A társasági kapcsolatok az agyi elbutulás ellenszere?
Legközelebb, ha az unokáinkkal elmegyünk az állatkertbe, álljunk meg néhány percre a csimpánzok ketrecénél. Ha elég hosszú ideig figyeljük az állatokat, észrevehetjük, milyen bonyolult szociális kapcsolatrendszer működik közöttük, ami sokban emlékeztet az emberi viszonyokra.
Nekünk, főemlősöknek nem azért alakult ki nagy térfogatú agyunk, mert égtünk a vágytól, hogy kidolgozzuk a relativitáselméletet. A szürkeállomány térfogata azért nőtt meg, mert a szociális kapcsolatok kialakítása mentális kihívást jelentett az agy számára. Azzal pedig már tisztában vagyunk, hogy az agy szereti a kihívásokat.
Még jóval azelőtt, hogy megtanultunk volna kőből kereket készíteni, szükség volt rá, hogy elhelyezzük magunkat a törzsi hierarchiában. Ezért van, hogy az agy legelsőnek a szociális információkat dolgozza fel. Ezeket gyorsabban dolgozzuk fel bármilyen más információnál, és sokkal jobban vissza tudunk emlékezni emberekre és kapcsolatokra, mint absztrakt fogalmakra vagy élettelen tárgyakra. Még álmunkban is többet foglalkozik az agyunk emberek képével, mint tárgyakéval. Másképpen kifejezve, társas lénynek teremtettünk.
Amikor egy másik emberi lénnyel találkozunk, jól megtornáztatjuk az agyunkat, még akkor is, ha csak 10 percnyi csevegést folytatunk vele. A beszélgetésre oda kell figyelni, kérdésekre kell válaszolni, értelmezni kell a másik hanghordozását és testbeszédét, és még a rövid és hosszú távú emlékezetünket is használni kell a beszélgetés során előforduló tények felidézésére. Ugyanakkor ki kell zárni a figyelmünket megzavaró többi tényezőt. Ezek mind a prefrontális lebeny munkáját igénylő komplex végrehajtó funkciók. Ez az agyterület pedig, mint tudjuk, fokozottan ki van téve a korral járó kognitív hanyatlásnak.
Korunktól függetlenül, ha többet forgunk társaságban rokonok és barátok között, javulhat a munkamemóriánk és az információfeldolgozó képességünk mind rövid, mind hosszú távon. Állatkísérletekben kimutatták, hogy a szociális kapcsolatok elősegítik új agysejtek képződését és növelik az agytérfogatot. Az erős szociális hálózat még olyan emberek esetében is késleltetheti az Alzheimer-kór tüneteinek megjelenését, akiknek az agyában már kialakultak a betegségre jellemző szövettani elváltozások.
- Akut fejfájások típusai és okai
- Septikus láz okai (szepszis)
- Primer és szekunder agydaganatok és tüneteik
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egy dologra azonban ügyelni kell: a kapcsolatok pozitívak legyenek. A házastársunkkal folytatott csatározások vagy a testvéri veszekedések károsítják az agyat, amennyiben egy adott mérték fölé növelik a kortizolszintet. E stresszhormon hatására zsugorodik a hippocampus, az emlékezet székhelye. A pozitív kapcsolatok jót tesznek az agynak, annál inkább, minél változatosabbak. A társasági kapcsolatok ápolása következtében kiterjedt támogatói hálózatra teszünk szert, ami nemcsak azért hasznos, mert van kire támaszkodni, ha segítségre szorulunk, hanem azért is, mert nő a magabiztosságunk és jobban tudunk magunkon segíteni, ha nehéz élethelyzetbe kerülünk.
Mekkora ez a haszon az agy számára?
Svéd kutatók közel 800 idős embert követtek figyelemmel 6 éven át, és azt találták, hogy a társasági tevékenységek, mint a hangverseny-látogatás, az utazás, a baráti csoportok, a színházba és kiállításokra járás, a kártyázás és más társasjátékok több mint 30 százalékkal csökkentették a demencia kockázatát.
