• benzodiazepinek

A benzodiazepinek hatása az alvásra

A benzodiazepin készítmények hasonló hatást érnek el a testben, nyugtat­nak, hipnotikumként működve javítják az alvás minőségét, enyhítik a szorongást, lazítják az izmokat, és görcsoldó hatásuk is van. Egyiknél az egyik hatás kerül túlsúlyba, a másiknál a másik, de mindegyikben megta­lálható a felsorolt hatás valamilyen mértékben, legalábbis bizonyos ada­golásban.

A benzodiazepinek ugyanazon az elven működnek: az agy neurotranszmittereire speciális gátló vagy tompító hatással vannak, így hatásosan lassítják az agy idegsejtjei között a vegyi ingerületek áramlá­sát.

A szorongás felgyorsítja az információáramlást az agy neuronjai kö­zött, a benzodiazepin pedig a szorongásra oly jellemző neuronok közötti kapcsolódások kémiai ostromát meg tudja akadályozni, és vissza tudja fordítani ennek az elmeállapotnak a tüneteit. Ebben a tekintetben a gyógyszerek irányító szerepet töltenek be, szabályozzák a neuronok in­terakciójának sebességét.

Benzodiazepin-felszívódás és metabolizmus

Felszívódási tulajdonságaik, hatóidejük és lebomlási jellemzőik alapján a benzodiazepineket három alcsoportba lehet sorolni: rövid hatóidejűek, közepes hatóidejűek és hosszú hatóidejűek. Mindegyik elég gyorsan és maradéktalanul felszívódik a gyomron és a vékonybélen keresztül, bár némelyiknek akár órákba is telhet (például az oxazepámnak), amíg eljut a megfelelő vérszintekre. Mindezeknek a felszívódását lassítja, ha a gyo­morban étel van.

Mindegyik gyorsan eljut a test szöveteibe, többek közt az agyba is, ahol hatásuk nagy részét fejtik ki. Hatásuk a testben akkor szűnik meg, amikor a máj különböző enzimrendszerei teljesen lebontják őket. A folya­matok igen bonyolultak, és gyakran a bomlástermékek maguk is hasonló nyugtató hatású vegyületekre bomlanak.

Az alvásra leggyakrabban alkalmazott benzodiazepinek tehát a rövid, illetve közepes hatóidejű csoportból kerülnek ki, mert ezek a szerek gyorsan kezdenek hatni, megakadályozzák a többszöri felébredést az éjszaka fo­lyamán, mert az egész éjjel tartó hatásuk aztán a hajnali órákban megszű­nik, a beteg pedig éberen, a nyugtató hatás nélkül kezdheti a napját.

Rövid hatóidejű benzodiazepinek

A csoport legrövidebb hatóidejű tagja a triazolám. Gyorsan felszívódik, a felezési ideje csupán kettő-öt óra. Kiváló, ha elalvási problémánk van, de nem segít, ha azzal van gond, hogy nem tudjuk végigaludni az éjszakát, mert még az éjszaka vége előtt kiürül a szervezetből.

Közepes hatóidejű benzodiazepinek

Az ebbe az osztályba tartozó leggyakoribb altatók a temazepám, oxaze-pám, lorazepám, klonazepám és az alprazolám, Mindegyik viszonylag hamar felszívódik (bár az oxazepámnak akár két órába is telhet, amíg a megfelelő vérszintet eléri), és mindannyian gyorsan szétoszlanak a szer­vezetben. Mindannyian jelentős időn keresztül hatnak, akár önmaguk, akár lebontott formájuk. A lorazepám felezési ideje például tíz-húsz óra, a temazepámé és az oxazepámé öt-huszonegy óra, az alprazolámé pedig tíz-tizennyolc óra.

Ezeket a szereket tehát elalvás előtt fél-egy órával kell bevenni éhgyo­morra, és akkor egész éjszaka hatnak, sőt még a következő nap legelején is.

Hosszú hatóidejű benzodiazepinek

A diazepám, a klórdiazepoxid és a flurazepám hosszú hatóidejűek, és bár elég gyorsan felszívódnak, a felezési idejük kettő-négy nap. Bár elegen­dő alvást biztosítanak, ezeknek a szereknek a hatása jócskán érezhető még a következő napon is.

