• perifériás érbetegség

Perifériás érbetegség és lábfájdalom

Ha a bevásárlóközpontban csak lassan tud haladni, és százméterenként megáll, mert annyira fáj a lába, úgy gondolhatja, hogy ezt ízületi gyulladás vagy az életkora okozza – pedig lehet, hogy perifériás érbetegsége (az orvosi gyakorlatban használt rövidítéssel: ASO, arteriosclerosis obliterans; ejtsd: arterioszklerózis obliteráns) van, amely a szíven és az agyon kívüli erek szűkületével, súlyos esetben elzáródásával jár. A 65 év fölöttiek 20 százalékát is érintheti, így ez a leggyakoribb artériaprobléma.

Az oka, hogy zsíros lerakódások keletkeznek az artériák falán, majd ezek megkeményednek, ami idővel gátolja a vér áramlását – elsősorban a vesében, a gyomorban, a karban, a lábban és a lábfejben. A véráramlás csökkenésével az oxigénellátás is romlik. Ha ugyanez szívkoszorúérben vagy agyi artériában történik, szívrohamnak vagy szélütésnek nevezik.

Lehet, hogy semmilyen tünetet nem tapasztal

De az is előfordulhat, hogy járás közben görcs, fájdalom és kimerültség jelentkezik a lábikrájá­ban, a farában, a csípőjében vagy a lábfejében, amely azonban megszűnik, ha megáll. Súlyosabb esetekben éjszaka, amikor lábfeje magasabbra kerül, fokozódhat a lábfájdalom. Lábujjkörmei homályosnak és vastagabbnak tűnhetnek, lábai kissé kékes árnyalatúvá vagy fehérré és hideg tapintásúvá válhatnak, s kihullhat az összes lábszőre – ezek mind keringési zavarokra utaló jelek. Kezelés nélkül nem gyógyuló sebek jelenhetnek meg a lábfején és a lábujjain, s ez idővel szövetelhaláshoz vezethet.

Ön különösen veszélyeztetett, ha elmúlt 50 éves, túlsúlyos, dohány­zik és nem mozog rendszeresen. Nagyobb a kockázat a magas vérnyo­másban vagy magas koleszterinszintben szenvedők, illetve azok körében is, akiknek a családjában előfordult már szívbetegség vagy szélütés. Bár talán a lábai miatt aggódik, valójában inkább attól kellene tartania, hogy a perifériás érbetegség 30 százalékkal növeli az öt éven belül bekövetkező szívroham vagy szélütés kockázatát.

Az első teendők

Az alábbi lépésekkel nagyobb biztonságban és jobban érezheti magát.

1. Kérjen kivizsgálást!

Ha a perifériás érbetegség bármelyik tünetét észleli, jelentkezzen be orvo­sához. Ha azonban még mellkasi vagy nyakfájdalmat, zsibbadást, zavart­ságot, szédülést vagy hirtelen fellépő fejfájást is tapasztal, a mentőket hívja, ezek a szimptómák ugyanis szívrohamra vagy szélütésre is utalhatnak.

2. Engedje le a lábát!

Ha alvás közben érez fájdalmat a lábában, lógassa le az ágy oldala mellett. Ez fokozza a láb vérkeringését, és segít a fájdalom enyhítésében.

3.  Ne sétáljon sokat!

Amíg az orvos meg nem vizsgálja, gyalogoljon minél kevesebbet, így fáj­dalma is enyhébb lesz. (Ne feledje azonban, hogy hosszabb távon nagyon fontos a rendszeres testmozgás.)

Mit tehet az orvos?

A pontos diagnózis felállítása érdekében a szakember föltehetően pulzus­méréseket végez, hogy megállapítsa az artériák erősségét a térde alatt és a lábfejében. Ellenőrzi a koleszterinszintjét is, majd megvizsgálja, mekkora a különbség a karján és a bokáján mérhető vérnyomás között. Ultrahan­gos vizsgálatot és angiográfiát (érfestéses vizsgálatot) is végeztethet: ez utóbbi során speciális festékanyagot fecskendeznek az erekbe, hogy meg­figyelhessék a vér áramlását. Miután kész a diagnózis, orvosa az alábbi lehetőségek közül ajánlhat egyet vagy többet.

Koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek. A koleszterinnek fontos szerepe van az ereket beszűkítő zsíros lerakódások kialakulásában, ezért a szintjét csökkentő gyógyszerek – a sztatinok – segítenek visszaszorítani a szívroham és a szélütés kockázatát. A cél az, hogy a vér LDL-szintje (a „rossz” koleszteriné) 3,5 mmol/1 alá süllyedjen.

Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Ha magas a vérnyomása, orvosa béta-blokkolókat vagy ACE-gátlókat javasolhat az érték leszorítására.

Vérhígítók. A perifériás érbetegség növeli a vér rögök kialakulásának veszélyét, ezért orvosa kis dózisú aszpirin (napi 100 mg) vagy szalicilát-érzékenység esetén más vérhígító hatású szer – például klopidogrél – rend­szeres szedését javasolhatja. Mindkét gyógyszer úgy hat, hogy meggátolja a vérlemezkék vérröggé való összetapadását.

Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek. Ha ön cukorbeteg – ami növeli a perifériás érbetegség kockázatát -, akkor még fontosabb, hogy a meg­felelő étrenddel és a gyógyszerekkel szabályozni tudja vércukorszintjét.

Segítsen magán!

Szokásainak megváltoztatásával teheti a legtöbbet a perifériás érbetegség okozta fájdalom fokozódásának megelőzéséért.

Füstmentes élet. A cigarettáról való lemondásnak igen látványos hatása van, állítja dr. Ansel. „Talán sikerült napi három szálra csökkente­nie adagját, de amíg el nem éri a nullát, az egész nem ér sokat. Már napi egy cigaretta elég ahhoz, hogy 24 órára lerontsa a szervezet értágító képes­ségét.” A kitáguló erekben több vér áramlik, s így csökken a fájdalom.

Ellenőrzött gyaloglás. Ha a hét legtöbb napján legalább 20 percet gya­logol kis pihenőket beiktatva, az enyhítheti a fájdalmat. A testmozgás hatására megnő a parányi párhuzamos erek száma, ame­lyek a szűkületet megkerülve gondoskodnak a vér áramlásáról.

Egészségesebb étrend. Ha több zöldséget, gyümölcsöt, szemes gabo­nafélét és sovány fehérjeforrást, például halat vagy csirkehúst fogyaszt, és lemond a zsírban tocsogó gyorséttermi ételekről, azzal gátolhatja a betegség – és a fájdalom – előrehaladását. Különösen hasznos, ha hetente legalább kétszer olajos húsú halakat eszik, például lazacot, tonhalat vagy szardíniát: egyes kutatások szerint az ezeknek a halaknak a húsában -valamint a lenmagban, a dióban, a szójababban és a repceolajban – lévő ómega-3 zsírsavak javítják az erek falának egészségét.

Egy kis kényeztetés. Mivel a lábfej vérellátása sokat romlott, a sérü­lések lassabban gyógyulnak és könnyebben elfertőződnek, különösen, ha ön cukorbeteg. Mindig viseljen lábbelit – éjszaka is húzzon papucsot, amikor kimegy a mosdóba. Óvja lábát: naponta mossa meg és kenje be hidratálókrémmel a kirepedezés elkerülésére. Hordjon vastag, száraz zoknit, rendszeresen nézze át a lábát, s ha sérülést talál, keresse föl orvosát.

Ha nagyobb a baj

Van, hogy a gyógyszer és az életmódbeli változtatások nem elegendőek a fájdalom és az egyéb tünetek kezelésére – orvosa ilyenkor műtéti megol­dást javasolhat. Hogy melyik eljárást alkalmazzák, az függ a tüneteitől, állapota előrehaladottságától és esetleges egyéb betegségeitől.

Angloplasztika (értágítás). A beavatkozás során az orvos a lágyék vagy a kar artériáján át vékony csövet vezet az elzáródás helyéig, ahol egy apró ballont felfújva kitágítják a beszűkült területet. Ez az operáció csak kisebb szűkületek kezelésére alkalmas, és nem is tartozik a klasszikus műtétek közé, hiszen helyi érzéstelenítésben végzik, nem szükséges altatás.

Sztentbeültetés. Ha az angioplasztika nem elég, orvosa értágítás közben sztentet is helyezhet az érbe – ez mesterséges anyagból készült cső, olyan vegyülettel bevonva, amely megakadályozza, hogy a szövetek átnőjenek rajta. A sztent nyitva tartja az eret, mint egy belső állványzat.

Endarterectomía (ejtsd: endarterektómia). Nagyobb méretű szűkü­letek műtéte során a szűkületet okozó zsíros vagy már meszes lerakódást eltávolítják az artéria belső rétegével együtt.

Bypass műtét. A sebész az egyik vénájának egy darabjával vagy mes­terséges csővel köti össze az artériának a szűkület alatti és fölötti részét. A vér azután a beszűkült érszakasz elkerülésével, szabadon áramolhat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.