• jód
• szelén

A szelén és a jód feladatai (1. rész – szelén)

Szelén és jód

• Szelénbevitel céljából fogyassz vesét, tojást, halat és kagylót.
• Szedj napi 225 µg jódot, majd fokozatosan emeld az adagot napi 1 mg-ig.
• Előnyök: a szelénbevitel optimalizálása 30-50%-kal, a jódbevitel optimalizálása 20-30%-kal csökkentheti a rák esélyét, és jelentős mértékben csökkenti a fertőzéses megbetegedések előfordulását.

A szelén és a jód két olyan tápanyag, amelyeket szintén egyensúlyban kell tartani, mivel együttműködnek a pajzsmirigyfunkciók és az immunműködés támogatásában.

A szelén és a jód feladatai

Az emberi egészség szempontjából az egyik legfontosabb hormon a pajzsmirigy hormonja, a trijódtrionin (T3). A T3 és párja, a pajzsmirigyhormon-receptor sok gén transzkripcióját aktiválja. Elsődleges hatása az anyagcsere felgyorsítása: a T3 növeli az oxigén- és energiafelhasználást, felgyorsítja a glükóz termelését és a véráramba jutását, felgyorsítja a sejtek zsírfelvételét, amiből energiát nyernek, növeli a pulzust és a szívverések erejét. A T3 stimulálja a myelin, a neurotranszmitterek és az axonok növekedését, továbbá elengedhetetlen az embriók és a csecsemők idegrendszeri fejlődéséhez.

A T3 hiányát pajzsmirigy-alulműködésnek nevezzük. A pajzsmirigy-alulműködéssel nemcsak az a probléma, hogy a beteg gyenge és kövér lesz miatta, hanem az is, hogy szinte minden más betegséget súlyosabbá tesz.

A T3 termelése érdekében a testnek két ásványi anyagra van szüksége: szelénre és jódra. A pajzsmirigyhormonok jódból állnak: a T3 prekurzorában, a IT4-ben vagy más néven tiroxinban négy jódatom kapcsolódik egy peptidhez, a T3 pedig úgy jön létre, hogy a szelént tartalmazó dejodináz enzim leválaszt róla egy jódatomot.

A szelénre pár tucat más enzimnek is szüksége van. Ezek közül kettő a glutation-peroxidáz és a tioredoxin-reduktáz, amelyeknek fontos szerepük van a sejtek két legfontosabb antioxidánsa, a glutation és a tioredoxin fenntartásában.

A szelénhiány erősen hat arra a három szervre, amelyek a legtöbb antioxidánst használják: a pajzsmirigyre, a belekre és az immunsejtekre:

• A glutation és a tioredoxin védi a pajzsmirigyet a pajzsmirigyhormon előállítása közben keletkezett hidrogén-peroxidtól és reaktív oxigénszármazékoktól. Ha a toxikus élelmiszerekből — mint például a szójából — származó goitrogének a szervezetbe kerülnek, különösen megnő a reaktív oxigénszármazékok termelése, márpedig a gyenge antioxidáns-működés és a pajzsmirigy károsodása között erős kapcsolat van. így a szelén kettős hatást gyakorol a pajzsmirigyműködésre: lehetővé teszi az aktív T3 termelődését, és védi a pajzsmirigyet a károsodástól.
• A glutation különösen fontos a belek számára, mivel ott található a legtöbb immunsejt, és ott általánosan előfordulnak a bélbaktériumok féken tartására termelődött reaktív oxigénszármazékok. A szelénhiány megszüntetése a belek egészsége szempontjából hihetetlenül fontos.
• A fehérvérsejtek reaktív oxigénszármazékokat bocsátanak ki, amelyek elpusztítják a kórokozókat. A védő antioxidánsok — különösen a glutation — mennyisége határozza meg, hogy a fehérvérsejtek mennyi reaktív oxigénszármazékot tudnak biztonságosan előállítani és kibocsátani. Az alacsony szelénszint a fehérvérsejtek gyenge működésének is a jelzője.

A jód az immunműködés szempontjából is fontos. A neutrofilek — a fehérvérsejt egyik típusa – az enzimek, a reaktív oxigénszármazékok és a savak hirtelen felszabadításával pusztítják el a baktériumokat. A felszabadításhoz szükség van arra, hogy a mieloperoxidáznak meglegyen a halid partnere,* és ebben a jód a leghatékonyabb partner.

A neutrofilek a jódot a pajzsmirigyhormonokból szerzik. A neutrofilfunkció támogatására a beteg szövetben felgyűlik a pajzsmirigyhormon, amelyet a szervezet gyors ütemben felhasznál. A pajzsmirigyhormon hiánya viszont rontja az immunvédelmet is azzal, hogy a neutrofileknek nem marad jódforrásuk; krónikus fertőzéseknél a megfelelő jódbevitel is pajzsmirigy-alulműködéshez vezethet, ha a pajzsmirigyhormont az immunsejtek előbb felhasználják, mint ahogyan azt a korlátozott jódmennyiségből fel lehetne tölteni.

A 19. században gyakran jódot írtak fel a fertőző betegségek ellen.

