• alvás

REM alvás: másfajta alvás

Egészen eddig a pontig a szó klasszikus értelmében véve aludtunk – az­az az agy szundikált és csak az alapáramkörök némelyike működött. A testünk is pihent. Igaz, hogy volt a testnek némi mozgása, de szinte automatikára állítva, azaz nem érkezett speciális utasítás az agytól. Ez mind azonban most elkezd megváltozni – a gyors szemmozgásos fázis, a REM alvás, izgalmas körhintázás vár ránk, az agy felébred.

A Miss Saigonban, a híres musicalben az egyik vietnami prostituált a „fejében lévő filmről” énekel – egy jobb életről szóló álomról. A REM al­vásban elkezdünk főszerepet játszani a saját házi mozinkban, a saját szélesvásznú filmünkben, kvadrofon hangtechnikával, saját ágyunkban, sa­ját agyunkban. Nemcsak hogy mi játsszuk a főszerepet, de mi magunk vagyunk az egyetlen nézők is. A gyors szemmozgásos alvás az otthoni szórakoztatás magasiskolája.

A REM alvás meglehetősen új felfedezés

Az 1950-es években a kuta­tók felfigyeltek rá, hogy az alvó kísérleti alanyok becsukott szeme mögött a szemgolyó gyors, rebbenő mozgást végez. Ezt a gyors, ránduló mozgást könnyen meg lehetett figyelni a csukott szemhéj mögött, és a mozgás azonos volt azzal, amit a személyek akkor mutattak, amikor éber állapo­tukban, a való életben valamiféle tevékenységet figyeltek meg. Miután kíváncsiak voltak, hogy vajon mi történik az alvókkal olyankor, amikor a szemük hirtelen mozogni kezd, a kutatók felébresztették őket, mihelyt észlelték a mozgást.

Az ily módon felébresztett emberek mintegy 85%-a azt mondta, hogy álmodott, és készségesen elmesélték az álmukat. Egye­sek úgy vélik, hogy a REM fázisban előforduló szemmozgás nem más, mint az álom eseményeinek „megfigyelése”. A kutatók azzal bizonyítot­ták ezt, hogy megmérték a mozgást, és összevetették ezt az álom tartal­mával. Például, ha valaki teniszmérkőzést figyel, annak jellegzetes, víz­szintes, ide-oda szemmozgása van. Úgy tűnik, hogy álmában az alvó sze­me pontosan úgy követi az eseményeket, mintha azt a való életben tenné – egy fontos különbséggel.

Amikor ébren vagyunk, a szem különféle fénymintákat lát, sötétet és világosat. Ezek az impulzusok az agynak egy olyan részére, az úgyneve­zett occipitális kéregbe kerülnek, ahol tárgyakként, illetve tevékenység­ként kerülnek azonosításra. A szemünkön keresztül „látunk”. Amikor al­szunk, úgy tűnik, ennek épp az ellenkezője történik – az álom (az, amit „látunk”) az agyból származik, és a szem ide-oda mozog, míg figyeljük, ahogy lejátszódik. Valójában az agyunkkal „látunk”, és valami olyan dol­got követ a szem, amit az agy elképzel!

REM alvás jellemzője

A kísérlet során, amikor az alváskutatók észrevették a szem mozgását, másféle EEG-mintázatot is észleltek – olyan mintát, amely nagyon ha­sonlított arra, amilyet akkor mutat az agy, amikor teljesen éberek va­gyunk. Az alvók nagyon nyugodtan feküdtek, egyáltalán nem vagy alig mozdultak (kivéve a szem forgását), ám az agy elektromos aktivitása kö­zel azonos volt azzal, mint éber állapotában. A megnövekedett agytevé­kenység és a perifériális izmok hangsúlyosan csökkent tevékenysége együtt jellemzi a REM alvást.

Amikor belépünk az első REM szakaszba, az agy nagy sebességre kap­csol, de ha ilyenkor megnéznénk az alvót az ágyban, nem látnánk semmi­féle mozgást, kivéve a légzést, és a csukott szemhéj alatt körbeforgó sze­met. A REM alvásban a test izmainak teljes bénulását lehet észlelni, a ka­rok és lábak mozdulatlanok. Az történik, hogy az igen-igen aktív agyból érkező ingerek a gerincvelő legfelső szakaszán gátlás alá kerülnek, és ez megakadályozza, hogy a test nagy izmainak bármelyike is megmozdul­jon. Minthogy a szemgolyóba induló idegek a gerincvelő fölött található agyterületről indulnak, a gátlás ezekre nem képes hatni.

REM alvásban az inger átvitelének gátlása inkább kémiai, mint mecha­nikai természetű. Lényegében olyan ez a bénulás, mintha a nyakunkat törtük volna. A testnek ez a bénasága átmeneti, és ébredéskor könnyen visszafordítható, de minden más szempontból éppen olyan.

