Betegségek és megelőzésük

A csontvelő-transzplantáció korai szövődményei

Akut graft versus host (GVH) reakció

Ez a szövődmény felelős a legjelentősebb mértékben a transzplantáci­ós morbiditásért (megbetegedésért) és mortalitásért (halálozásért). Az allogén transzplantációk 50-70%-ában fordul elő és 10-20%-ban letális (halálos) kimenetelű. Egypetéjű ikertestvérek esetében gyakorlatilag nem jelentkezik, súlyossága idegen donoros transzplantáció esetén kifejezet­tebb, mint családi donor esetén. A HLA-kompatibilitás mértéke meghatá­rozza kialakulását. Patogenezise jól ismert, ha a transzplantátumban csök­kentik a T-lymphocyták számát, lefolyása enyhébb lehet. A T-lymphocyták számának mérséklése azonban csökkenti a csontvelő megtapadási esélyét.

Mit támadhat meg?

Az akut GVH-reakció célszervei a bőr, a máj és a bélcsatorna. Az akut GVH-reakció gyógyszeresen bizonyos mértékig befolyásolható, megelő­zésére és kezelésére methotrexatot, cyclosporint és kortikoszteroidokat használnak. A betegség az önmagát korlátozó kórfolyamatok közé tarto­zik. Nagyon gyakran kapcsolódik hozzá más súlyos transzplantációs szö­vődmény. A korlátozott mértékű GVH-reakció a csontvelői malignitások (rosszindulatú daganatok) esetén előnyös lehet. Nagy statisztikák ered­ményei alapján a GVH-reakció elmaradása növeli az alapbetegség kiújulásának esélyeit.

Krónikus graft versus host betegség

A krónikus GVH-betegség a csontvelő-transzplantáció kapcsán kialakuló és tartósan fennálló immundiszreguláció. Az eredményesen transzplan­táltak között hat hónappal a beavatkozás után 30-40%-ban jelenik meg. Gyermekek között ritkább. A betegség autoimmun kórfolyamatok képé­ben okoz tüneteket. A szisztémás és szervi lokalizációt mutató autóim­mun betegségek (vasculitis, SLE, Sjögren-szindróma, uveitis stb.) változa­tos formában jelennek meg. Ennek megfelelően kezelésükre szteroidot és immunszuppresszív hatású szereket használnak.

A csontvelő-transzplantáció késői szövődményei

A csontvelő-transzplantáció során alkalmazott kezelések késői szövődmé­nyek forrásai lehetnek. A leggyakoribbak a különböző endokrin rendelle­nességek, és ezek közül is kiemelkedik a sugárkezelés mellékhatásaként létrejövő növekedéselmaradás. Nem ritka a hipogonadizmus, a késői sze­xuális érés, katarakta, vesefunkció-zavarok előfordulása. A transzplantá­ció eddig nem ismert mértékben, de fokozza a szekunder malignitások kialakulását.

Az allogén csontvelő-átültetésen átesett betegek életben maradásának esélyei

A csontvelő-átültetés prognózisa gyermekkorban jobb, mint felnőttkor­ban. A megelőzőleg nem transzfundált aplasztikus anémiások hosszú távú túlélése eléri a 80%-ot. De még megelőző transzfúziók alkalmazá­sa esetén is a betegek több mint 60%-a gyógyul. Hasonlóan sikeresek az immundeficienciákban (elsősorban súlyos kombinált immunhiányban) elvégzett transzplantációk. A csontvelői malignitások esetén elvégzett át­ültetések prognózisát jelentősen befolyásolja a beteg transzplantáció előt­ti állapota. Ismételt recidívák után elvégzett beavatkozások eredményei rosszabbak. Magas malignitású akut limfoid leukémia első remissziójában elvégzett csontvelő-átültetés után a gyógyulási esély elérheti az 50%-ot.

Autológ csontvelő-és perifériás őssejtátültetés

Elsősorban a gyermekkori daganatos betegségek, leukémiák, lymphomák kezelésében alkalmazott eljárás. A perifériás őssejtátültetések száma a 90-es évek elejétől robbanásszerűen növekszik. Az autológ őssejtátültetés koncepciója leukémiák és daganatos betegségek esetén hasonló. Bizonyí­tott tény, hogy a citosztatikumok adagjának a csontvelőt már súlyosan károsító növelése a szokványos dózisokra rezisztens tumorsejtek elpusz­títására is alkalmas. A nagy dózisok myeloablativ hatását azzal küszöbölik ki, hogy a csontvelőt a citosztatikus kezelés előtt leveszik és megfelelő kö­rülmények között tárolják a visszaadásig.