Az alvásra kifejtett hatás

Minden benzodiazepin csökkenti az elalvási folyamat idejét, azaz könnyebben álomba merülünk, továbbá mindegyik csökkenti az éjszakai felébredések és az éjszakai nyugtalan mozgás számát is. Általában növe­lik az alvással töltött idő mennyiségét is, általában éjszakánként mintegy húsz-negyven perccel.

A gyógyszerek csökkentik a mély alvásban töltött idő mennyiségét, és jelentősen megnövelik a szürkületi zóna idejét. A REM alvásra kifejtett hatásuk vegyületenként különböző, de a legtöbb késlelteti a REM fázis kezdetét – a REM szakasz első előfordulása nem következik be olyan ko­rán az éjszaka elején – sőt általában csökken az ebben az alvási formában töltött összes idő mennyisége. Az éjszaka utolsó néhány ciklusa során azonban a szokásosnál több REM szakasz fordul elő. Ez azért jelentős, mert ezeknek a gyógyszereknek az az egyik mellékhatása, hogy nyugta­lanító álmok fordulnak elő a kora reggeli órákban.

Tolerancia

Amint más gyógyszereknél is előfordul, a benzodiazepineknél is a tole­rancia jelenti az alkalmazás igazán nagy korlátját. A gyógyszeriparban a „tolerancia” azt az állapotot jelöli, amikor a gyógyszer ismételt vagy fo­lyamatos használata nem mutatja ugyanazt a hatást. Ha mindennap hasz­náljuk az altatót, a test hozzászokik a szerhez – más szavakkal jól tolerál­ja, megszokja. Vagyis, már nem hat olyan jól, minden egyes újabb adag­gal csökken a hatása.

A benzodiazepinhez való hozzászokás kialakulása olyan gyakori, hogy univerzálisnak tekinthető és nagyon fontos. Minthogy a szer már elvesz­tette a hatékonyságát, egyre nagyobb adagokban kell alkalmazni ahhoz, hogy ugyanolyan hatást lehessen elérni.

Függőség

A benzodiazepinek használatával kapcsolatosan a függőség kérdését is meg kell vizsgálni. A függőség a definíció szerint olyan megváltozott élettani állapotot jelöl, mely folyamatos drogszedést kíván, hogy ne ala­kuljanak ki megvonásos vagy droghiányos állapotok.

A hosszú hatóidejű benzodiazepin használata előidézhet megvonásos tünetekkel jellemzett állapotot, és ha a szer szedését ilyenkor leállítják, akkor az eredeti probléma visszacsapását tapasztalhatjuk (például álmat­lanságot), valamint egyéb tüneteket, például izzadást, szédelgést, étvágy­csökkenést és fokozottabb álmodást. A benzodiazepin használatának gya­kori komplikációja a függőség kialakulása, különösen ha hosszú időn ke­resztül naponta szedi valaki.

A benzodiazepinek mellékhatásai

A benzodiazepinek gyakori mellékhatása az idegműködés általános rom­lása, a gondolkodási folyamatok lassulása, különösen a használatukat kö­vető reggelen. A tünetek lehetnek egészen elenyészőek – például alig ész­revehető késlekedés a kérdések megválaszolásában vagy egy probléma megközelítésében -, de lehetnek nagyon súlyosak is: a gondolkodási fo­lyamat szétesése, az elmúlt események felidézésének képtelensége, zavartság és teljes dezorientáltság.

Hasonlóképpen az izomlazulás felhalmozódó hatásai gyakran vezetnek általános gyengeséghez, rossz mozgáskoordinációhoz. Egyeseknél, külö­nösen az idősebbek körében, az altatók, főleg a hosszabb időn át ható al­tatók maradványa ugyanúgy ronthatja a fizikai képességeket (például a vezetést), mint az alkohol. Gyakori tünetek a fáradtság, kimerültség, ho­mályos látás, enyhe, forgó jellegű szédülés, a kéz és a szem koordináció­jának csökkenése és egyáltalán a motoros feladatok romló hatékonyságú végrehajtása.

