Alvás javítás

Éjszakai rettegés – rémálmok okai

Egy rémálom történései

Cynthia teljesen normális, boldog gyermek volt – legalábbis napközben. Mint a legtöbb hétéves, jókedvű és cserfes teremtés volt, tele természetes kíváncsisággal, s minden egyes napot bugyborékoló energiával és lelke­sedéssel üdvözölt. Szülei hálásak voltak, és el voltak bűvölve, hogy Cynthia ilyen örömet hozott az életükbe. Az öröm azonban rögtön meg­szűnt, mihelyt Cynthia lefeküdt.

Lefekvés után

Esténként, amikor betakargatták a szemük fényét, a szülők remegve lestek, vajon a kislánynak lesz-e újabb rohama. Kedvetlenül tévéztek vagy csöndesen beszélgettek, várva a szörnyű hangra – a sikolyra, amely a következő rohamot jelezte. A dolog mindig ugyanúgy zajlott. Lefekvés után vagy egy órával Cynthia hirtelen felült az ágyban, és felsikoltott.

Ré­mült szülei felrohantak a hálószobájába, s látták, hogy gyermekük mere­ven ül az ágyban, arca erősen kipirult, egész teste izzadságban úszik, ar­cát félelem torzítja el. Sikoltozás közben ledobta a takaróját, és karjaival vadul hadonászott, máskor valami láthatatlan tárgyat próbált újra és újra felvenni. Olyan is előfordult, és ez volt a szülőknek a legkétségbeejtőbb, hogy kipattant az ágyból, és úgy keringett őrült mód a szobában, mintha valami láthatatlan veszélyt próbálna kikerülni, s közben folyton-folyvást sikoltozott.

A szülei próbáltak hozzá beszélni, és visszavezetni az ágyába, de Cynthia nem volt képes meghallani őket, és minden nyugtatgatásnak el­lenállt. Úgy viselkedett, mint egy megszállott. Bármilyen szörnyűséges is volt azonban a roham, nem tartott pár perc­nél tovább. A kislány izgatottsága csökkent, és pár pillanat múlva visszafeküdt az ágyába. Lefeküdt, ásított, majd visszaaludt. A teljesen kimerült szülők legnagyobb elképedésére nagyon gyorsan nyugodt, mély álomba merült.

Reggel Cynthia ismét a régi önmaga volt, nem emlékezett az éjszaka történtekre, és csodálkozott, hogy a szülei miért aggódnak valami olyan miatt, ami akkor történt, amikor ő aludt.

A borzalom anatómiája

Cynthia rohamai éjszakai lidércnyomások voltak, a mély álomból való részleges felébredés egészen drámai formája. Az éjszakai lidércnyomás helyes neve pavor nocturnus (a latin pavor, azaz félelem és a nocturnus, azaz éjszakai szavakból). A franciák más nevet használnak, az incubus szót, ami azt jelenti, hogy egy gonosz szellem, mely ráfekszik és hatal­mába keríti az embert. A szó eredetileg hímnemű gonoszt jelent, aki ma­ga alá gyűr, és megerőszakol egy alvó nőt.

Kiket érint a lidércnyomás?

A lidércnyomás gyerekeknél leggyakrabban öt- és hétéves koruk kö­zött jelentkezik, és bár tulajdonképpen bármilyen korban előfordulhat, felnőtteknél nagyon ritka. Az ilyen jelenséget tapasztalok 96%-ának a fel­menői is átéltek hasonlót vagy alvajárást. A gyerekeknél a lidércnyomás mögött nincs semmiféle pszichikai probléma. Ellentétben a felnőttekkel, akiknél az éjszakai lidércnyomás, ha nem is minden esetben, de igen gyakran összefüggésbe hozható valami jelentős pszichikai eltéréssel, pél­dául fóbiával, obszesszív-kompulzív betegséggel, depresszióval, rendkí­vüli izgalommal vagy stresszel.

Mikor fordul elő?

Az éjszakai lidércnyomás általában az éjszaka elején fordul elő, több­nyire akkor, amikor a gyerek az első, mély alvási szakaszból emelkedik az ébrenlét felé, gyakran a lefekvéstől számított egy órán belül. Csakúgy, mint az alvajárás, a lidércnyomás is a részleges ébrenlét állapotában for­dul elő, amikor az agy se nem teljesen éber, se nem teljesen alszik. A leg­jellemzőbb vonás, hogy a lidércnyomás intenzív félelemérzéssel, pánik­érzéssel társul, ami az ébredéskor megjelenő rendkívüli szorongást, a ki­pirult arcot, a szapora szívdobogást, a megemelkedett vérnyomást, vala­mint az erős érzelmi reakció miatti egyéb változásokat előidézi.

