• menstruáció
• női problémák
• ösztrogén

A menstruációs ciklus, és a vele összefüggő rendellenességek

Életünk különböző időszakaiban megváltozhat a havivérzések szokásos ritmusa.

• A serdülőkor után

A vérzések rendszertelenek lehetnek a serdülőkor kezdetét követő első néhány évben, ez gyakran előfordul. Egyes nők esetében csak húszéves koruk körül stabilizálódik és válik rendszeressé a hormonális ciklus.

• A sportolóknál

A fokozott fizikai aktivitás a testzsír arányának csökkenését eredményezi, ami a havivérzések megszűnését vagy szabálytalanná válását okozhatja. A folyamat visszafordítható, de az alacsony ösztro-génszint csontritkuláshoz vezethet.

• A terhesség után

A havivérzések a szülés után két hónappal általában visszatérnek, ha az anya nem szoptat. Szoptatás esetén hosszabb ideig is elmaradhat a men-ses, sőt előfordulhat, hogy ezalatt egyáltalán nem jelentkezik.

• A változókorban

A rendszertelen, el-elmaradozó vérzés az egyik tünet, amely jelzi, hogy az ösztrogén és a progeszteron termelése ingadozóbbá és megbízhatatlanabbá vált

Ahogy az ösztrogénszint emelkedik, gátolja a további FSH-termelést, és serkenti a sárgatestserkentő hormon (luteinizáló hormon, LH) termelését az agyalapi mirigyben. Ennek hatására egy, néha kettő-öt petesejt kilökődik a menstruációs ciklus közepe táján: ez jelenti az első fázis végét. Ezen a ponton a testhőmérséklet kissé megemelkedik. Az ovuláció után az LH-serkentés hatására a petefészek a másik női nemi hormont, a progeszteront kezdi termelni, melynek hatására befejeződik a méh-nyálkahártya megvastagodása, vagyis a felkészülés egy lehetséges terhességre. E fázis orvosi neve a szekréciós vagy sárgatest- (lutealis) fázis. Ha a kilökődő petesejtet nem termékenyíti meg hímivarsejt, az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenni kezd, és az ovuláció után körülbelül tizennégy nappal a megtermékenyítetlen petesejt a méhnyálkahártyával együtt menstruációs vérzés formájában távozik a hüvelyen át.

Magát a vérzést mensesnek nevezik; három-hét napig tart, ennek során változó mennyiségű vér távozik. Az átlagos vérveszteség körülbelül 60 ml; ez az érték kisebb lehet, ha orális fogamzásgátlót szedünk. Sok fiatal nő esetében az első menstruáció után még eltart néhány évig, mire kialakul a havivérzések rendszeres ciklusa. Kisebb ingadozások bármely életkorban normálisnak számíta-nak. A harmincöt évnél idősebb nőknél rövidülhetnek a ciklusok, mielőtt a klimaxhoz (az utolsó menstruációt megelőző időszakhoz) közeledve újra hosszabbodni kezdenének.

Vérzéskimaradás- Amennyiben tartóssá válik, az a fogamzóképességet is befolyásolhatja

Ha tizenhat éves korig nem következik be az első menstruáció, vagy abbamarad egy olyan nem terhes nőnél, aki élet-korilag nincs közel a menopauzához, amenorrhoeáról beszélünk. Ha a vérzések rendszertelenné válnak (ennek orvosi neve oligomenorrhoea), azaz harmincöt napnál ritkábban jelentkeznek, vagy teljesen abbamaradnak, fontos, hogy orvoshoz forduljunk. A menstruáció tartós kimaradása érintheti fogamzóképessé-günket, és gyengítheti csontjainkat, ami a későbbiekben csontritkuláshoz vezethet.

A késői pubertás a leggyakoribb oka az elsődleges amenorrhoeának, vagyis annak, ha az első vérzés nem jelentkezik körülbelül tizenhat éves korra. Ezt okozhatja elégtelen táplálkozás (a lányoknak el kell érniük egy bizonyos testsúlyt, mielőtt a menstruáció megkezdődhet), hormonzavarok vagy genetikai rendellenesség, például Turner-szindróma, amelyben az egyik női nemi kromoszó-ma hiányzik. A másodlagos

A menstruációs ciklus különösen érzékeny külső, zavaró hatásokra, például életmódváltásra vagy betegségre.

Tanácsos azonban orvoshoz fordulni, ha

• a vérzések szokatlanul erőssé válnak;
• a vérzések rendszertelenné válnak, ritkán jelentkeznek, vagy teljesen megszűnnek;
• vérzés jelentkezik két havivérzés között vagy közösülés után;
• erős fájdalmat vagy erős vérzést tapasztalunk, amely akadályozza a normális életvitelt;
• vérezni kezdünk bármikor a menopauza után (vagyis ha már egy év eltelt az utolsó vérzés óta).

Az amenorrhoeának (a már rendszeres vérzések abbamaradnak) több oka lehet, például a stressz, a fogyás és a fogyókúra. A vérzések gyakran ideiglenesen maradnak el, ha valaki túl intenzíven edz vagy fogyókúrázik (15 százalék alá csökkentve a testzsír arányát). Egyes betegségek, például a bélrendszer megbetegedései, a Crohn-betegség vagy a pajzsmirigy-rendellenességek is befolyásolhatják a menstruációt.