A fitt agyért társasági kapcsolati háló létrehozása
A családdal és a barátokkal töltött értékes idő szórakoztató módon védelmezi az agyat. Ne aggódjunk, nem kell társasági pillangóvá válni. Ha azonban inkább vakondra hasonlítunk, ideje kikecmeregni az üregünkből a napvilágra. Minden kis lépés számít. Nem túlságosan kedveljük a partikat? Kezdjük akkor inkább azzal, hogy felhívjuk egy barátunkat vagy barátságosan köszöntjük a szomszédunkat, majd innen folytassuk. Kutatók kimutatták, hogy még a rövid szociális interakciók is pozitív hatással lehetnek az emlékezetre és a kognitív teljesítményekre.
Tudatosan bővítsük a kört!
Ahogy idősödünk, csökken a kapcsolataink száma – a gyerekeink elköltöznek, nyugdíjba vonulunk, lassan eltávoznak az idős rokonok és barátok. Valószínűleg nem vágyunk a fiatalok divatos szórakozóhelyeire, de azért ne adjuk fel a „bandához” való tartozást. Egy 12 évig tartó vizsgálat során nyomon követték több mint 2800 hatvanöt év feletti, saját otthonában élő személy állapotát. Akik legalább öt-hat emberrel tartották a kapcsolatot, azoknál feleakkora volt a kognitív hanyatlás kockázata, mint azoknál, akik senkivel sem ápoltak ilyen viszonyt. Hasonlóak voltak az eredmények a vizsgálat megkezdése után 3, 6, valamint 12 évvel is.
Legyünk másokkal napi kapcsolatban!
Egy másik vizsgálat szerint a 78 év feletti nők közül a nagyobb társadalmi kapcsolati hálóval rendelkezők 26 százalékkal kisebb valószínűséggel lettek demensek vagy mutattak öregkori kognitív hanyatlást. Közülük a „társasági pillangók”, akik naponta érintkeztek a barátaikkal vagy rokonaikkal, felére csökkentették a kockázatukat. A kutatók jelezték, hogy ezek a nők voltak leginkább bizalmas viszonyban a barátaikkal és kérték a segítségüket, nem csak elmentek velük ebédelni. Feltehetően emiatt tudták megőrizni az önállóságukat. Tegyünk meg mindent, hogy versenyre kelhessünk ezekkel a cserfes Katákkal.
Legalább havonta kétszer találkozzunk a legjobb barátainkkal!
Telefonon pedig legalább hetente egyszer beszéljünk velük. A legegészségesebb embereknek egész életükben van közeli baráti köre. Amikor az emberek társas kapcsolatait vizsgálták 18-tól 100 éves korig, kiderült, hogy ahogy öregszünk, hajlamosak vagyunk „megritkítani” a társasági kapcsolatainkat, megtartjuk a legjobb barátokat, és hagyjuk elveszni a kapcsolatot azokkal, akik nem sokat jelentettek számunkra. Ezek a szoros baráti szálak az érzelmi megelégedettség fontos forrásai, ezért ne hanyagoljuk el őket (de azért szerezzünk új barátokat is).
Kapcsoljuk ki a tévét!
„Szobádban hervadni semmit nem ér”, hangzik el a Kabaré című musicalben. Sőt káros is lehet, főleg idős korban. Ha sokáig vagyunk egyedül, különösen a tévé előtt gubbasztva, hajlamosak vagyunk elbambulni. Egy kutató véleménye szerint az idősebbeknek nehéz kikerülniük ebből az elbambult állapotból és átkapcsolniuk nagyobb összpontosítást igénylő feladatokra, például egy párbeszéd folytatására. Ezért minél kevesebbet bambulunk, annál jobb. Ha már régóta egyedül vagyunk otthon, induljunk el és köszöntsünk valakit, akivel összetalálkozunk, vagy hívjuk fel egy barátunkat vagy rokonunkat.
Randevúzzunk másképp!
A szerelem és az újdonság együttese igen jót tesz mind az agyunknak, mind a kapcsolatunknak. Az új élmények beindítják agyunk jutalmazó hálózatát és növelik a noradrenalin és a dopamin szintjét. Mindkét idegi átvivő anyag kapcsolatban van a kitartó koncentrálás képességével és a jó hangulattal. Ezek a vegyületek termelődnek fokozott mennyiségben akkor is, amikor szerelembe esik valaki. Viselkedjünk gyerekek módjára, menjünk el együtt a vidámparkba és üljünk fel a hullámvasútra. Pingpongozzunk vagy tollaslabdázzunk az udvaron.
