Hogyan tudjuk agyunk tárolási kapacitását növelni?
Egyes emlékek jobban bevésődnek, mint mások, vannak azonban olyan módszerek, amelyek segítenek a bevésésben. Minden emlék egyedi pályát épít ki az agy milliárdnyi sejtje között.
1. Figyeljünk oda!
Ha valamit meg akarunk jegyezni, az első lépés az, hogy odafigyelünk rá. Könnyen elszáll az olyan információ, amelyre nem összpontosítunk.
Nem jut eszünkbe valakinek a neve, akivel csak az imént ismerkedtünk össze?
Valószínűleg nem figyeltünk eléggé oda a nevére (lehet, hogy csak arra ügyeltünk, hogy kedvesen mosolyogjunk). Akik jól megjegyzik a neveket, gyakran hangosan elismétlik a hallott nevet. Ha az illető egy Kuruc János nevű emberrel találkozik, akit a jelenlévők Jancsinak szólítanak és szőke, hangosan azt mondja: „Örülök, hogy megismertelek János”, de magában Kukorica Jancsiként jegyzi meg az új ismerőst. Ha ezt néhányszor elismétli magában, és talán még egy mondókát is farag a névből („kuruc, vagyis kukuruc”), létrehoz az agyában a névhez kötődő új memóriapályát, és ilyen módon az nem száll el nyomtalanul a semmibe. (Cikksorozatunk további részében még több ehhez hasonló praktikát találhatunk a nevek könnyebb megjegyzéséhez.)
2. Gyakoroljunk és ismételjünk!
A bevésés folyamata során az új idegi összeköttetések egyre maradandóbbá válnak. Valahányszor felidézünk egy dolgot vagy ismétlünk egy feladatot, a létrehozott idegpálya valamelyest megerősödik. Ezt nevezzük a köznyelvben tanulásnak.
Az információk és emlékek bevésése számos tényezőtől függ: attól, hogy mi az, amit meg akarunk jegyezni (információ vagy készség), a meglévő tudásbázisunktól, az érzelmi állapotunktól, valamint attól, hogy mennyire gondozzuk a memóriánkat. Könnyebb a bevésés, ha van mihez kötni az új információt. A különbség olyan, mint amikor egy számlát vagy fontos adóívet azonnal beteszünk a megfelelő dossziéba, vagy csak hagyjuk heverni az íróasztalon, remélve, hogy megtaláljuk, amikor szükségünk van rá.
- Akut fejfájások típusai és okai
- Septikus láz okai (szepszis)
- Primer és szekunder agydaganatok és tüneteik
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A gyakorlatlan sakkozó nehezen jegyzi meg a bábuk elhelyezkedését a sakktáblán, míg a sakkmesterek, akik a játék minden részletével tisztában vannak, jól emlékeznek minden egyes lépésre. Nem véletlenszerűen elhelyezkedő bábukat látnak, hanem a bábuk adott helyzete révén kialakult stratégiai kihívást észlelik. Ezáltal az információ kontextusba kerül és lényegesen könnyebb felidézni.
Vakuemlékezet: maradandó pillanatfelvételek
Előfordul, hogy a napi rutinunkat megszakítja egy olyan súlyú meglepő, jelentős vagy megrázó esemény, hogy aztán pontosan emlékszünk arra, hogy hol voltunk és mit csináltunk, amikor meghallottuk a hírt. Sokak számára ilyen volt a New York-i Világkereskedelmi Központ iker-tornyai elleni támadás, John F. Kennedy meggyilkolása vagy Diana hercegnő halála. Még ma is a legtöbben teljesen élesen fel tudják idézni a tragikus eseményeket. Még ennél is jelentősebbek azok a személyes történések, amelyek kapcsán drámai emlékképek vésődnek be, például egy súlyos autóbaleset látványa, vagy amint ránk támadt és megharapott egy dühödt kutya, esetleg szemtanúi voltunk egy terrortáma-dásnak. A pszichológusok vakuemlékezetnek nevezik ezt a fajta bevésődést.
Amint a neve is mutatja, a vakuemlékezet az agy által készített „pillanatfelvétel” egy fontos, nagy érzelmi töltettel rendelkező eseményről. Mivel az emlékképek hihetetlenül elevenek, könnyen felidézhetők és tartósak, kognitív útjelzőkké válnak, amelyekhez más, kevésbé fontos emlékeket köthetünk olyan eseményekről, amelyek időben előtte vagy utána történtek. Például, lehet, hogy nem emlékszünk, melyik évben volt a kedvenc unokatestvérünk esküvője, de azt esetleg meg tudjuk mondani, hogy a nevezetes New York-i terrortámadás előtt vagy után volt.
Minél közelebbről érint minket egy esemény, annál mélyebben vésődik be az emléke. A New York-i Egyetem kutatói kikérdeztek 24 embert, akik Manhattanben tartózkodtak az ikertornyok leomlásakor. Vizsgálták az agyműködésüket, miközben kikérdezték őket az átélt eseményekről. Néhányan az alanyok közül a színhelytől pár háztömbre tartózkodtak, mások kb. 2 mérföldnyi távolságra, megint mások több mint 4 mérföldnyire. Valamennyien élénken emlékeztek arra a napra.
