• egészség
• egészségmegőrzés
• orvosi vizsgálatok

Mivel jár a teljestest-CT?

Van olyan orvos, aki egyenesen csalásnak nevezi ezeket a vizsgálatokat. A drága felvételek számítógépes tomog­ráfiával (CT) készülnek, és segítségükkel tetőtől talpig átvizsgálják a páciens testét betegségek korai jelei után kutatva. Sci-fibe illő megoldás, és sok orvos szerint inkább oda is való.

Kinek van rá szüksége?

Senkinek. A nagy kórházakban nem is végeznek ilyen vizsgálatokat – magánklinikák ajánlják őket mint a rák-, szív- és érrendszeri és más betegségek egy lépésben elvégezhető szűrését. A CT során a szöveteken több száz különböző szögben áthatoló röntgensugarak segítségével keresztmetszeti felvételek ké­szülnek a belső szervekről.

Jól­lehet ez a high-tech módszer fontos szerepet játszik a diag­nosztikában, a legtöbb orvos szerint semmi sem indokolja, hogy egy egészséges embert akkora sugárterhelésnek tegye­nek ki, mint amennyi a teljes-test-CT során éri őket, külö­nösen mivel eleve kérdéses a vizsgálat értéke. Az Amerikai Radiológusok Kollégiuma sze­rint a teljestest-CT az esetek túlnyomó többségében pazar­lás, és egy sor más vizsgálat elvégzését teszi szükségessé.

A teljestest-CT után gyakran ijesztő hírt közölnek a beteg­gel, például hogy találtak egy gyanús szövetszaporulatot. A Radiology című szaklapban megjelent egy cikk, amely azt állítja, hogy teljestest-CT-vei az esetek 91 százalékában találnak valamit – ám ezekről a pozitív leletekről utóbb kiderül, hogy semmi jelentő­ségük. Az emberi test tele van jóindulatú csomókkal, kinö­vésekkel, hegekkel és egyéb ár­talmatlan szöveti elváltozások­kal, amelyeket a teljestest-CT kimutat. Ezeknek mindössze 2 százaléka jelez betegséget. Ami pedig még rosszabb: észrevétlen maradhat egy-egy valóságos probléma, így egy negatív lelet hamis biztonság­érzetet adhat a betegnek.

Mekkora sugárterhelés számít túl nagynak?

A számítógépes tomográfia során az adatokat nagy sebesség­gel feldolgozó számítógépek értékelik a különböző irányokból készített röntgenfelvételeket. Ilyen módon a belső szervek egyes rétegeiről részletes információk állnak rendelkezésre, amelyek segítségével sokféle betegséget ki lehet mutatni. Egyes kutatók szerint azonban a CT-t olykor teljesen fölöslege­sen alkalmazzák.

A sugarak károsíthatják a sejteket, és a vizsgálat során nagy adag sugár éri a szervezetet. Egy hasi CT során például 50-szer akkora a sugárterhelés, mint az egyszerű röntgenvizsgálat al­kalmával. A nagy adag sugár következtében kicsivel, de mégis kimutathatóan nő a rák kockázata, különösen a leukémiáé, vala­mint az emlő-, a tüdő- és a pajzsmirigyráké.

Egyetlen CT csak csekély mértékű kockázatot jelent, ám vannak olyan betegségek, amelyekben ismételten elvégzik a vizsgálatot – ilyen a vesekő és a rák. A New England Journal of Medicine egyik cikke szerint az Egyesült Államokban a rákos esetek 2 százalékát feltehetően a CT okozza.

A dolgozat szerzői szerint az indokolt esetben végzett CT haszna messze nagyobb, mint a kár, amelyet okozhat, mégis úgy vélik, hogy az elvégzett vizsgálatok egyharmadára nem lett volna szükség. Ha orvosa CT-re küldi, kérdezze meg, hogy más képalkotó vizsgálat – például mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) vagy ultrahang – nem eredményezne-e ugyanannyi infor­mációt. Ha CD-n megkapja a képeket, jól tegye el, mert meg­spórolhat velük egy következő vizsgálatot.

A sugárterhelés kiszámítása

Sokféle típusú vizsgálat létezik, és ezek során nem azonos a szervezetet érő sugárterhelés. Az alábbi táblázat millisievertnek nevezett egységben kife­jezve mutatja a különböző ada­gokat. Összehasonlításul: az átlagembert évente körülbelül 3 millisievertnyi sugárzás éri a környezetből. Környezeti sugár­forrás többek között a kozmikus térből érkező sugárzás, a tévé, a füstjelzők és a dohányfüst.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.