Egyéb mellékhatások

Más mellékhatások is előfordulhatnak, például hányinger, hányás és hasmenés, továbbá gyakoribbá válnak a gyötrő álmok. Egyeseknél a benzodiazepinek a nyugtatóval épp ellentétes hatást vál­tanak ki; más szóval izzadással, sőt hallucinációkkal kísért izgatottságot, agressziót tapasztalhatunk. Ritka esetekben még ellenségesség, sőt düh­roham is előfordulhat, esetleg olyan bizarr és gátlástalan formát ölthet, mint a nyílt paranoia.

A benzodiazepin kombinálása bármelyik szerrel súlyos és veszélyes változást okozhat az agyfunkcióban, többek között zavartság, dezorientáltság és túlszedálás léphet fel. Ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása nem javasolt.

A benzodiazepin készítmények hasonló hatást érnek el a testben, nyugtat­nak, hipnotikumként működve javítják az alvás minőségét, enyhítik a szorongást, lazítják az izmokat, és görcsoldó hatásuk is van. Egyiknél az egyik hatás kerül túlsúlyba, a másiknál a másik, de mindegyikben megta­lálható a felsorolt hatás valamilyen mértékben, legalábbis bizonyos ada­golásban.

A benzodiazepinek ugyanazon az elven működnek: az agy neurotranszmittereire speciális gátló vagy tompító hatással vannak, így hatásosan lassítják az agy idegsejtjei között a vegyi ingerületek áramlá­sát.

A szorongás felgyorsítja az információáramlást az agy neuronjai kö­zött, a benzodiazepin pedig a szorongásra oly jellemző neuronok közötti kapcsolódások kémiai ostromát meg tudja akadályozni, és vissza tudja fordítani ennek az elmeállapotnak a tüneteit. Ebben a tekintetben a gyógyszerek irányító szerepet töltenek be, szabályozzák a neuronok in­terakciójának sebességét.

Benzodiazepin-felszívódás és metabolizmus

Felszívódási tulajdonságaik, hatóidejük és lebomlási jellemzőik alapján a benzodiazepineket három alcsoportba lehet sorolni: rövid hatóidejűek, közepes hatóidejűek és hosszú hatóidejűek. Mindegyik elég gyorsan és maradéktalanul felszívódik a gyomron és a vékonybélen keresztül, bár némelyiknek akár órákba is telhet (például az oxazepámnak), amíg eljut a megfelelő vérszintekre. Mindezeknek a felszívódását lassítja, ha a gyo­morban étel van.

Mindegyik gyorsan eljut a test szöveteibe, többek közt az agyba is, ahol hatásuk nagy részét fejtik ki. Hatásuk a testben akkor szűnik meg, amikor a máj különböző enzimrendszerei teljesen lebontják őket. A folya­matok igen bonyolultak, és gyakran a bomlástermékek maguk is hasonló nyugtató hatású vegyületekre bomlanak.

Az alvásra leggyakrabban alkalmazott benzodiazepinek tehát a rövid, illetve közepes hatóidejű csoportból kerülnek ki, mert ezek a szerek gyorsan kezdenek hatni, megakadályozzák a többszöri felébredést az éjszaka fo­lyamán, mert az egész éjjel tartó hatásuk aztán a hajnali órákban megszű­nik, a beteg pedig éberen, a nyugtató hatás nélkül kezdheti a napját.

Rövid hatóidejű benzodiazepinek

A csoport legrövidebb hatóidejű tagja a triazolám. Gyorsan felszívódik, a felezési ideje csupán kettő-öt óra. Kiváló, ha elalvási problémánk van, de nem segít, ha azzal van gond, hogy nem tudjuk végigaludni az éjszakát, mert még az éjszaka vége előtt kiürül a szervezetből.

Közepes hatóidejű benzodiazepinek

Az ebbe az osztályba tartozó leggyakoribb altatók a temazepám, oxaze-pám, lorazepám, klonazepám és az alprazolám, Mindegyik viszonylag hamar felszívódik (bár az oxazepámnak akár két órába is telhet, amíg a megfelelő vérszintet eléri), és mindannyian gyorsan szétoszlanak a szer­vezetben. Mindannyian jelentős időn keresztül hatnak, akár önmaguk, akár lebontott formájuk. A lorazepám felezési ideje például tíz-húsz óra, a temazepámé és az oxazepámé öt-huszonegy óra, az alprazolámé pedig tíz-tizennyolc óra.