Mi az a „purgálás”?

A csontvelő a visszaadás és tá­rolás előtt úgynevezett purgáláson eshet át, melynek lényege a csontvelő­ben kis számban előforduló kóros sejtek eltávolítása. Ez történhet negatív vagy pozitív szelekció révén. Negatív szelekció esetén a kóros sejteket az ellenük termelt monoklonális antitestek segítségével távolítják el. Pozitív szelekció alkalmával a csontvelőt felépítő egészséges csontvelői őssejteket különítik el a többi sejttől. A tumorsejtmentes őssejt-populáció mindkét esetben képes a csontvelő ismételt felépítésére.

Léteznek más eljárások is?

Új eljárás a CD34 szelekció, melynek segítségével csontvelőből vagy pe­rifériás vérből ki lehet válogatni a CD34-receptort hordozó sejteket. En­nek azért nagy a jelentősége, mert ez az eljárás megtisztíthatja az átülte­tett szövetet (graftot) a daganatsejtektől. Ugyanis, ha a tumorsejtek nem hordoznak CD34-receptort, a szelekció eltávolítja őket. A CD34-szelekció lényege, hogy antitesttel és ezen lévő vasrészecskével kapcsoljuk össze a csontvelőt felépítő őssejteket. Egy olyan oszlopon végigvíve a preparátu­mot, melyen egy elektromágnes van, az elektromágnes fenntartja a CD34-pozitív antitesttel és a vasrészecskével kötődő sejteket, míg a többi sejtek végighaladva az oszlopon, elválnak az őssejtektől. Nagyon eredményesen alkalmazható ez az eljárás például gyermekkori neuroblastomák autológ transzplantációja esetén, mivel a neuro-blastomasejtek CD34-negatívak.

Az autológ őssejtátültetés technikai kivitelezése

Alkalmazott módszerek

A jelenleg alkalmazott módszereket a 80-as években fejlesztették ki. Mind a csontvelőből, mind az őssejtekkel feldúsított perifériás vérből mononukleáris sejtpreparátumot kell készíteni. A mononukleáris sejtek száma a prepará­tumban 3 x lOVttkg felett kell, hogy legyen, így optimális esetben a CD34 pozitív sejtek abszolút száma is meghaladja a 3 x lOVttkg értéket. A mo­dern sejtszeparátorok mind csontvelőből, mind a beteggel összekapcsolva folyamatos szeparálás révén képesek ennek a sejtpreparátumnak az elő­állítására. A sejteket a visszaadásig lehet mélyhűtve tárolni, vagy hosszú kultúrában tenyészteni. Az előbbi jóval gyakrabban alkalmazott eljárás.

A -197°C-ra történő lehűtés krioprezervációs laboratóriumban, meg­határozott program alapján történik. A beteg tumort eltávolító kezelé­se az őssejtek mélyhűtéses tárolása után kezdődik el. A tumoreltávolító megakemoterápia daganatspecifikusabb, mint az allogén csontvelő-át­ültetés esetén alkalmazott kondicionáló kezelés. A tumoreltávolító ke­zelés időtartama 6-8 nap között változik. Majd egy nap szünet után a mononukleáris sejtpreparátumot hirtelen felmelegítve, közvetlenül intravénásán juttatják be a betegbe. Optimális esetben a beteg a 9. és 25. nap között eléri az 1000/ul feletti fehérvérsejtszámot és az 500/ul feletti ab­szolút granulocytaszámot.

Mi lehet a következménye?

Az autológ őssejtátültetés eredményes lehet hagyományos módsze­rekkel már nem kezelhető akut myeloid leukémia, Hodgkin- és non-Hodgkin-lymphoma, neuroblastoma, Ewing-szarkóma terápiájában. A poszttranszplantációs periódus kevesebb szövődménnyel jár, mint allogén átültetés esetén. Ez a beavatkozás hátránya is, mivel kikapcsolódik a graft versus host reakció daganatsejt-szanáló hatása. A módszer széleskörű al­kalmazási lehetősége és a benne rejlő, feltárás alatt lévő adottságok (pl. génterápia) reményt nyújtanak a recidiváló vérképző szervi malignitások és metasztatizáló, előrehaladott rosszindulatú daganatok gyógyításához.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.