Mentális zavarok felismerése, elbutulás
A lelki (pszichés, mentális) zavarok népegészségügyi jelentősége az utóbbi évtizedekben egyre jobban előtérbe került. Főleg a fiatalabb, munkaképes korosztályokban lényegesek e zavarok, mert a munkaképességet és az életminőséget rontják. Másodlagos problémákat is okoznak különböző kockázatok növelésével: igen sok testi betegségben megtalálható például a stressz szerepe. Ma az átlagnépesség egynegyede szenved élete során valamikor valamilyen mentális megbetegedésben.
Milyen okok állnak a háttérben?
Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint a következő évtizedben az egészségügy legsúlyosabb problémái a pszichiátriai megbetegedések lesznek; elsősorban a depresszió és a szorongás említendő.
Ha nem csupán a halálozást vesszük figyelembe, hanem a rokkantságban eltöltött éveket is, akkor kiderül, hogy a depresszió a veszteségek egytizedéért felelős az összes egyéb betegséget is beszámítva. Talán még megdöbbentőbb adat, hogy egyéb pszichológiai megalapozottságú zavarok is a lista elején vannak: a harmadik helyen a közlekedési balesetek, a negyedik helyen az alkoholizmus következményei, az ötödik helyen az önsértés és öngyilkosság.
A fiatal munkaképes korosztályokban a betegségek okozta veszteségek mintegy harmadát okozzák a lelki egészség zavarai. Összehasonlításul: ez az arány ötszöröse a szív-érrendszeri megbetegedések által okozott kiesésnek.
Hogyan lehet megelőzni a mentális zavarokat?
Mindebből az is következik, hogy a mentális zavarok megelőzése és felismerése, a hatékony kezelések elkezdése elsőrendű népegészségügyi feladat. Az elsődleges megelőzés a betegségek kialakulását lehetővé tévő kockázatok csökkentését, a másodlagos megelőzés a kialakult zavarok korai felismerését és a további károsodások kifejlődésének megakadályozását, a harmadlagos megelőzés pedig a kórképek tartós következményeinek csökkentését (azaz a rehabilitációt) jelenti. A mentális zavarok terén az elsődleges megelőzés különös szerepet játszik, s ebben nagy szerepe van a tömegtájékoztatásnak is.
Fontos az életstílus!
Érdemes felvetni azt is, hogy a mai életstílus erősen hozzájárul a lelki terhek növeléséhez – ezért is mondhatjuk, hogy civilizációs betegségekről van szó. Amint azt az „egészség” szó jól ki is fejezi, a testi és lelki tényezők harmóniája jelenti az ember jóllétének teljességét – ennek elérése a cél.
A továbbiakban röviden áttekintjük a mentális zavarok néhány, népegészségügyi szempontból fő csoportját – természetesen több fontos terület érintésére nincs mód.
Mit kell tudni a dementia-ról (elbutulás)?
Az elbutulással járó betegségek az agy szervi elváltozásának következményei. Jelentőségüket egyrészt gyakoriságuk, másrészt nagy költségkihatásuk adja: a gondozás-ápolás költségei igen magasak. Bármely korban előfordulhatnak, elsősorban azonban időskori, főleg 65 év fölötti zavarokról van szó. E korosztályban a dementia gyakorisága 10% körüli, s ez a kor előrehaladtával jelentősen növekszik.
- Demencia (elbutulás)
- Alzheimer-kór korai felismerése és kezelése
- A társasági kapcsolatok az agyi elbutulás ellenszere?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Többféle dementiát ismerünk, átmeneti (például múló agyi vérkeringészavar következményeként fellépő) formák is vannak. A legtöbbször azonban tartós tünetekkel járó kórképcsoportot jelentenek a dementiák. Két alapvető formájuk az ér eredetű (vascularis) dementia és a közismertté vált Alzheimer-kór, amelyet az évszázad betegségének is neveznek (az utóbbi az összes dementiák felét teszi ki).
Mi a kialakulásának az oka?