A másodlagos amenorrhoea másik gyakori oka a policisztáspetefészek-szindróma (PCOS).

Az e betegségre jellemző rendszertelen ovulációt a petefészekben vagy a mellékvesekéregben túlzott mennyiségben termelődő férfi nemi hormonok vagy az idő előtti menopauza okozza.

Ha havivérzéseink nem jelentkeznek, vagy elkezdődtek és hirtelen abbamaradtak, az orvos alapos kivizsgálást fog javasolni. Tesztet végeznek a terhesség kizárására, mivel a reproduktív évek alatt bekövetkező amenorrhoeának a terhesség a leggyakoribb oka.

Vérvizsgálatok segítségével értékelik a hormonszinteket, hogy megállapítsák, normálisan működik-e az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy. Ha e problémák egyikét sem mutatják ki, az orvos nőgyógyászati vizsgálatra küldhet, melynek során megállapítják, hogy a petefészek normálisan működik-e, és állhat-e más tényező a háttérben. Egyértelmű ok híján általában nem írnak elő kezelést. Ha a vérvizsgálatok alkalmával kiderül, hogy a háttérben hormonális ok áll, gyógyszereket írnak fel a probléma kezelésére.

Fájdalmas havivérzések- A tapasztalatok szerint az első terhesség után enyhülnek a menstruációs fájdalmak

Hasi fájdalom vagy görcsölés – orvosi nevén dysmenorrhoea – gyakran fordul elő havivérzések idején. A fájdalom általában az alhasban jelentkezik, és a derékba és a combba is kisugározhat. Az erős görcsöket bélműködési zavarok, például székrekedés vagy hasmenés, valamint hányinger, szédülés és hányás kísérheti.

Az elsődleges dysmenorrhoeára jellemző enyhe, görcsszerű hasi fájdalmat a méh izmos falának összehúzódásai okozzák, így hasonló a szülési fájdalmakhoz, bár azoknál kevésbé intenzív. Természetes, hormonszerű anyagok, a prosztaglandinok szerepet játszanak a méhösszehúzódásokban. Ezeket a méhnyak termeli, és segítik a vérerek elzáródását is, amely megakadályozza a túlzott vérveszteséget a méhnyálkahártya leválásakor.

Körülbelül minden tizedik, termékeny korban lévő nő szenved erős havivérzésektől – menorrhagiától

Menorrhagia esetén azt tapasztaljuk, hogy a bőségesen távozó vér eláztatja fehérneműnket és az ágyneműt; nagy vérrögök is távozhatnak, sűrűn kell betétet vagy tampont cserélnünk; bizonyos esetekben dupla védelmet kell használnunk. A vérzés annyira erős lehet, hogy korlátoz normális tevékenységünkben.

A nők egy részénél mindig erős vérzés jelentkezik. Ha ez nem okoz vérszegénységet, és könnyen átvészelik a menstruációkat, nincs szükség kezelésre. A vérzés erősebb lehet közvetlenül szülés után vagy az orális fogamzásgátló szedésének abbahagyásakor. A vérzések a meno-pauza közeledtével is bővebbé válhatnak a méhnyálkahártya megvastagodása miatt. A vérzések – a szervezet hormonális egyensúlyának felborulása miatt bekövetkező – rendszertelenné válása szintén gyakori ebben az időszakban.

Túl bő vérzést okozhatnak még a méh miómái, a polipok, az endometriosis, a kismedencei gyulladás, a pajzsmirigy- és véralvadási rendellenességek.

Időnként felléphet erős vérzés korai vetélés miatt is, amely azelőtt jelentkezhet, hogy az illető tudomást szerzett volna terhességéről. Más esetben a méh véralvadási mechanizmusainak zavarai, a proszta-glandinok koncentrációjának megváltozása vagy a vérzések hormonális kontrolljának a megváltozása okozza a bő vérzést. Gyakran azonban nem állapítható meg, mi okoz ilyen jellegű problémát. Az orvos medencei vizsgálattal mutatja ki a miómák, polipok vagy a méh egyéb kóros elváltozásainak esetleges jelenlétét. Méhnyakkenetet is vehet, és ha a tünetek közt fáradtság vagy légszomj is szerepel, vérmintát vesz a vérszegénység kiszűrésére.

Az ibuprofen és a naproxen csökkentheti a vérzés erősségét, és csillapítja a fájdalmat. A kezelés más lehetőségei közé tartozik az orális fogamzásgátló tabletta, a fogamzásgátló tapasz vagy gyűrű, valamint progesztogénkészítmények alkalmazása, ez utóbbiak injekció formájában vagy szájon át is adhatók. A progeszto-gént adagoló spirál igen hatékonyan kontrollálja az erős vérzést, és egyben fogamzásgátló hatása is van.

Az orvos ultrahangvizsgálatot is javasolhat, hogy kimutathassa a méh esetleges kóros elváltozását; méheltávolítást és méhbiopsziát végezhet, melynek során egy speciális, száloptikás eszközzel (hiszteroszkóp) megvizsgálja a méhet, és méhnyálkahártya-szövetmintát vesz (ennek laboratóriumi vizsgálatát patoló-gus végzi el).

