tény, hogy ezen idős páciensek számos más krónikus anyagcsere- és mozgásszervi betegségben szenvednek, sok hónapja vagy éve bottal, járókerettel közlekednek, számos esetben még külső segítség is szükséges. Az ilyen állapotban a fentiek alapján létrejött combnyaktörés diagnózisa bizony nem könnyű, pedig a fentiek alapján a gyors diagnózis és gyors terápia eredményezhet járóképességet.

Fontos tanács

Mit tanácsolhatunk tehát mindazoknak, akik még e sérülés előtt állnak, és azoknak, akik idős hozzátartozójuk-gondozottjuk állapotát követik? Miközben a fentiek alapján úgy tűnik, hogy a combnyaktörés szinte tü­net nélkül is létrejöhet, mégis azt kell mondani, hogy minden esetben, ha az idős páciens korábbi mozgásképessége oly módon változik, hogy egyik napról a másikra, vagy egyik óráról a másikra – esetleg történés nélkül – olyan állapotváltozás következik be, amely járásképtelenné teszi a páci­enst, elsősorban combnyaktörésre gondoljunk. A fizikális vizsgálat ezt a gyanút azonban szinte bizonyossá teheti.

Milyen tünetekre kell felfigyelnünk?

A kardinális tünetek tehát: egyik pillanatról a másikra való járásképtelenség, kifelé fordult alsóvégtag (a fekvő páciensnél a lábfej az ágy síkjára fordul), megrövidült alsóvégtag, illetve az alsóvégtag emelési képtelensége.

Számos esetben tapasztaltuk, hogy ezen sérülteknél agyvérzésre, ideg-becsípődésre gondolnak, esetleges ennek megfelelő diagnosztikus és te­rápiás folyamatos indítanak meg, s ezek kizárása után csak napok-hetek múlva diagnosztizálják a combnyaktörést.

Kezelés utáni eredmények

Teljesen természetes, hogy ilyen esetben az egyébként banális és kis meg­terhelést jelentő combnyaktörés csontegyesítő műtétének elvégzése nem fog gyógyeredményt adni. Utalok a fentiekre, mely szerint a combfej ennyi idejű táplálkozási hiánya egészen biztos, hogy combfej elhaláshoz vezet. Ezekben az esetekben egy, a páciens számára sokkal nagyobb terhet és ri­zikót jelentő műtét végzendő, a csípőízületi protézis.

Megjegyzendő azon­ban, hogy a legkorábbi diagnózis és korrekt műtéti ellátás után is igen jelen­tős százalékban következik be a combcsont fejének elhalása (fejnekrózis), amely a későbbiek során választott időben csípőprotézist igényel.

Hogyan előzzük hát meg a sokak által nem alaptalanul súlyos sérülésnek tartott combnyaktörést? Az időskori csontritkulást a kellő időben kezdett prevencióval (kalciumdús étrend, sok mozgás, D3-vitamin stb.) nagymértékben megelőzhet­jük, a bekövetkezett törés fent részletezett komplikációit pedig a lehető legkorábbi diagnózissal és terápiával, az úgynevezett szekunder prevencióval lehet kivédeni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.