• orvos

Babadoktor – Orvos a családban?

Kapcsolat az ideális doki nénivel/bácsival

Nos, kiválasztottuk az igazit, de azért még­sem dőlhetünk hátra a váróteremben, kezünkben egy magazinnal, a biztos meg­oldás tudatában. Nem rakhatjuk az or­vos vállára a kisbaba teljes egészségét. Mint szülőnek nekünk lesz a nagyobb hatásunk gyermekünk életére, és nem az orvosnak. Ha nem ápoljuk a kapcso­latot, a világ legjobb orvosa sem fogja tisztességesen ellátni a babát. Ne csak a doki néni/bácsi legyen ideális, hanem mi is. Íme, a ránk háruló követelmények listája!

Tartsuk magunkat a rendelői rendhez

Az előjegyzésekre idejében tanácsos ér­kezni, ha pedig a rendelő állandóan ké­sésben van, fél órával az időpont előtt érdeklődjünk telefonon, hogy mikor is érdemes menni. Ha a mi programunk változik, illik legalább 24 órával koráb­ban lemondani az időpontot. Ne feled­jük, a páciensek (ebben az esetben a szü­leik) részben felelősek a rendelő zökke­nőmentes működéséért.

Előzzük meg a bajt

Bár olyan csecse­mőorvost tanácsos választani, aki a meg­előzésre és az egészségre koncentrál, a ba­ba egészsége megőrzésének feladata in­kább hárul ránk, mint az orvosra. Nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy megfe­lelő táplálékot kapjon, hogy pihenése és aktív játéka egészséges egyensúlyban le­gyen, hogy lehetőleg ne érje fertőzés vagy dohányfüst, hogy ne kerüljön baleset­veszélyes helyzetbe. Az is a mi dolgunk, hogy a kisgyerek elsajátítsa és élete végéig megtartsa a helyes egészségi és biztonsági szokásokat.

Írjuk le az aggodalmainkat

Két el­lenőrző vizsgálat között sok olyan kér­dés merül fel, amely figyelmet érdemel, de annyira azért nem fontos, hogy rög­tön telefonáljunk is („Miért nem jött még ki egyetlen foga sem?” vagy „Ho­gyan vegyem rá, hogy élvezze a für­dést?”). Akkor vessük papírra mindezt, amikor eszünkbe jut, nehogy kiverjék a fejünkből a szokásos napi zűrök. Aztán a következő látogatásnál mond­juk el.

Jegyzetelés

Az orvos részletesen el­mondja, hogy mit kell csinálni, ha az épp beadott oltás után reakciók lépnek fel a babánál. A kismama hazaér, és pá­nikba esik, mert a gyerek valóban belázasodik. Mit mondott az orvos? Nem meglepő, hogy elfelejtettük – a baba sírt, mi próbáltuk felöltöztetni, közben meg se hallottuk, nemhogy megjegyez­tük volna – az instrukciókat.

Gyógy­mód szülői emlékezetkiesésre: ha orvos­nál járunk, mindig legyen nálunk papír és toll, írjuk le a diagnózist, az utasítá­sokat és minden információt, ami ké­sőbb hasznos lehet. Ez aligha lesz könnyű, amikor a babával az ölünkben egyensúlyozunk (persze ha a papa is ott van, minden egyszerűbb), de megéri a vesződség. Esetleg kérjük meg az orvost vagy a nővért, írják le nekünk a lényeget.

Jegyzeteljünk a „telefonrendelés” so­rán is. Az ember hiába biztos benne, hogy nem fogja elfelejteni annak a vény nélkül kapható kenőcsnek a nevét, amit az orvos a baba kiütésére javasolt, sem a fogzási fájdalomra felírt paracetamol adagolását, minden kimegy a fejéből, amikor arra a látványra teszi le a tele­font, hogy a gyerek összemázolta a kony­hafalat.

