• agy
• öregedés

Hogyan öregszik az agy?

Ahogy korosodunk, térdünk elkezd ropogni, bőrünk elveszti feszességét, agyunk pedig zsugorodni kezd. Húsz- és hetvenéves kor között az agy tömege és vérellátása 20 százalékkal csökken. Az idegrostok és idegsejtek száma 37 százalékkal lesz kisebb. Ijesztően hangzik?

Talán, de a hír nem annyira rossz, mint hinnénk.

A változások hatása csekély, ha egyáltalán érezhető. Gyakorlatilag bármely életkorban képesek vagyunk a tanulásra és az emlékezésre, legfeljebb a bevésés idősebb korban már egy kicsit hosszabb időt vesz igénybe. Ezenkívül az enyhébb kognitív veszteségek egy egyébként egészséges ember esetében viszonylag könnyedén kompenzálhatok. Ahogyan szemüveggel korrigálni lehet a megromlott látást, úgy a könyv negyedik részében található emlékezet-stratégiákkal remekül kompenzálni lehet a rövid távú (munka-) memória meggyengülését is.

Szeretne 76 évesen megtanulni pozanon (harsona) játszani?

Vagy kézműveskedni? Semmi akadálya! Végre el akarja olvasni azokat a klasszikus regényeket, amelyeket mindig is szeretett volna? Lásson hozzá! Minden, ami e kötetből megtanulható, kezdve az agytornával töltött óráktól egészen a testgyakorlásig (ami szintén igen hasznos, mert növeli az agy vérellátását és elősegíti új idegi kapcsolatok kialakulását) segít az agyat a lehető legfiatalosabb, legfittebb állapotban tartani.

Őszinte számvetés

Majd’ minden 40 év feletti nő és férfi aggódik olykor a memóriája állapota miatt. Túl szigorúak vagyunk magunkhoz: képesek vagyunk pánikba esni egy elfelejtett találkozó, vagy néhány telefonszám miatt, amit nem tudtunk észben tartani. Erre nincs semmi okunk. Az igazság az, hogy gyakran nem azért nem találjuk a kulcsainkat, mert leépül az agyunk, hanem mert rohanó életmódot folytatunk, túl sok dolgot akarunk egyszerre csinálni, túl sok a stressz és nem alusszuk ki magunkat. Egyeseknél az emlékezet romlása és a gondolkozás eltompulása valamely betegség következménye vagy egy orvosság mellékhatása.

Túl sokat várunk el az emlékezőképességünktől – esetleg annál is többet, mint amennyire szükség van. Végtére is mire való a határidőnapló, ha nem arra, hogy beleírjuk a programjainkat? A könyv bevezető fejezetében szó esett a tűéles emlékezettel rendelkező emberekről, akik kamaszkoruktól kezdődően életük minden napjára pontosan vissza tudnak emlékezni. Bármely dátumról megmondják, hogy milyen napra esett, milyen volt az idő és mit ettek aznap. Szeretnénk ilyen memóriát? Valószínűleg nem. A tökéletes memóriájú emberek ezt a képességet inkább átoknak tartják, mint áldásnak, mivel a kínzó, rossz emlékek sem fakulnak meg soha.

Hasonló módon lehet, hogy megcsodáljuk a gyermekek szivacsmemóriáját, de hiba lenne azon keseregni, hogy nem tudjuk olyan hatékonysággal magunkba szívni az új információkat, mint a gyerekek. Gondoljuk csak el, kinek jut eszébe azon aggódni, hogy már nem tud cigánykereket hányni vagy a kerítésen egy szökkenéssel átugorni. A gyerekek nemcsak bámulatosan merészek, de a testük még képlékeny és kialakulóban van, ezért olyan dolgokra képesek, amivel a felnőttek csak egy készenlétben álló csontkovács jelenlétében próbálkoznának. Felnőttkorra megváltozik a testünk, amit egyáltalán nem bánunk. Az agyunk is más lesz kissé, talán kevésbé fürge, de ez mit sem számít, ha meg tudjuk oldani a ránk váró feladatokat.

Ml ROMLIK?

Mi tehát az, amit az idősödő agy esetében normálisnak nevezhetünk? A kutatók szerint az alábbi három területen várható hanyatlás.

Rövid távú emlékezet

A tudósok számára sem ismert, miért romlik a munkamemóriának is nevezett rövid távú emlékezet a korral. Az idős embereknek bámulatos a hosszú távú emlékezetük, képesek felidézni gyerekkori barátok nevét, a szülővárosuk utcáinak részleteit, vagy hogy milyen filmeket láttak középiskolás korukban, viszont lehet, hogy nem emlékeznek rá, kivel találkoztak egy vendégségben egy héttel ezelőtt. A munkamemória beszűkülése idősebb korban megnehezíti az új dolgok megtanulását. Fiatalok például könnyebben tanulnak idegen nyelveket. Más területeken azonban, ahol az idősek nagyobb háttértudással összefüggéseiben látják és így raktározzák el az új ismereteket.