Látogassunk el kettesben egy olyan városba, ahová már régen el szerettünk volna jutni, és üljünk be egy hangulatos vendéglőbe vagy kávézóba. Mindezzel növeljük agyunk erejét és a kapcsolatunk mélységét. Nem meglepő, hogy ha a párok 10 héten át heti másfél óráig valami olyasmivel foglalkoznak, ami mindkettőjük számára izgalmas (nem csak kellemes), nő a házastársi elégedettségük is.
Tervezzünk közös kiruccanást!
Tervezzünk a párunkkal vagy egy barátunkkal nyaralást valami olyan helyen, ahol még egyikünk sem járt. Egyezzünk meg, hogy mindketten elvállaljuk egy-egy teljes nap programjának megszervezését, és lepjük meg a másikat különféle tevékenységekkel és kellemes étkezésekkel azon a napon.
Extra agyi előnyök házastársaknak
Hozzánk hasonló, de nálunk egy kicsit okosabb házastársat válasszunk! A Seattle Longitudinal Study során 1956 és 1984 között 169 házaspárt követtek figyelemmel hétéves időközökben. Arra az eredményre jutottak, hogy a legtartósabb kapcsolat akkor alakult ki, ha a házaspár mindkét tagja közel azonosan intelligens, rugalmas hozzáállású, szociálisan felelősségvállaló és hasonló iskolázottságú volt. Azt is megfigyelték, hogy 14 együtt töltött év során a jobb felfogó- és kifejezőképességgel rendelkező házastárs mellett élő társ is elérte a párja magasabb szintjét.
Fogjuk meg a kezét, amikor csak lehet!
A melegség és közelség érzésén túl ez jó ellenszere a stressznek is. Egy vizsgálat során asszonyokkal közölték, hogy elektromos áramütés fogja érni őket, és közben képalkotó eljárással felvételt készítettek az agyukról. A fenyegető közlésre adott agyi válasz minimális volt, ha a nők foghatták a férjük kezét. Azok esetében csökkent legnagyobb mértékben a stresszel kapcsolatos agyi reakció, akik a legszorosabb kapcsolatban álltak a párjukkal.Legalább egyszer napjában tessék csókolózni! Az intim érintés növeli az agyban az összetartozás érzését fokozó oxitocin szintjét és csökkenti a kortizol stresszhormon termelődését. Kutatók azt állítják, hogy a csókolózás aktiválja az agy jelentős területét. A csókkal járó szenzoros információk – a partner bőrének illata és melegsége, az ajkak puhasága – egy pillanat alatt eljutnak az agyba, és új idegi kapcsolatokat hoznak létre.
Tartsuk az asztalunkon kedvesünk fényképét! Az agy képalkotó eljárással történő vizsgálatával kimutatták, hogy a szeretett személy fényképére vetett pillantás aktiválja az agynak az élvezetekkel és a jutalmazással, valamint a fókuszált figyelemmel kapcsolatos központját. A kokain is ugyanezen a területen fejti ki hatását, így kedvesünk képének nézegetése mintegy drogként hat ránk. Éljünk ezzel a legális kábítószerrel! A kép látványa aktiválja a prefrontális agykérget is, mert előre örülünk az együttlétnek és terveket készítünk a jövőre.
Csak legyünk együtt! Egy vizsgálat során kimutatták, hogy a vizsgált személyek vérnyomása alacsonyabb volt azon idő alatt, amit a párjukkal töltöttek, mint amikor egyedül vagy valaki más társaságában voltak. Még ha nem beszélgetünk is, tartózkodjunk ugyanabban a szobában, miközben keresztrejtvényt fejtünk.
Szálljunk szembe a szociális elszigetelődéssel! Készítsünk híváslistát!
Írjuk össze az összes társasági kapcsolatunk nevét és telefonszámát. A közeli barátokon kívül vegyük fel a listába azokat is, akiknek a nyaralásunk során képeslapot szoktunk küldeni, továbbá a szomszédokat és az uszodai ismerősöket is. Válasszuk a listát helyi és távolsági hívásokra, és hetente hívjunk fel valakit mindkét listáról. De ne csak telefonáljunk. Spanyol kutatók egy négy évig tartó vizsgálat során kimutatták, hogy a megfigyelt 65 év feletti férfiak és nők közül azok körében, akik vizuális kapcsolatban voltak a szeretteikkel, kisebb volt a kognitív hanyatlás kockázata.