Léteznek menstruációtól független, méhből eredő vérzések is, melyeket metrorrhagiának nevezünk.

Számos okuk lehet; a nők egy részénél normálisnak számítanak termékeny időszakuk során. Okozhatja spirál, fogamzásgátló implantátum vagy más hormonális fogamzásgátló. Számos hüvelyi és méh-rendellenesség – a méh miómái vagy polipok – tünete is lehet; felléphet továbbá a menopauza utáni hormonterápia mellékhatásaként. Ha időszakos vérzést tapasztalunk, ajánlatos orvoshoz fordulni.

A méhnyakrák-szűrés hasonlóan nagy jelentőséggel bír a nők egészségmegőrzése szempontjából, mint a mammográfia szűréseken való megjelenés

Egy citológus – a szervezet különböző sejttípusaival foglalkozó specialista -megvizsgálja és elemzi a laboratóriumban a méhnyakból vett sejteket. Rutinszerűen ellenőrzi a megfestett sejtek alakjának és színének elváltozásait.

A szexuálisan aktív években érdemes évente szűrést végeztetni.

Huszonegy éves kor felett vagy három évvel azután, hogy a nő szexuálisan aktívvá vált, ajánlott évenként elvégeztetni a méhnyak citológiai vizsgálatát, melyet PAP-tesztnek is neveznek. Ennek során a méhnyakrák vagy a rákot megelőző állapot (dysplasia) jeleinek kiszűrésére szakképzett asszisztens és egy patológus értékeli a méhnyakból vett kenetben található sejteket. Ezt általában medencei vizsgálattal együtt végzik. Mindkét vizsgálatot évente kell elvégeztetni, különösen akkor, ha valakinek több partnere van, vagy új kapcsolatot létesít. A magyarországi szakmai protokollokban meghatározott előírásoknak az évenkénti rákszűrés felel meg.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a méhnyakrák és -dysplasia gyakoribb azokban a fiatal nőkben, akik dohányoznak, valamilyen tápanyaghiányban vagy nemi úton terjedő betegségben szenvednek. A PAP-teszt a leghatékonyabb mód a humán papillomavirus (HPV) okozta gyakori, nemi úton terjedő betegség kimutatására, amely a méhnyakrákos esetek túlnyomó részéért felelős. A vizsgálatra az orvosi rendelőben kerül sor; a menstruációs ciklus gyakorlatilag bármely napján elvégezhető, kivéve azokon a napokon, amikor nagyon erős a vérzés.

A szűrés pontosságának növelése érdekében a vizsgálatot megelőző két-három napon kerüljük a hüvelyi krémek, habok vagy kúpok, a tusfürdő, a tampon használatát és a szexuális életet.

A vizsgálat előtt az orvos vagy a nővér kérésére derékon alul le kell vennünk minden ruhát és fehérneműt. Hanyatt fekszünk a vizsgálóasztalon. Egy eszközt helyeznek be a hüvely feltárására, hogy a méhnyak láthatóvá váljon, és meg lehessen állapítani, van-e bármi nyoma irritációnak vagy betegségnek. Ha ellazítjuk a comb- és farizmainkat, a vizsgálat jóval kevésbé lesz kellemetlen. Az orvos egy speciális spatulával és egy kis ecsettel sejteket vesz le a méhnyakról; tárgylemezen szétkeni vagy speciális folyadékot tartalmazó üvegcsében összegyűjti a mintát, majd a laboratóriumba küldi mikroszkópos értékelésre. Az orvos eltávolítja a feltáró eszközt, majd megtekinti a külső nemi szervet és a hüvelyt; két ujjal – gumikesztyűben – megvizsgálja a petefészkeket, a méhet és a petevezetőket. Ezután gumikesztyűben, síkosítóval bekent ujjal a hüvelybe és a végbélbe tapintva megvizsgálhatja a végbél és a hüvely közti válaszfalat is (különösen a negyven év fölötti nők esetében).

Attól kezdve, hogy egy nő szexuálisan aktív, a nemi szervek és a reproduktív rendszer egészségének fenntartása érdekében rendszeres nőgyógyászi vizsgálat szükséges. A méhnyakat, a hüvelyt és a külső nemi szerveket érintő elváltozások egyszerű vizsgálattal kimutathatók és megfelelően kezelhetők.

Aki betöltötte az ötvenet, annak ajánlatos évente részt venni medencei vizsgálaton a petefészekrák kiszűrése érdekében

A rákmegelőző elváltozások ritkán okoznak észlelhető tünetet, ám az évek során az egyik fázist könnyen felválthatja egy másik. Ismert, hogy a dysplasia huszonöt és hamincöt év között, az in situ karcinóma harminc- és negyvenéves kor között, az invazív rák pedig negyven és hatvan év között a leggyakoribb.

A nők zöme sajnos nem veszi komolyan a méhnyakrák tüneteit, például a havivérzések közti vagy a szex után jelentkező vérzést. Éppen ezért nem tudjuk elégszer hangsúlyozni: forduljunk orvoshoz, ha nem múló hüvelyi folyást tapasztalunk, különösen, ha kellemetlen szaga van, vagy nyomokban vért tartalmaz; ha fájdalom vagy kényelmetlen érzés, netán vérzés jelentkezik nemi aktus közben vagy után.

