• alvási apnoé

Alvás közbeni légzésmegállás és kezelése

Az alvás közbeni légzéskimaradás (apnoé) nem csupán a horkolás másik típusa. Az apnoé szó a görög apnoia szóból ered, és azt jelenti, hogy le­vegő nélkül, és azt az ismétlődő jelenséget jelöli, amikor alvás közben az alvó képtelen levegőt venni. Két típust különböztetünk meg: obstrukciós alvás közbeni légzéskimaradást (amit a felső légút obstrukciója okoz), valamint központi apnoét (amit az okoz, hogy az agy képtelen alvás köz­ben utasítást adni a légzésre).

Mennyi embert érint?

Az alvásdiagnosztikai laboratóriumban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a felnőtt lakosság 8%-a, obstrukciós apnoéban szenved. Az apnoés betegeknél gyakori az alváshiány miatti ingerlékenység és depresszió. Miután az ilyen betegek csak pár pillanatra lépnek be a mély alvás fázisába, tulajdonképpen hosszan tartó alváshiánnyal élik az életü­ket.

Milyen egyéb panaszokat okoz?

Szintén nagyon gya­kori az impotencia vagy a vizelettartási probléma, sőt a gyomorból a nye­lőcsőbe történő savas reflux. Ezt a savat tulajdonképpen a szó szoros ér­telmében felszívja a mellkas azáltal, hogy a rekeszizom mozgása negatív nyomást hoz létre, hogy a zárt felső légút ellenében így próbáljon levegőt préselni a mellkasba.

Az éjszakai izzadás az ilyen esetek kétharmadában fordul elő, a kora reggeli fejfájás pedig szinte teljesen általános. Miután az alvás során bekövetkező légzéskimaradásban szenvedők az idő nagy részében alváshiányosak, igen gyakran elalszanak – tévénézés közben, előadások alatt vagy bármikor, amikor a motiváció alacsony.

Központi apnoé

Az apnoe ritkább formája, a „centrális apnoé” akkor fordul elő, amikor az agy nem képes kezdeményezni és koordinálni a légzéshez szükséges izmok mozgását. Ezt a szokatlan orvosi problémát „Ondine átkának” szokás nevezni, egy germán legendában szereplő szolgálólány után, aki az­zal büntette a szeretőjét, hogy megátkozta, hogy felejtsen el lélegezni, és csak akkor tudjon levegőt venni, amikor azt tudatosan akarja.

A szegény embernek így mindig tudatosan gondolnia kellett minden egyes levegő­vételre élete hátralevő napjaiban. Az obstrukciós apnoéval ellentétben, ami sokkal gyakoribb, a centrális apnoéban, nincs horkolásos, gurgulázó, horkantó lélegzés, amely jellemzi a légutak elzáródását.

Az apnoé kezelésére szolgáló tippek

• Az apnoét alváskutató laboratóriumban kell diagnosztizálni. Az apnoé ritka epizódjai egészen sok embernél előfordulnak, és ezért nem ele­gendőek a betegség kimondásához. Az apnoé súlyos alvászavar, és aki­ket ezzel diagnosztizálnak, azok óránként öt-tíznél is több rohamot mu­tatnak, és ezek mindegyike tovább tart húsz másodpercnél. Ez a szindróma növeli más betegségek kockázatát, mint például a magas vérnyomásét, a szívbetegségét és a stroke-ét, így tehát orvosi kezelést igényel.
• A horkolás megelőzésére közölt összes tipp alkalmazható az apnoés betegeknél is (lásd a „Tippek horkolóknak” cikket.).
• Ha valakinek apnoéja van, ne használjon altatót vagy nyugtatót. Ezek a szerek ugyanis növelik a felső légutak szöveteinek ellazulását, és a helyzet csak még rosszabb lesz. Ehhez jön még, hogy ezek a szerek tompítják az obstrukció okozta alacsony oxigénszintre adott agyi reak­ciót. Ha az agy nem érzékeli a csökkenő oxigénszintet, és nem tesz lé­péseket a helyrehozásra, a következmények katasztrofálisak lehetnek. Tessék tehát kerülni ezeket a gyógyszereket – halálos veszélyt jelente­nek.

Az obstrukciós apnoé kezelése

Az obstrukciós apnoé speciális kezelése általában egy maszk viselését jelenti alvás közben, ami nyitva tartja a légutakat. A maszkot alvásspe­cialista írja fel, és szíjakkal kell az arcra erősíteni, majd egy levegőpumpához kell csatlakoztatni. Nagyon leleményes és hatásos eszköz a légszomj kezelésére.

A következőképpen működik: az obstrukciós apnoé esetében az okozza a nehézséget, amint láttuk, hogy a felső lég­utak szövetei összeesnek, és leszűkítik a levegő útját.

Ezt a szöveti összeesést akadályozza a maszk, mert rajta keresztül nyomás alatt, szo­balevegőt pumpálnak a felső légútba, ami biztosítja a szabad légutat. Általában csak igen csekély nyomásra van szükség ahhoz, hogy a lég­utak nyitva maradjanak és meg lehessen akadályozni az obstrukciót. Miután a szájban, a torokban és a garat hátsó részében folyamatosan megmarad a nyomás, a légutak szabadon átjárhatók, amikor a rekesz­izom megkezdi a következő mozdulatot, a légáramlást így semmi nem gátolja.

A betegek a kis pumpához csatolt maszkot minden éjjel viselik alvás közben. Bár ez így első hallásra kicsit macerásnak tűnik, a leg­több beteg túláradóan boldog attól a ténytől, hogy nyugodtan be tud lépni a mély alvás szakaszába, hogy nem küzd krónikus alváshiánnyal, mint azelőtt hosszú éveken át.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.