Kiknél létfontosságú a csontsűrűség vizsgálata?
Íme egy újabb ok, hogy miért nem érdemes megöregedni: hiába isszuk naponta a zsírmentes tejet, vesszük be gondosan a kalciumtablettákat, végzünk a csontokat terhelő testmozgást – ha hajlamosak vagyunk a csontritkulásra, nem kerülhetjük el teljesen. Gyógyszerekkel viszont lelassítható a – súlyos csípőtáji és más csonttörések kockázatát növelő – betegség kialakulásának folyamata, ezért olyan fontos az állapot korai felismerése csontsűrűségméréssel.
Kinek van rá szüksége?
65 éves kor fölött minden nőnek rendszeresen meg kell méretnie a csontsűrűségét. Fokozott hajlam esetén ennél korábban kell elkezdeni a szűrővizsgálatokat.
Azoknak a nőknek van szüksége korai szűrésre, akik elérték a változás korát, és egy vagy több kockázati tényező is fennáll esetükben, például ha a családban halmozottan fordult elő csontritkulás vagy csonttörés. Arra is jó a vizsgálat, hogy az orvos megállapítsa, mennyire használnak a csontritkulás ellen felírt gyógyszerek.Férfiak számára nincsenek kidolgozott vizsgálati irányelvek, és arra sincs szabály, hogy milyen gyakran kell elvégezni a mérést. Nők esetében más a helyzet: több évvel a változás kora után a nők csontjainak ásványianyag-sűrűsége évente 1 százalékkal csökken. Mivel az ilyen csekély változást nehéz észrevenni, a szakértők szerint elegendő kétévente elvégezni a vizsgálatot.
Milyen fajta vizsgálat a legjobb?
A kettős energiájú röntgensugár-elnyelődés (DXA vagy DEXA) a legáltalánosabban használt módszer.
A DEXA során alacsony dózisa röntgensugárral vizsgálják a csípőt és a gerincet. Az eljárás nem okoz fájdalmat és kb. 15 percet vesz igénybe.
- Mikor kellene elkezdenem csontsűrűség mérésre járni?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A csontsűrűségmérés során meghatározzák az illetőnek az egészséges fiatal csontozathoz viszonyított csontsűrűségét. Ezt T-pont-értékben adják meg: a -1-től -2,5-ig terjedő érték csökkent csontsűrűséget (osteopenia), míg a -2,5-nél alacsonyabb érték csontritkulást (osteoporosis) jelez. A T-pont-érték minden egyes egységgel való csökkenése esetén két és félszeres a csípőtáji csonttörés kockázata, más csonttöréseké pedig 1,5-2-sze-res az egészséges csontozata fiatal egyénekhez viszonyítva.
A csontsűrűség csak egyik tényezője a csípőtáji és más területeken bekövetkező csonttöréseknek. Attól, hogy kiváló a DEXA-teszt eredménye, még nem biztos, hogy élete végéig megússza valaki a gipszet. Amikor 8000, a változás korán túli nő adatait elemezték, azt találták, hogy közülük a csípőtáji csonttörést szenvedők több mint a felénél normális volt a DEXA-teszt eredménye a megelőző öt évben. Az Egészségügyi Világszervezet javaslatára most olyan újfajta mutatószámot dolgoznak ki, amely figyelembe vesz a csontsűrűségen kívül más faktorokat is, például az életkort és a fizikai aktivitást (a csontritkulás ellen például véd a rendszeres gyaloglás vagy kocogás).
Ér annyit a sarok ultrahangos vizsgálata, mint a DEXA?
Nem. Ha az ultrahangos vizsgálat eredménye pozitív, végeztesse el a DEXA-t is a diagnózis megerősítése érdekében.
Sok kórházban és intézményben nem végeznek DEXA-mérést, mert nem tudják beszerezni a drága berendezést. Ezért a vizsgálatot rendszerint sarokultrahanggal pótolják, amely egy kis, hordozható
készülék segítségével méri a sarokcsontban a csontsűrűséget. Ennek a vizsgálatnak az az elképzelés az alapja, hogy a lábfej csontjainak sűrűsége jól mutatja az egész csontozat állapotát. Kimutatták azonban, hogy ez az esetek 30 százalékában nem jelzi a csípőtáji csontritkulást. Egy másik alternatíva a pDEXA, amely a kéz ujjaiban, a csuklóban vagy más „perifériás” helyen méri a csontsűrűséget, ám ez sem annyira pontos, mint a DEXA, de a drágább készülék hiányában elfogadható megoldásnak számít. Ha ezen vizsgálatok bármelyike csökkent csontállományt vagy csontritkulást jelez, keresse annak lehetőségét, hogy elvégeztesse a DEXA-vizsgálatot a diagnózis megerősítésére.
Kapcsolódó cikkek
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.