A hüvelyi folyásnak és fájdalomnak számos oka lehet. A méhnyag rendellenességei állnak legtöbbször a háttérben

• Méhnyakgyulladás: Együtt járhat nemi úton terjedő betegségekkel (chlamydiasis, gonorrhoea, trichomoniasis, genitális herpesz) vagy bakteriális, gombás hüvelyi fertőzésekkel. Rendelőben is elvégezhető vizsgálattal – a hüvelyváladék mikroszkópos vizsgálatát követően -gyorsan diagnosztizálható és kezelhető néhány gyakori fertőzés.
• Méhnyakciszta : Egy méhnyaki nyálkatermelő mirigy elzáródása okozza. Nem igényel kezelést, magától elmúlik.
• Méhnyakpolipok: Jóindulatú daganatok, amelyek rendszertelen vérzést, hüvelyfolyást okoznak.

A részletes vizsgálathoz igen erős nagyításban veszik górcső alá a sejteket. A citológus megvizsgálja a nemi úton terjedő betegségek, különösen a méhnyakrákos esetek jelentős részét okozó HPV tüneteinek jelenlétét. A HPV gyakorisága a tizennyolc és huszonnyolc év közötti nőknél a leggyakoribb.

A méhnyak kezelése utáni vérzés teljesen normális. Ajánlatos naponta mosakodni vagy zuhanyozni és tampon helyett egészségügyi betétet használni. Ne vegyünk hosszú, forró, szappanos fürdőt: a hüvely mosására inkább szappant vagy „intim” tisztálkodószereket használjunk. Kerüljük a szintetikus anyagból készült, szoros ruhákat (például a szoros far-mert). A nem természetes anyagok helyett válasszunk pamut fehérneműt és -ruhát. Amíg az orvos nem tanácsolja, kerüljük a szexuális együttlétet, mivel ez fokozott vérzést okozhat a kezelés helyén.

Ha a méhnyak sejtjeiben rákmegelőző elváltozásokat találnak, különböző vizsgálatokkal megállapítják a probléma kiterjedését.

Az első vizsgálat nagy valószínűséggel kolposzkópia, amely a méhszáj mikroszkópos vizsgálatát jelenti. Szövet- és sejtmintákat vesznek bármely, abnormálisnak látszó területről – ezt nevezik biopsziának. A kolposzkópia általában körülbelül tizenöt percig tart, és csak egy kicsit kellemetlenebb, mint a méhnyakkenet levétele.

Ha a kolposzkópia során súlyosabb kóros elváltozást találnak, a következő lépés általában a méhnyakot bélelő hám központi részének kimetszése helyi érzéstelenítés mellett. Ezzel valamennyi kóros sejttől meg lehet szabadulni, és nincs szükség további kezelésre. Kórszövettani laboratóriumban megvizsgálják az eltávolított szövetet; az eredményre körülbelül egy hetet kell várnunk.

A rákmegelőző állapotban lévő sejtek eltávolítását célzó, sebészi beavatkozásnak három fő típusa van; mind helyi érzéstelenítés mellett ambulánsán végezhető.

• Lézeres vaporizáció: A beavatkozás során egy megfelelő hullámhosszúságú, koncentrált lézerfénysugár „elégeti” a sejteket.
• Krioterápia: Körülbelül -160 °C-ra hűtött fémeszközzel elfagyasztják és elpusztítják a kóros sejteket.
• Kacskimetszés : A beavatkozás során egy vékony, elektromos hurok segítségével távolítják el az abnormális sejteket a méhnyak felszínéről. Szövettani vizsgálatra alkalmas

Az invazív rák műtéttel, sugárterápiával és kemoterápiával, illetve ezek kombinációjával kezelhető.

Műtét: Ha a vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a rák a méhnyak területére korlátozódik, vagy éppen csak terjedni kezdett, nem kizárt, hogy műtéti úton teljesen eltávolítható. Ez jelentheti a méh, a méhnyak és esetleg a közeli nyirokcsomók eltávolítását. Más esetben nagy műtétre van szükség, amelyet radikális (vagy Wertheim-műtét) hysterectomiának hívnak: ennek során eltávolítják a méhet, a méhnyakat, a hüvely felső részét és szükség esetén a környező szövetek egy részét is.

Mivel egy ilyen operáció gondolata rendkívül megviselhet egy nőt, lelki támogatásra lehet szükség. Sok kórház és rákbetegeket támogató csoport kínál lelki tanácsadó szolgáltatást, melynek során elmagyarázzák a műtét egyes részleteit és azok testünkre gyakorolt hatásait. Bár a fizikai felépülés csupán hetekig tart, a pszichológiai problémák legyőzése ennél lényegesen több időt vehet igénybe.

Sugárterápia : Ha a rák a méhnyak területén kívülre is átterjedt, minden bizonnyal a kezelésnek ezt a formáját ajánlják, mivel a műtétnél nagyobb gyógyulási eséllyel jár. A beavatkozás lényege, hogy célzottan elpusztítja a gyorsan osztódó sejteket, köztük a ráksejteket.

