Orvosi tanácsok

Mik a prosztatadaganat tünetei, kialakulásának okai?

A prosztatadaganat az 50. életév feletti férfiak megbetegedése. A legtöbb országban a tüdőrák után a második leggyakrabban előforduló tumoros elváltozás.

[halanydoboz cim=”Mely területeket érint? “]

A megbetegedés földrajzi megoszlása igen változatos. Leg­gyakoribb az USA afroamerikai lakosai között, míg Japánban és Kínában előfordulása kifejezetten ritka. Ezek az adatok genetikai okot sejtetnek. Az elmúlt 50 év érdekes megfigyelése, hogy a megbetegedés előfordulása nőtt, s ez nem magyarázható a fejlett világra jellemzően emelkedő átla­gos életkorral vagy a jobb diagnosztikus lehetőségekkel sem. Magyaror­szágon a prosztatatumor gyakorisága körülbelül 20/100 000/férfi/év, ami alig harmada az USA afroamerikai lakosai közt észlelt megbetegedési ará­nyoknak.

[/halvanydoboz]

Halálos betegség –e a prosztatarák?

Az igen magas előfordulás ellenére a megbetegedés mortalitása alacsony. Ez két okkal magyarázható: a prosztatatumor a kezelésekre jól reagál, a betegség felfedezése és az elhalálozás között gyakran 10 évnél is több idő telik el, másrészt az időskorú betegek halála gyakran más okra vezethető vissza. A prosztatarák kóroktana ismeretlen. Gyakran genetikai okokat feltételeznek, de ennek ellentmond, hogy a Japánból az USA-ba emigráltak második nemzedékében már alig van incidenciaeltérés a fehér amerikaiakhoz képest. Egyesek családi halmozódást is leírtak, de ezekben az esetekben sosem lehetett kizárni az azonos életkörülményeket, az eset­leges azonos exogén hatásokat. A vírusetiológia sem vethető el, de eddig nem is bizonyított.

Mi állhat a betegség kialakulásának hátterében?

A megbetegedés hátterében biztosan áll valamilyen hormonális ok, de ezt még nem sikerült kideríteni. Egyetlen tény biztos, azokban a férfiakban nem alakul ki prosztatatumor, akiknél fiatal korban kasztrációt végeztek. Ez a megfigyelés az alapja a prosztatadaganatos be­tegek hormonterápiájának. A prosztatarák és a szexuális élet közötti kap­csolat vizsgálata során kimutatták, hogy a prosztatarákosok nemi élete az átlaghoz képest nagyon aktív, másrészt a vallási okokból önmegtartóztató életet élők között kevesebb a prosztatarákos.

Kutatási eredmények! Újabban bizonyos táplálko­zási szokásokat (magas zsírfogyasztás) tesznek felelőssé, s állítólag a ve­getáriánusok között kevesebb a prosztatatumoros beteg.

Kémiai rákkeltő­ként egyedül a kadmium látszik biztosnak. Valószínűleg a dohányzás és az alkoholfogyasztás nem játszik oki szerepet.

Mik a prosztatadaganat tünetei?

A proszcacadaganat hosszú évekig teljesen tünetmentes. Ebben az időszakban csak véletlen vizsgálattal vagy szűréssel fedezhető fel. A legelső tünetek vizelési panaszok, amelyek jellegükben egyáltalán nem különböznek a prosztata megnagyobbodás (hyperplasia) okozta kellemetlenségektől. Kezdetben a vizelési panaszok irritatívak, a beteg gyakori vizelési ingerekről tesz említést, néha imperatívak, s ezekben az esetek­ben időnként csak kevés vizelet ürül.

Jegyezzük meg! A betegnek nincs éjszakai nyugalma, s legtöbb­ször emiatt keresi fel az orvost. Ebben a stádiumban már a rectalis vizsgálat is egyértel­mű szokott lenni.