Összpontosítás

Mivel elveszítjük az összpontosítási képességünk egy részét, tovább tarthat egy könyv elolvasása. Könnyebben zavarba esünk, ha egyszerre többféle dologra kell figyelni, egyesek nehezen, mások egyáltalán nem tudnak olvasni, ha be van kapcsolva a tévé. Idősebb felnőttek számára nehéz egyszerre több feladatot ellátni, mert nem tudják a figyelmüket átkapcsolni anélkül, hogy a korábbi feladattal kapcsolatos információk egy része el ne veszne.

Sebesség

Ahogy öregszünk, nő a reakció-időnk és lassul az információk feldolgozása. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az agyunk lassabban válogatja át az információkat, de azt is, hogy a testünk lassabban reagál. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ügyelnünk kell arra, hogy az egyébként normális változások ne befolyásolják az autóvezetésünket vagy más olyan feladatok elvégzését, ahol a másodperc törtrésze alatt kell reagálni. Szerencsére a tevékenységeink legtöbbje nem életveszélyes, és bátran elfogadhatjuk, hogy a lassúság nem okvetlenül hátrány. Az időméréses tesztekben a fiatalok jobban teljesítenek, mint az öregek, ha viszont az idő nem számít, az öregek bizonyulnak jobbnak. A lassulást azzal kompenzálhatjuk hogy több időt szánunk a fontos dolgok megjegyzésére.

A legrosszabbtól való félelem

Legtöbben jól elvagyunk azzal, hogy egy kicsit lassabban tanulunk, ahogy idősödünk, vagy hogy ki kell kapcsolni a tévét, amikor olvasni akarunk. Amitől igazán félünk, az az, hogy a memóriánk kisebb botlásai vagy a feledékenységünk esetleg az Alzheimer-kór vagy a demencia más formájának előjelei. A közgondolkodás is rájátszik erre a félelemre, a karikatúrák gyakori tárgya a gügye öregember vagy öregasszony. Lehet, hogy önbeteljesítő jóslatként számítunk arra, hogy az öregedéssel romlani fog a memóriánk, és kétségbeesünk, ha elfelejtjük, hová tettük a szemüvegünket. Ez az aggodalom olykor rosszabb, mint a feledékenység.

Ideje, hogy megtudjuk a valóságot: a 65 és 74 év közötti embereknek mindössze 5 százaléka szenved Alzheimer-kórban. 75 éves kor után nő az arány, de megvannak az eszközök a demencia előrehaladásának lassítására vagy megállítására. Később még olvashatunk erről, előbb azonban lássuk, mi valójában a demencia.

Azok az átkozott emlékezetkimaradások!

A korral járó memóriaromlás normál velejárói azok az „időskori pillanatok”, amikor időlegesen meggyengül a rövid távú emlékezet. Hatvanéves korban már az emberek 40 százaléka megtapasztalja ezt a problémát. Mi okozza? Mint már említettük, az agysejtek pusztulnak, ami a szinaptikus kapcsolatok számának csökkenéséhez vezet. Kevesebb termelődik az agyban a kommunikációt elősegítő idegi ingerületátvivő anyagokból, valamint az egészséges agyműködést támogató hormonokból is. Az agy minden területén csökken a vérellátás, de legjobban a frontális lebenyben, amely a gondolkozás, a tervezés és a beszédkészség székhelye.

Érdemes hangsúlyozni: mindezek az öregedés természetes velejárói, csakúgy, mint az ízületi porckopással járó enyhe térdfájás, vagyis, hogy a térdünk már nem úgy működik, mint húszéves korunkban. Ezek a korral járó agyi elváltozások magyarázzák az elfelejtett találkozókat vagy azt, amikor társalgás közben sehogy sem jut eszünkbe a megfelelő szó. Mindez az időskori „kopás” eredménye, ami nagymértékben korrigálható.

Komolyabb problémák

A fentiekben leírt hétköznapi feledékenységen túlmenő me-móriazavar, az enyhe kognitív demencia már súlyosabb probléma. Az érintettek rendszeresen elfelejtik azokat a dolgokat, amelyeket fontos lenne megjegyezni, például, hogy mikor kell az orvost felkeresniük vagy mikor van a heti kártyapartijuk, rendszeresen rossz helyre rakják a holmijaikat és csak nehezen tudják követni a társalgást.

Az érintettek általában tudatában vannak a hanyatlásuknak, és intelligenciájuk és társasági rutinjuk révén leplezni tudják a hibákat, olyannyira, hogy gyakran a család és a barátok sem veszik észre. Ennek ellenére a probléma a kezdődő demencia jele. Valószínűleg vérellátási zavarok állnak a háttérben: a merev, rugalmatlan falú, beszűkült verőerek miatt romlik az agy vérellátása.

Amikor a probléma átkozottul súlyos!

A demenciában szenvedők már nem képesek kompenzálni a memóriazavart. A problémák eléggé súlyosak ahhoz, hogy mások is észrevegyék és hogy megakadályozzák a normális életvitelt. Az érintettek elfelejtik, hogy kell főzni, nehézséget okoz nekik az öltözködés, és még ismerős környezetben is elveszettnek érzik magukat. A demencia egyes esetekben enyhíthető vagy visszafordítható, főként, ha táplálkozási okai vannak, vagy valamely betegség (depresszió) következtében alakul ki. Más formái, például az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór ma még gyógyíthatatlanok, bár egyes esetekben a súlyosbodás lassítható gyógyszerekkel, talán megfelelő táplálkozással és testedzéssel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.