• betegség
• emésztés
• emésztőrendszer
• immunvédelem

Az immunológiai tényezők az emésztőszervi betegségek lefolyásában

Az emberi szervezet a bőrön és a nyálkahártyák felületén keresztül érintkezik a környezetével. Ezeken a felszíneken nem csak a káros és felesleges anyagok távoltartása történik, hanem az élethez nélkülözhetetlen anyagcsere-folyamatok is végbemennek. Különböző molekulák képesek áthatolni ezeken a szerveken, így biztosítva az élethez szükséges gázcserét, tápanyag- és energiaellátást, illetve aktív és passzív kiválasztási folyamatok segítik elő a salakanyagok eltávolítását.

A gasztrointesztinális traktus kitüntetett szereppel bír ebben a rendszerben, mivel:

• ez a legnagyobb felületű nyálkahártya az emberi szervezetben;
• az elfogyasztott táplálék és a táplálékkal bekerülő egyéb anyagok itt vannak a leghosszabb ideig és legintimebb közelségben a felszívó felszínnel;
• az intesztinális flóra, jelentős hatást gyakorol a nyálkahártya integritását védő folyamatok, elsősorban az adaptív immunrendszer kialakulására;
• a fiziológiás bélflóra alkotórészeivel szemben tolerancia (a bélbaktériumokkal szembeni válaszképtelenség) alakul ki, míg a kórokozókkal szemben aktív védekezés indul meg;
• a tolerancia elvesztése jelentős szerepet játszik számos gasztroenterológiai, reumatológiai és bőrgyógyászati betegség kialakulásában.

A mucosalis védekezőrendszer részei

A mucosalis barrier kialakításában különböző limfoid és nem limfoid sejtek komplex hálózata vesz részt. A mucosalis védekező rendszer három, egymással szorosan együttműködő részből áll.

Ezek:

• fizikai barrier;
• nem specifikus immunrendszer;
• adaptív immunrendszer.

Az utóbbi két komponens a gyomor és bélrendszerhez asszociált limfoid szövet (GALT, gut associated lymphoid tissue) része. A GALT a szervezet legnagyobb tömegű limfoid szövete. Többféle sejtpopulációból áll: a szövettanilag jól rendezett szerkezetet mutató mesentericus nyirokcsomók és a Peyer-plakkok, valamint a lamina propriában és az epitheliumban elszórtan elhelyezkedő limfociták és IgA termelő plazmasejtek.

A GALT a nazális, laringeális, bronchoalveoláris, mucosalis limfoid szövetekkel sok rokon vonást mutat, ezért a különböző nyálkahártyafelszíneken kialakult immunrendszereket együttesen közös mucosalis immunrendszernek is nevezik. A rokonság ellenére a GALT sok tekintetben ezektől el is tér. Míg a légúti mucosalis immunrendszer elsősorban infekciók hatására alakul ki, a GALT endogén módon már intrauterin fejlődésnek indul. Kialakulása interleukin-7 (IL-7) függő folyamat, és teljes kialakulásához az intraluminális bélbaktériumok jelenléte is szükséges.

Fizikai barrier

A fizikális barrier mechanikus úton tartja távol a luminális patogéneket. A megfelelő perisztaltika aborális irányba söpri a béltartalommal együtt a luminális flórát is. A vékonybél alacsony csíraszámáért elsősorban a motoros tevékenység felelős. Diszmotilitással járó betegségekben (pl. myasthenia gravis vagy scleroderma) gyakori a vékonybél bakteriális kontaminációja. A nyákot a kehelysejtek termelik. A mucin a baktériumokat csapdába ejti a felszínükön lévő fehérjék, illetve proteinfüggelékek (ostor, csilló) segítségével, így azok a mucinnal együtt a perisztaltikával tovasodródnak.

Ezen a nyákrétegen csak olyan baktériumok jutnak át, amelyek enzimeik segítségével ezt fel tudják oldani. A kórokozó baktériumok egyik jelentős patogenetikus faktora a nyákrétegen való áthatolás képessége, amelyre a fiziológiás bélflóra baktériumai nem, vagy csak korlátozottan képesek. Nehezen járható át a kehelysejtek termelte glikokalix, amely az epithelialis sejtek apikális felszínét borítja.

Az epithelialis sejtek egy zárt, áthatolhatatlan réteget képeznek a baktériumok számára, amelynek az erősségét a „tight junctionok” biztosítják. Epithelialis sérülés kapcsán, a crypták nyaki régiójából gyorsan, már néhány órán belül epithelsejtek vándorolnak a sérülés helyére, hogy a hámhiányt lefedjék. Az epitheliumban ülő egyéb sejtek fontos védekező folyamatokért felelősek. A crypták mélyén ülő Paneth-sejtek és a lamina propria neutrofil granulocitái különböző antimikrobiális peptideket választanak ki.

 Természetes immunitás

A luminális flóra csíraszámának szabályozásában, valamint a crypták sterilen tartásában a citotoxikus tulajdonságú antimikrobiális peptidek játsszák (defenzinek, katelicidinek) a legjelentősebb szerepet. Ezek a fehérjék a baktériumok lízisét idézik elő. Emberben az a-defenzineket (HD5: humán defenzin 5 és a HD6) a vékonybélcrypták mélyén lévő Paneth-sejtek termelik, a (5-defenzinek a gasztrointesztinális traktus teljes hosszában szekretálódnak. Emberben egy katelicidin, a 37 aminosavból álló lineáris peptid, az LL37 található meg a vékonybélben.

A mucosába penetráló baktériumok ellen leggyorsabb és legáltalánosabb védelmet a természetes immunitás képezi. Az epitheliumot áttörni képes baktériumok inváziója során az epithelialis réteg alá beáramló neutrofil granulociták és makrofágok képezik az elsődleges védekezést. Ezek a sejtek nem specifikus védekező mechanizmusok segítségével távolítják el a patogén baktériumokat. A fagociták kilépéséért a gyulladás hatására expresszálódó adhéziós fehérjék és a kemotaxist kiváltó IL-8 felelős. Bakteriális eredetű kemoattraktánsok hatására ezek a sejtek a hámon keresztül vándorolva a bél lumenébe is kilépnek.

Adaptív immunitás

A GALT funkcionálisan két jól elkülöníthető egységből áll. Az induktív oldalon történik az antigén felvétele, feldolgozása, a megfelelő immunválasz kidolgozása, míg az effektor oldal a védekező funkciókat látja el.

Az induktív oldalon a limfociták jelentős része diszkrét, jól körülírt, limfoid szövetet képez: ezek a speciális hámmal borított Peyer-plakkok, amelyek elsősorban a terminális ileum területére koncentrálódnak, valamint főleg a colonban és a rectumban elhelyezkedő folliculusok. Ezeken a struktúrákon belül a B-sejtek centrum germinatívum jelleggel centrálisán helyezkednek el, míg a külső réteget egy T-sejtekben gazdag régió képezi.

Az indukív oldalról származó elkötelezett B- és T-sejtek a mesenterialis nyirokcsomókba vándorolnak, majd a ductus thoracicuson keresztül a keringésbe kerülve eljutnak az effektor oldalra, amely rendszerint egy távoli bélszakasz vagy egyéb, extraintesztinális mucosa-felszín, illetve a kültakaró. Az immunsejtek „rehomingja” a magyarázata annak, hogy a bélben zajló folyamatokat távoli szervek érintettsége kíséri, például allergiás keresztrekaciók légúti és táplálkozási allergének között, vagy gyulladásos bélbetegséghez társuló szem-, ízületi vagy bőrjelenségek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.