Ezeket a szereket tehát elalvás előtt fél-egy órával kell bevenni éhgyo­morra, és akkor egész éjszaka hatnak, sőt még a következő nap legelején is.

Hosszú hatóidejű benzodiazepinek

A diazepám, a klórdiazepoxid és a flurazepám hosszú hatóidejűek, és bár elég gyorsan felszívódnak, a felezési idejük kettő-négy nap. Bár elegen­dő alvást biztosítanak, ezeknek a szereknek a hatása jócskán érezhető még a következő napon is.

Az alvásra kifejtett hatás

Minden benzodiazepin csökkenti az elalvási folyamat idejét, azaz könnyebben álomba merülünk, továbbá mindegyik csökkenti az éjszakai felébredések és az éjszakai nyugtalan mozgás számát is. Általában növe­lik az alvással töltött idő mennyiségét is, általában éjszakánként mintegy húsz-negyven perccel.

A gyógyszerek csökkentik a mély alvásban töltött idő mennyiségét, és jelentősen megnövelik a szürkületi zóna idejét. A REM alvásra kifejtett hatásuk vegyületenként különböző, de a legtöbb késlelteti a REM fázis kezdetét – a REM szakasz első előfordulása nem következik be olyan ko­rán az éjszaka elején – sőt általában csökken az ebben az alvási formában töltött összes idő mennyisége. Az éjszaka utolsó néhány ciklusa során azonban a szokásosnál több REM szakasz fordul elő. Ez azért jelentős, mert ezeknek a gyógyszereknek az az egyik mellékhatása, hogy nyugta­lanító álmok fordulnak elő a kora reggeli órákban.

Tolerancia

Amint más gyógyszereknél is előfordul, a benzodiazepineknél is a tole­rancia jelenti az alkalmazás igazán nagy korlátját. A gyógyszeriparban a „tolerancia” azt az állapotot jelöli, amikor a gyógyszer ismételt vagy fo­lyamatos használata nem mutatja ugyanazt a hatást. Ha mindennap hasz­náljuk az altatót, a test hozzászokik a szerhez – más szavakkal jól tolerál­ja, megszokja. Vagyis, már nem hat olyan jól, minden egyes újabb adag­gal csökken a hatása.

A benzodiazepinhez való hozzászokás kialakulása olyan gyakori, hogy univerzálisnak tekinthető és nagyon fontos. Minthogy a szer már elvesz­tette a hatékonyságát, egyre nagyobb adagokban kell alkalmazni ahhoz, hogy ugyanolyan hatást lehessen elérni.

Függőség

A benzodiazepinek használatával kapcsolatosan a függőség kérdését is meg kell vizsgálni. A függőség a definíció szerint olyan megváltozott élettani állapotot jelöl, mely folyamatos drogszedést kíván, hogy ne ala­kuljanak ki megvonásos vagy droghiányos állapotok.

A hosszú hatóidejű benzodiazepin használata előidézhet megvonásos tünetekkel jellemzett állapotot, és ha a szer szedését ilyenkor leállítják, akkor az eredeti probléma visszacsapását tapasztalhatjuk (például álmat­lanságot), valamint egyéb tüneteket, például izzadást, szédelgést, étvágy­csökkenést és fokozottabb álmodást. A benzodiazepin használatának gya­kori komplikációja a függőség kialakulása, különösen ha hosszú időn ke­resztül naponta szedi valaki.

A benzodiazepinek mellékhatásai

A benzodiazepinek gyakori mellékhatása az idegműködés általános rom­lása, a gondolkodási folyamatok lassulása, különösen a használatukat kö­vető reggelen. A tünetek lehetnek egészen elenyészőek – például alig ész­revehető késlekedés a kérdések megválaszolásában vagy egy probléma megközelítésében -, de lehetnek nagyon súlyosak is: a gondolkodási fo­lyamat szétesése, az elmúlt események felidézésének képtelensége, zavartság és teljes dezorientáltság.