Az agy működése okozza…

Mint­hogy az agy csak részlegesen éber, az éjszakai lidércnyomást átélő gye­rekek nem reagálnak a kérdésekre vagy utasításokra – a bejövő informá­ciót nem képesek helyesen feldolgozni. Hasonlóképpen, miután az agy nem működik rendesen, a memória sem töltődik, tehát a gyerek reggel nem fog emlékezni az éjszaka történtekre. Bár az éjszakai lidércnyomást nem kellemes figyelemmel kísérni, ezek általában tiszavirág-életűek, és a gyerek minden nehézség nélkül visszaalszik.

Az epizód gyakrabban esik meg a gyerekek, mint a felnőttek életében, pontosan úgy, mint az alvajá­rás is, tekintve, hogy általában a mély alvás szakaszában fordul elő, és a gyerekek alvásában több a mély alvási szakasz, mint a felnőttekében. Bármilyen tényező, amely növeli a mély alvási fázis gyakoriságát (mint például a fáradtság), növelheti az éjszakai lidércnyomás előfordulását.

Éjszakai lidércnyomás vagy rémálom?

Fontos megkülönböztetni az éjszakai lidércnyomást a rémálomtól. A rém­álom szó a rémre, azaz a démonra utal. A rémálom valóban álom – azaz a gyors szemmozgás szakaszában fordul elő, nem a mély alvási fázisban, így aztán az éjszaka későbbi részében jelentkezik, és nem jár jelentős fi­zikai aktivitással – ellentétben a lidércnyomásra jellemző hangos sikolto­zással vagy kipirult arccal, a szapora szívdobogással, lihegéssel.

Rémálom előfordulása

A rém­álom akkor fordul elő, amikor a test a REM szakaszban teljesen le van bé­nulva – csak némi rángást vagy hörgő hangot lehet észlelni, de nem olyan sikoltozást, ami az éjszakai lidércnyomást vezeti be. Ha egy gyerek a rémálom után felébred, teljesen éber, normálisan lehet vele beszélgetni, társalogni. Még a nagyon kicsi gyerek is teljes részletességgel visszaem­lékszik, ha az ébredés után röviddel az álmáról kérdezik. A lidércnyomás esetén a gyereket nagyon nehéz felébreszteni, és csak nagy ritkán emlék­szik vissza egyes részletekre – inkább csak az érzés, a félelem marad meg.

Hogyan segíthetünk a lidércnyomás esetében?

  • Ugyanazok az elővigyázatossági intézkedések, amelyek a sérülések ki­védésére szolgálnak az alvajáróknál, a lidércnyomás esetére is vonat­koznak. Bár a lidércnyomás során az alvó ritkán kel fel az ágyból, azért előfordulhat, hogy hirtelen, vadul kipattan, és a szobában ide-oda fut­kos, tehát a sérülés lehetősége fennáll.
  • Bár a lidércnyomás tanújának rettenetes végignézni, hogy mi zajlik le, annyi bizonyos, hogy a gyermeknek sem orvosi, sem pszichikai prob­lémája nincs. A roham alatt az alvó védelmén kívül lassan, lágyan be­szélhetünk az illetőhöz, és ez néha segít, hogy újra visszaaludjon. A gyerek azonban leginkább nem reagál, úgyhogy a szemlélőnek nincs más dolga, mint kivárni a roham végét, és visszasegíteni őt az ágyba, vagy segíteni újra elaludni. Amikor a rohamnak vége van, a gyerek tu­data a szürkületi zónába ér – azaz felébredhet, és nagyon meglepődhet, hogy olyan aggódva lessük. Ugyanúgy, mint az alvajárás esetében, biz­tosítani kell a gyereket, hogy minden a legnagyobb rendben van, és semmi ok a riadalomra.
  • A felnőttkori lidércnyomást gyakrabban hozzák összefüggésbe jelentős pszichikai problémával, sőt betegséggel – nagyon ajánlatos pszicholó­gussal is, orvossal is konzultálni. Csakúgy, mint az alvajárás esetében, alacsony dózisban alkalmazott benzodiazepin vagy imipramin (anti­depresszánsok) csökkentheti a rohamok számát.
Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.