Az ér eredetű elbutulás az agyi erek elmeszesedésének, elzáródásának, csökkent keringésének és ennek megfelelő agyi károsodásoknak köszönhető, az Alzheimer-kór pedig az idegsejtek degeneratív elváltozásának és az egyik lényeges ingerületátvivő anyag, az acetil-kolin hiányának tudható be.
Vannak hajlamosító tényezők, mint például a koponyatrauma, amely kétszeresére fokozza a betegség kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor a dohányzás csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét – fokozza viszont az ér eredetű komplikációkét. Az agyi vérkeringészavarok bekövetkezte (szélütés) a dementiakockázatot 8-9-szeresére növeli.
Milyen tünetei lehetnek az „elbutulásnak”?
Az Alzheimer-kórt lappangó betegségkezdet, majd egyre előrehaladó lefolyás jellemzi. A kezdeti szakban fokozódó memóriazavar jelentkezik, amely az évek során személyiségváltozással is társul: érzelmi sivárság, a kritikai funkciók csökkenése léphet fel. A súlyosabb formákban beszédzavar, illetve az egyéb agykérgi funkciók (olvasás, számolás) zavara alakulhat ki.
Zavartság, tájékozatlanság, kóros gyanakvás és hangulatzavar is gyakori. A legsúlyosabb kórképek már a személyes higiéné károsodásával, bevizeléssel-beszékeléssel járnak. Meglepő viszont, hogy a betegség elején a társadalmi érintkezés szokványos szabályait jól megőrzi a beteg, nagy különbség lehet a viselkedés megtartott volta és a szellemi funkciók drámai hanyatlása között. Ezért van szükség arra, hogy különböző vizsgálatokra, tesztekre kerüljön sor szellemi hanyatlás gyanúja esetén.
Milyen hamar jelentkezhet a betegség és meg tudjuk-e előzni?
A dementiák általában előrehaladó kórlefolyásúak, némi ingadozás mellett. Az elsődleges megelőzés tekintetében meg kell említeni, hogy a rendszeres szellemi tevékenység csökkenti az Alzheimer-kór valószínűségét.
Az ér eredetű (vascularis) formák kockázata pedig az egyéb érbetegségek esetében ajánlott életmód-változtatásokkal csökkenthető: a dohányzás, alkoholfogyasztás kerülése, étrendbeli megszorítások, az esetleges magasvérnyomás-betegség karbantartása válhat szükségessé.
A legegyszerűbb az órateszt: a beteg nem tud megadott órát berajzolni egy óraszámlapot ábrázoló rajzba. Ezt bárki elvégezheti, s a hibás végrehajtás nagy érzékenységgel utal intelligenciadeficitre. A súlyosabb formák felismerése általában nem okoz nehézséget, bár meglepő „vakfoltok” előfordulnak a beteg családjában: nehéz elismerni a szeretett rokonról a szellemi hanyatlás elkezdődését. Finomabb eltérések bonyolultabb intelligenciatesztek alkalmazását tehetik szükségessé, amelyeket pszichológus végez.
Hogyan tarthatjuk megfelelő szinten?
A már kialakult betegség esetében a társuló betegségek felismerése is fontos szempont. Leginkább a depresszió fölött siklik el a család és az orvos is. A depresszió és a dementia együttes előfordulása gyakori, s az előbbi külön kezelést igényel.
A kezelésben a gyógyszeres terápiák még csupán részleges eredményeket tudnak felmutatni, inkább a kórkép előrehaladását gátolják. A legújabb gyógyszerek az acetil-kolin agyi mennyiségét növelik. Az is eredmény, ha a fokozó elbutulás megáll és a beteg egyszerűbben gondozható marad. A terápiában a pszicho- és szocioterápiák, a foglalkoztatás fontosak.
A realitásorientációs tréning például a megtartott szellemi funkciók gyakorlását, felhasználását jelenti. Lényeges tényező továbbá a hozzátartozó pszichés támogatásának a szerepe, a gondozásban nyújtott segítség is, hogy a beteg családja is képes legyen a súlyos állapot megfelelő kezelésére.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.