Hormonok – GYIK
Sokat hallottam már a bioidentikus hormonokról. Mi a különbség ezek és az orvos által felírt hormonok között?
Miután ismertté vált, hogy a mesterséges, a szervezet számára idegen hormonok hosszú éveken át való szedése megemelheti a tüdőembólia, a stroke, a szívinfarktus és a mellrák kialakulásának esélyét, a hormonpótlás újabb formája, a „természetes hormonok” alkalmazása előtérbe került a nyugati társadalmakban. Ezek a hormonok a szervezet által természetes úton előállított ösztrogén és/vagy progeszteron hormonok pontos kémiai megfelelői. Külföldön ezeket, egyedi recepteket is elkészítő gyógyszertárban állítják össze.
Ezek a patikák testre szabják a hatóanyagok adagját, és néha olyan keverékeket is készítenek, amelyek máshol nem kaphatók. Néhol nyálteszttel állapítják meg a nők hormonszintjét, hogy abból határozzák meg a „megfelelő” adagot, noha az FDA még nem engedélyezte e tesztek ilyen célú felhasználását. Az így készített ösztrogénterápiás termékek többsége ösztradiolt tartalmaz, amely a szervezetben természetesen előforduló ösztrogén három formájának az egyike.
Ugyanez a fajta ösztrogén található meg a készen kapható ösztrogéntartalmú tablettákban, tapaszokban, hüvelygyűrűkben és krémekben is. A bioidentikus hormonkészítmények ugyanúgy receptre adhatók ki, mint más hormontartalmú gyógyszerek. És bár sokan mondják az ellenkezőjét, egyelőre semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy a bioidentikus szerek bármivel is biztonságosabbak vagy hatékonyabbak lennének a gyárban előállítottaknál, vagy, hogy kevesebb mellékhatásuk lenne.
Sőt, az FDA nem is hagyja jóvá az ilyen kevert (magisztrális) gyógyszereket, mivel a szervezet nem szabályozza úgy a gyógyszertári gyógyszerkészítést, mint a gyógyszergyárakban folyót. Semmi sem garantálja tehát, hogy a kapott dózis biztonságos lesz, vagy, hogy a készítmény nem szennyeződik az előállítás során.
Az orvosom ösztrogénterápiát javasol a hőhullámaim ellen, de én azt hallottam, hogy ez a kezelés emlőrákot okoz. Igaz ez?
Talán. A Women’s Health Initiative (Női Egészség Kezdeményezés) című nagyszabású nemzetközi tanulmány volt az első, amely felhívta a figyelmet a hormonpótló kezelésben részesülő nők fokozott emlőrák kockázatára. A vizsgálatban több mint 27 000 olyan nő vett részt, akik vagy csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló szert, vagy ösztrogént és progeszteront is tartalmazó készítményt szedtek. Az emlőrák kockázatát az átlagosnál nagyobbnak találták azon nők körében, akik legalább öt éven át használták a kombinált készítményt, bár a növekedés viszonylag kismértékű volt (évente nyolccal több emlőrákos esetet jelentett minden 10 000 nőre vetítve).
A csak ösztrogént tartalmazó készítményt szedő nőknél viszont ritkábban alakult ki emlőrák a vizsgálat hét éve alatt, mint azoknál, akik placebót kaptak, bár a mammográfiás eredményeik 50 százalékkal gyakrabban voltak rendellenesek, és egyharmadával többször végeztek náluk emlőbiopsziát, mint a hormont nem Vörös hereszedő nők esetében. A vizsgálat lóból származó hormonkészítményekkel zajlott. Később bioidentikus (humán) hormonokkal folytatták, és ekkor már nem volt magasabb az emlőrák kockázata.
A hőhullámok elleni hormonpótló kezelésről csak nőgyógyásza segítségével szabad döntenie, akinek alaposan mérlegelnie kell az ön kórtörténetét és egyéb, az emlőrákkal kapcsolatos rizikótényezőit. Ha a hormonpótló kezelés mellett dönt, a szakértők azt javasolják, hogy a legkisebb még hatásos dózist alkalmazza, a lehető legrövidebb ideig.
Gyógyszer nélkül: Vörös here
Egy nemrég publikált színvonalas, a vörös here és egy placebo hatását összehasonlító tanulmány szerint a gyógynövény 57 százalékkal csökkentette a tüneteket – a placebo pedig 63 százalékkal. A kutatók ennek alapján állapították meg, hogy a vörös here ugyan nem hat, a placebohatás viszont kifejezetten erős – hiszen az 57 százalékos javulás egyáltalán nem elhanyagolható.
Egyáltalán nincs libidóm, ami már kezdi zavarni a férjemet. Segítene ezen a tesztoszteron?
Valószínűleg, de a hormontartós szedésének veszélyei még nem ismertek. Bár a tesztoszteront férfi nemi hormonként ismerik, a nők szervezetében is termelődik. Nagyjából a felét a petefészek állítja elő (a többit a mellékvese), így amikor a menopauza idején a petefészek „nyugdíjba megy”, a nők tesztoszteronszintje jelentősen lecsökken. Mivel a tesztoszteronnak a jelek szerint fontos szerepe van a női libidóban, egyes szakértők szerint a hormon alacsony szintje lehet felelős a szexuális késztetés menopauza után és olykor már előtte is tapasztalható csökkenésének bizonyos nők esetében.
Nyugaton az orvosok egy része már évek óta ír fel kis dózisú tesztoszteronkrémeket és tapaszokat az alacsony libidójú nőknek, és a tanulmányok legtöbbje szerint ez a kezelés segített is javítani a nemi életüket.
Mellékhatások
De vannak a módszernek hátrányai is: a tesztoszteron használata a nőknél olyan kellemetlen mellékhatásokkal járhat, mint a nem kívánt szőrnövekedés (például az arcon), a hízás és a pattanásosság. A tesztoszteron kis dózisú használata csökkenti e mellékhatások valószínűségét. Egyes szakemberek pedig aggódnak amiatt, hogy vajon milyen, még nem kellően ismert veszélyei lehetnek a hormon egy évnél hosszabb ideig való alkalmazásának.
Mindazonáltal több nagy gyógyszergyártó is nagy erőkkel dolgozik a nőknek szánt tesztoszteron készítmények piacra dobásán. Az egyik vállalat néhány éve kifejlesztett egy tapaszt, de az FDA a hosszú távú hatásvizsgálatok kis száma miatt nem engedélyezte azt. Európában az óta már engedélyezték a tapasz forgalmazását, az USA-ban pedig már több más tapasz és egy gél is a klinikai vizsgálatok utolsó szakaszában tart. Magyarországon a tesztoszteronkészítményeket egyelőre csak férfiaknak javasolják.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.