A vakumemória működésében a hippo-campust (a hosszú távú emlékezetben fontos szerepet játszó agyterületet) a szomszédságában lévő amigdala támogatja. Ez a terület a stresszhormonok (pl. az adrenalin) hatására aktiválódik és regisztrálja az adott eseménnyel kapcsolatos érzelmeket. A hormon hatására az amigdala ilyen üzenetet küld: „Hé, te agy, ez fontos dolog, jobb, ha megjegyzed!”, állítja James McGaugh, a Kaliforniai Egyetem neurobiologia- és viselkedéstudomány-professzora.
Egy fantomképrajzoló ajánlásai
Hetente hányszor küzdünk azzal, hogy nem tudjuk, hová tettük a slusszkulcsunkat?
Jó lenne, ha csak meg kéne nyomni egy gombot, és az információ azonnal rendelkezésünkre állna. A dolog nem ilyen egyszerű, de segíthet Natalie Sweet néhány, a tanúkihallgatások során alkalmazott trükkje. A hölgy naponta segít átlagembereket abban, hogy jobban emlékezzenek bizonyos fizikai jellemzőkre, amelyek segítségével azután megrajzolhatja a feltételezett tettes fantomképét. Mi is tanulhatunk tőle.ELSŐ LÉPÉS
Próbáljunk lazítani! A rajzoló igyekszik a tanút megnyugtatni, hogy a rajz elkészítésének célja az emlékezetében élő személy lehető legjobb megközelítése. Nem kell a rajznak tökéletesnek lennie, és senkit se fognak egyedül az alapján letartóztatni.Ne essünk pánikba, ha nem találjuk a kulcsot! Ezzel csak rontunk a helyzeten.
MÁSODIK LÉPÉS
Gondoljunk vissza, felidézve minden apró részletet! A rajzoló „bemelegíti” a tanú agyát azzal, hogy részletesen beszélteti a bűneset napjának minden eseményéről, kivéve a bűnesetről magáról. Megkéri például, hogy idézze fel, mi minden történt aznap, mielőtt az a bizonyos esemény bekövetkezett. Emlékszik-e arra, hogy mit csinált közvetlenül előtte? Milyen ruhát viselt? Milyen volt az idő?Ha úgy tűnik, hogy a tanú megnyugodott, a rajzoló megkéri, hogy csukja be a szemét, és írja le a bűneset helyszínét. Gondolatban nézzen körül a helyiségben, írjon le mindent, amit látott, például hogy mi lógott a falakon, hogyan volt a helyiség megvilágítva, vagy milyen színűek voltak a falak.
Becsukott szemmel, higgadtan próbáljuk meg felidézni, hogy mikor láttuk utoljára a kulcsot Valahonnan éppen hazaérkeztünk? Milyen ruha volt rajtunk? Milyen táska volt nálunk? Esett az eső?
HARMADIK LÉPÉS
Képzeljük magunkat más helyébe! Egy-egy esemény kapcsán az érzelmek, például a félelem vagy a düh blokkolhatják a kialakult emlékkép felidézését. A rajzoló ezért változtat a perspektíván: „Kiveszem őket az áldozat vagy a szemtanú szerepéből, és azt mondom nekik, úgy beszéljék el a történteket, mintha kintről bámultak volna befelé, mintha videózták vagy a tévében látták volna eseményeket.”Ha még megvolt a kulcs, amikor a lakásba léptünk, gondolatban járjuk végig a lakásban megtett utat. A kulcs a kezünkben volt? Egyenesen beléptünk a lakásba, vagy előbb megnéztük a postaládát?
NEGYEDIK LÉPÉS
Az emlékek felidézése történhet időben előre vagy visszafelé haladva, fentről nézve, vagy kimerevített pillanatképként szemlélve. Az emlék ott van, hozzá is lehet férni, de olykor rugalmasságot kell tanúsítani a kutatás során. Miután a tanú leírta a helyszínt és az eseményeket, a rajzoló megkéri, hogy képzeletben térjen vissza, és „tekerje vissza a filmet” egy olyan pontra, amikor a legélesebben látta a gyanúsítottat. Ha eljutott ide, arra kéri, fejben merevítse ki a képet.Addig játsszuk le fejben az eseményeket előre és visszafelé is, amíg az agyunk rá nem lel a kritikus képhez vezető nyomra, azaz a helyre, ahová a kulcsot tettük.
ÖTÖDIK LÉPÉS
Nem kell sietni. Engedjük, hogy az emlékkép spontán felidéződjön! Általában két óra alatt készül el a fantomkép. Van, hogy ennél sokkal tovább tart. Az emlékezetet nem lehet sürgetni.Végül eszünkbe fog jutni, hová tettük a kulcsot. Türelem!
Alapjában véve a lépéseink rekonstruálásáról van szó!
A felidézés latinosan rekollekció, ami annyit tesz, mint újból összegyűjteni. Azonban az egyes információkhoz vezető utak korántsem egyenesek. Mondjuk, nem jut eszünkbe egyik kedvenc színészünk neve, de lehet, hogy emlékszünk a leghíresebb filmjének címére, ami elvezet a filmben szereplő másig filmcsillaghoz, majd rájövünk, hogy a színésznek van egy szintén híres fia, és – láss csodát egyszerre beugrik a keresett név. Lehet, hogy az agyban ez a kör egy másodperc töredéke alatt lefut, és nem is érzékeljük, hogy a háttérben kutatómunka zajlott.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.