Ha jól belegondolunk, jól ki van ez találva:

A gátlás megakadályoz ben­nünket, hogy kivitelezzük mindazt, amit az agy kitalál. Előfordulhat, hogy az arcunkon vagy a lábunkban megrándul egy izom, netán nyöszö­rög vagy morran az ember, de egészében véve képtelenek vagyunk rea­gálni az álom eseményeire, csupán csak megfigyelni vagyunk képesek.

Biztos mindenkinek volt már módja megfigyelni a REM alvás bénult­ságát, például amikor a család kutyája lép ebbe a szakaszba. (Igen, az állatoknak is van REM fázisa.) Amikor a kutya elképzelhetetlen gyönyörűséggel álmodik a nyúlról, apró nyüszítő hangot ad ki, esetleg egyik mancsa remegni kezd, orra elfintorodik, és ha gondosan megfigyeljük, a szemhéja alatt a szeme ide-oda cikázik, követve saját mozifilmjének hangjait és látványát.

Az álmok szférája

Ha felébresztenénk valakit néhány percnyi REM alvás után, akkor felte­hetően el tudna mesélni részleteket az álomból. Igaz ugyan, hogy egye­sek „álmodnak” a szürkületi zónában vagy a mély alvás szakaszában, de ezek az álmok többnyire egyetlen érzésből vagy helyzetből állnak, míg a REM alvás idején mindenki egy hollywoodi filmet megszégyenítő őrüle­tesen mozgalmas akciót él át.

Mi mindannyian minden éjszaka álmodunk (mindaddig, amíg a REM szakaszban vagyunk), bár álmainkra csak rit­kán emlékszünk másnap reggel. Az álmokban gyakran érzünk frusztráci­ót amiatt, hogy képtelenek vagyunk mozdulni.

Ez persze abból adódik, hogy valóban képtelenek vagyunk mozdulni – az álmok eseményeire képtelenek vagyunk az izmainkkal reagálni, azt az alvó agy csak szemlél­ni képes. Ez jórészt meg is magyarázza az álom részleteit, azt, hogy az ember képtelen befolyásolni az álombeli történések folyamát. Mindenki­nek volt már biztos ilyen érzése. Álmában szinte mindenki volt már olyan helyzetben, hogy egy kegyetlen, vérszomjas gyilkos üldözi és képtelen visszaütni, sőt még menekülni sem tud. Ennek a bénultságnak a tudat élénk tevékenysége ellenére biológiai alapja van.

A REM fázisban a mindenkori mentális tevékenységgel szinkronban nő vagy csökken a pulzusszám, csakúgy, mint a légzés vagy a vérnyomás. A vérnyomásnak és pulzusnak ez az emelkedése magyarázza, hogy miért az éjszakai órákban fordul elő gyakran szívroham vagy agyvérzés. Ami­kor alszunk, a szívnek és az ereknek is pihenniük kellene – ám nem ez történik. Ehelyett válaszolnak az álmaink felidézte érzelmi hatásokra, és miután a REM fázis alatt az agyba irányuló véráram megnégyszereződik, ez az időszak megnövekedett kockázatot jelent.

A REM fázis egyéb jellemzői

Több más dolog is érdekessé teszi a REM alvást. Először is, nem gyak­ran fordul elő ilyenkor horkolás. A horkolás leginkább a mély alvási sza­kaszban jelentkezik, és a lágy szájpadlás, valamint a nyelvcsap, a torok­ba belógó hosszúkás szövetnyúlvány rezgése okozza. Másodszor, a REM szakaszban nem működik a hőmérséklet-szabályozás. Nem izzad az em­ber, ha melege van, és nem reszket, ha fázik. Amikor álomból ébred az ember, lehet, hogy az érzelmi hullámzástól facsaró vizesen ébred, de ma­gában az álmodási szakban nem vagyunk képesek változtatni a hőmér­sékletünket, sem reszketéssel, sem izzadással.

Az agy a REM fázisban

Az egész REM szakaszban úgy viselkedik az agy, mintha már „ébren” lenne. Nehezen lehet megkülönböztetni a REM EEG-jét az éber állapot­ban végzett EEG-től, és valóban, amennyiben felébresztik ilyenkor az embert, az agy gyorsan tájékozódik, és jól működik, nem mutat semmi olyan zavartságot vagy működésképtelenséget, mint a mély alvásból va­ló ébredéskor.

A REM fázisnak ez az egész állapota olyannyira szokatlan, hogy sok alváskutató azt állítja, hogy tulajdonképpen a tudat három különböző ál­lapotáról kell beszélni – az éber állapotról, az alvási állapotról (ami alatt a mély alvást értik), valamint a félig éber (tudat) és félig alvó (test) álla­potról, azaz a REM szakaszról.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.