Hasonlóképpen az izomlazulás felhalmozódó hatásai gyakran vezetnek általános gyengeséghez, rossz mozgáskoordinációhoz. Egyeseknél, külö­nösen az idősebbek körében, az altatók, főleg a hosszabb időn át ható al­tatók maradványa ugyanúgy ronthatja a fizikai képességeket (például a vezetést), mint az alkohol. Gyakori tünetek a fáradtság, kimerültség, ho­mályos látás, enyhe, forgó jellegű szédülés, a kéz és a szem koordináció­jának csökkenése és egyáltalán a motoros feladatok romló hatékonyságú végrehajtása.

Egyéb mellékhatások

Más mellékhatások is előfordulhatnak, például hányinger, hányás és hasmenés, továbbá gyakoribbá válnak a gyötrő álmok. Egyeseknél a benzodiazepinek a nyugtatóval épp ellentétes hatást vál­tanak ki; más szóval izzadással, sőt hallucinációkkal kísért izgatottságot, agressziót tapasztalhatunk. Ritka esetekben még ellenségesség, sőt düh­roham is előfordulhat, esetleg olyan bizarr és gátlástalan formát ölthet, mint a nyílt paranoia.

A benzodiazepin kombinálása bármelyik szerrel súlyos és veszélyes változást okozhat az agyfunkcióban, többek között zavartság, dezorientáltság és túlszedálás léphet fel. Ezeknek a gyógyszereknek az együttes alkalmazása nem javasolt.

Szorongás megszűntésétől az altatókig

A szorongás érzését, az esetleg bekövetkező események miatti félelmet vagy balsejtelmet mindannyian ismerjük. Nem minden szorongás rossz, és bár ez az érzelem csak ritkán kellemes, tekintélyes pszichés hajtóerőt is jelenthet a pozitív változás eléréséhez.

A szorongás azonban nagyon gyötrelmes is lehet, és ahelyett, hogy az alkalmazkodást segítené, romboló, bénító erőt is képviselhet. Az emberek évezredek óta keresnek olyan szert, ami az aggodalmaktól megszabadít­hatja őket; a gyötrelmet csökkentő ismert gyógyszerek egyik legősibb és még ma is használt hatóanyaga az alkohol (később még tárgyaljuk ebben a fejezetben).

A rendkívüli szorongás biztonságos, speciális gyógyszere utáni kutatás a szintetikus gyógyszerek új csoportjának felfedezéséhez vezetett, a benzodiazepinekéhez (a név egyszerűen csak a kémiai struktúra leíró neve).

Altatók

Ezek lettek a gyógyszertörténelem legnépszerűbb szerei, és ma is a leg­közönségesebb altatók. Az 1960-as években e szerek első darabja, a klórdiazepoxid (Librium) került piacra, amit leghíresebb unokatestvérként a diazepám (Válium) követett. Azóta több mint háromezer benzodiazepin vegyületet szintetizáltak, körülbelül 120-at vizsgáltak biológiai aktivitá­sukat illetően, és világszerte mintegy 35 van klinikai alkalmazásban.

Eze­ket a szereket eredetileg a szorongás csökkentésére tervezték, és az alvást javító hatásuk egyszerűen csak mellékhatás volt. Hatékonyságuk, vi­szonylagos biztonságuk, alacsony előállítási költségük miatt a leggyak­rabban felírt gyógyszerek közé számítanak a nyugati világban.

Ezek a gyógyszerek általában sokkal biztonságosabbak az agyra gya­korolt hatásuk tekintetében, mint a barbiturátok, amelyeket felváltottak. Az újabb benzodiazepineknél a növekvő adagok nem okoznak olyan súlyos depressziós hatást az idegműködésre, mint a barbiturátok, vagyis az agyban levő gyógyszermennyiség növekedése nem lassítja tovább az agyat, az agyfunkciók nem romlanak.

Mennyire biztonságosak?

Minthogy a központi idegrendszert érő depresszáns hatás kómát válthat ki, sőt akár halált is okozhat, a túladagolás esetében a benzodiazepinek sokkal biztonságosabbnak számíta­nak, mint a barbiturátok. Csak ritkán fordul elő önmagában a benzodia­zepin végletes túladagolása.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.