• psa

Mi az a prosztataspecifikus antigén (PSA)-teszt?

Nagyon jól hangzik, hogy létezik olyan vérvizsgálat, amelynek segítségével ki lehet mutatni a rákot olyankor, amikor még nagy valószínűséggel gyógyítható. Ám a prosztataspecifikus antigén (PSA) vizsgálata körül, amely alkalmas a prosztatarák korai kimutatására, az 1980-as évek második felében történő bevezetése óta sok vita folyik. Kétségtelenül alkalmas arra, hogy látszólag egészséges férfiakban fölfedezzék vele a prosztatarákot, kritikusai szerint azonban túl sokszor ad okot fölösleges riadalomra és gyakran vezet indokolatlan műtéthez, besugárzáshoz és más orvosi beavatkozásokhoz.

Kinek van rá szüksége?

Nehéz erre a kérdésre egyér­telmű választ adni. Gyakran csak a teszt lehetőségének megvitatása ajánlott.

Világszerte középkorú férfiak millióin végeztetik el évente a PSA-tesztet. Az orvosok azon­ban vitatják – gyakran igen hevesen -, hogy egészséges férfiak esetében be kellene-e vezetni a tesztet prosztatarák­szűrés céljából.

Sok orvos azért hisz a PSA-tesztben, mert bevezetése – az 1980-as évek – óta kevesebben halnak meg prosztatarákban. Az Amerikai Urológus Társa­ság azt ajánlja, hogy 50 éves kor után a férfiak kezdjék el az évenkénti szűrést, azok pedig, akik bizonyos népes­ségcsoportokhoz tartoznak (az afroamerikaiaknak például nagyobb a kockázatuk), vagy családjukban halmozottan for­dult elő prosztatarák, 40 éves kor után vegyenek részt rend­szeresen szűrővizsgálaton. Nem ajánlják általában a tesz­tet azok számára, akik igen idősek, és várhatóan nem fog­nak 10 évnél tovább élni.

Ugyanakkor más orvosok szerint a PSA-teszttel és más szűrővizsgálati módszerekkel kimutatható prosztatarákok 30 százaléka nagyon lassan növekszik, nem ad áttétet, és sohasem halálos. Sajnos nincs olyan megbízható módszer, amely megállapítaná, hogy egy tumor lappangó állapotban marad-e, ezért amikor korai fázisú prosztatarákot találnak, minden esetben alkalmaznak valamilyen kezelést. Ez lehet sebészi, amikor eltávolítják a szervet, vagy besugárzás. A kezelés rendszerint sikeres, de erekciós zavart, hasmenést, vizelettartási zavart okozhat.

Akkor volna indokolt a PSA-teszt általános bevezetése, ha kiderülne róla, hogy életeket ment, de egyelőre nincs bizo­nyítva teszt valódi értéke.

Mennyire pontos a PSA-teszt?

Az antigén emelkedett szintje prosztatarákra utalhat. Ám az emelkedett szintnek más oka is lehet, ezért egy pozitív eredménynek nem kell feltét­lenül aggodalmat keltenie.

A szérum PSA-értéke a prosz-tatarákosok 63-83 százaléká­nak esetében magasabb, mint 4,0 ng/ml (nanogram millilite­renként). Ez az a küszöbérték, amely fölött további vizsgála­tokra van szükség annak el­döntésére, hogy valóban prosz­tatarákról van-e szó. Minél agresszívabb a rák, annál ma­gasabb a PSA-érték. Sok orvos azonban ennél alacsonyabb küszöbértéket használ, s emiatt több mind a fölfedezett rák, mind a fölösleges riadalom.

A pozitív teszteredménnyel rendelkező férfiak többségének nincs prosztatarákja – az alkal­mazott küszöbértéktől függet­lenül. A 4,0-10,0 ng/ml közé eső értékek csak 18-30 száza­lékban jeleznek rákot. Maga­sabb értéket okoz a prosztatagyulladás és -megnagyobbodás is, és bizonyos tevékenységek, például a szex, ugyancsak megemelhetik az antigén szint­jét. Azon férfiak esetében vi­szont, akiknél kimutatják a PSA emelkedett szintjét, rend­szerint elvégzik a szövettani vizsgálatot. A beavatkozás fáj­dalommal és vérzéssel járhat, amihez hozzájön még az a szo­rongás, amelyet az eredményre való várakozás okoz.

Pontosabb az „új, továbbfejlesztett” módszer?

Talán. Azzal, hogy az antigén­szint emelkedésének időbeli változását figyelik és mérik a „szabad PSA”-t, valószínűleg pontosabban lehet előre jelez­ni a kockázatot.

A PSA szintje a korral termé­szetes módon növekszik, ezért csak a gyors emelkedés jelzi, hogy baj van. Egy a Journal of the American Médical Association folyóiratban meg­jelent cikk szerint azok a férfi­ak, akiknek a PS A-szintje egy éven belül legalább 2,0 ng/ml-rel nő, nagyobb valószínűség­gel betegednek meg agresszív prosztatarákban, mint akiknek a PSA-szintje viszonylag stabil.

Az elmúlt években többféle módon is továbbfejlesztették a PSA-tesztet, hogy érzéke­nyebben mutassa ki a rákot. Az egyik ilyen változtatás lehe­tővé teszi, hogy összehasonlít­sák a vérben más fehérjékhez kötődő PSA szintjét a „sza­bad” antigén szintjével. Cse­kély a prosztatarák kockázata, ha magas (25 százalék fölötti) a szabad PSA szintje. Van olyan szerző, aki úgy gondolja, hogy ha a PSA-érték emelkedé­se határesetnek számít, a sza­bad PSA mérésével az esetek 20 százalékában megakadá­lyozható, hogy fölöslegesen biopsziát végezzenek.

Fölöslegessé teszi a PSA-teszt a végbélen keresztüli tapintást?

Nem. Bár a végbélvizsgálat nem tökéletes módszer, hoz­zájárul a prosztatarák hatéko­nyabb fölfedezéséhez.

Az orvos gumikesztyűs ujjával benyúl a végbélbe, és tapintás­sal próbálja megállapítani, nem található-e rendellenes ki­növés a prosztatán. A módszer nem olyan pontos, mint a PSA-teszt: az orvos csak a prosztata hátsó és oldalsó felületét tudja tapintani, és afelől is megoszla­nak a vélemények, hogy mi számít kóros tapintási leletnek. Egyes szerzők szerint kevesebb mint 60 százalékban sikerül ta­pintással kimutatni a proszta-tadaganatokat. Nőhet azonban a földerített esetek aránya, ha egyidejűleg elvégzik a PSA tesztet és a tapintást. 6633 eset elemzése során azt találták, hogy a kombinált vizsgálat 26 százalékkal több esetben mutatta ki a rákot, mint a PSA-teszt önmagában.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.