A sugárterápia alkalmazható külsőleg – ugyanúgy, ahogy a röntgensugárzás -vagy belsőleg, radioaktív anyag adagolásával egy csövön át az érintett területre.

A besugárzás dózisának viszonylag magasnak kell lennie ahhoz, hogy hatékony legyen; ez azt jelenti, hogy fennáll a mellékhatások kockázata, mivel a kezelés az egészséges szöveteket is roncsolja. Egy menopauza előtt álló nőt tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés azonnali, mesterséges menopauzát idéz elő, mivel a petefészkek működése leáll.

A rákos betegek kivizsgálása során vérvizsgálatokat, röntgenvizsgálatot, medencei ultrahangvizsgálatot és a test CT- vagy MRI-vizsgálatát végzik el. Másik módszer az intravénás urográfia, melynek során a karvénába kötött infúzión keresztül festékanyagot juttatnak a szervezetbe, hogy az orvos számára láthatóvá váljanak a vesékben vagy a húgyutakban esetlegesen kialakult rendellenességek. A méhnyakráknak több súlyossági fokozata van.

A méhnyakrák leggyakoribb típusát laphámsejtes karcinómának nevezik: ez a méhnyak hámját érinti.

Az adenokarcinómának nevezett, ritkább típus a méhnyak mirigysejtjeit érintheti. Az orvos csak akkor tudja megbeszélni velünk a kezelés számunkra legmegfelelőbb módját, ha valamennyi vizsgálat eredménye a rendelkezésére áll. Legyünk türelmesek: sokszor hetekig eltart, mire minden vizsgálaton átesünk.

Kemoterápia:  Ha a rák annyira kiterjedt, hogy a műtét vagy a besugárzás nehezen oldható meg, elsőként kemoterápiát alkalmaznak a daganat össze-zsugorítására. Erre szükség lehet sugárterápia után is, hogy csökkentsék a rák kiújulásának veszélyét.

A rák elleni gyógyszereket folyékony formában, intravénás infúzió vagy injekció útján, bizonyos esetekben tablettaként adják.

Az orvos elmagyarázza, hogyan történik a kezelés, és tájékoztat a lehetséges mellékhatásokról, amelyek közt előfordulhat fáradtság, a fertőzések iránti fokozott fogékonyság és a csontvelőre gyakorolt hatás.

A méh igen alkalmazkodóképes, izmos szerv, amely a női reproduktív rendszer magját képezi.

A méh azonban számos betegségre hajlamos.

A méh a húgyhólyag mögött helyezkedik el; alakja és mérete egy fejjel lefelé álló körtééhez hasonló: körülbelül 7,5 cm hosszú és 5 cm széles. A méh felső, széles része a méh teste, a hüvelybe vezető alsó, szűk nyak pedig a méhnyak. A terhesség előtt a méh ürege kicsi és szűk. Izmos falainak vastag, középső rétegét myometriumnak, a belső, erekkel átszőtt réteget pedig endometriumnak (méh-nyálkahártyának) nevezik.

Minden huszadik termékeny korú nő, akit nőgyógyászati vizsgálatra utalnak be, endometriosisban szenved.

A méhnyálkahártya hormonális hatásra minden hónapban megvastagodik, hogy felkészüljön a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha a terhesség nem következik be, a méhnyálkahártya sejtjei elsorvadnak, és a menstruáció során leválnak a méh faláról.

Az endometriosis azt jelenti, hogy a méhnyálkahártya sejtjeihez hasonló sejtek a méhen kívül telepednek meg. Bárhová eljuthatnak a medence területén belül: az egyik vagy mindkét petefészekbe, a petevezetőkbe, a húgyhólyagba, a méh-falba, a belekbe, a hashártyára vagy a medence falára. Ezek a sejtek reagálnak a menstruációs ciklust kísérő hormonális változásokra: növekednek, leválnak és véreznek – ahogy a méhnyálkahártya sejtjei. Mivel ezek a sejtek a medencén belül rekednek, irritálják a környező szöveteket, és összenövések (adhéziók) keletkeznek különböző szervek vagy a medence fala között. Egy-egy ilyen sejt-csoport sötét vérrel telhet meg (ezt csokoládécisztának is nevezik), mely fájdalmas csomóvá alakul: ezt tapintással vagy ultrahanggal lehet kimutatni.

Mi az a hátrahajló méh? A nők körülbelül 20 százalékának hátrahajló (retroflektált) méhe van.

Ez azt jelenti, hogy a méh nem előrefelé, hanem hátrafelé dől. Ártalmatlan jelenségről van szó, mely nem függ össze a meddőséggel, ahogyan korábban gondolták. Amikor a méh növekedni kezd a terhesség során, természetes módon előredől.

 Milyen tünetekkel jár az endometriosis? Nem csak eseti tüneteket okoz, hanem meddőséghez is vezethet!

Az endometriosis összetett betegség; tünetei: hasi fájdalom, hátfájás, görcsök, időnként hányinger és szédülés. Gyakran észrevétlen marad, mivel a tüneteket a nők – és időnként az orvosok is – egyszerűen menstruációs fájdalomnak tulajdonítják. Gyakori betegség, a meddőség egyik vezető oka. Minden huszadik termékeny korú nő, akit nőgyógyászati vizsgálatra utalnak be, endometriosisban szenved.

