• anyagcsere
• vékonybél

Endokrin kórképekhez és anyagcserebetegségekhez társuló vékonybél-elváltozások

Diabetes mellitus

A diabetes mellitus a szervezet egészét érintő anyag­csere-betegség. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján egyes gasztrointesztinális tünetek, mint a hasmenés, a hasi fájdalom, a korai teltségérzés vagy a székrekedés gyakrabban fordulnak elő cukorbetegek között.

A diabetes mellitus és kezelése befolyásolja a vékony­bél működését. A betegség késői szövődményei között, az autonóm neuropathia részjelenségeként motilitás­zavarok alakulhatnak ki. A kimutatott motilitászava­rok nem jól korrelálnak a betegek tüneteivel. Jellemző az antrum hipomotilitása, de a vékonybélben hipo- és hipermotilitás is kialakulhat.

Székrekedés és hasmenés hasonló gyakorisággal fordul elő. Az egészségesekkel szemben a migráló motoros komplexek (MMC) döntően nem az antralis III. fázishoz kapcsolódnak. A vékony­bél-perisztaltika zavara a bél csökkent öntisztuló képes­ségéhez, vékonybél-kontaminációs szindróma kialaku­lásához vezethet. A magas vércukorszint és a motilitás zavarai egyéb gasztrointesztinális fertőzések kialakulá­sának is kedveznek.

Az orális antidiabetikumok is befolyásolhatják a bél­működést és a gasztrointesztinális tüneteket. Az acarbose az a-glukozidáz enzim gátlásával a szénhidrátok lebontását akadályozza, ami puffadást, hasmenést okoz­hat. A metformin gyakran hasmenést, ritkábban B₁₂-vi-taminhiányt okoz.

Az l-es típusú diabetes mellitushoz egyéb autoimmun kórképek, így coeliakia is társulhat, amely szintén magyarázhatja hasmenés kialakulását. A kezelés alapja a cukoranyagcsere rendezése, esetleg gyógyszerváltás, nagy dózisú B-vitaminok, esetenként antibiotikum vagy motilitást befolyásoló szer adása. A diabetes mellitus és a gasztrointesztinális tünetek közötti ok-okozati összefüggés csak az egyéb lehetséges kórokok kizárása (pl: krónikus mes. ischaemia) után mondható ki.

A pajzsmirigy betegségei

A pajzsmirigyhormonok fokozzák a bél motilitását, ami lehet a hormonok közvetlen hatása vagy a katecholaminok szinergizmusának következménye. Hyperthyreosisban a betegek 30-50%-ánál jelentkeznek gasztrointesz­tinális tünetek. Gyakori a hasmenés, de ez ritkán okoz malabszorpciót. Kezelésében a nem szelektív ß-blokkoló Propranolol hatásos lehet.

Hypothyreosisban a motilitás csökkenése figyelhető meg, amely a bél tranzitidejének megnyúlását, székrekedést, igen ritkán paralitikus ileust okozhat. Emellett bizonytalan hasi fájdalom, puffa­dás jelentkezhet. A bélben glukóz-aminoglikánok, főleg hyaluronsav rakódik le, ami a bélnyálkahártya ödémá­jához vezet, a mixödémás ascites igen ritka.

A pajzsmirigy autoimmun eredetű gyulladásos meg­betegedései (pl. Basedow-Graves-kór és Hashimoto-thyreoiditis) csatlakozhatnak a vékonybél autoimmun betegségeihez. A coeliakiás betegek 10-15%-ában kimutatható pajzsmirigyellenes antitestek jelenléte, de csak 4-10%-ban jelentkezik autoimmun pajzsmirigybetegség.

A papillaris pajzsmirigy carcinoma incidenciája ma­gasabb familiáris polyposis szindrómás betegekben, és vannak adatok a coeliakiával való esetleges kapcsolatá­ról is. Medullaris pajzsmirigy carcinomában vizes has­menés, exsiccosis alakulhat ki, amit a daganat által ter­melt kalcitonin és más hormonok (pl. szerotonin, VIP stb.) hatásával magyaráznak.

Egyéb endokrinológiai kórképekhez kapcsolódó vékonybél-elváltozások

Acromegaliában megnyúlik az orocoecalis tranzitidő, emellett nagyobb a vékonybél kontaminációs szindróma előfordulási esélye az átlagpopulációhoz képest.

Primer hyperparathyreosisban a betegek egyharma­dában jelentkezik obstipáció a belek tónusának csökke­nése, illetve az esetleg kialakuló renalis diabetes insipi­dus okozta exsiccosis miatt.

Malabszorpciós szindrómákban viszont a D-vitamin felszívódási zavara szekunder hyperparathyreosishoz vezethet.

Addison-kórban jellemzően megjelennek gasztroin­tesztinális tünetek (pl: hasi fájdalom, fogyás, hányás, étvágytalanság). Az Addison-krízis akut hasi katasztró­fa klinikai képét utánozhatja.

Phaeochromocytomában megfigyelték obstipáció, ileus, mesenterialis ischaemia, gasztrointesztinális vérzés kialakulását, amit a betegségben termelődő katecholaminok bélizomzatra kifejtett hatásával hoztak összefüggésbe.

Fabry-kór

X-kromoszómához kötött, recesszív, lizoszomális tárolási betegség, amelyet a lizoszomális a-galaktozidáz A-enzim hiánya okoz. A betegség a vese, a szívizom, a központi idegrendszer és a bőr mellett a gyomor és bélrendszert is érintheti. Hasi fájdalom, teltségérzés, meteorizmus, fogyás, hányás, hasmenés, székrekedés, valamint ételin­tolerancia jellemzőek. A Meissner-plexusok ganglionsejtjeinek károsodása, a kis erek gyulladása, keringési zavara miatt szekunder autonóm neuropathia alakul ki.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.