• ekg

Mikor van szükség EKG vizsgálatra?

Ha azt hallja, hogy elektromosság, bizonyára a falban húzódó vezetékeken át a konnektorból a tévébe kerülő energia jut az eszébe. Elektromos működés zajlik azonban a szervezetben is, a vérkeringést fenntartó szívben. Az elektrokardiográfia (EKG) azt vizsgálja, hogy megfelelő-e a szív elektromos működése, és nyomon kö­veti a szív összehúzódásait. Az EKG nélkülözhetetlen – ha valóban szükség van rá. Sokak esetében viszont nem indokolt az elvégzése.

Kinek van szüksége EKG-ra?

Ha jól érzi magát, és nincs kitéve a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának, valószínűleg nincs szüksége EKG-ra. Mivel azonban a vizs­gálat veszélytelen, inkább elvégzik, mintsem hogy elma­radjon valakinél, akinek szük­sége volna rá.

EKG-val, amelynek során egy elektrokardiográf a bőrre erősített elektródák közvetíté­sével regisztrálja a szív működését, megállapítható, hogy szívbetegség okozza-e a beteg mellkasi fájdalmát vagy más panaszait. Egyes orvosok a rutinkivizsgálás részeként minden 40-50 éves vagy még fiatalabb páciens esetében vé­geznek EKG-t. Nincs azonban olyan orvosi grémium, amely azt ajánlaná, hogy egészséges, normál infarktuskockázatú betegek körében EKG-t kellene végezni.

Az Amerikai Kardiológus Társaság és az Amerikai Kar­diológusok Kollégiuma szerint 45 év fölötti férfiak és 55 év fölötti nők esetében feltétlenül érdemes EKG-t csinálni akkor, ha azok családjában halmozot­tan fordult elő szív- és érrend­szeri betegség, vagy más olyan tényező áll fenn, amely növeli a szívinfarktus kockázatát, továbbá ha valaki verseny­szerűen akar sportolni, illetve ha veszélyes munkát végez (például a pilóták).

Azoknál azonban, akik nem tartoznak ezekbe a csoportokba, nincs szükség rutinszerű EKG-ra. A vizsgálat egyeseknél kimu­tathatja ugyan a szív- és ér­rendszeri betegségek kockáza­tát, de elfedhet egyéb fennálló kockázatokat, ráadásul a téve­sen pozitív eredmény indoko­latlan ijedelemre adhat okot.

Az EKG már panaszmentes időszakban kimutatja a szív­ritmuszavarokat, amelyek ko­moly problémákhoz vezethet­nek. Felfedi továbbá a már kialakult szívbetegségeket, de a pontos diagnózis felállításá­hoz további vizsgálatok szük­ségesek. Sajnos az EKG nem alkalmas arra, hogy megbízha­tó módon kimutassa a szívbe­tegség valószínűségét olyanok körében, akiknek nincs semmi­lyen panasza, és akik esetében nem áll fenn jelentősebb koc­kázat.

Gyakori az álpozitív eredmény olyankor, amikor az EKG-t szívbetegségek szűrésére használják egyébként egészsé­gesnek tűnő embereknél. Egy felmérés szerint ha panasz­mentes, magukat egészséges­nek tartó embereket vizsgál­nak, rendellenes EKG-lelet esetén az emberek 71 százalé­ka nem szívbeteg. Az álpozitív eredmény további fölösleges vizsgálatokat tesz szükségessé, például érfestést, amely szív­katéter bevezetésével jár. Rá­adásul a normális nyugalmi EKG sem ok az ünneplésre – a szívbetegek kb. 50 százalé­kának normális az EKG-ja. A terheléses (testmozgás közben mért) EKG megbízha­tóbb eljárás, de ez is csak az esetek 40-62 százalékában ké­pes előre jelezni az infarktust.

Nők esetében kevésbé megbízható az EKG?

Igen. Bár már egy évszázad óta ismert módszer, az EKG nem ad kielégítő magyaráza­tot arra, hogy miért ver másképp a nők szíve, mint a férfiaké.

A nemek közötti számtalan különbség között van egy, amelyről lehet, hogy eddig nem is hallott. A nők EKG-ja más képet mutat, mint a férfia­ké. A nők szíve átlagosan egy kicsit gyorsabban ver, a szív­ritmus egyes fázisai viszont nők esetében hosszabbak – ezt a görbéken a hullámok között lévő nagyobb távolság jelzi.

Sok, még az 1920-as évekből származó vizsgálat számol be a nemek közötti EKG-t érintő különbségekről, a legtöbb or­vos mégis még mindig a férfiak görbéjének kritériumai alapján értékeli ki a leleteket, ezért a szűrővizsgálatok során a nők körében gyakoribb az álpozitív eredmény (25-50 százalék). Szerencsére a közelmúltban kidolgozták a nőkre jellemző kritériumrendszert is, amely immár az orvosok rendelkezé­sére áll.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.