Babaápolás

Tetoválások – elkaphatok betegséget a tetoválás során?

Ma már úgy tűnik, hogy minden második ember testén van valahol kisebb-nagyobb tetovált minta. A testdíszítés e formája népszerűbb, mint valaha, ám megvannak ennek a kockázatai is – és itt nemcsak a majdani megbánásra gondolunk (a tetováltatok több mint egyharmada bánja meg előbb-utóbb ezt a lépést).

Elkaphatok betegsé­gek a tetoválással?

Elméletileg lehetsé­ges, gyakorlatilag azonban nem túl valószínű, ha jó nevű tetoválószalont választ.

A tetoválás mára annyira gya­korivá vált, hogy semmiféle merészséget nem jelez. A 18-29 éves amerikaiak 49 százalé­ka állítja, hogy van legalább egy tetoválása, s a 30-39 éve­sek körében is 28 százalékos az arány. Nagy-Britanniában a két említett korcsoportban 21, illetve 35 százalék vall be teto­válásokat. Ehhez már valósá­gos tintatenger kell!

Ha bízhatunk a statisztikák­ban, akkor a tiszta szalonban, engedéllyel rendelkező tetoválóművész által készített tetová­lás viszonylag biztonságos.

Felmérés eredménye: a Northwestern Egyetem fel­mérésében 500, véletlenszerű­en kiválasztott, 18 és 50 év kö­zötti korú tetovált amerikait kérdeztek meg, s közülük csak nagyon kevesen számoltak be olyan komolyabb vagy tartós egészségi problémáról, amely a tetoválásukból származott.
Vigyázat! Mindazonáltal az orvosok és az egészségügyi szervezetek jelentős része is úgy véli, hogy a tetoválás kockázatot jelent a vérrel terjedő betegségek szem­pontjából, ezért azt javasolják, hogy inkább legyünk rendkívül óvatosak.

Az amerikai Beteg­ségmegelőzési és Járványügyi Központ szerint még nincs elegendő adat, hogy összefüg­gést lehessen megállapítani a tetoválás és a vérrel terjedő betegségek, például a HIV, a hepatitis B- vagy C-vírus okozta fertőzések között. De hivatkoznak egy 20 éves vizs­gálatra, amely szerint a frissen diagnosztizált, hepatitis C-vírussal fertőzöttek kevesebb mint 1 százalékának volt ko­rábban tetoválása. Másfelől vi­szont a Texasi Egyetem Dallas­ban működő Egészségügyi Központjának kutatói azt álla­pították meg, hogy a magukat tetoválószalonban felékesíttető emberek körében kilencszer nagyobb volt a hepatitis C-vírus-fertőzés veszélye, mint a nem tetováltak esetében.

Az Amerikai Vöröskereszt egyébként nem is engedélyezi a véradást azoknak, akiket a megelőző 12 hónapban teto­váltak. „Ez az előírás a hepati­tisszel kapcsolatos aggodalmak miatt van”, magyarázza a szer­vezet a véradási útmutatójá­ban. Azt is jelzik, hogy a vára­kozási időszakra nincs szükség, amennyiben a tetová­lást államilag szabályozott vál­lalkozás végezte steril tűkkel és nem újrahasznosított tintával; mivel azonban jelenleg csak az USA néhány államában mű­ködik engedélyezési program a tetoválószalonok számára, a tetovált véradók legtöbbjének ki kell várnia a 12 hónapot, mielőtt vért adhatnának.

Vannak egyéb veszélyek is?

Jegyezzük meg! Bár nem túl nagy a valószínűsége, de a tetoválás a fertőzéstől a hegesedésig egész sor problémát okozhat. Ha engedélyezett tetováló-művészt választ, aki steril esz­közökkel dolgozik, az csökken­ti a kockázatot.

Míg statisztikailag igen csekély a tetováltatáshoz kapcsolódó súlyos betegségek és allergiás reakciók fellépésének veszélye, a kevésbé súlyos szövődmé­nyek kockázata már nagyobb.

Vizsgálati eredmény: a European Journal of Dermatology című szaklapban 824 személy vizsgálata alapján nemrég arról számoltak be, hogy a tetoválás gyógyulása idején csaknem az egyharma­duk esetében lépett föl vérzés vagy viszketés.

Az egyéb veszé­lyek között említést érdemel a hegesedés és a bakteriális fer­tőzés (olyan esetek is voltak, amikor a tetoválással össze­függésben antibiotikum rezisztens baktériumtörzzsel történt fertőzést tapasztaltak). Ezek ritkák ugyan, ám az engedély nélkül dolgozó vagy nem kel­lően tiszta tetoválóművészek növelhetik a veszélyüket.

Olyan esetekről is tudunk, amikor a tetoválás szemölcsök terjedését idézte elő, mondja dr. Carolyn Jacob, a chicagói Kozmetikai Sebészeti és Dermatológiai Központ igazgató­ja. Ha a tető válóművész áthúz­za a tűjét egy kis szemölcsön, azzal a szemölcsöket okozó humán papillomavírust más területekre is átviheti. A régi te­toválások emellett gondokat okozhatnak a mágneses rezonanciás vizsgálatokban, mivel évtizedekkel ezelőtt egyes tin­táknak még sajátos mágneses tulajdonságaik voltak.

Könnyű eltávolíttatni egy tetoválást?

NEM! Több fájdalmas és költ­séges beavatkozásra lehet szükség már egészen kicsi te­toválás eltávolításához is, és még így is előfordulhat, hogy hegek maradnak vissza.

A lézeres kezelés megsemmisít­heti a tetováláshoz használt festékanyagot, s eltüntetheti a mintát, de így is gyakran ma­rad vissza valamilyen mértékű hegesedés, és bizonyos színű tintákat hírhedten nehéz el­távolítani. A lézer könnyen el­bánik a feketével és a sötétkék­kel, a vörös, a sárga és a zöld viszont jóval több munkát igé­nyel. „A fluoreszcens színeket, például a sárgát vagy a neon­zöldet pedig nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen eltávolítani”, figyelmeztet dr. Jacobs.

Amikor orvost választ, hogy eltávolíttassa vele a tetoválást, olyan dermatológust keressen, akinek kimondottan nagy ta­pasztalata van a tetoválások lézeres kezelésében, tanácsolja dr. Bruce Katz, a New York-i Juva Bőr és Lézer Központ igazgatója.

Egy tipp: próbáljon olyan specialistát találni, aki nem bérelt, hanem saját készülékkel párologtatja el a festékanyagokat. És ne le­pődjön meg, ha a főiskolán csináltatott jópofa, 250 dollá­ros kis tetkó eltávolítása öt kezelést igényel és 2500 dollár­jába kerül.
Jó tanács! Ha tetoválásra vágyik, csakis kifejezetten jó hírű tetováló-művésszel végeztesse. Olyan, megfelelő engedéllyel rendel­kező szakembert válasszon, aki egyszer használatos tűket használ, és készségesen meg­mutatja, hogyan sterilizálja eszközeit. A tetoválás pedig legyen kicsi és sötétkék vagy fekete (legföljebb még egy színnel kiegészítve), hogy könnyebb legyen eltávolítani, ha egyszer majd ráunna.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.