Használjuk a telefont

Hála Alexan­der Bellnek, a telefon feltalálójának, néhány szám bepötyögtetésétől elszáll­hatnak aggodalmaink. De nem kell min­den apró kérdéssel a gyerekorvost elő­rángatni: előbb érdemes keresgélni ebben a műben vagy a könyvespolcon sora­kozó más könyvekben. Ha azonban nincs találat, ne habozzunk feltárcsázni a rendelőt, a telefon nem a kiváltságo­sok előjoga.

Az első hónapokban a gyerekorvosok egyenesen várják a hí­vást, különösen első gyermekes szülők­től. Telefon előtt azonban érdemes fel­készülni, hogy ne felejtsünk ki semmit a beszélgetésből.

A tanácsokat érdemes megfogadni

Egy jó kapcsolatban mindkét fél képes­ségei és ismeretei javát nyújtja. Az or­vos-beteg viszonyban a gyerekorvos évek tanulását és tapasztalatát adja, ám ennek csak akkor vehetjük hasznát, ha az ésszerűség határáig követjük utasí­tásait, illetve ha nem, azt nyíltan meg­mondjuk neki. Ez különösen fontos betegségek esetén. Vegyünk egy példát: fülfájásra felír az orvos antibiotikumot.

A gyerek kiköpi az orvosságot, és egyet­len további kortyot nem hajlandó le­nyelni. Mivel a fülfájása enyhül, nem próbáljuk belediktálni, és az orvost sem tartjuk fontosnak értesíteni az eseményről. Két nap múlva a baba belázasodik. Ha felhívtuk volna a doktort, elmondta volna, hogy a tünetek ugyan javulhatnak már az első adag beszedésé­től, de a félbehagyott kúrától a betegség súlyosabb formában visszatérhet. És bi­zonyára lett volna ötlete, hogyan lehet beadni a gyógyszert, vagy felírt volna valami mást.

Olykor hasznosabb ellentmondani

Persze, persze, meg kell fogadni a szak­ember tanácsait, de ebből még nem következik, hogy az anya vagy az apa időnként ne tudhatna valamit jobban még az orvosnál is. Néha a szülői ösz­tön pont olyan érzékenyen észleli a be­tegségek tüneteit, mint az orvosi tás­kában lapuló műszer. Ha tehát nem értünk egyet az orvos diagnózisával vagy a javasolt terápiával, mondjuk meg, vitatkozzunk nyugodtan, de persze nem kell kenyértörésre vinni a dolgot. Elő­fordulhat, hogy mindkét fél tanul vala­mit a másiktól.

Ha az új gyógymódról valahol olvastunk, lehető­leg a forrását is adjuk meg az orvosnak. Talán olyasmiről van szó, amiről már ő is hallott, és további információkkal erősítheti vagy cáfolhatja meg az értesü­lést. Ha még nem hallott róla, feltehe­tőleg szeretne többet tudni, hogy véle­ményt alkothasson. Ám a különösen az interneten terjengő egészségügyi infor­mációk sokszor megbízhatatlanok. Az or­vos segít, hogy elválasszuk a hasznos ta­nácsot a hibástól.

Végső soron szakítani is lehet

Tö­kéletes orvos nem létezik (aminthogy tökéletes szülő sem), de még a legjobb kapcsolatokban is előfordulhat nézet­eltérés. Ha több az ellentét, mint az egyetértés, a szakítás előtt érdemes tisztázni a konfliktusokat. Lehet, hogy a problémák félreértésből, nem pedig komoly elvi különbségből adódtak: ebben az esetben tiszta lappal indul­hatunk ugyanannál az orvosnál.

Ha az ideális doki bácsi/néni tévedésnek bi­zonyult, a következő orvost már tapasz­taltabban és remélhetőleg jobb ered­ménnyel fogjuk keresni. Mindenesetre a babának nem szabad ellátatlanul ma­radnia a keresés idejére sem, addig te­hát ne szakítsuk meg a kapcsolatot, amíg nem találtunk új orvost. Ha vi­szont megvan, gondoskodjunk róla, hogy a gyerek leletei gyorsan átkerül­jenek hozzá.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.