A kálium-jodid általános dózisa 1 gramm volt, ami 770 mg jódot tartalmazott.

Mivel az immunsejtek úgy jutnak jódhoz, hogy a szeléntartalmú dejodináz enzim segítségével leválasztják a pajzsmirigyhormonról, mind a szelén-, mind 2. jódhiány megzavarja az immunműködést.

Szelén

A nem megfelelő mennyiségű szelén egy sor betegséggel kapcsolatban áll: a Keshan-kórral, a Kashin-Beck-betegséggel, a rákkal, a meggyengült immunműködéssel, a neurodegeneratív és az életkorral kapcsolatos betegségekkel, a pajzsmirigy-rendellenességekkel. A szelénhiány a jódhiány miatti betegségeket — mint a kreténizmus – is súlyosbítja.

A magasabb szelénbevitel gyakran nagyon jó hatású

Sok embernél a szelén korlátozhatja a pajzsmirigyhormon termelését. A francia nőknél a pajzsmirigy mérete fordítottan arányos a szelénbevitellel.

A szelénpótlás javítja az immunműködést. Mind az egészséges, mind az immunszupresszált betegeknél napi 200 pg szelén nyolcheti szedése után az idegen antigénekre adott immunválasz erősebb lett.

A szelén CoQ10-zel együtt történő pótlása 24%-kal csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozást, és 53%-kal csökkentette az idős svédeknél a szív- és érrendszeri betegségekből fakadó halálesetek számát.

A jelek szerint a szelénpótlás a rákmegelőzésben is segíthet:

• Négy szelénpótlásos vizsgálat kimutatta, hogy a „szelén szignifikánsan jó hatással volt a gyomor- és bélrendszeri rák előfordulási esélyére”.
• Húsz különböző állati rákbetegségről készült, mintegy száz publikált vizsgálat több mint kétharmada úgy találta, hogy a szelénpótlás jelentősen csökkenti a tumor előfordulását.
• Kínában intervenciós vizsgálatot végeztek egy olyan területen, ahol a májrák előfordulása nagyon magas. Azt állapították meg, hogy a szelénpótlás 35%-kal csökkentette a májrák előfordulását. Egy kisebb alcsoportban, hepatitis B-vel fertőzött krónikus betegeknél 113 fő kapott szelénpótlást, és ezek közül senkinél nem alakult ki máj rák, míg a 113 fős placebocsoportban 7 embernél kialakult.”
• A korábban bőrrákon átesett amerikai férfiaknál a napi 200 pg szelénpótlás a következő 7,4 évben 49%-kal csökkentette a prosztatarák előfordulását.

Szelénmérgezés

A szelén nagy dózisban veszélyes. Halálos kimenetelű mérgezések történtek már a grammnyi mennyiségű szelén véletlen vagy öngyilkossági szándékú bevétele miatt. Klinikailag bizonyított, jelentős mérgezés is történt 13 ember esetében, amikor szelén-pótlást szedtek, és gyártási hiba miatt egy tablettába 27,3 mg szelén került.

Krónikus szelénmérgezés akkor is kialakulhat, ha kisebb mennyiségeket szedünk hosszú időn keresztül: tünetei a haj és a köröm töredezése, hajhullás. Egyéb tünetek lehetnek még a gyomor- és bélrendszeri problémák, a bőrkiütések, a fokhagymaszagú lehelet, a fáradékonyság, az ingerlékenység és az idegrendszeri problémák.

Az amerikai Élelmiszer- és Táplálkozási Tanács a szelénbevitel felső határát felnőttek számára napi 400 µg-ban állapította meg, ami a haj és a köröm töredezettségének megelőzésén alapuló érték.

kagyló, a természetes szelén pótlására

A szelénmérgezés kérdése azonban nem mindig ilyen egyszerű.

• Az olyan állati eredetű ételek, mint a vese vagy a kagyló, a szelént elsősorban szelenocisztein formájában tartalmazzák — ez valószínűleg a legbiztonságosabban fogyasztható forma. A grönlandi inuitok nagyon nagy mennyiségben fogyasztják, náluk mégsem találtak toxicitást.
• A szelenometionint tartalmazó növényi ételek feltehetőleg nem annyira biztonságosak: a szelenometionin kevésbé hasznos az emberek számára, és olyan módon is mérgező lehet, amire a szelenocisztein nem képes. A szelenomethionin akadályozza a DNS kijavítását, és torzítja a DNS-metilációt. Bizonyos fehérjékben – mint az albumin — a metionin helyébe lép, amiről még nem világos, hogy milyen hatással jár. Brazíliában, az Amazonas mellékfolyója, a Tapajós mentén élőknél a magas szelénbevitel miatt 42%-ban jelent meg körömprobléma, 28%-ban pedig a bőrön általános irritáció vagy gombás fertőzés — mindezek a szelénmérgezés jelei.
• A legveszélyesebbek valószínűleg az étrend-kiegészítőkben található szervetlen formák, a nátrium-szelenit vagy szelenát. A fejlődő embriók érzékenyek a szelenit mérgezés re: a túlzott mennyiségű szelenit miatt a zebrahalaknál csökkent a neuronok mennyisége az agyban, a törzsben és a farokban, illetve szívműködési problémákat és magzati halált okozott, viszont folsavpótlással enyhíteni lehetett a szív- és idegproblémákat.