Rendezzünk vendégséget minden évszakban!
A barátokkal való kapcsolattartás nemcsak kellemes, de az agyra is jótékony hatással van. Kimutatták, hogy azok a legboldogabb emberek, akiknek sok barátjuk, és a barátaiknak is sok barátja van.
Üdvözöljünk mindenkit!
A társasági élethez való hozzáállásunk javításának az a legegyszerűbb módja, ha mindenkit, akivel összetalálkozunk, szívélyesen köszöntünk. Váltsunk néhány keresetlen szót a boltban a pénztárossal, miközben fizetünk, vagy a szomszéd házban lakóval, ha összetalálkozunk vele, amikor a kutyáját sétáltatja. Járjunk mindennap ugyanabba a kávézóba, és kérdezzük meg a kávénkat elkészítő bárpultost, hogy mi a keresztneve. Meg fogunk lepődni, hogy milyen kedvesen üdvözöl, amikor legközelebb betérünk a kávézóba.
Társkeresés
Ha elváltunk vagy megözvegyültünk, nehéz az újrakezdés. Ám agyunk szeretné, ha szeretnénk valakit. Egy, az Alzheimer-kórral és hasonló rendellenességekkel foglalkozó kongresszuson finn kutatók beszámoltak arról, hogy amikor felnőtt alanyokat 20 éven át követtek figyelemmel, azt tapasztalták, hogy az ötvenéves koruk után párkapcsolatban élők körében feleakkora volt a demencia gyakorisága, mint az egyedül élőknél. A házasokhoz képes a szinglik között a demencia gyakorisága kétszeres volt, míg az olyan elváltak esetében, akik nem házasodtak újra, háromszoros. A fiatalon megözvegyültek közül pedig azok, akik nem alapítottak új családot, hatszor gyakrabban váltak demenssé.
Nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá? Keressünk az interneten párkereső oldalakat. Ha összejön valami, először nyilvános helyre beszéljünk meg találkozót. Szűrjük meg gondosan a jelentkezőket, de ne tartsunk attól, hogy mindegyik csaló vagy társadalmi beilleszkedésre képtelen, kallódó ember. A netes randizás társadalmilag elfogadott, hasznos módja a hasonló érdeklődésű emberek egymásra találásának. Nézzük meg azt is, nem szerveznek-e találkozót a régi iskolatársaink, ki tudja, hátha felbukkan egy régi szerelmünk.
Ha a hagyományos módon szeretnénk ismerkedni, keressünk olyan alkalmakat, ahol hasonszőrűek találkozni szoktak. Ilyenek a templomi összejövetelek, a közösségi házak által szervezett programok vagy nyugdíjasklubok. Vállaljunk önkéntes munkát zenei fesztiválokon vagy a helyi múzeumban, jelentkezzünk közös színházlátogatásra vagy vegyünk részt más kulturális megmozdulásokon.
Utánozzuk a gyerekeket, verődjünk bandába!
Menjünk együtt moziba! Szervezzünk csoportot hat különböző érdeklődésű emberből, és havonta egyszer menjünk el közösen megnézni egy olyan filmet, amelyiket a csoport valamelyik tagja ajánl. Legyen olyan is a filmek között, amelyet a csoport legalább két tagja sohasem nézne meg magától. Mozi után menjünk el vacsorázni, és beszéljük meg a filmet, mi az, ami tetszett benne és mi az, ami nem. Válasszunk a film helyszínének megfelelő éttermet. Ha például a történet Indiában vagy Thaiföldön játszódik, menjünk indiai vagy thai étterembe. Ha a viktoriánus Angliába kalauzol a film, menjünk el egy teázóba.
Cseréljünk feladatot!
Lehet, hogy imádunk gereblyézni, míg a barátnőnk inkább varrni szeret. Miért ne cserélnénk feladatot, hogy egyikünknek se kelljen olyan dologgal foglalkozni, amit utál. Kimutatták, hogy ha valaki képes segítséget kérni és adni, azt később lassabban éri utol a kognitív hanyatlás. Tanuljunk azoktól a társadalmaktól, ahol még élőbbek a közösségek. Jó példa erre sok ázsiai ország. A háztartási feladatok ellátásában kapott segítség lehetővé teszi, hogy az emberek több időt tölthessenek mások társaságában és csillapítsák az agykárosító stresszhatásokat.
