• időeltolódás

Időeltolódás hatása a szervezetünkre

Képzelje el, hogy egy éjszaka, mikor éppen bebújik a pizsamájába, hogy lefeküdjön aludni, valamilyen ismeretlen, mágikus erő felkapja és elviszi a hálószobájából messzire, egy másik országba. És azt is képzelje el, hogy amikor megérkezik erre a távoli helyre, mindenki, aki ott él, éppen akkor kel fel. Nem lenne mulatságos? Nem lenne csodálatos? Nem lenne nagyon, de nagyon fárasztó?

Pontosan ez történik a világon emberek millióival, minden évben, az utazás modern eszközeinek segítségével. Miután kora este beszállnak a sötét repülőgépbe az otthoni repülőtéren, az utasok alig néhány órát re­pülnek és megérkeznek, gyakran úgy, hogy eközben egyáltalán nem alud­tak, és egy új világban, egy vadonatúj napnak néznek elébe. Nem megle­pő módon már akkor fáradtnak érzik magukat, amikor a repülőgép lép­csőjén lesétálnak. A modern légi közlekedés az utasszállítás egy megeről­tető módja, és az utasok fáradtságának sok oka van. Nem utolsósorban az a mikrokörnyezet, amelyben repültek.

A repülőgép zaja és rázkódása, a kényelmetlen ülések általában meg­gátolják a tényleges alvást. Az utasok izomfájdalomra panaszkodnak, mi­vel a szűk ülések és folyosók miatt nem tudják kinyújtani végtagjaikat. A csökkent légnyomás miatt (az utasfulkében 2400 m-es magasságnak megfelelő légnyomás uralkodik) a repülés ideje alatt az utasok rendelke­zésére álló oxigén koncentrációja sokkal alacsonyabb, mint amilyenhez a tengerszint közelében hozzá vannak szokva.

A fülkében keringő levegő oxigéntartalma éppannyi, mint amennyi egy 2,4 km magas hegycsúcson. Ennek a levegőnek nagyon alacsony a nedvességtartalma (néha alig éri el az 5%-ot), amitől kivörösödik és viszket a szem, az orr és a torok nyálka­hártyája pedig kiszárad. A repülés miatt gyakorta fellépő szorongás arra készteti az utast, hogy igyon egy kis alkoholt, vagy vegyen be nyugtatót, mindezek a tényezők pedig csak fokozzák a kimerültségét, mire a célba ér.

A kínok kínja

Végül is az utas egy vadonatúj helyen és egy friss, új napon találja ma­gát. Ha egy egész éjszakai repülés után, jó pár időzónával odébb az őt kö­rülvevő emberek friss „jó reggelt” kívánnak, a karórája és a teste viszont „jó éjszakát”, akkor belső órájának alárendelve magát megpróbál pár órát elcsalva aludni egy szállodai szobában, de ugyanakkor alig várja, hogy kiélvezhesse a nyaralást, így hát a kora délután már kinn találja az utcán, hogy élvezze az életet.

Aztán nemsokára már annyira fáradt, alig várja, hogy ágyba kerüljön, lefekszik hát, hogy aztán a helyi idő szerinti hajnali órákban arra ébredjen, képtelen visszaaludni. A követke­ző négy-öt napot az új időzónához való alkalmazkodással tölti, és egész idő alatt álmos és fáradt, és képtelen koncentrálni. Fejfájásra panaszko­dik, szorulásra, hányingerre, de mindenekelőtt ingerlékenységre. Egyál­talán nem olyan boldog, mint ahogyan gondolta, a teljesítőképessége pe­dig messze van az ideálistól. Ez tehát az időeltolódásból fakadó fáradtság – ékes példa arra, hogy mennyire fontosak a belső ritmusok, a ciklusok a jó közérzetünkhöz.

Nézzünk csak szembe a dologgal:

A belső ritmusunk nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni. Nem a repülőgép hanem mi magunk okozzuk a problémát. Egészen pontosan az alvás-ébrenlét ciklusnak telik némi ide­jébe, míg igazodik az új naplementéhez és pirkadathoz. Ne felejtsük el, mi emberek nem vagyunk képesek csak úgy egyszerűen akkor aludni, amikor akarunk. Az evolúciós időszámításban soha korábban nem volt erre szükség, egészen addig, míg a gyors légi közlekedés lehetővé nem tette az időzónák átugrálását. A modern utas belső órája továbbra is a ré­gi módon jár, mindaddig, míg át nem áll, vagy az újhoz nem igazodik, a környezetben lévő új időhangolók hatására.

A világ 24 időzónára van felosztva, melyek kb. 15 hosszúsági fokra vannak egymástól. Mindegyik egy óra távolságra van mindkét mellette lévőtől. Nyilvánvaló, hogy egy zóna átugrása nem okoz akkora fáziselto­lódást az alvás-ébrenlét ciklusban, mint öté. Ha pl. egyetlen járattal utaz­nánk körbe a világot, az semmiféle időeltolódást nem okozna. Az sem okoz kellemetlen tüneteket, ha észak-déli irányba repülünk, hiszen nem lépünk át időzónákat.

Az utas szervezete gyorsabban alkalmazkodik, ha nyugati irányba re­pül, mintha keletre teszi ezt. Ezt a jelenséget meg is mérték: az utasok ál­talában napi egy óra alatt alkalmazkodtak a nyugati irányú repüléseknél, de másfél órára volt szükség, ha keleti irányba repültek.

Mi ennek a ma­gyarázata?

A válasz az alvás-ébrenlét ciklusban keresendő. Az ellentmon­dás azt a tényt tükrözi, hogy az ember biológiai órájának veleszületett hajlama van 24 órán túlra tolni a ciklust – azaz meghosszabbítani a „nap­ját”. A nyugati irányba történő repülés pontosan ezt teszi: meghosszabbít­ja a napot.

Ha kelet felé repülünk, akkor megrövidítjük a napot

Ha pél­dául este kilenckor ülünk a gépre Bostonban, és reggel nyolckor érünk Párizsba, akkor az „éjszaka” pont hat órával lett rövidebb, mint amennyi akkor lett volna, ha a repülőtéren maradtunk volna. Minthogy a cirkadián alvás-ébrenlét ciklus eleve hosszabb, mint 24 óra, a nyugati irányba tör­ténő repülésnél könnyebb az alkalmazkodás, hisz megfelel a ciklus saját tendenciájának.

Ha nyugati irányba repü­lünk, és csak egy időzónát lépünk át, akkor azon a napon is egy órával ké­sőbb fekszünk le, ez pedig megfelel saját alapvető tendenciánknak, ami­vel meghosszabbítjuk a napot. Ha azonban keleti irányba repülünk, az olyan, mintha a tudósokat a barlangban arra kérnénk, hogy egy órával még korábban feküdjenek le – épp a természetes tendencia ellentéteként.

Tételezzük fel, hogy nem egyszerűen nyaralni indul a repülővel, ha­nem egy nagyon fontos üzleti tárgyalásra, egy találkozóra, ahol minden képességére és minden szociális érzékére szükség lesz, mint tárgyaló fél és üzletkötő. Vagy tételezzük fel, hogy ön egy sportoló, aki egy nemzet­közi eseményen, például az olimpián vesz részt, és emiatt kell keresztül-ugrania néhány időzónán. Vagy képzelje el, hogy ön a fegyveres erők parancsnoka, akinek meglehetősen nagy létszámú katonai személyzetet kell átszállítania több időzónán keresztül, egy háborús katonai manőver so­rán.

Tippek az időeltolódás hatásainak enyhítésére

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.