Egészségmegőrzés

A szalagszakadások okai és következményei

A testrészek mozgatását a csontok egymással szemben lévő végeinek porc­borítéka, a csontvégeket beburkoló ízületi tok, az ízületi tokkal részben összefüggő, részben attól független különféle stabilizáló szalagok, illetve az ízület környékén feltalálható, az ízületek akaratlagos mozgását elősegítő izmok és inak teszik lehetővé.

Mit kell tudni ezekről a sérülésekről?

A felsorolt anatómiai képletek mind­egyike sérülhet, ezen sérülések rendszerint elég fájdalmasak ahhoz, hogy a páciens a sérülés bekövetkezte után viszonylag rövid idő alatt orvosát felkeresse.

A felsorolt képletek közül azonban a szalagok és azok sérülése az esetek döntő többségében úgynevezett banális sérülés következtében jön létre (bokája megbicsaklik, sportolás közben a lába „leragad” és tér­de megcsavarodik, síelés közben a botot tartó kéz hüvelykujjának ízülete megfeszül). Ezen sérülések után a páciensnek fájdalmai vannak ugyan, de bizonyos mozgástartományban az ízületét mozgatni tudja.

Mi a kezelés módja alsóvégtag-sérülés esetén?

Alsóvégtag-sérülés esetén fájdalommal ugyan, de terheli a végtagját, s ezek a fájdalmak órák múltával valamelyest csökkenhetnek is, mely után a páciens rend­szerint megnyugszik és bagatellizálva sérülését, nem megy orvoshoz. Egy ideig „bice-bócaként” éli mindennapi életét, de az idők múltával a panaszai teljesen nem szűnnek meg és sok esetben lazának-lötyögősnek érzi ízü­letét, mely például minimális rossz lépésre ismételten kibicsaklik.

Ezen sérülések mögött rendszerint komoly szalagszakadások húzódnak meg, és ha az előbbi állapotában végül mégis orvoshoz megy – sok héttel-hónappal a sérülés után – csodálkozva hallja a diagnózist: idősült szalagszaka­dása van, mely ebben az állapotban csak komoly szalagplasztikai műtéttel orvosolható. Az ilyen jellegű műtétek után biztos, hogy nem lesz 100%-os a gyógyulás.

Mikor menjünk orvoshoz?

A polgárok jelentős része úgy gondolja, hogy orvoshoz csak akkor megy, amikor szerinte is nagy baj van. Bagatellnek tűnő sérüléssel nem fordulnak orvoshoz. Azt gondolják, hogy a természet majd meggyógyítja őket. A természet csak akkor tud maradék nélkül gyógyulást biztosítani, ha a páciens és a kezelő orvos minden olyan segítséget megad, amely az ered­mény eléréséhez szükséges. Ez hatványozottan igaz a szalagszakadásokra.

Ízületi szakadások és kezeléseik

A bokaízület, a térdízület, a kéz kisízületei és a könyökízület jó funkcióját és stabilitását biztosító szalagok épsége jelentheti a teljes és jó funkciót. Ezen szalagok kisebb vagy nagyobb sérülése mindenképpen pontos és korrekt diagnózist igényel és a sérülés súlyosságának megfelelő, időben elkezdett és véghezvitt konzervatív, vagy operatív kezelést.

Az előzőek alapján tehát minden ízület körüli sérülésnél a lehető legrövidebb időn belül kell felkeresni orvosát, aki vagy személyében, vagy a beteget specia­listákhoz küldve biztosítja a diagnózist és választja meg az adott esetben legjobb eredményt adó terápiát.

A szalagsérüléseket sok esetben a szalag tapadásánál bekövetkező csontsérülés is kísérheti, ezek már olyan minő­sített sérülések, amelyek az esetek döntő többségében műtéti megoldást igényelnek.

Kezelések és terápiák

A konzervatívan kezelhető szalagsérülések terápiás tárházában az utób­bi években polgárjogot nyertek a különféle mozgó vagy mozgás amplitúdót behatároló fel-levehető, rendszerint műanyag tépőzáras úgynevezett brace-ek, amelyek mind a páciens, mind a kezelő számára megkönnyítik a terápiát. Ezek a brace-ek sok esetben az operált szalagsérülések átmeneti rögzítésére is használhatók.

Mit tehetünk a kezelések során egészségünkért?

Mint a sérültkezelés során szinte minden esetben, úgy a szalagsérü­léseknél is a korrekt diagnózist követő terápiás ténykedés megkezdését követően szükség van a páciens gyógyulási folyamatának ellenőrzésére, amely folyamatban mind a háziorvosnak, mind a specialistának megfe­lelő szerep jut.

Elsőként kellett volna ebben a folyamatban említenem a sérültet, akinek – a kellő felvilágosítás megadása után – az együtt-ténykedést illetően rendkívül nagy szerep jut, hisz mindazokat a mozgás le­hetőségeket, aktív tornát, izomerősítő gyakorlatokat, amelyeket a kezelő vele megbeszélt, sok esetben gyógytornász irányításával, de önmagának is végeznie kell.

Itt is igaz az a mondás, ami a sérült ellátás során mindnyá­junkat vezet, hogy a legkorrektebben elvégzett orvosi ténykedés is csak akkor vezethet eredményre, ha a páciens a saját gyógyulásában – számára érthetően és tudottan – jól együttműködik. A fentebb említett „majd a természet meggyógyít” gondolat csak ezen feltételek megléte és működé­se esetén válik igazzá.

Megelőzhetőek a szalagsérülések?

A szalagsérülések megelőzésével kapcsolatosan fontosnak tűnik megjegyezni, hogy megfelelő edzettségi állapot nélkül hobbisportolást csak bemelegítés után, és a terhelést fokozatosan növelve végezzen a polgár. Ezeket a sporttevékenysége­ket megfelelő öltözékben, cipővel és védőfelszerelések használatával tegye. Igaz, sérülések ezek használata mellett is előfordulhatnak, de tapasztalataink szerint lé­nyegesen ritkábban.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.