A HELYES HOZZÁÁLLÁS Terjesszük el a „boldogságvírust” a környezetünkben!
A boldogság ragadós. A Harvard Egyetem kutatói 5000 ember állapotát húsz éven át megfigyelve kimutatták, hogy egy számunkra teljesen idegen ember boldogsága is akár egy évig hatással lehet ránk. Ha boldogok vagyunk, a szomszédunk 34 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesz szintén boldog, s egy távol élő barátunk esetében is 25 százalék az esély.
Az új szomszédot legjobban úgy „fertőzhetjük meg”, ha viszünk neki egy tál süteményt vagy ajándékozunk neki egy szép növényt. Osszuk meg szomszédainkkal a jó híreket, akkor is, ha olyan emberekről szólnak, akiket ők nem ismernek. Évente egyszer rendezzünk vendégséget a szomszédoknak. Ha kertes házban lakunk, írjuk össze a közeli házakban lakók nevét, jól jön majd az emlékeztető tavasszal, amikor mindenki előbújik, akit nem láttunk a téli hónapokban. Ha az előkertünkben tartózkodunk, integessünk mindenkinek, aki gyalogosan elhalad vagy autóval elhajt a házunk előtt.
Tételezzük fel a legjobbat!
Romolhat a kognitív funkciókat vizsgáló tesztekben nyújtott teljesítményünk pusztán attól, hogy valakiről azt gondoljuk, hogy nem akar velünk barátkozni. Ha visszautasítással találkozunk, azt megjegyzi az agyunk egy olyan területe, amely a fizikai fájdalmat regisztrálja. Kisebb valószínűséggel tudunk együtt érezni az illetővel vagy nem tudjuk a dolgokat az ő szemszögéből látni. Ehhez magas rendű kognitív funkciókra, egyszóval bölcsességre lenne szükségünk.
Ha hajlamosak vagyunk a szorongásra, félelemre és gyanakvásra, törekedjünk arra, hogy megbízzunk másokban. Mielőtt megorrolnánk egy szomszédra, hogy „átnéz rajtunk” az utcán, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy „tényleg ez történt vagy csak képzelem?” Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, vagyis a másikról a legjobb szándékot kell feltételeznünk, és magunk is azzal kell, hogy közelítsünk hozzá.
Ne ítélkezzünk!
Egy teszt során a mások véleményétől tartó vagy ítélkezésre hajlamos alanyok nehezebben tudtak összpontosítani vagy voltak képesek kizárni a külső ingereket a feladat végzése közben.
Hanyagoljuk a nyafogókat és a kritizálókat!
Minden jókedvű barát 9 százalékkal növeli a boldogságérzetünket, míg a rosszkedvűek 7 százalékkal csökkentik. A nehezen fenntartható barátságok és a személyes konfliktusok rontják az emberek tesztekben nyújtott teljesítményét.
A barátaink látogatása után vizsgáljuk meg az érzelmeinket. Feltöltődtünk energiával, vagy inkább kimerültünk? Magabiztosnak érezzük magunkat vagy elbizonytalanodtunk? Inkább azok felé orientálódjunk, akiktől jó kedvünk lesz, és a lehető legkevesebb időt töltsük olyanokkal, akiktől pocsék hangulatba kerülünk.
Segítsünk a felnőtt gyerekeinknek!
Valószínűleg most élik az életük egyik legnehezebb időszakát. Stresszel teli, de amúgy kielégítő munka a gyereknevelés nehézségeivel kombinálva. Ha segítünk nekik a gyerekre vigyázni, bevásárolni vagy a háztartásban, magunkon is segítünk, talán az életünket is meghosszabbítjuk. A kutatások szerint a szülők és a felnőtt gyerekek közötti szoros kapcsolatból megjósolható, hogy a szülők sokáig fognak élni.
Kapcsolat az unokákkal
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fiatalon tartja az idősek agyát az unokákkal töltött idő. Olvassunk fel nekik az életkoruknak megfelelő ifjúsági irodalmat, és vitassuk meg velük a szereplőket, vagy tudjuk meg, mik a kötelező olvasmányaik, amelyeket azután magunk is elolvashatunk, hogy legyen egy újabb közös témánk. A lehetőségek tárháza végtelen.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.