• Alzheimer-kór
• demencia

Alzheimer-kór korai felismerése és kezelése

Mik a leggyakoribb tünetei?

Legfontosabb klinikai tünetei az emlékezés, a tájékozódás, az egyéb kognitív mű­ködések zavara. A mentális tünetekhez a betegség előrehaladtával a viselkedés megváltozása, a foglalkozásban, valamint a szociális és családi környezetben jelent­kező zavarok, végül az önellátási képesség hanyatlása is társul. A dementiára tehát jellemző, hogy a kognitív működések zavara mellett gyakran pszichés tünetek is jelentkeznek.

A diagnózis kimondásának alapvető feltétele, hogy a tüneteket nem depresszió, vagy tudatzavar hozza létre. Elsődleges dementia esetén a tünetek oka ismeretlen eredetű idegsejtpusztulás. A másodlagos dementiák hátterében más központi idegrendszeri betegség, vagy általános szervi kórkép áll. A dementia nap­jainkban népbetegségnek számít, a betegség gyakorisága az életkor előrehaladtával jelentősen nő.

Öregedéssel járó betegség?

Természetes öregedés esetén is előfordulhat feledékenység, de ilyenkor a szellemi teljesítményben nem észlelhető objektív zavar. Igen nagy jelen­tősége van az úgynevezett „enyhe kognitív zavar” felismerésének, hiszen kialakulása után öt éven belül a betegek közel felénél dementia alakul ki, míg az időskorúaknál ez csak 10-15%-ra tehető.

Az enyhe kognitív zavar esetén mérsékelt kognitív tünetek (szótalálási, számolási, írási nehezítettség, térbeli tájékozódás zavara) észlelhetők, de a szociális működések te­rén nem jelentkezik érdemleges zavar.

Mi az Alzheimer-kór?

Az Alzheimer-kór a leggyakoribb dementiatípus. Eredetét nem ismerjük, egyre súlyosbodó idegsejtpusztulás jellemzi, elsősorban a homlok- és a halántéklebenyben. A betegség legfontosabb eltérése az acetilkolin-szint csökkenése, melynek fontos szerepe van a terápia megválasztásában.

Esetenként családi hal­mozódást figyelhetünk meg. A magas iskolai végzettség, a rendszeres szel­lemi és testi aktivitás, védő tényezőként szerepelnek. A betegség lefolyása általában 8-10 év.

Milyen tünetekkel kell számolnunk?

Legfontosabb jellemzői az agykérgi károsodás tünetei (emlékezés, térbeli és időbeli tájékozottság felfogás, ítélőképesség zavara, a megszerzett tudásanyag fokozatos elvesztése, valamint a tanulás és beszéd nehezítettsége).

A kognitív tünetek mel­lett az érzelmi élet zavara (szorongás, depresszió, csökkent késztetés, esetenként hallucinációk, téveszmék, agresszivitás) és a társas viselkedés abnormalitása is ész­lelhető. Mindezek ahhoz vezethetnek, hogy a beteg nem érti a környezetét, szo­ciálisan visszahúzódik, szorong, időnként ingerlékeny.

Hogyan ismerhető fel?

A betegség diagnosztizálására a klinikai tüneteken és kritériumokon kí­vül pszichometriai tesztek is alkalmazhatók, melyek révén az emlékezés, a tájékozottság, az intellektuális teljesítmény és a kognitív működések jól mérhetőek. A képalkotó vizsgálatok közül kiemelkedően fontos a koponya CT-vizsgálat, hiszen ezáltal az agysorvadás, illetve az agy bizonyos terüle­teinek meszesedése igazolható.

Hasznos információkat adhatnak az agyi ér ultrahang-vizsgálat és izotópos képalkotó módszerek is, melyek révén az agyi véráramlás mértéke, illetve az egyes agyterületek anyagcsere-akti­vitása jól megítélhető.

A korai diagnózis jelentősége

Alzheimer-kór lehetősége akkor valószínűsíthető, amikor a fent felso­rolt kognitív és egyéb tünetek nem tulajdoníthatók a normális örege­dési folyamatnak, a feledékenység pedig rövid idő alatt súlyos mértékig fokozódik. Bár a korai stádiumban egyes enyhe tüneteket a betegek ma­guk is észlelnek, a komplex változást csak a beteg környezetében élők veszik észre.

Korai észrevétel

A hozzátartozók igen fontos feladata e korai változások ész­revevése, majd a beteg családorvos felé való irányítása. A családorvos az elvégzett szűrővizsgálatok alapján felveti a dementia gyanúját, majd a beteget neurológus vagy pszichiáter szakorvoshoz irányítja.

A szakorvos feladata a pontos diagnózis megállapítása, a dementia okának felderí­tése, a speciális kezelés beállítása, és a családorvossal való együttműkö­dés révén a beteg hosszú távú gondozása. A betegség súlyos stádiumá­ban a szakorvos feladata a beteg speciális intézményi elhelyezésének kezdeményezése.

Milyen előnyökkel járhat a korai felismerés?

A diagnózis korai megállapításának számos előnye van. Hiányában a családtagok egyes esetekben igen nehezen fogadják el a beteg viselke­dését, sőt még vádolhatják is őt ezért. A beteg képtelen elfogadni, hogy orvosi segítséget kell kérnie.

A korai diagnózis megálla­pításának legfontosabb előnye, hogy az időben megkezdett megfelelő terápia révén csökkenhet a tünetek súlyossága, az esetek egy részében lassú a kognitív működések és a viselkedési zavarok hanyatlása, a be­tegek hosszabb ideig képesek lehetnek önálló életvezetésre.

Mindezek által csökkenhet a demens betegeket ápolók, gondozók fizikai és lelki terheltsége. Nem utolsó szempont, hogy a diagnózis korai felismerése révén az Alzheimer-kóros betegek egyébként igen magas kezelési költ­sége csökkenhet.

Hogyan zajlik a kezelése?

Az Alzheimer-kór kezelése rendkívül összetett, nehéz kihívás. A kezelés során hosszú távú és komplex stratégiai célokat kell kitűzni. Igen fontos szempont a céltünetek kiválasztása és azok megfelelő kezelése. A beteg­ség tüneteinek javítására gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési lehe­tőségekkel rendelkezünk. A hosszú távú kezelés egyik célja a kognitív és egyéb tünetek javítása, de ugyanilyen fontosságú a betegség előreha­ladásának lassítása is.

A kezelés hatékonysága a kognitív működések ja­vulásában, a viselkedés eltéréseinek mérséklődésében és a napi aktivitás fokozódásában tükröződik. Mint ahogy a kórkép okainál már leírtuk, a gyógyszeres kezelés egyik fő lehetősége a csökkent acetilkolin-szint nö­velése, acetilkolinészteráz-gátlók alkalmazásával. Súlyosabb esetekben a memantin alkalmazása is szóba jön.

Mire kell odafigyelnünk Alzheimer-kórban szenvedőknél?

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Alzheimer-kór népbetegség, mely elsősorban az idősebb korosztályt érinti. A már kialakult súlyos tü­netek esetén a betegség igen nagy terhet ró mind a beteg, mind a kör­nyezete, illetve a társadalom számára, előrehaladott állapotban a betegség kezelése kevésbé eredményes, mind a kezelés, mind az ápolás-gondozás költsége jelentősen emelkedik, az ápolók-gondozók fizikai és lelki igény­bevétele jelentősen növekszik.

A betegek komplex ellátása csak a hozzátartozók, a gondozók, a családorvos és a szakorvos hatékony együttműködése révén valósulhat meg.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.