• baba
• háziállat
• kutya
• macska

Szülés előtt: a háziállat felkészítése!

„A kutyánk iszonyúan féltékeny, ha a párommal megöleljük egy­mást, akkor is közénk furakodik. Aggódom, hogy fog reagálni a babára.”

Az agyonbabusgatott ölebnek valóban nehéz átállnia és az új jövevény megérke­zésekor visszavonulnia a normál háziállat szerepkörébe. Pedig nincs más választása, kénytelen megosztani a szívünkben el­foglalt helyét azzal a kicsiny, de fenye­gető emberkével, aki hamarosan haza­jön a kórházból. Bár a kezdeti levertség elkerülhetetlen, mégis meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy elkerüljük az állat túlzott féltékenységét – és ter­mészetesen esetleges agresszív reakcióit.

Legjobb már most elkezdeni:

• Ha a kutya nem végzett kutyakiképző iskolát, mert ennek eddig nem éreztük szükségességét, most írassuk be, hiszen viháncolása és túlzott játékossága gye­rektelen otthonunkban nem volt gond, de most, az új személy megjelenésével baj lehet belőle. Mivel az újszülött visel­kedése nem irányítható, nem kiszámítható, a kutyát kell megfékezni. A kutya­kiképző iskola nem fogja megtörni ked­vencünket, de kiegyensúlyozottabbá teszi, így kevésbé valószínű, hogy bántaná a babát.
• Lehetőleg már most fogjuk edzésbe a kutyánkat. Hívjunk meg kisgyerekes ba­rátokat, vagy kérjünk meg a parkban egy szülőt: engedje a gyereke közelébe ebün­ket, hadd szimatolja végig a kisbabát, vagy tűrje el egy tipegő gyerek simoga­tását, így fokozatosan hozzászokik a ba­baszaghoz és a kisgyerek-viselkedéshez.
• Szoktassuk kutyánkat a csecsemővel való együttélésre. Vegyünk a játékboltban egy babát, és gyakoroljunk azon (a leen­dő anyukának sem fog ártani). Pelenkázzuk, ölelgessük, énekeljünk hozzá, ringas­suk, tegyünk úgy, mintha szoptatnánk, fektessük le a kiságyba, vigyük sétálni a babakocsiban – és rá se rántsunk a szom­szédok megütközött tekintetére. Időn­ként játsszunk le egy olyan kazettát, amelyről babasírás hallatszik.
• Már most törődjön bele a kutya, hogy a jövőben egyedül kell aludnia (kivéve persze, ha a szülés után is meg akarjuk osztani vele az ágyunkat), így talán nem fogja sokkolni a változás. Készítsünk puha kutyaágyat a sarokban, a kénye­lem kedvéért kerüljön bele egy kedvenc párna vagy takaró. És ezt a sarkot nyil­vánítsuk gyerekmentes területté, mert ha bemászna a kisgyerek az alvó kutya birodalmába, azzal a legbarátságosabb ebből is agresszív reakciót válthatna ki.
• Vigyük el a kutyust teljes körű kivizs­gálásra. Oltassuk be kombinált oltással, győződjünk meg róla, hogy nincs-e az állatban bolha és kullancs, kérdezzük meg az állatorvost, hogy milyen kártevő elleni tabletta, illetve más védekezési mód használható biztonságosan a baba mellett. Ne feledkezzünk meg a kutya féregtelenítéséről sem.
• Ha a babának külön szobája lesz, ta­nítsuk meg a kutyát, hogy oda egyedül, vagyis felnőtt ember nélkül nem mehet be. Zárjuk le az ajtót ráccsal, hogy meg­akadályozzuk az állat kéretlen látogatását. Ha a baba kiságya a szülők szobájában vagy a nagyszoba sarkában fog állni, ta­nítsuk meg a kutyát, hogy nem mász­hat be a kiságy alá, mert könnyen lever­heti az ágyról a rácsot.
• Ha most olyan helyen van a kutya etetőhelye, hogy a cseperedő kisgyerek odatipeghet, helyezzük át a pincébe, a ga­rázsba vagy más olyan területre, ahová nem jut el a kis kíváncsi, mivel a békés kutya is veszélyes lehet, ha félti az enniva­lóját. Kis lakásban érdemes rászoktatni a kutyát az esti etetésre, nappalra pedig elzárni az etetőedényét. Soha ne hagy­junk elöl kutyaeledelt, mivel az állattáp nem csak a kutyáknak ízlik: sok baba sze­ret belekóstolni, amitől akár meg is ful­ladhat. Ha nem akarjuk folyton felmosni a padlót, használjunk olyan vizes edényt, amit nem lehet felborítani.
• Szülés után küldjünk haza párunkkal a kórházból vagy a szülőotthonból egy olyan ruhadarabot, amelyet az újszülött már viselt, de még nincs kimosva, hogy a háziállat megszokhassa a baba szagát. Hazaérkezéskor az legyen az első dolgunk, hogy üdvözöljük az ebet – azalatt apuka majd fogja a babát. Majd elégítsük ki kedvencünk kíváncsiságát, és hagyjuk meg­szagolni az alaposan bebugyolált, fején és arcán kezünkkel eltakart csecsemőt. Amikor leraktuk a kiságyba a gyereket, adjunk a kutyának különleges jutalmat, és töltsünk egy kis időt csak vele.
• A kisbabára természetesen figyelni kell, de nem szabad túlzottan óvni a kutyá­tól, mert azzal csak féltékennyé tesszük és elbátortalanítjuk az állatot. Inkább próbáljuk ugyanúgy (persze más módsze­rekkel) bevonni a jövevény gondozásába, mint a nagyobb testvéreket, és folyama­tosan biztosítsuk róla, hogy még mindig szeretett tagja a családnak. Szoptatás köz­ben simogassuk, vigyük el sétálni a ba­bával, engedjük be a kicsi szobájába, ha mi is ott vagyunk, szánjunk naponta leg­alább öt percet csak a kutyára. Ha azonban a kisgyerekkel a legkisebb ag­resszivitást tanúsítja, azonnal szabadul­junk meg tőle!
• Kössük meg. Ha minden erőfeszítésünk és gondos előkészületünk ellenére a kutya ellen­ségesen viselkedik, kössük meg, és tart­suk távol a babától, amíg meg nem bi­zonyosodtunk arról, hogy az állat túl­jutott az érzelmi válságon. Lehet, hogy eddig még soha senkit nem harapott meg, de nem tudhatjuk, hogy stressz alatt mire képes. Ha a póráz csak fel­korbácsolja az indulatait, lehet, hogy új otthont kell találni számára. (Kan ku­tyáknál a kiherélés csökkenti az agresszivitást.)

Kérdés – macska:

„Félek attól, hogy a macskánk, amely mindig velünk aludt, féltékeny lesz az új babára.”

A barátságos macska is megváltozik, ha csecsemő érkezik a házba. És mivel a macska, akárcsak a kutya, képes foggal­-karommal bántani a csecsemőt, jó előre fel kell készíteni a család szaporodására. A fenti kutyás tanácsok többsége illik a macskákra is. Ne sajnáljuk az időt és a figyelmet, feltétlenül biztosítsuk róla a kis állatot, hogy még mindig ő a család kedvence.

Mivel a macska szeret össze­gömbölyödni egy meleg test mellett, és könnyen felmászik a kiságy oldalán, helyezzünk fel egy speciális hálót, amely megakadályozza, hogy macskánk a gyerekünk mellé feküdjön, ez a barátságos gesztus ugyanis tragédiába torkollhat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.