• csontvelő

Transzplantációs hisztokompatibilitás

A szöveti egyezés csaknem minden szerv átültetése szempontjából kívá­natos lenne, de ennek mértéke az egyes szervek esetében eltérő jelentő­ségű. A csontvelő olyan sejtek képzési helye, melyek funkciójuknál fogva minden szervben és szövetben megjelennek, érthető, hogy ezen szerv átültetésénél a lehető legmagasabb hisztokompatibilitási egyezés kívána­tos.

Mi is ez pontosan?

A hisztokompatibilitási antigének a 6-os kromoszóma rövid karján vannak kódolva. Az úgynevezett HLA A, B, C antigének l-es osztályúak, a HLA DR, DQ és DP jelzésűek II-es osztályú antigének. A HLA antigének nagyfokú polimorfizmust mutatnak. Öröklődésük a haplotípus kapcsoló­dás következtében panel jellegű, így a HLA A, B, C és DR locusokra vonat­kozóan két eltérő variációjú panelt örökölnek az utódok.

Hogyan örökölhető?

Az apa és anya által átörökített panelek az utódokban szabadon rekombinálódnak. Ezért két testvér között az egyezés annál valószínűbb, minél na­gyobb számú testvér él egy családban. A donortól származó csontvelő ered­ményes megtapadásának feltétele az, hogy a donor és a recipiens a HLA l-es és Il-es osztályú antigénekben teljes egyezést mutasson, így a keletkező HLA-peptid komplex azonos azzal, melyet a recipiens beteg immunrendszere tolerál. A HLA-A, B, C rendszert 25 éve határozzák meg szerológiai módsze­rekkel, de ez a gyakorlat nem elegendő az egyértelmű kompatibilitás felméré­sére. Ennek az az oka, hogy az egyes allélek allélcsoportokat reprezentálnak, ezért a major hisztokompatibilitási antigének egyezése még nem jelent tiszta kompatibilitást. Szolid szervek (pl. vese, máj) transzplantációja esetén a do­nor és recipiens HLA-egyezőségének jelentősége lényegesen kisebb.

Csontvelő-átültetés

A csontvelő-átültetés célja a csontvelőben jelen lévő úgynevezett CD34+, CD 38- őssejtek átültetése. Ezek a sejtek az úgynevezett őssejtek, melyek egy része differenciálódik és a kiérési sor végén létrehozza a vérben ke­ringő sejteket, a másik része – a valódi törzssejt – biztosítja a csontvelői megújulás állandóságát. Ezért nem a teljes csontvelő, hanem az őssejtek és a korai érési alakok átültetésére törekszünk. Jelenleg rendelkezünk olyan gyógyszerekkel (sejtstimuláló faktorok, citosztatikumok), melyek révén elérhető, hogy a csontvelői előalakok feldúsuljanak a perifériás vér­ben, így a perifériás vérből előállított mononukleáris sejtfrakció (szusz­penzió) elegendő a csontvelőszövet ismételt felépítéséhez. A perifériás őssejtátültetés az esetek többségében a csontvelő gyorsabb megtapadását teszi lehetővé, mint a teljes csontvelő-átültetés. A módszert korábban csak autológ, újabban allogén átültetések alkalmával is használják.

Allogén csontvelő-átültetés

Idegen csontvelő beültetése a kóros saját csontvelő elpusztítása után. A módszer indikációja nagyon eltérő lehet. Ez a leghatékonyabb gyógyí­tási lehetőség a csontvelő elégtelen működésének kezelésére (pl. pancytopenia, aregeneratív anémia). Hasznos módszer leukémiák eredményes gyógyítására. Megoldást jelenthet az immunrendszer veleszületetten hiá­nyos működésének végleges gyógyítására (súlyos kombinált immundefek­tus), veleszületett (congenitalis) anyagcsere-betegségek esetén pótolhatja azt a sejtfunkciót, melynek hiánya a kóros állapotot létrehozta.

Az allogén csontvelő-átültetés kivitelezése

A HLA-kompatibilitás mértéke jelentősen befolyásolja a transzplantáció eredményességét, de fel kell készülni az esetleges ABO vércsoporteltérésre is. A donor csontvelő vörösvértestjeinek, illetve plazmájának eltávolítá­sával megelőzhető a súlyos hemolítikus reakció (vörösvértest-pusztulás). A donor sejtjeiben perzisztáló vírusok (pl. cytomegalovírus-fertőzés) át­vihetők a recipiensbe, ahol azok súlyos betegséget okozhatnak.

Hogyan előzhetők meg a műtétet követő betegségek?

Ennek megelőzésére szintén fel kell készülni. Problémát okozhat a donor és recipiens közötti nagy testsúlykülönbség. Ha a donor súlya jelentősen ki­sebb, autotranszfúzióval mérsékelni lehet a csontvelő levétele alkalmával elszenvedett vérveszteséget.

A donortól műtéti körülmények között általában 10-15 ml/ttkg csont­velőt veszünk le. Ez megközelítőleg tartalmazza azt az ideális magvas sejt­mennyiséget (3-5 x 10⁸/ttkg), mely a csontvelő megtapadásához szüksé­ges. A megtapadást befolyásolja a csontvelő mononukleáris sejttartalma, CD 34⁺ sejtszáma és a kolóniaformáló egységek száma is. A csontvelőt a recipiensbe transzfúzióval juttatjuk be. A recipiens előkészítésnek a leg­fontosabb része az úgynevezett kondicionáló kezelés.

Mi történik ekkor?

A kondicionáló kezelés során a betegben a kóros csontvelőt gyógy­szerek, illetve besugárzás segítségével igyekszünk eradikálni (elpusztí­tani), egyúttal a szervezetben immunszuppresszív (az immunrendszer védekező mechanizmusának gátlása) állapotot elérni, elősegítve ezzel az új csontvelő fogadását. A leggyakoribb előkészítési forma 60 mg/ttkg cyclophosphamid adása két napon keresztül, együtt 1000-1300 cGy egész­test-sugárkezeléssel. A különböző indikációkból elvégzett csontvelő-átül­tetéseknél a kondicionáló előkezelés más és más.

Hogyan készítik fel a beteget?

A beteget a kondicionáló kezelés előtt „dekontaminálni” kell, még a nyálkahártyákon és a bőrön lévő normál baktériumflórához tartozó mikroorganizmusokat is el kell pusz­títani. Ennek megfelelően a recipiens antibiotikum, antimycoticum, ese­tenként antivirális kezelést kap, majd steril szobában vagy steril boxban helyezzük el. A beteg kórokozómentességét a transzplantáció teljes idő­tartama alatt igyekezni kell megőrizni. A beteg számára a transzplantáció alatt „hyperalimentatiót” kell biztosítani. Ez energiadús steril étrenddel és parenterális táplálással érhető el. A csontvelő megtapadásának legel­fogadottabb kritériuma a perifériás vér fehér vérsejtszáma és abszolút granulocytaszáma. Optimálisnak tekinthető a megtapadás, ha a beteg ab­szolút fehérvérs ejts zárna 1000/µl-re, az abszolút granulocytaszáma 500/ µl-re emelkedik a transzplantációt követő 30 napon belül. A későbbi meg­tapadás önmagában nem jelenti a transzplantáció eredménytelenségét, de növeli a poszttranszplantációs szövődmények számát.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.