A fentiek figyelembevételével azt gondoljuk, hogy a szelént elsősorban állati forrásból kell megszerezni, másodsorban növényi forrásból, és egyáltalán nem javasoljuk a szervetlen pótlást.

A nemkívánatos szelénmérgezéshez hozzájáruló másik tényező az, hogy az egyes élelmiszerekben megtalálható mennyiségek drámai mértékben különböznek egymástól — a helyi talaj szeléntartalmától függően.

A Nyugat-Kanadában tenyésztett állatok húsában négyszer annyi szelén vari, mint a kelet-kanadat állatokéban. Az USA középnyugati részének északi felében a nebraskai és a dakotai fennsíkok talajának nagyon magas szeléntartalma miatt az ottani búza 100 grammonként 14-803 (µg szelént is tartalmazhat – ami ötvenhétszeres eltérés is lehet -, a marhahúsé pedig 100 grammonként 19-117 µg-ot – ami tizenegyszeres eltérés.1 fontnyi (kb. 45 dkg) marhahúsban 86 µg szeléntől akár 985 µg-ig bármennyi előfordulhat!

A változékonyság azt jelenti, hogy az élelmiszerek szeléntartalmára vonatkozó táp-értékadatok nem megbízhatók. Az  Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium tápértékeket tartalmazó adatbázisa szerint 100 gramm brazil dióban 1917 µg szelén van — ez az adat azon alapul, hogy a brazil talaj szeléntartalma magas. A más területekről származó brazil dióban azonban ennél sokkal kevesebb is előfordulhat.

Az optimális szelénbevitel

Mivel nem nagyon lehet megállapítani az élelmiszerrel elfogyasztott szelén pontos mennyiségét, ám az egészség szempontjából nagyon fontos a megfelelő szelénbevitel és a szelénmérgezés elkerülése, így mind a hiányállapotra, mind a mérgezésre oda kell figyelnünk.

A szelén növényekben általában csak kis mennyiségben fordul elő, kivéve a gabonákban, a diófélékben és a magvakban — ám ezek nem képezik a Optimális Étrend fő elemeit. A húsokban többnyire nagyjából 180 µg szelén van 0,5 kilogrammonként, kivéve a májat, amely 750 µg-ot tartalmaz. A tojásfehérjében is lehet 570 µg kb. 0,5 kilónként, a sárgájában sokkal kevesebb van. A hal és a kagyló 0,5 kilójában általában 360-720 µg szelén van.

A mi számításaink alapján az optimális szelénbevitel napi 200-400 µg. Mivel a Optimális Étrend szerint a szelén nagy részének húsból, halból és tojásból kell származnia, a bevitel attól függ, hogy miből mennyit fogyasztasz:

• Ha fehérjéből a beviteli tartomány felső részét tűzted ki magadnak, akkor napi összesen 45 dkg hús, hal és tojás elég lesz ahhoz, hogy 200 µg -nál is több szelént fogyassz — ebben az esetben nincs szükséged pótlásra.
• Ha fehérjéből csak a minimumot fogyasztod, akkor napi kb. 20 dkg, szelénben szegény színhús elfogyasztásával a szelénbeviteled napi 100 µg körül lesz, ami kissé alacsony, de ha helyette tojást, vesét, halat vagy kagylót eszel, a bevitel optimális. Több módon is elérheted a napi átlagos 200 µg bevitelt: rendszeresen fogyassz tojást — fehérjével együtt; rendszeresen fogyassz halat és kagylót; napi két-három szem brazil diót is illessz be az étrendedbe vagy alkalmanként szedj étrend-kiegészítőt.

Mivel a tabletták 200 µg -os kiszerelésben vannak, kétnaponta egyet szedjél akkor, ha nem eszel halat, kagylót, vesét, tojásfehérjét vagy brazil diót. Valószínűleg heti két tabletta elég is lesz. Kerüld a szervetlen szelenitet tartalmazó tablettákat.

Hogyan kerüljük el a szelénmérgezés kockázatát?

A túlzott mennyiségű szelén — a többi ásványi anyaggal együtt — kiválasztódik a vizeletben és az izzadságban. Az izzadságban való kiválasztódás miatt tud a szelén-túladagolás fokhagymaszagot okozni.

A szelénből és bizonyos fémekből származó mérgezés elkerülésére a legjobb, ha izzasztód magad. Igyál sok vizet, és mindennap csinálj valamit, ami megizzaszt, például eddz intenzíven vagy menj szaunába.

Több okból is érdemes sok vizet inni és edzeni, és ezek között a mérgektől való megszabadulás nagyon jó indok. Ügy gondoljuk, hogy a szelén állati forrásból való megszerzése, a bőséges vízfogyasztás és a gyakori izzadás révén jó eséllyel kerülhetjük el a szelénmérgezést.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.