• orvos

Mit tesz az orvos, mit tehetünk mi?

Nagyjából elmúlt már az az idő, amikor az orvosok betegeiktől nem kérdeztek semmit csupán utasításaik végrehajtását várták tőlük. Az allergiás és az érzékenység egyéb formáiban szenvedő betegeknek és hozzátartozóik­nak fontos szerep jut a betegség kezelésében. A legtöbb orvos ma már felismeri ezt, s arra ösztönzi betegét, hogy ismerje meg jobban beteg­ségét, s legyen partner saját gyógyulása elősegítése érdekében.

Ettől teljesen függetlenül léteznek az allergia ke­zelésének olyan részterületei, amelyeknek az ál­landó időhiány miatt csak kevés orvos képes szak­értőjévé válni. Jó példa erre a háziporatka elkerü­lésének vagy az élelmiszerek megjelölésének apró­lékos technikája. Itt a kellő ismeretek megszerzésé­vel magunk is hatékonyan hozzájárulhatunk az orvosi kezeléshez.

De meddig terjedhet a beteg „önállósodása”?

E nehéz kérdéssel mind gyakrabban szembesülnek a doktorok. Az egyik legújabb jelenség, mellyel számos orvosi szaklap is foglalkozik, az interneten fellelhető orvosi információk bősége. Sok doktor retteg az olyan betegtől, aki, mielőtt felkeresi őt, a világhálóról felvértezi magát a betegségével kap­csolatos tényözönnel. Ezek egy része helytálló, más része tökéletes zagyvaság, míg a további része erősen vitatható. Vannak azonban orvosok, akik kifejezetten értékelik, ha betegük aktívan érdeklő­dik problémája iránt.

Ha egy orvos dühödten felhorkan, amikor egy weboldalon azt olvassa, hogy az allergiát olyan űrlények okozzák, akiknek célja a nyugati civilizáció elpusztítása, szigorú értelemben véve nem tudo­mányosan közelít a témához, hiszen a tudomány­ban minden hipotézist figyelembe kell venni.

Elméletben a tudomány működési mechaniz­musa az, hogy mindent megkérdőjelez, mert semmit sem fogad el „hittételként” – ám ha túl szigorúan ragaszkodunk ehhez a megközelítéshez, nem jutunk előre a gyakorlatban.

Mi az igaz?

Sem a tudósok, sem az orvosok nem azzal kezdik pályafutásukat, hogy vizsgálatokkal ellenőrzik, igaz-e mindaz, amit valaha is tanítottak nekik. A tudományos kutató – miként a kutatóorvos is – óhatatlanul eljut egy olyan pontra, ahol bizonyos dolgokról feltételezni kell, hogy igazak, s erre építve kell végeznie a kutatást. Ha feltevésekre hagyatkozva jelentős haladást ér el, akkor azok valószínűleg helytállóak voltak. Ám a lelkiismeretes kutató mindig szem előtt tartja, hogy ezek csupán feltevések.

Némely feltételezést túl hamar bizonyított tény­ként fogadnak el. Ötven éve az volt az elfogadott nézet, hogy sok asztmás gyermeknek pszichés, ún. belső eredetű asztmája van. Később a kutatások kimutatták, hogy majdnem minden gyerekkori asztmának allergia van a hátterében. Sok más pél­dát is lehetne sorolni arra, amikor az orvostudo­mány „tényeit” a későbbi kutatások megcáfolják.

Placebohatás fennállásának lehetősége

Az orvosok erősen törekszenek a bizonyosságra, ami teljesen érthető, hiszen annyi emberi igénnyel szembesülnek. A gyógyszerek és kezelések hatá­sának egy része a placebohatás eredménye, ami azon alapszik, hogy a beteg biza­lommal van orvosa, ül. az általa nyújtott kezelés iránt. Ezt a bizalmat hagyományosan úgy erősítet­ték az orvosok, hogy páciensük felé a magabiztos tudást sugározták mind a diagnózis felállításakor, mind a kezelés során – vagyis arra törekedtek, hogy hozzáértésükhöz ne férhessen kétség. A bizonyosság iránti igény mindig siettette a fel­tevések ténnyé alakulásának folyamatát.

A hajdani orvosok atyáskodóan fölényes maga­tartása nagyrészt annak leplezésére szolgált, hogy mennyire kevés valódi, hatékony gyógymóddal tudtak szolgálni, és hogy mennyire a placebohatásra hagyatkoztak. A mai orvosok munkáját azonban a korábbiaknál sokkal hatéko­nyabb gyógyszerek és eredményesebb kezelési módok segítik, s lehetőségük van arra is, hogy szükség esetén egyéb megközelítést alkalmazza­nak.

A mai orvosok többségét már nem a fölényes tekintélyelvűség, hanem a beteggel való együtt­működés, a tájékozottság, rugalmasság, kíváncsiság és nyitottság jellemzi. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy az orvos ki tudja mondani, hogy „Le­het, hogy tévedek,vagy: „Próbáljuk ki ezt, és fi­gyeljük meg, mi történik” – anélkül, hogy ezáltal elvesztené a tekintélyét.

A hamis gyógymódok

Sajnos, ebben a komplikált helyzetben van még egy meghatározó tényező, nevezetesen a kuruzslás – hamis „gyógymódok” eladásának ősi mestersége. Az egészségügyi szervek ennek úgy próbálnak gátat szabni, hogy mérlegelik az újfajta kezelési módokat, és döntenek ezek érvényességé­ről. Ez nagyon hasznos lehet. Ám annak eldöntése során, hogy mi a valódi tudomány és mi nem az, az orvosok, ill. hivatalos testületeik abba a hibába eshetnek, hogy saját bizonyítatlan feltevéseiket összetévesztik a tényekkel.

A kezelési kritériumok felállítása kulcsfontossá­gú az orvostudományban, ám kifejezetten egész­ségtelen, ha ez dogmatizmussá fajul. Manapság sok olyan kezelési módot nyilvánítanak értékte­lenné, amelyek kedvezőbb elbírálásra érdemesek.

Crohn-betegség és a kizárásos diéta

Ezen kezelések egy része a legkorszerűbb tudo­mányos vizsgálati módszerek szerint is eredmé­nyes. Jó példa erre a Crohn-betegségnél alkalma­zott kizárásos diéta – egyes betegeknél látványos és tartós javulást hoz, ami arra utal, hogy betegsé­güket legalább részben ételérzékenység okozza.

Amikor a tudományos összefoglaló közlemények­ben (melyek a jelenlegi ismereteket és a legújabb kutatási eredményeket összegzik) a Crohn-betegségről írnak, az étrenddel kapcsolatos kutatá­sokról általában egy szó sem esik. A rendre figyel­men kívül hagyott bizonyítékok végül feledésbe merülnek, a legtöbb orvos ugyanis csak ezeket az összefoglalókat futja át, az eredeti kutatási jelenté­sek elolvasására már nem jut ideje.

Félremagyarázott diagnosztika

Olykor az is előfordul – s ez még szégyenlete­sebb -, hogy a megalapozott, de a bevett orvosi felfogással ellenkező bizonyítékokat az összefogla­lókban egyszerűen eltorzítják vagy félremagyarázzák. Az új kezelési módok gondolkodás nélküli el­utasítása különösen gyakori az újabban leírt és egyelőre gyógyíthatatlan betegségekben. Az ilyen problémák utat nyitnak a kísérleti keze­léseknek éppúgy, mint a kuruzslásnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.