Az endometriosis oka nem ismert, de egy elterjedt elmélet szerint összefügg a „fordított” menstruációval, melynek során kis mennyiségű menstruációs folyadék kifolyik a petevezetőkön át, és a méhnyálkahártyasejtek beágyazódnak a hashártya medencei felszínén. A vérerek vagy nyirokerek útján történő terjedés szintén elképzelhető: ez okozhatja az endometriosisnak azokat a ritka eseteit, amikor a sejtek a tüdőkben, az agyban vagy az orr nyálkahártyában telepszenek meg.

Az endometriosis megelőzésének nincs ismert módja, bár egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy az orális fogamzásgátló tabletták és a terhesség gyakran enyhíti a tüneteket.

A leggyakoribb tünetek a fájdalmas menstruációk, a nemi aktus közbeni fájdalom és a termékenységi problémák.

A negyvenévesnél idősebb hölgyek negyven százalékát érintik a polipok, melyek már egyszerű fizikális vizsgálattal is sok esetben felismerhetőek

A polipok a méhnyakban vagy a méhnyálkahártyában fordulnak elő; általában a méh vagy a méhnyak sejtjeinek ártalmatlan burjánzása miatt jönnek létre. A méhnyakpolip vizes, vérrel csíkozott folyást okozhat a havivérzések között, nemi élet alkalmával vagy a menopauza után. A méhfalban növekvő, izomrostkötegekből álló miómák borsószemnél kisebbek vagy egy kifejlett magzatnál nagyobbak is lehetnek. A negyven év fölötti nők 40 százalékában fordulnak elő. Van, amelyik nem okoz tüneteket, a nagyobb miómák azonban erős menstruációs vérzést, vérszegénységet, gyakori vizelési és a medencén belüli nyomásérzetet okoznak. A diagnózist fizikális és ultrahangvizsgálat vagy szükség esetén hiszteroszkópia során állítják fel.

A kismedencei gyulladás az enyhe, gyakorlatilag tünetmentes állapottól a fájdalmas, akár életveszélyes állapotig terjedhet

A két leggyakoribb tünet a hasi fájdalom és a láz. A fájdalom néhány óra alatt alakul ki, és tompa, alhasi fájdalomként jelentkezik. Annyira súlyos lehet, hogy a beteg mozdulni sem tud, és csak akkor enyhül valamelyest, ha a beteg magzatpózt vesz fel.

A kismedencei gyulladás meddőséget okozhat, és hétszeresére növeli a méhen kívüli terhesség kockázatát.

A kismedencei gyulladásos betegség diagnózisához az orvos fizikális vizsgálatot végez, hüvelykenetet vesz, hogy kitenyésszék a váladékban jelen lévő baktériumokat és megállapítsák a fertőzés forrását. További tesztekre, például vérvizsgálatra, ultrahangra vagy akár laparoszkópiára is szükség lehet, hogy értékeljék az állapot súlyosságát és meghatározzák a kezelést. A kismedencei gyulladás tünetei hasonlóak lehetnek az endometriosis és a vakbélgyulladás tüneteihez, ezért a pontos diagnózis fontos a megfelelő kezelés kiválasztásához.

A kismedencei gyulladást általában antibiotikumokkal kezelik, melyeket intravénásán, kórházban kap meg a beteg, vagy orálisan szed be a járóbeteg-kezelés idején. A betegeknek azt tanácsolják, hogy ne alkalmazzanak hüvelyzuhanyt (mivel ennek során baktériumok juthatnak a méhnyak közelébe), és nemi élet közben óvszerrel is védekezzenek.

A méh süllyedése, előreesése elsősorban a menopauzán átesett hölgyek körében gyakori

Egy szerv – a környező szövetek gyengesége miatti – előre vagy lefelé történő elmozdulását előreesésnek nevezik. A leggyakrabban érintett szerv a méh és a hüvely, különösen menopauza után, amikor az izmok és a szalagok a korábbi hüvelyi szülés(ek) és a hormonális változások miatt megereszkednek. Azoknak a nőknek az esetében, akiknél eleve gyengébb a medencefenék támasztása, nagyobb a méhsüllyedés kockázata. Minden nőnek ajánlott erősítenie a medence-fenéid izmait rendszeresen végzett intimtornával (Kegel-gyakorlatokkal).

A leggyakoribb tünet a kényelmetlenségérzet, a medence és a has alsó részére lokalizálódó, húzó jellegű fájdalom. Ha a végbél és a húgyhólyag szintén elmozdul, a nők székrekedést és székletürítési nehézségeket is tapasztalhatnak, valamint vizelési inkontinenciát köhögés, nevetés vagy tüsszentés közben.

A vizsgálat során a méhnyak a hüvely alsó részében tapintható, különösen álló helyzetben vagy erőlködéskor. A méhnyak ki is türemkedhet a hüvelyen át, magával húzva a kifordult hüvelyt. A fogyás, valamint a székrekedésnek, a nehéz súlyok emelésének és a köhögésnek a kerülése enyhébb esetben segíthet, akárcsak a rendszeres testmozgás. A medencefenéki izmok erősítése enyhítheti a tüneteket, de súlyosabb esetekben a méh eltávolítása is szükségessé válhat; ezt követően helyreállítják a medencefeneket, eredeti pozíciójukba visszahelyezve a húgyhólyagot és a beleket.