A folyamat előrehaladtával ahogy a tumor mérete nő, az obstruktív jelek kerülnek előtérbe. Ez részleges vagy akár teljes vizeletelakadást is jelenthet, vagy még súlyosabb esetekben egy- vagy kétoldali alsó szakasz ureterelzáródás is kiala­kulhat következményes zsákvese-kialakulással és uraemiás (húgyvérűség) állapottal. Időnként nem a lokális tumor megnagyobbodás okozta vizeletelfolyási zavarok állnak az előtérben. Gyakran a primer tumor alig nagyobbodik meg, a betegségre a figyelmet a távoli, főleg csontmetasztázis okozta panaszok hívják fel.

Mi lehet a kialakulásának az oka?

A prosztatatumorok kialakulásának konkrét okát nem ismerjük, így megelőzésük sem lehetséges. Az egészségügyi vezetés a világon min­denütt kis hatékonyságúnak és drágának tartja a prosztatatumor szű­rését, de az elmúlt néhány évtized tapasztalata, s főleg amióta a PSA (prosztataspecifikus antigén) mérése adott, ez a felfogás átértékelésre szorul. A prosztatatumor jól behatárolt életkorban jelentkezik, az 50 év feletti férfiak megbetegedése. A 75 évnél idősebb betegeknél kórismézett prosztatatumornak alig van terápiás következménye. A két életkori ha­tár közé eső betegek évenkénti, esetleg kétévenkénti szűrővizsgálatával (PSA, végbélen át történő (rectalis) vizsgálat, rectalis ultrahangvizsgálat) a prosztatatumoros betegek jelentős része még klinikai tünteket okozó stádium előtt felismerhető lenne. Ha jelenleg nincs is szervezett szűrő­vizsgálat, az urológiai szakrendeléseken adott a feltétel, hogy az önként jeletkezőknél PSA és rectalis vizsgálat történjen.

A prosztatadaganatok kezelése még ma sem egységes, sok pontjában vitatott, gyakran a sokat látott urológus gyakorlati tapasztalatai dön­tik el, hogy az adott betegnél milyen kezelési eljárásokat alkalmaznak. A hormonális kezelés lehetőségét minden betegnél ki kell használni. Ez lehet a drasztikusnak tűnő, de igen hatásos orchiectomia, anti-androgén-készítmények vagy az újabban alkalmazott legmodernebbnek számító LH-RH-analógok alkalmazása. Egy idő után a prosztatatumorok hormon­érzékenységüket elvesztik, ekkor az Estracyt alkalmazásával általában még sikerül 5-7 hónapos remissziót elérni. Ha a vizelési panaszok domi­nálnak, palliatív transurethralis reszekció is végezhető. Ha a beteg fájdal­mai jól lokalizálható csontmetasztázisokkal megyarázhatóak, sugárkeze­lés jön szóba. A felsorolt kezelési eljárások azoknál a betegeknél alkalmaz­hatóak, akiknél a tumoros folyamatot előrehaladott stádiumban fedezték fel. Ha szűrővizsgálattal vagy véletlenszerűen korai stádiumban fedezzük fel a prosztatatumort, vagyis olyankor, amikor csak lokálisan van kimu­tatható tumor és a beteg általános állapota megengedi, radikális proszta­taeltávolítást kell végezni. Ezzel a műtéttel a tumort teljes egészében el lehet távolítani, a beteg hormonális gyógyszerekre nem szorul, nemi akti­vitása megmarad. Az akár gyógyszeresen vagy műtéttel kezelt betegek 3-6 havonta ellenőrzésre szorulnak. Ezeknek a kontrollvizsgálatoknak legfon­tosabb eleme a PSA, emelkedése vagy süllyedése a betegség javulásával vagy rosszabbodásával szinkron. Ha a hosszú ideig alacsony PSA-értéket mutató betegnél a PSA-szint emelkedését észleljük, ez a folyamat prog­resszióját (előrehaladását) jelenti, azaz terápiaváltás szükséges.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.