Hysterectomia, vagyis a méh eltávolítása- Tudjunk meg minél többet róla, mielőtt sor kerülne rá!

A méh műtéti eltávolítását hysterectomiának nevezik; történhet a méh rendellenessége vagy betegsége, illetve menstruációs problémák miatt. Lehet részleges, teljes vagy radikális, és magában foglalhatja a petevezetők és a petefészkek eltávolítását is. Hasi méheltávolítás után néhány napos kórházi kezelésre van szükség, amelyet körülbelül hathetes lábadozás követ; ezalatt a betegnek kerülnie kell a nemi érintkezést, a hüvelyzuhanyt és a nehéz súlyok emelését. A hüvelyi méheltávolítás után egy nappal a betegek hazamehetnek.

A hiszterektómia leggyakoribb javallata a méh súlyos, csillapíthatatlan vérzése , a kismedencei fertőzés vagy a gyógyszeres kezelésre nem reagáló endometriózis, a rák, a méh előesése, illetve a mióma.

A hysterectomia két fő következménye, hogy a havivérzések abbamaradnak, és a nő nem tud többé gyermeket vállalni; mindkét következmény hatása attól függ, mennyi idős az illető. A lehetőségek megértésének fontos szerepet kell kapnia a nőgyógyászati ellátásban. Egy nőt arról is tájékoztatni kell, hogy a méh mellett fontos-e eltávolítani a fél vagy az egész petefészket is, illetve beszélni kell az elkerülhetetlenül bekövetkező hormonális változásokról.

A hysterectomiának különböző típusai vannak. A leggyakrabban végzett operáció totális (vagy egyszerű) méheltávolításként ismert; ennek során eltávolítják a méhet és a méhnyakat, bizonyos esetekben a petefészekkel és a petevezetővel együtt (ezt totális, kétoldali salpingo-oopho-rectomiával együtt végzett hysterectomiának nevezik). A radikális hysterectomiát, melynek során a méhet, a méhnyakat, a hüvely egy részét és a kismedencei nyirokcsomókat is kiveszik, a méhnyakrák korai stádiumában szokták alkalmazni. A méhnyakrák kezelésekor ezt a módszert előnyben részesítik a sugárterápiával szemben, különösen fiatal nők esetében, mivel így a petefészket meg lehet hagyni – az továbbra is hormont termel, a korai menopauza tehát elkerülhető.

A méh rákbetegsége hormonok serkentette sejtburjánzás és rákos transzformáció eredménye a méhnyálkahártyában. Azok a nők, akik viszonylag korán kezdtek menstruálni, és a menopauza esetükben későn következett be, fokozottan veszélyeztetettek, akárcsak a túlsúlyos nők és a cukorbetegségben, magas vérnyomásban vagy policisztás petefészek miatt rendszertelen vérzésben szenvedő hölgyek. A nők többségénél a menopauza után alakul ki a betegség.

A méhnyálkahártyarák jellegzetessége a szokatlan hüvelyi vérzés.

Ez jelentheti a hüvelyi vérzés menopauza utáni visszatérését, a normálisnál hosszabban tartó vérzést és a havivérzések között jelentkező vérzést. A ritkán jelentkező menstruációs vérzés egyes nőkben növeli a méhrák kialakulásának kockázatát. A fenti kóros jelenségek bármelyikéről azonnal számoljunk be orvosunknak.

Az orvos megvizsgálja a problémát, amelyhez mintát vesz a méhnyálka-hártyából méhbiopszia (endometrialis biopszia) segítségével vagy a tágítás és küret néven ismert kisebb műtéttel. A diagnózis felállítása érdekében mikroszkóp alatt megvizsgálják a mintát. A további tesztek közé tartozik a hüvelyi ultrahangvizsgálat, amellyel meghatározható a méhnyálkahártya vastagsága, illetve a biopszia, melyet egy hiszteroszkóp nevű, a hüvelyen át a méhbe vezetett rugalmas eszköz segítségével végeznek. A méhnyaki kenet vizsgálata nem elegendő a méhnyálkahártyarák biztos diagnózisához.

Az esetek többségében a hysterectomia (melynek során a petefészkeket is eltávolítják) megoldást jelenthet.

Ha a rák terjedni kezdett, vagy fennáll ennek veszélye, sugárterápiára is szükség lehet; ezt vagy külsőleg, vagy egy radioaktív tamponnak a 24-28 órára való hüvelybe helyezésével, vagy a két módszer kombinálásával végzik. Ha fennáll a kockázata a rák kiújulásának, vagy kiújult a műtét után, szintetikus progesztogén kezelésre is szükség lehet, melyet tabletta vagy injekció formájában alkalmaznak.

Az operáció és a kezelés után megbeszélhetjük orvosunkkal, milyen gyakran kell kontrollra mennünk, és mit tehetünk jó egészségi állapotunk érdekében. Akár túlestünk a menopauzán, akár nem, az orvos valószínűleg nem ír fel ösztrogén tartalmú szert, mivel ennek a hormonnak szerepe lehet a rák kialakulásának serkentésében.

A nagyra nőtt ciszta a has megnagyobbodásához vezet; ekkor nyomást gyakorol más kismedencei szervekre

Egyéb tünet a rendszertelen havivérzés, a havivérzések közti vérzés, a kismedencei fájdalom, az arc- és testszőrzet növekedése és a hang mélyülése. Az orvos kismedencei vizsgálatot végez, és valószínűleg ultrahanggal is megvizsgálja a cisztát.

A nő termékeny életszakasza során a petefészekben zajlik a petesejtek és az ösztrogén termelése. A petefészek belsejében vagy felszínén ciszták (hólyagok) alakulhatnak ki, amit az ovulációt kiváltó és az embriót a korai fázisban életben tartó normális, ciklikus hormonális változások okozhatnak (ezek a sárgatest-ciszták), de kóros elváltozások is lehetnek. A ciszta folyadékkal telt hólyag. Ha a sejtburjánzás tömör, daganatnak nevezik, amely lehet jóindulatú (ártalmatlan) vagy rosszindulatú (rákos).

Az egyik petefészek eltávolítását oophorectomiának nevezik; ha mindkét petefészket érinti a beavatkozás, kétoldali oophorectomiáról beszélünk. Ha a méhet is eltávolítják, a műtét neve hysterectomia. Mindkét petefészek eltávolítása hirtelen, korai menopauzát okoz, ha a beteg egyébként még nem érte el a menopauzát. Ebben az esetben hasznos lehet a hormonterápia, amelyet meg kell beszélni a nőgyógyásszal.

A normális élettani ciszták általában néhány hét alatt eltűnnek. Ha a ciszta megmarad, vagy megjelenése aggodalomra ad okot, ajánlatos műtéti úton eltávolítani.

Különböző típusú műtétekkel lehet eltávolítani a petefészket vagy annak egyes részeit. Le lehet csapolni vagy teljes egészében el lehet távolítani laparoszkóp segítségével. Ha az elváltozás nagy vagy rosszindulatúnak látszik, hasi vágáson át távolítják el. Fontos, hogy patológus elemezze az eltávolított szövetet, van-e benne kóros elváltozás. A lehetőségek közé tartozik az oophorectomia , a hysterectomia  vagy a salpingectomia (melynek során mindkét oldali petefészket és petevezetőt eltávolítják).

A petefészekrákban szenvedő nők többsége ötven- és hatvanéves kor közötti.

Egyes esetekben genetikai tényezőknek is lehet szerepük: akinek egyik közeli rokona szenvedett petefészekrákban, vagy más hozzátartozójánál fiatalon mell- vagy vastagbélrákot diagnosztizáltak, fokozottan veszélyeztetett. Ha időnként megszakad a havonta bekövetkező ovulációk egy-egy hosszabb periódusa – például terhesség és szoptatás vagy orális fogamzásgátló miatt -, az jelent némi védelmet.

Noha ezeket a tüneteket más, nem rákos betegségek is okozhatják, érdemes orvoshoz fordulni, ha tartós, megmagyarázhatatlan tüneteket észlelünk. Például megváltozik a bélműködésünk, gyomorrontás, hányinger, felfúvódás vagy étvágytalanság lép fel néhány napnál hosszabb időre. Előfordulhat váratlan hüvelyi vérzés, bár ez viszonylag ritka.

Mivel a petefészeknek nagy helye van a terjeszkedésre, a tünetek hosszú ideig észrevétlenek maradhatnak; általában akkor jelentkeznek, amikor a növekvő tumor nyomást gyakorol a környező szervekre. Középkorúak és idősek esetében érdemes lehet megkérdőjelezni az újonnan megjelent irritábilisbél-szindróma diagnózisát, mivel ennek tünetei hasonlóak lehetnek a petefészekrák tüneteihez.

Miután az orvos alapos fizikai és kismedencei vizsgálatokat végzett, vérvizsgálatra és kismedencei ultrahangvizsgálatra küldhet. Amennyiben a petefészek megnagyobbodott, néhány héten vagy hónapon belül újabb vagy ismételt vizsgálatokra lehet szükség. Helyi érzéstelenítésben mintát vehetnek a hasüregi folyadékból, és az orvos fel is tárhatja a hasüreget. A petefészekrák leggyakoribb típusa – a laphámsejtes rák – a petefészket borító hámban alakul ki. Más típusok a petefészek más szöveteiben jelentkeznek. A petefészek belsejében kialakuló ráktípusokat szarkómának, a petesejteket létrehozó részben kialakulókat pedig csírasejttumoroknak nevezzük.

A terhesség és a szoptatás védelmet jelenthet a petefészekrák ellen.

A petefészekrákot általában idős korban mutatják ki. A legjobb kezelés a radikális műtét, melynek során eltávolítják a tumor minél nagyobb részét: ezt optimális tumorredukciónak is nevezik. Ezt követi a kemoterápia, amelyet különböző szerek kombinációjával végeznek. A nőgyógyász, a sebész és az onkológus együtt dönt a kezelésről.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.